Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    veterán

    válasz lapa #52 üzenetére

    "Aztán lecsitulok. Talán így volt megírva az égiek nagykönyvében. Kellettem én, vagyis nem én, hanem a sonkás szendvics, hogy Isten teremtménye éhen ne haljon, kapjon még egy napot az életből."

    Itt a kontraszt, vagy ha úgy tetszik, az érzelmi feloldás. Úgy vélem, jó lezárása az általad idézett mondatnak.

    Bárhogy is ítéled meg, köszönöm, hogy elolvastad. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz lapa #54 üzenetére

    Sokszor mondunk dolgokat, amelyeket meg sem gondolunk. Én sem vagyok kivétel.

    Ki ne morogna csúnyaságokat a foga közt, amikor egy nénike keserves erőlködéssel száll fel a buszra, és bár csak másodpercekben mérhető a késedelem, mégis személyes sérelemként értékeljük. Talán még érzelmi feloldás sincs, hiszen rohanunk, és eszünk ágába sem jut, hogy legalább gondolatban bocsánatot kéne kérni a nénikétől.

    Ha épp a számat tátottam volna, hogy beleharapjak a szendvicsbe, mert megéheztem, akkor is félbemaradt volna a mozdulat, ha meglátom szerencsétlen éhező kutyát. Igen, odaadtam volna neki, és igen, szidtam volna korcs édesanyját.

    Ember létemre biztosított a létem, csak pár órát kellett éheznem. Az a kutya viszont napról napra, óráról órára élt. Kérdés, hogy él-e még.

    Ha felvetődne a kérdés, nem vágytam soha dicséretre, nem vágyom mennyei jutalomra. Segítek, ha tudok, és ha csak pár órával toldottam meg a kutya evilági pályafutását, elég a megnyugtató tudat.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák