Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Stauffenberg

    nagyúr

    A legtöbb közönségi finanszírozásból készült termék (bármi legyen is az) általában néhány tízezer dollárból készül, illetve készülne, mert nagy részük egyszerűen képtelen piacra kerülni. Remélem a Star Citizen nem kerül erre a sorsra, mert bár egy ilyen kaliberű játék esetében a 30 millió még nem számít olyan hihetetlen nagy költségvetésnek, de hol van még a vége...

    Az egésznek ott van a buktatója, hogy a játék sikeres kifejlesztése csak az első lépés. Egy MMO-t aztán sikeresen üzemeltetni is kell és rossz lenne nézni, hogy kapunk egy ennyire különleges(-nek tűnő) videojátékot ami 1-2 éven belül becsődöl és lehúzzák a WC-n a szervereket. Láttunk már rá példát, ott volt a Tabula Rasa amit kedveltem, de képtelen volt anyagilag működni és nem is kellett sok, hogy kihúzzák a dugót.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz sad_Vamp #8 üzenetére

    A közönségi finanszírozás nagyon leegyszerűsítve a hagyományos piaci modell megfordítása. A klasszikus iskola szerint előbb ráköltöd a fejlesztésre és gyártásra a pénzedet (ha van, vagy egy befektető/hitelező megelőlegezi), majd a piacra kerülés után reméled, hogy visszahozza a befektetést és még profitod is lesz rajta (minden fillér ami a megtérülés és a járulékos kiadások fedezése felett keletkezik). A közösségi finanszírozásban fordítva ülöd meg a lovat. Előbb eladsz, majd utána kifejleszted. Tegyük fel, hogy jó esetben egy sikeres fejlesztésnél és piacra kerülésnél nullszaldón vagy, annyit költöttél, amennyi pénzt előre összekalapoztál, így minden amit az előre eladott példányokon felül eladsz, az már profitot hoz. Nem tartozol a hitelezőnek, nem tartozol a befektetőnek, mert maguk a vásárlók adták a bizalmat és a befektetést.

    De ez nagyon sokszor nem működik, mert sokan nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel, üzleti és gyártási tapasztalat nélkül rosszul mérik fel a határidőket és jönnek a folyamatos csúszások, esetleg az összekalapozott pénz ellenére is elbukik a projekt.

    Egyelőre több a bukásról meg állandó elhalasztásokról szóló hír, mint a valódi sikertörténet.

    [ Szerkesztve ]

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Djuree #16 üzenetére

    A közösségi finanszírozás nem összetévesztendő azzal, hogy valamit megrendelésre fejlesztenek és gyártanak. A közösségi finanszírozáshoz általában induló cégek nyúlnak, mert bár lehet megfelelne nekik a klasszikus befektetői/hitelezői/lízing finanszírozás, de nem rendelkeznek olyan kapcsolatokkal, hogy előnyös alkut kössenek, esetleg azok olyan kockázatosnak ítélik, hogy nem adnak rá pénzt. Ezért inkább feldobják az egészet Kickstarterre és remélik, hogy a majdani célközönségnek tetszik és megveszi előre.

    A gond ott van, amikor alábecsülik a fejlesztéshez és gyártáshoz szükséges költségeket, túlvállalják magukat vagy maga a termék nem akar megfelelően működni és hiába teljesül egy projekt Kickstarteren vagy Indiegogo-n, ha aztán a piacra kerülés folyton csúszik és az elégedetlenség meg feltornyosul.

    (#17) dabadab: Miért, nem ezt írtam?

    Klasszikus iskola: Befektető (kiadó) adja a pénzt a fejlesztésre.

    Közösségi finanszírozás: A majdani vásárlók előre megvásárolják a terméket (esetleg ezen felül is adnak lóvét szimpátia alapon) és ebből a pénzből folyik a fejlesztés.

    [ Szerkesztve ]

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz .tnm #27 üzenetére

    És az megint egy külön dolog, hogy a Star Citizen amúgy is főleg azokra alapoz akik fanatikusan rajonganak a stílus iránt. Tehát ha az első feltétel teljesül (jó a játék), akkor simán be lehet betonozni a közösség igen nagy részét hosszú évekre. Ha meg lesz annyira kompetitív a multiplayer, hogy akár e-sportnak is elmenjen, akkor főleg hosszú időre megvan az a réteg amelyik anyagilag eltartja majd a szervereket és a fejlesztőket. Csak ugye a korábban említett "nem ilyen lovat akartam" érzés veszélyes. Aki előre megtisztelte a fejlesztőket bizalommal, az joggal várja el, hogy azt kapja amit ígértek neki. Ezt nem szabad elszúrni és lényegében nyert ügye van a fejlesztőknek.

    Ez piacilag pont olyan, mint a polgári repülőgép szimulátorok helyzete. Bár vannak újabb darabok elvétve, de még mindig a legtöbben az évtizede nem fejlesztett Microsoft Flight Simulatorral repülnek (FS2004 és FSX abszolút domináns). Tengernyi kisebb-nagyobb kiegészítő (repterek, textúra csomagok, repülőgépek) kaphatók hozzá olcsón és drágán és nagyon jól kielégíti a közösséget a tucatnyi fejlesztő ami csak az add-on csomagokra specializálódott. Ha a Microsoftnak lett volna esze, akkor felkarolja ezeket a fejlesztőket és saját magán keresztül, amolyan mikrotranzakció szerűen teríti a cuccot amik in-game megvásárolhatók.

    De az egy másik történet, hogy nem volt esze, szélnek eresztette a fejlesztőket, mert nem látott a stílusban üzleti lehetőséget, majd nemrégiben mégis kiadott egy Flight nevű borzalmat, kigyomlálva belőle minden szimulátor elemet. Próbálkozik a F2P + mikrotranzakció üzleti modellel, de szerencsére a felvevőpiac is nagy ívben tojik rá. Aki polgári szimulátorozni akar, annak a szórakozást nem a rózsaszín karikákon átrepülés adja, így mindenki visszatér az FSX-hez, amihez már vagy 6 éve egy patch sem jött ki. Kicsi a közösség, de a modder fejlesztőcsapatokat eltartja üzletileg.

    [ Szerkesztve ]

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Lomha 8V #36 üzenetére

    Miért, eddig is S-osztállyal jártak a játékfejlesztők?

    A közösségi finanszírozásban csak annyi a pláne, hogy nem a kiadó adja a fejlesztésre a pénzt, hanem a közösség.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Djuree #39 üzenetére

    Na és ha nem a te pénzeden fejlesztett szoftvert vásárolsz, akkor mi a garancia, hogy nem csak ma, hanem holnap is használhatod? Ez főleg az utóbbi években kritikus, mikor már mindenhez online aktiválás, esetenként folyamatos internet kapcsolat kell. Ha kihúzzák a dugót, akkor annak annyi. Itt jegyezném meg az Adobe korrekt hozzáállását, hogy amikor elkezdte lekapcsolni a régi Creative Suite szoftverek aktiváló szervereit, akkor új telepítőket adott ki, melyeket már csak offline kell aktiválni a meglévő CD kulcsoddal. De erre kíváncsi vagyok, hogy hány jelenlegi fejlesztő gondol majd amikor úgy dönt, hogy 10 év múlva már nem tart igényt a Zombie Ninja Action Mutant Revenge játék szervereire. Nem beszélve a F2P játékokban megvásárolt javaidról, amik a szerverekkel együtt úsznak le az örvénylő klotyóban (és ahol szintén nem rendelkezel semmi felett, nem vásárolsz tényleges tulajdonjogot).

    Én nem látok a klasszikus finanszírozásban sem sokkal több biztosítékot. Nyilván ha a kiadó pénze áll benne, akkor a megjelenés előtti kaszának nem te vagy az anyagi károsultja. De én még mindig sokkal jobbnak tartom ezt a finanszírozási formát, mert a fejlesztő nem a kiadónak van kiszolgáltatva, ami patikamérlegen állít össze egy steril, futószalag-érett szart.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Djuree #41 üzenetére

    Ez így van. A kiadó szerződésekkel biztosítja magát és ha nem tartják hozzá magukat a fejlesztők, akkor csúnyán kötbéreznek, plusz folyamatosan fenyegetőznek és nyomást gyakorolnak, hogy minden az ütemterv szerint haladjon (minőség nem számít, csak a határidők és néhány látványos kulcsjelenet amiből trailert lehet összeollózni). Csak éppen tapasztalatból mondom, hogy ez a fajta üzleti viszony teljesen kihipózza a kreatív alkotói közeget. A filmiparban sincs ez másként, jön a dohánnyal kitömött producer, mert lát üzleti lehetőséget a plotban, mindent átalakít a saját képére, mindent kihúz a forgatókönyvből amire szerinte nincs szüksége (pl: elvágja egy folytatás vagy brand kiépítésének lehetőségét) és a végeredmény egy futószalagon összerakott, szándékosan sablonos szarkupac lesz. Aztán ha netalán jön a legjobb fim vagy legjobb sorozatnak járó díj, azt minden esetben a producer veszi át. Miért? Mert ő adta a dohányt. Nagyon beszédes, hogy pár hónapja a kedvenc sorozatom (Game of Thrones) Facebook oldalán megjelent egy fotó, amin Peter Dinklage egy "No Emmy for GOT" feliratú táblával szomorkodik. Azért csak utánanéztem, de a sorozat bezsebelt több technikai Emmy-díjat is, de ugye kit érdekelnek azok a szerencsétlenek, akik napi 12-14 órában gályáznak a forgatáson meg a nagy hajrában a vágószobában... azok nem emberek, nem alkotók, a nekik szóló díjak nem is léteznek.

    Az esetleges párhuzamok a játékfejlesztéssel nem biztos, hogy a véletlen művei.

    A közösségi finanszírozásban mindig megvan a kockázat, hogy a befektetett pénzedért végül nem kapsz semmit vagy nem azt amire számítottál. De ez ugyan úgy megvan akkor is, mikor mozijegyet vásárolsz vagy egy nagy kiadó játékát veszed meg. A filmiparban még nem jellemző a közösségi finanszírozás, nem vált senki előre jegyet egy 2 év múlva megjelenő filmre. Viszont a független filmezésben egyre többször alkalmazzák ezt. Főleg dokumentumfilmesek kalapoznak így össze némi pénzt, hogy egy adott helyszínre elutazhassanak forgatni. A közösség, mely követi és kedveli őket, nem akarja, hogy a munkájuk kárba vesszen, mert egyetlen TV csatorna, producer vagy hírügynökség sem lát bennük fantáziát. És mit kapnak egy 10-15 dolláros támogatásért? Egy újabb 60 perces dokumentumfilmet valamikor hónapokkal később, melyeket nem korlátoznak a gazdi szabályai, nincsenek megkötések, hogy miről lehet szó és miről nem, nehogy elpártoljanak a szponzorok/reklámozók. Megéri? Mindenki döntse el maga.

    Én a magyar On The Spot-nak szívesen adnék havi 1-2 ezer forintot, hogy függetlenül csinálhassák azt amit most az MTVA égisze alatt csinálnak félgőzzel. De nincs rajtam kívül elég ember aki így gondolkozik és a magyar viszonyok között sosem jönne össze elég támogatás epizódról epizódra. Máshol már vannak erre kísérletek, majd elválik, hogy működik-e. Drukkolok neki.

Új hozzászólás Aktív témák