Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ladybug

    őstag

    válasz proof88 #100 üzenetére

    A gyerekekek háborognak, a szülők meg aggódnak, és beleszólnak a gyerekeik életébe. Tetszik vagy sem, de ez így lesz mindig. Gyerekként én is dühös voltam a szüleimre, amikor ilyeneket mondtak. Nem értettem, puffogtam magamban, és duzzogtam a szobámban. Ma azonban szülőként ezt teljesen másképp látom.

    A gyerek egy ideig szófogadó, aztán jön a prepubertás és pubertás kor, amikor aztán a szülők nagy zöme nem is nagyon tud olyanokat mondani és cselekedni, amit a gyereke elfogad és megtesz. Szinte olyan érzésem van, mintha "kötelező" lenne ez az ellenszegülés.
    Egyszer hallgattam egy műsort a rádióban, és akkor ezt mondta az anya a tinédzser fiáról:
    "- Fiam, miért veszekszel te velem mindig? Hisz tudod, hogy jó akarok neked.
    - Tudom anya, és nem tudom, miért veszekszem. Egyszerűen kell."

    Na, most az az érzésem, hogy te is ebben a fázisban vagy.

    Ne haragudj, de szinte már megmosolyogtat, hogy ennyire dacosan fogod fel ezt az egészet. Holott, te is tudod, hogy mi az oka annak, hogy a barátnőddel kapcsolatban beleszólnak a dolgaitokba.

    A barátnőd még középiskolás, idén végez. Fontos az idei év a továbbtanulás szempontjából. Márpedig gondolom, továbbtanul. Ilyenkor érettségi vagy más viszgái lesznek, sőt, ha továbbtanul, akkor még felvételiznie is kell. Akkor nem értelek, hogy miért ez a nagy felháborodás. Nem neked vagy nektek akarnak a szülők rosszat, hanem a lányuknak jót.

    Egyébként a barátnődet is ennyire zavarja a dolog, mint téged? Igényelné a többszöri találkozást?

    Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Új hozzászólás Aktív témák