Új hozzászólás Aktív témák

• #42 stevie w csendes tag quailstorm #40

  Új Válasz 2015-12-13 16:25:58 #42

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  stevie w

  csendes tag

  válasz quailstorm #40 üzenetére

  Lassan három évtized párhuzamos digitális és analóg rendszerekkel való együttélés után az alábbi megállapításokat tenném.

  Az alsó árkategóriában, mondjuk 100e ft alatt, egy CD-játszó sokkal jobban tud szólni egy LP-játszónál. A CD-n ugyan érezhető egy kis erőszakosság, az LP hangja "kedvesebb," de minden paraméterben a CD lesz a jobb. Meg persze könnyebben kezelhető, stb.

  A következő kategóriában, mondjuk olyan 400-500e forintig, kiegyenlített a verseny, különösen ha a CD-nek megengedjük a HDCD, és más, bővített formátumok használatát. Itt már mindkét forrással kiválóan lehet zenét hallgatni, de az analóg forrásról több információ jön át, ezért például természetesebb a térhatás (megfelelően felvett zene esetén), magától értetődőbbek a zenei megoldások. Aki "nehéz" zenét hallgat (opera, kortárs komoly, free jazz), az szinte biztosan az analóg hangot választaná magának.

  Még feljebb az árlétrán, az igazán komoly lejátszók piacán elkezd elhúzni az analóg hangja. Egy 1 milliós CD-játszó alig-alig szól "jobban" az olcsóbb társánál, egy okosan összeállított analóg lemezjátszó viszont minden apró előrelépés, mondjuk precízebb hangkar, kifinomultabb hangszedő beszerelése után újabb és újabb zenei dimenziókat nyit meg. Aki hallott már igazán komoly lemezjátszót, az tudja, hogy normális állapotú lemez esetén gyakorlatilag megszűnik a lemezzaj. Ennek részben műszaki, részben pszichoakusztikai okai vannak. A zenahallgatás folyamatában az agyunk is kreatívan részt vesz, és a megfelelő körülmények között bizonyos hiányzó információt összerak magának (például a hiányzó legalsó oktávot a hangvisszaadásban), más, felesleges információt pedig "kiszűr" (például apró zajok, a zenétől független, monofónikus zörejek).

  De természetesen nem a zajmentesség a lényeg, hanem az, hogy az információ analóg forrásból természetesebb formában, az agy számára kényelmesebben befogadható formában érkezik. Volt szó a magasátvitelről: a digitális technológiában mindig használnak egy meredek magasvágó szűrőt, így zenei információ bizonyos frekvenciasáv fölött egyszerűen nem létezik (hagyományos CD esetén ez 22 kHz). Az analóg rendszerekben nincs ilyen szűrő, a magasfrekvenciás jelek ott vannak a barázdákban, és átjönnek a hangszedőn keresztül is. Az persze igaz, hogy a szintjük jelentősen esik - de ott vannak. Félreértés ne essék: aki játszott már supertweeterrel (olyan magassugárzó, ami eleve a füllel hallható tartomány felett kezd el zenélni), az tudja, hogy a supertweeter NEM a magasátvitelt javítja, hanem az egész hangot, beleértve a mélybasszusokat is. (Ennek is nyilván megvannak a sajátos fiziológiai, pszichoakusztikai okai.)

  Mellesleg itt jönnek képbe a csöves erősítők is, amik gyakorlatilag minden mért paraméterükben szánalmasak egy korszerű, mondjuk D-osztályú erősítőhöz képest - viszont ezt egyrészt nem nagyon halljuk meg, másrészt csöves erősítőkkel valahogy mindenki sokkal lelkesebben hallgat zenét. A csövek ott vannak a rögzített élő zene születésénél is, kezdve a Metallica gitárerősítőitől az igényes akusztikus jazzfelvételek csöves mikrofonerősítőiig. (Nem lennék meglepve, ha egy-két DJ-ről is kiderülne, hogy tudatosan csöves phono fokozatot használ.)

  Még egy gondolat a nagyfelbontású digitális formátumokról. Volt szerencsém pro-rendszeren komolyzenét hallgatni - 24-bit felbontásban, 192 kHz mintavételi frekvencián készült nyers felvételeket. Ezek valóban új ablakot nyitnak a zenére, és nagyon sokat megmutatnak a drága analóg hangzásból. Nem mennék bele abba, hogy mi a jobb, az analóg, vagy egy ilyen nagyfelbontású felvétel, mert *igazán jó* lejátszó eszközt eddig csak egyet használtam.

  A HiRes felvételek objektív problémája ugyanakkor, hogy a zenei felvételek egy igen termékeny, kb négy évtizedes termése egyszerűen elérhetetlen: a hetvenes évek végétől nagyjából napjainkig hagyományos felbontású digitális felvételek születtek, ezekből max feltranszponálni lehet azokat HiRes-re, de annak nincs sok értelme. Elvész rengeteg felvétel a hetvenes évek előttről is: ezekről még készülhet HiRes digitális másolat, amennyiben az eredeti analóg mesterszalagok megmaradtak - és tökéletes állapotban maradtak meg.

  Ugyanez a helyzet persze, csak fordítva, az analóg lemezekkel is: a digitális felvételtechnika lemezeit ki lehet ugyan adni friss LP-ken (szorgalmasan jelennek is meg a régi-új kiadványok a piacon), de ezeknél limitáló tényező az eredeti felvétel felbontása. Mondjuk az LP ezeken is segíthet egy kicsit, mint ahogy sokan tapasztalták, hogy a kazettára írt korai CD-k kellemesebben, hallgathatóbban szóltak az "analógosítás" után, miközben nyilvánvaló, hogy a kazettára másolás lapáttal szórta ki a zenei információt....

  Az LP annak lehet első számú műsorforrás, aki belebuzul (mint pl én is) a klasszikus sztereó korszak felvételeibe, azaz az ötvenes évek közepétől a hetvenes évek végéig készített lemezekbe. Szerencsére hatalmas a választék, a múló popslágereken kívül fantasztikus, időt álló komolyzenei- és jazz felvételek készültek, és bár az előadók száma véges, az elérhető (gyakran fillérekért elérhető!) hangzó anyag végtelen.

  Akit mindez a blabla élőben is érdekel, szívesen tartunk analóg-digitális összehasonlító szeánszokat a bemutatótermünkben.

  www.pointe.hu: Pointe - csöves erősítők & Soulines - analóg lemezjátszók

Új hozzászólás Aktív témák