2. Fórumok
  3. Off-topic LOGOUT
  4. Összeomlásom 1.
  5. (téma lezárva)
Keresés

Aktív témák

  • #222 WhrlpoolMind kezdő
    #222
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    WhrlpoolMind

    kezdő

    Nagyon sajnálom, ami Veled történt, történik. Én 5 éve a gyerekünk születésétől omlottam össze. Feleségem is. Nagyon sokat dolgoztunk a dolgon, 5 év alatt kitartóan szépen lassan sokat fejlődtünk. Azóta is visszatérnek a mélypontok, de már nagyjából tudjuk, miért, így ki tudjuk egymást húzni. Az asperger sem vicces, nekem is vannak autisztikus tüneteim (meg ADHD-sok is), a legkevésbé sem egyszerű így élni. Büszke vagyok Rád, amiért szaksegítséget kértél, azért is, hogy ebben az állapotodban elmentél állásinterjúra, ahol tudtad magad tartani. És külön köszönöm, hogy mindezt leírtad, ez sok erőt ad nekem.

    [ Szerkesztve ]

    Daniel WhirlpoolMind

  • #230 WhrlpoolMind kezdő Graphics #223
    #230
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    WhrlpoolMind

    kezdő

    válasz Graphics #223 üzenetére

    2016-ban kezdődött egy jó kis szülészeti erőszakkal, azután folytatódott azzal, hogy megalázó körülmények között találkozhattunk a szülészeten (a VIP szobások szabadon jártak-keltek a folyosó teljes hoszán, de én be nem mehettem oda). Folytatódott azzal, hogy ultraerősen aktiválódott bennem a függőség és alkalmatlanság séma. Kék fényt kellett volna kapnia a babánknak, de hazaküldték feleségemet azzal, hogy adjon neki sok tápszert, így 1 hét múlva élet és halál között vittük be babánkat a gyermekklinikára. Azután feleségemnek jött a szülés utáni pszichózis. A munkahelyemen az alkalmatlanság érzése a csökkent értékűség és szégyen sémával kombinálódott. Munkahelyet váltottam, de nyilván nem segített a belső turbulenciámon. Visszamentem az előző munkahelyemre, ami újfent nem segített a belső turbulenciámon. Azt hiszem, dióhéjban ennyi.

    Az egész onnan indul, hogy feleségemmel mindketten úgy voltunk súlyosan bántalmazva gyerekként, hogy nem tudtunk róla, az elmúlt 1 évben derítettük ki. Mindkettőnknek egy-egy súlyosan nárcisztikus szülője van, és bár a másik valószínűleg nem az, a kommunkikációs és neveléssel kapcsolatos mintái miatt annak kell tekintenünk. Nem akartak bántani minket a szüleink, mégis bántottak.

    Most kezdjük érteni, miért forgatták ki feleségemet a témavezetői a PhD-ből (a legtöbb, láss csodát, súlyosan nárcisztikus volt), és én, aki pótolhatatatlan tudással és tapasztalattal rendelkezem, miért érzem magam értéktelennek és bármikor pótolhatónak. Folyamatosan javul az állapotunk, kitartó kapcsolat-újraépítéssel, egymás újra-megismerésével (ahogy folyamatosan letesszük a maszkunkat, amiről nem is tudtuk, hogy vele takarjuk magunlkat).

    [ Szerkesztve ]

    Daniel WhirlpoolMind

  • #235 WhrlpoolMind kezdő Chaser #234
    #235
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    WhrlpoolMind

    kezdő

    válasz Chaser #234 üzenetére

    Elég sokat foglalkoztunk ilyesmivel feleségemmel. Azt láttuk, hogy azok a traumák (baleset, sokkoló esemény, családon belüli bántalmazás, családon kívüli bántalmazás, akár szóbeli bántalmazás is, stb.) alapjaiban határozzák meg, hogy mire hogyan reagál az ember. Lehet segítség a kondi, futás, versenysportolás, de én úgy gondolom, hogy ezek önmagukban alapvetően addig hatnak, amíg csinálja őket az ember, és amikor abbahagyja, újra előjön a belső turbulencia, a tudatos és tudatalatti rész konfliktusa, és a kognitrív disszonancia. Ugyanakkor szaksegítség mellett nagyon jó kiegészítő lehet.

    Leírom a helyzetem néhány aspektusát, hogy érthetőbb legyen, mire gondolok.
    - a szüleim azt mondják, hogy támogattak a tornában, megyei 2. helyezett lettem - de amikor visszagondolok, elég nagy nyűg volt nekik, hogy 2 négyzetmétert biztosítsanak valahol a 100+ négyzetméteres házban, míg a munkatársam 6 négyzetmétert ad a gyerekének a 60 nm-es lakásban, és sajnálkozik, hogy nem tud több helyet adni.
    - a szüleim azt mondták, okos vagyok és támogattak a tanulásban, de visszagondolva beírattak az ország egyik legjobb gimnáziumába (úgy kondícionáltak, hogy minden más opciót el akarjak vetni), ADHD-val és diszlexiával, aztán minden 4-esnél rosszabb jegynél felpofoztak, és gondolhatjátok, hogy alig volt másmilyen jegyem.

    És még sorolhatnám. Nem tűnik brutálisnak, nem napi agyonverés. Mégis, amikor a témavezetőm azt mondta, hogy "de szép ez a görbe, milyen jó lenne, ha így lehetne modellezni a folyamatot", nem azt mondtam, hogy oké, ez egy a 10-ből, hanem elvégeztem még 30 mérést, és úgy éreztem, hogy egy trágya vagyok, mert nem tudok olyan eredményt mérni, ami "szép". Ez az alkalmatlanság és a csökkent értékűség egy megjelenése volt.

    Most eljárok erősíteni, valami street workout vagy kalisztenika félét próbálok csinálni, és meglep, milyen erős vagyok. Nagyon sokat segít az önértékelésem javításában, de nem önmagában, hanem egy komplex változás részeként.

    Daniel WhirlpoolMind

  • #407 WhrlpoolMind kezdő RubbishBin #267
    #407
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    WhrlpoolMind

    kezdő

    válasz RubbishBin #267 üzenetére

    Dr. Ramani Durvasula mellett a következőket is ajánlanám:

    Dr. Máté Gábor sokat foglalkozott azzal, hogy miért kerül az ember ilyen gödörbe, mint Te (vagy amilyenben éppen én is voltam). Ő a traumák oldaláról közelíti meg.

    Pál Feri szintén, ő a gyerekkorban kialakult viselkedési sémák oldalát vizsgálja és taglalja.

    Bihari Viktóriának a Facebookon vannak videói, jó átfedéssel Ramanival és Pál Ferivel, határozottan magyar valóság színezettel.

    Nekem és feleségének nagyon sokat segítettek.

    Daniel WhirlpoolMind

  • #410 WhrlpoolMind kezdő
    #410
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    WhrlpoolMind

    kezdő

    Ah, igen... :))

    Daniel WhirlpoolMind

  • #431 WhrlpoolMind kezdő RubbishBin #418
    #431
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    WhrlpoolMind

    kezdő

    válasz RubbishBin #418 üzenetére

    Nagyon örülök, hogy kitaláltátok, mi volt a háttérben. Óriási pszichés terhelésed volt, és van most is. Szorítok Neked!

    Daniel WhirlpoolMind

  • #453 WhrlpoolMind kezdő bkercso #450
    #453
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    WhrlpoolMind

    kezdő

    válasz bkercso #450 üzenetére

    Ezzel egyet értek. Függőséget alakít ki, elhiteti, hogy nélküle nincs élet, és közben (mint minden addiktív dolog) elvonja az embert a valódi kapcsolatoktól. Eközben azt hangoztatja, hogy segíti a kapcsolatok épírését. 100% gaslighting.

    Szerintem különösen segíti a függőség kialakulását a traumás kötődés, és ez kifejezetten belehajtja az embereket a Facebook-ba. Van néhány hasznos szolgáltatása, és azt mondja, hogy ezért megalapozott az ő létjogosultsága, miközben a néhány hasznos szolgáltatásával pont azokat vakítja el, akik a traumás kötődés miatt nem látják a gaslighting-ot.

    Daniel WhirlpoolMind

  • #454 WhrlpoolMind kezdő WhrlpoolMind #453
    #454
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    WhrlpoolMind

    kezdő

    válasz WhrlpoolMind #453 üzenetére

    Most olvasom a banner szlogenjét: "Okostévé, a háztartás alapfelszerelése." Eszembe jutott, hogy miért is kell annyira a háztartásba? Persze, a híradó miatt, oké. Csak a legtöbben sokkal több mindent néznek rajta, mint a híradó, stimuláltatják vele a függőségi központjukat, miközben nem kell a valódi kapcsolatokkal foglalkozni, Hú, mennyi gaslighting...

    Mi néhány hónapja levettük a nem okos tévét is a falról, hogy értelmesebben tudjunk kötődni egymáshoz a családban. A híradót pedig meghallgatjuk, kép nélkül, így a gyorsan váltakozó képek és a villódzások nem állítanak elő hipnotikus hatást.

    Daniel WhirlpoolMind

Aktív témák