Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kwzatz

    őstag

    válasz XuChi #13 üzenetére

    Az első részben nincs szemét szívatás, csak nehéz részek vannak benne, a frusztráció pedig a játékostól függ. Szerintem hihetetlen élvezetes. (most kezdtem a 2. részt, remélem ezzel is így leszek :D ) A lényege pont az lenne, hogy újra és újra próbáld és tanuld a játékot, érezd a súlyát, a feszültséget, a baljós atmoszférát, nem pedig az, hogy godmode-ban végiggyalogolj rajta tét nélkül. Persze megértem, ha valaki ezt élvezi, sőt, néhány játékban én is jól megvagyok vele (pl. a Shadow of Mordor hihetetlen könnyű volt, csak a két DLC achievement volt kicsit izzasztó, de összességében mégis egész élvezetes) csak te így nem igazán a Dark Soulsokkal játszottál.

    [ Szerkesztve ]

  • kwzatz

    őstag

    válasz [Prolixus] #21 üzenetére

    "Speciel ez a játék engem is érdekel, de nem fogok egy órát szenvedni egy boss-sal, csak hogy le tudjam gyakni. Erre nincs időm, pontosabban van, de erősen korlátos, és hát annyi játékot szeretnék belesűríteni amennyit csak tudok, ergo egy boss-ra ennyi időket szánni nagyon nem "időgazdaságos""

    Ennek csak az az eredménye szerintem, hogy ugyan több játékot fogsz belesűríteni a rendelkezésre álló idődbe, de eggyel sem fogsz "igazán játszani". Én mindig akkor élveztem legjobban az adott játékokat, amikor igazán elmélyedtem bennük. (már amelyik érdemes erre, a DS igen)

    "Ezzel szemben a Nier Automatában legit csalás van, easy módban kis túlzással helyetted játszik a játék és az acsikat is meg lehet venni in-game pénzért. Na akkor erre mit mondanak a nagy csalásellenzők?"
    Nem játszanak easy módban és nem veszik meg az achievementeket pénzért? :U (nem játszottam még amúgy vele)

    Megértem egyébként XuChi érveit, csak tényleg úgy gondolom, hogy ez elvesz egy nagy szeletet a pozitív játékélményből.

    [ Szerkesztve ]

  • kwzatz

    őstag

    válasz [Prolixus] #33 üzenetére

    Nézd, én eleve nem gondoltam úgy XuChi-ra, mint akit keresztre kellene feszíteni. A "Casult"-t sem szántam sértőnek, ez egy olyan kifejezés, amit a DS kapcsán gondolom mindenki ismer, viccelődtem vele, a későbbi hsz-ekben részleteztem is, hogy mit gondolok a dologról.

    Itt nem is az erkölcsi/etikai kérdés a lényeg a csalással kapcsolatban szerintem (nyilván multinál igen), hanem az élmény, amitől megfosztod magad. A Nier készítői is nyilván a játékosok által felmutatott igényre reagálva - amit a topicban is látunk - pakolták bele ezeket a dolgokat a játékba. Attól, hogy alapból benne van a "csalás" a játékban, és nem kell hozzá trainer, illetve valami külső cucc, még el lehet dönteni róla, hogy az csalás, és ezért nem használod. Ha valaki easy módban élvezi a Niert, nyugodtan játsszon úgy. Én az évek alatt viszont rájöttem, hogy akkor élvezem legjobban a nem kifejezetten csak a sztorira kihegyezett játékokat, ha van bennük kihívás. Kevés kivételtől eltekintve szinte mindent az elérhető legnehezebb fokon kezdek, és nem azért, mert "hű de mekkora gamer" vagyok, hanem mert sok játékban a könnyebb fokozatokon a játékmechanikának a 20%-át sem használod, mert nem vagy rászorulva. Így pedig nem akkora az élmény, mint amilyen lehetne. Olyanokkal én sem szívatom magam, hogy "1 halál és kezdheted elölről", meg sebződés nélkül vidd végig stb., mert értelmetlennek találom. (ott van pl. a Doom - belegondoltam, hogy milyen érzés lett volna legnehezebb fokozaton rákényszerülni az újrakezdésre, amikor kb. 2-3 pályával a vége előtt átesett a karakterem a padlón, így újra kellett tölteni :D )

    A Dark Souls amúgy szerintem kicsit túl van misztifikálva, gondolom azért, mert a népszerűsége miatt nagy tömegekhez eljutott, így sokan emlegetik, hogy milyen nehéz, de szerintem pl. az ilyen "trial and error" típusú játékok közül a Super Meat Boy nehezebb. (főleg ha a Cottony Alley-t és Dark Worldöt is próbálod végigtolni)

  • kwzatz

    őstag

    válasz [Prolixus] #40 üzenetére

    Igazad van, valóban nézőpont és egyéni preferencia kérdése. Őszintén szólva én személy szerint még nem találkoztam ilyen játékkal, ami érdekelt és annyira nehéz lett volna, hogy a tűrőképességem már annyira ne tolerálja, hogy valami "könnyítés" után nézzek. Azért a játékok legtöbbször úgy készülnek, hogy a játékosoknak sikerélménye legyen. Az olyan jellegű szívatást, mint a Cat Mario vagy az I Wanna Be the Guy már én sem tolerálom, de így azokkal nem is játszok inkább, poénnak persze jók úgy 10 percig. Szóval ahogy kifejtetted, mindenkinél máshol van a határ, de szerintem érdemes kitolni egy picit az embernek a sajátját, még ha bele is kell fektetni miatta néhány plusz órát.
    Amúgy az az érdekes ezzel a témával kapcsolatban, hogy rengetegszer felmerül a "játékok mostanában túl könnyűek" panasz is, itt prohardveren is nem egyszer találkoztam vele, de akkor hol az igazság? :)

    Az achievement gyűjtögetés meg szerintem játékfüggő. Én kifejezetten díjazom azt, amiben úgy vannak kialakítva, hogy a megszerzésük közben teljesebb képet kapsz a játékról, a mechanikájáról, a lore-ról, stb., de itt sem érdekel az olyan, amit értelmetlenül nehéznek és fölöslegesnek találok (permadeath), vagy szimpla időpazarlásnak (értelmetlen, funkció nélküli, több tíz órás gyűjtögetős baromság), mert ezekből is van sok.

    "Amúgy jó ez akkor, van aki szerint nehezebb a Nioh mint a DS széria, van aki szerint meg csak az eleje nehéz, utána úgy fel lehet tápolni a karaktert ha jól fejleszted, hogy kvázi easy mód. Az igazság meg odaát van."

    Ez a legérdekesebb szerintem az ilyen típusú játékokban! Ha már említetted egy korábbi hsz-ben az "1 órát elcseszni egy boss-ra" dolgot, nekem volt olyan a DS1-ben, ami szerintem 2 óránál is tovább tartott (Artorias és Kalameet, talán Ornstein és Smough is a környékén volt), de volt olyan, amit más nehéznek tart, és vagy elsőre meglett (Four Kings), vagy elég rövid idő alatt (Manus). Szóval mindenkinek más és más, gyanítom, hogy ebben is benne van a szórásnak a keze.

    [ Szerkesztve ]

  • kwzatz

    őstag

    válasz Maelephant #45 üzenetére

    Majdnem talált. Én kb. másfél hónap alatt vittem végig az első részt DLC-kkel együtt, összesen talán 56 óra volt, átlag napi 1-2 órákat játszva, néha kihagytam 1-2 napot, hétvégén meg kicsivel többet toltam. Egyébként azt még megjegyezném, hogy ha elakad az ember valahol, kifejezetten jót tesz, hogy alszik rá egyet, másnap jobban fog menni. Ez az élet más problémáival is így van, bármit tanulsz, gyakorolsz, valahogy az agy elemzi a nap eseményeit és valószínűleg keresi a megoldást alvás közben. Rengetegszer voltam úgy, hogy nem értettem valamit vagy nem tudtam megoldani, másnap meg pillanatok alatt, pedig nem gondolkoztam közben rajta. Dark Soulsban is voltam úgy több bossnál, hogy nem ment fél-1 óra alatt, másnap meg az első 3 próbálkozásból. Szóval ez nem hátrány.

Új hozzászólás Aktív témák