Új hozzászólás Aktív témák

  • janos666

    nagyúr

    LOGOUT blog

    válasz Strezi #41 üzenetére

    Ez mindkettő szubjektív megítélés, illetve megszokás kérdése is.

    1: Engem sokkal jobban irritál a prediktív mozgásinterpoláció (konyhanyelven "szappanopera mód"), mint az agresszív BFI (de nem is feltétlenül kell túl agresszív ahhoz, hogy jelentős legyen a javulás, a visszafogott is jobb, mint a semmi és azt kevesen látják vibrálni).
    Szinte rosszul vagyok tőle. Olyan, mint ha hibásan működne az agyam (pl. kóros álmatlanság, vagy kábítószer hatása ülne rajtam és hülyeségeket vélek látni, amik nincsenek ott - vagyis ott vannak, csak nem látom képkockánként tudatosan). És ez még a jobb algoritmusok, vannak egyenesen csapnivalók, amin folyamatosan látni, nem csak "érezni" lehet, hogy sokszor hibázik.

    2: Én lassan és nehezen szoktam hozzá először a PDP-hez is (az első egy-két hétben folyton szivárványszínű stroboszkópnak láttam az első plazma TV-m is). Pár hónap múlva már meg sem tudtam mondani ez alapján, hogy PDP-t vagy LCD-t látok, teljesen elmosódott már számomra a különbség (ha akarom sem látom, csak ha lengetem a képernyő előtt a kezem széttárt ujjakkal sötét szobában, akkor az ujjaim peremén ott a halvány szivárvány, de ennyi).
    Sőt még azután (több, mint 1 év plazmatulajként) is kikészített elsőre az első agresszív Sony LCD-s BFI. Egy Panasonic plazma helyére tettem le és ki akartam menekülni a szobából, mikor bekapcsoltam az impulzus módot (azon a modellen még csak Ki/Be állás volt és a Be hasonlóan agresszív volt, mint az újabbakon a csúszka legvége, bár még nem annyira elvetemült --- hiányolom is az újabbakon azt a nemlétező csúszkaállást az utolsó két lépcső közé, ami a régi Be-nek felelne meg). De ehhez már nem kellettek hetek, egy sorozatrész felénél már nyugodtan ültem, és mire vége lett, már teljesen ki voltunk békülve. Mikor ezt követően elindítottam egy videojátékot, már törölgette a padlót az állam, hogy "B@zmeg, ilyen jó mozgáskezelést még sohasem láttam". Legalább olyan folyamatos érzést adott, mint a plazmák (sőt, jobbat mint az akkori Panasonic széria, bár az is fejlődött még a következő években), csak nem esik közben szét a ditherzaj (mivel több a valós árnyalat az LCD-nél). Noha némely VA paneles Sony-kon (amiken legalább nem ~0 a szimultán kontrasztarány, mint az IPS-nél) ez sem olyan jó, picit csóváz (de LCD-hez képest az is teljesen jó és nem zavaróbb a VA féle csóvázás, mint a plazmás ditherzaj).

    [ Szerkesztve ]

    TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."

Új hozzászólás Aktív témák