Új hozzászólás Aktív témák

  • Saját tapasztalatom az ambivalens témában (én is elkezdtem egy logout bejegyzést, de sose lesz kész :D ):
    Házvásárlásban voltunk. Megtalátunk egy jó bizniszt, de előttünk ment megnézni egy család sokadik alkalommal, addig sikertelen ajánlattételeik után azért mentek vissza, hogy megfontolják a magasabb árat megéri e nekik. Úgy döntöttek igen, de már aznap nem volt kedvük bemenni az irodába.

    Ezután mi elmentünk, leraktuk a bánatpénzt, és alkudni se alkudtunk annyira mint akartuk, csak hogy nehogy elszalasszuk.
    Aki ezt nem teszi meg, az vállalja, hogy meghiúsulhat az üzlet.

    Sajnálatos módon amikor olyan pénzekről van szó, amit családok nagy része csak ilyenkor lát egyben, nem szabad a szónak hinni. Ezt pedig nem a szószegők hibájának tudom be. Egyszerűen nem így működik a világ és kész. Ahogy már írták, ha a vevő nem állja a szavát, akkor a vevő a gonosz. Oké, csak ez elég sovány vigasz egy babaváró házaspárnak.

    Másfelől kicsit sajnálom azokat az embereket, akik egy hasonló eset után nem tudnának tükörbe nézni. Értem én hogy becsület, de ezen körülmények mellett egyáltalán nem tartom becstelennek egy _vadidegen_ embernek tett ígéret visszavonását. Ja, a barátomnak adtam volna olcsóbban, és nem visszakozom akkor se ha ráígérnek, mert AZ becsületbeli ügy. De egy idegen kedvéért, akit se előtte, se utána többet nem látok, köszi nem. Ki tudja, ő hány embert vágott át, hogy milyen módon jutott a pénzhez, vagy hogy hanyadik ingatlanját veszi befektetési céllal. Aztán én meg az ő javára áldozzak akár egy forintot is... Na köszi nem.

    Mások számára a kondi fáradós, nekem farad-os...

Új hozzászólás Aktív témák