Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Silverboy

    aktív tag

    My story:
    Volt egy ilyen időszakom, 4. évemet húztam bedolgozósként... Reggel 2 óra volt kimászni az ágyból, elhanyagoltam magam (amúgy sem vagyok egy egzakt szépség a mázsámmal), egyedül egy maradt meg a precizitásom és a tudásom. Mellette egy nagyon erős letargikus enyhe depresszió is bejött, mert elhitették velem, hogy nem vagyok jó semmire... akkor kellet egy nagyon erős tökönrugás a barátaimtól, egy nagyon durva kifakadás és szétesés amire majdnem ráment jó pár barátság, hogy összetudjam magam legozni újra (Ehhez több családi tragédia is összetartozott, hogy a lejtő aljára kerüljek. (viszont arra büszke vagyok, hogy 1-1 üveg whiskey-n kívül más után nem nyúltam)). Én hullámvasútnak nevezem mert kvázi azóta is egyszer fenn egyszer lent, ilyenkor kell egy pár lelkizős kávézós olvasós nap egy kávézó szegletében, vagy egy olyan dolog (nekem a modellezés jött be nagyon) ami totálisan zen-be tudd hozni (Idén például, egy kedves barátommal (ell. nem), 3 napig Sárváron 5 csillagba chillout -t tartottunk, Jacuzzi, kaja, pia, mélybeszélgetések). Például én kitűztem célnak, egy olyan N ( 1:160-hoz) modell terepasztalt, ami a 1920-30-as éveket mintázza, Mo.-n. Semmi nem kapható hozzá a síneken kívül... így van időm a túlgondolásaimat levezetni.

    Most -e kis történet után pontokba szedve:
    1. Játékkal te nem fogsz előre jutni (Kocka vagyok én is, azért mondom), az nem igazi hobbi ahogy fentebb is írták. (filmre is igaz, könyvre is, ezek ideig órákig működnek csak, nálam).
    2. Egy igazi hobbi keresése a legfontosabb, ez lehet sport, modell, bütykölés, esetleg egy új szakma?
    3. Munka. Munka rendszert alakít ki az életeben (HO. nem, és mentálisan jobban leterhel), Miért dolgozom? Mert kevesen csinálják, mert bonyolult, mert érteni kell a lépéseket, 3 évig nem találtak embert erre a pozícióra amiben vagyok. Illetve elég gyorsan felzabálnám a tartalékomat :DDD Ehhez kell egy jó vezető és egy közepesen jó csapat, hogy ne úgy menny el "Mááá megint dóóógozni kell"... Ha valaki így megy el az váltson, azonnal. NEM szabad gyomorgörccsel menni dolgozni, 80-as évekbe egy gyomorfekélyben anyum majdnem feldobta a lábát emiatt... mivel a stress/depr. ilyet is okozhat :B.

    Ez amúgy egy "enyhe" depresszió, kedvtelenség, túlgondolások szerintem. Beszélj róla beszéld ki, beszélj a barátaiddal, itt a fórumon, más fórumon, esetleg pszichológussal (Megj.: Pszichológus segítő, nem azt jelenti, hogy valaki hülye... ezt a kelet-europai szokást lekéne már vetkőzni... nyugatabbra tök elfogadott, ha valaki pszichológushoz jár...). Ezzel megakadályozod az extrém túlgondolásokat a fejedben, és csökkeni fog a kedvtelenség is vele együtt, nálam ez a kettő párban járt. (Amúgy '95-ös vagyok)

    Amúgy csak Madách szavait tudom idézni:
    "A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga."

    #9Polllen Nagyon jól megfogalmazta, boldogan élni, alkotni, szórakozni. :R

    „Nem lehet csak úgy hiperűrsebességre váltani. Ha nincsenek pontos koordinátáink, a végén még nekimegyünk egy bolygónak vagy egy szupernóvának! Aztán akkor jóccakát!”

  • Silverboy

    aktív tag

    válasz lo_jo #23 üzenetére

    Egyetértek, így igen tekinthető hobbinak, de ez legyen akár trainsimulator, cities:skylines, ms:flightsim, hearts of iron, lehetne címeket sorolni a teljeség igénye nélkül.

    De pontosan:
    "Kedvelt hasznos tevékenység, amit a szabadidőnkben szeretünk csinálni. Nem szakmaként végzett rendszeres foglalatosság, alkotó munka."

    Vagy úgy is mondhatom, ami nálad a repülés, és az autóversenyzés, az nálam a vasút. Gondolom nem csak virtuálisan, de könyvben és filmben is megjelenik ez nálad (pl.: Rush, Légikatasztrófák nyomában, bármi konkrétan), de ez már ott jó, hogy van az embernek egy érdeklődési köre.

    Játszok... így kijelentve eléggé tág fogalom, érdeklődési kör és más nélkül. Egy kiváló szórakozási forma. Hobbinál sem állandóan szórakozol, főleg, ha meg*asz az áram mert hülye voltam, vagy bonthatom vissza mert elmértem, de csinálom, mert érdekel, mert szeretem, mert leköt, és jó érzés alkotni.

    Több szempontból lesz meg a hobbi:
    Imádok tervezni bármit, hajtástól, épületen át stb., ehhez jött "Roaring Twenties" az egyik olyan kor ami érdekel, nah még ehhez hozzáadjuk a vasutat és az IT-t, adja a kérdés milyen hobbiban tudnék kiteljesedni, válhatok benne "guruvá", miközben élvezem.

    Van PH-s aki mind hobbiból mind munkából gépeket szerel, javít, készít, mellette LEGO-zik és LEGO figurákat gyűjt.

    Így olyan értelembe véve, hogy valakinek annyi hobbija van, hogy játszik, meg filmezik, lassan kihaló félben van az olvasás, de ide vehetjük. Ez egy szórakozási forma, páros vagy páratlan, de nem tartanám úgymond "Hobbinak"

    [ Szerkesztve ]

    „Nem lehet csak úgy hiperűrsebességre váltani. Ha nincsenek pontos koordinátáink, a végén még nekimegyünk egy bolygónak vagy egy szupernóvának! Aztán akkor jóccakát!”

  • Silverboy

    aktív tag

    válasz hszilard666 #41 üzenetére

    Csak a nekem címzettre reagálnék pár szót:

    Visszafele haladva:
    Madách-ra egy pillanatra: Szerintem nem, elkel fogadni, hogy az élet pörög, és visszafelé nem lehet haladni. "Porból lettünk és porrá leszünk" ez tény, és nem feltételezés. Sokszor tapasztalom, hogy a vélemény/feltételezést tényként kezelik, a tényt meg vélemény/feltételezés ként.
    Pszichológusok akikkel összefutottál, a saját világképüket akarták rád erőltetni (Ilyen pl.: Klasszikus iskolai pszichológus többségnek annyi köze van hozzá, mint nekem az atomfizikához, konkrétan zéró.

    Monty Pyton, ha megvan Brian élete: "Ti mind különbözőek vagytok! Igen, mi mind különbözőek vagyunk!", Ahány ember annyi féle problémák, mit egyedileg kell kezelni és megoldani. Csak ezt a rendszerbe gondolkodók nehezen viselik el, szerintem egy jó pszichológus, tudna segíteni, ha nem is a megoldásban, a felderítésbe mindenképpen.
    (Főleg itthon ebben a post XX. szd.-ban, de máshol is vannak problémák)

    Dos,: Nem vagy gyökér, és versenypiacon akadnak jó szerével hasonló cégek, magam is a versenypiacról jöttem egy hibrid feles világba, és kellet idő még megszoktam, Reggel forró kávé és egy nagy muffin várt valamelyik nap, másik részlegről kolléga akit valamelyik nap hazadobtam, mert arra volt dolgom és taxival mentem ezzel hálálta meg, vagy mikor munka után nem éppen techhez értő kolléganőnek segítettem át állni Apple telefonra, miközben nem volt meg az email jelszava, meg telefonálni kellet angolul stb... másnap boríték az íróasztalon Pista bátyámmal benne. Nem kértem, csak kaptam. Az ilyenek mindig egy kis boldogságot csempésznek a szürke napjaimban.

    "A kérdés sorozat az volt hogy mi az átlagember motivációja, mert nem nagyon értettem"
    Erre szép választ adtál, Nincs átlag, nem lehet az embereket kupacba rendezni mint a marhákat, hiába akarják ezt bemagyarázni jó pár éve, szerveket tudunk növeszteni DNS-ből, de az agyunk és a mentális működésünkhöz még mindig nem értünk normálisan.

    ---
    Off picit elkanyarodok:
    Mindenkinek vannak kisebb - nagyobb mentális issue-jai. Nincs "tökéletes". Tesla, Einstein, Curei, Pista bácsi a szomszédból, Kéjsóvár csaj a diszkóban, reggeli gyors mozdonyvezetője, BKV ellenőr, Banki alkalmazott akivel telefonon beszéltél. Utóbbi időben én úgy gondolom, hogy a übermensch-t próbálják ráerőltetni mindenkire. Legyen 30 diplomád, beszélj 50 nyelven, 24 évesen legyél vezérigazgató, mellette legyen szociális életed 100 barátod, családod, zsír új Teslád, 4 hét bora-bora-n, akkor leszel valaki aki ér is valamit. Mindenhonnan ez dől... és szerintem ennél nem igen van károsabb. (Social Portals: Facebook, Instagram és társai meg erre rá is erősítenek, a tökéletes cs*csökkel rendelkező 90-60-90-es nők, a világutazó fiatal férfi, kigyúrva és társai) :R

    [ Szerkesztve ]

    „Nem lehet csak úgy hiperűrsebességre váltani. Ha nincsenek pontos koordinátáink, a végén még nekimegyünk egy bolygónak vagy egy szupernóvának! Aztán akkor jóccakát!”

Új hozzászólás Aktív témák