Új hozzászólás Aktív témák
-
Vakegérke
veterán
Sokszor mondunk dolgokat, amelyeket meg sem gondolunk. Én sem vagyok kivétel.
Ki ne morogna csúnyaságokat a foga közt, amikor egy nénike keserves erőlködéssel száll fel a buszra, és bár csak másodpercekben mérhető a késedelem, mégis személyes sérelemként értékeljük. Talán még érzelmi feloldás sincs, hiszen rohanunk, és eszünk ágába sem jut, hogy legalább gondolatban bocsánatot kéne kérni a nénikétől.
Ha épp a számat tátottam volna, hogy beleharapjak a szendvicsbe, mert megéheztem, akkor is félbemaradt volna a mozdulat, ha meglátom szerencsétlen éhező kutyát. Igen, odaadtam volna neki, és igen, szidtam volna korcs édesanyját.
Ember létemre biztosított a létem, csak pár órát kellett éheznem. Az a kutya viszont napról napra, óráról órára élt. Kérdés, hogy él-e még.
Ha felvetődne a kérdés, nem vágytam soha dicséretre, nem vágyom mennyei jutalomra. Segítek, ha tudok, és ha csak pár órával toldottam meg a kutya evilági pályafutását, elég a megnyugtató tudat.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
Új hozzászólás Aktív témák
lo Igen, megosztom veled az utolsó falatom is, ha valóban rászorulsz. Munkába mentem, tíz perc laza...