Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Cathulhu #56 üzenetére

    A kommersz termés 99%-a kliséhalmaz, teljesen kiszámítható történettel meg mindennel.

    "És kíváncsi lennék a 2. rész végén is mennyire nagy biztonsággal jósoltad volna meg bármelyik végső befejezést is..."
    Ez irreleváns! Pont ezt magyarázom. A játék úgy is jó volt, amikor már tudtad, hogy mi lesz a vége. Pont azért, mert nem az számít elsősorban, hogy mi a vége, hanem hogy hogyan jutottál el a végéig.... Hogy visszatérjek a filmekhez: A film végének elspoilerezése is csak annál a filmnél igazán gond, amelyiknél az egész történet arra épül, hogy a film végén legyen egy nagy csavar, egy nagy WTF pillanat. Az ilyen filmek viszont éppen ezért menthetetlenül egyszernézősek. Az olyan filmet szereted megnézni többször, ami elsősorban nem a film végi nagy megdöbbentő pillanatról szól. És a Mass Effect trilógia is ilyen.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

  • [Prolixus]

    addikt

    válasz Cathulhu #63 üzenetére

    Tripla A-s játék, húzócím. Tetszik, nem tetszik, egy elég széles, sci-fi kedvelő közönséget kívánt megszólítani már az első rész is. Ezzel együtt járnak...hmm, mondjuk úgy, bizonyos kötöttségek. Ez egyértelműen a kommersz felé húzza a játékot.

    A játéknak szerves része a történet is, ezáltal a játék öröme magában foglalja a történet nyújtotta élvezeti faktort is. Van olyan gamma, amit a sztoriért játszol, van amit a színtiszta játékélményért, van amit mindkettőért. Úgyhogy ha a sztorija, karakterei stb. bejöttek egy átlagos játékmenet mellett, akkor vérmérséklettől függően nyugodtan nevezheted húdecsodajó játéknak.

    És attól, hogy tudod mi lesz a játékod legeslegvége, az odáig vezető út sztorija, a történetmesélés, a nagyon végkifejletet persze nem, de az időközben megismert szereplők sorsát befolyásoló döntések és az ismert eseményekkel, vagy a szereplőkkel kapcsolatos apró pici csavarok még lehetnek nagyon jók. A meglepetésfaktor nem lene nullára lebutítva, hiszen az eseményeket csak nagyvonalakban ismerjük, a részleteit viszont nem (a legvégén kívül).

    Egyszerűen nem értem, hogy nem veszitek észre, milyen egyértelmű analógia van az újrajátszással. Amikor újrajátszod, akkor is tudod, mi lesz, a vége, akkor is tudod, hogy nagyvonalakban mi fog történi (ME3 esetén, nagyvonalakban: Shep elhagyja a Földet, elmegy a Marsra, megszerzik a Crucible tervrajzait, elmegy a turiánokhoz segítségért, nem adnak, megy tárgyal a krogan képviselővel, emiatt el kell menni a salarian bolygóra ecetera-ecetera...megépül a Crucible, jön a londoni csata és a vége). Ha élvezted akármelyik rész újrajátszását, akkor egy First conact war-os játékot is élveznél, ilyen egyszerű. Hozzáteszem ennek az eseményei még annyira sem lennének kőbe vésettek, mint egy újrajátszásnál az események.

    Még egy utolsó kísérlet, aztán abbahagyom: A Star Wars ep3-nál is mindenki tudta, hogy mi lesz a vége, és még a szereplőket is ismertük. Ennek ellenére az lett a legjobb rész a fostos prequel trilógiából, és ugyanúgy irdatlan sok nézőt vonzott, mint a korábbi 2 rész. Miért? Mert az embereket érdekelte, hogy PONTOSAN hogy zajlottak le a nagyjából már ismert események. Ilyen egyszerű. éppen ezért érdekelne engem egy first contact war-os játék. Nem trilógiaként, nyilván annyit nem bír el ez a sztori, de egy játék erejéig bőven jó lenne.

    Na a részemről lezároma témát, többet ehhez nem tudok hozzáfűzni, ha ezek után is kötitek az ebet a karóhoz, hát legyen. Uccse first contact-os játék lesz, szóval ez a diskurzus végülis csak felesleges időpocsékolás.

    I'm no hero Doc, I'm just your regular US Army Mark 4 cyber commando

Új hozzászólás Aktív témák