Új hozzászólás Aktív témák

• #97 ukornel aktív tag doooo #67

  Új Válasz 2021-07-14 12:04:46 #97

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ukornel

  aktív tag

  válasz doooo #67 üzenetére

  Nem tudom, mennyire vagy képben, ezért lehetséges, hogy nem ment át, hogy mire céloztam.
  Értem én, hogy "jobb", meg "ez a jövő", de az a kérdés, hogy reális-e?

  Dióhéjban:
  1.) A lézeres magfúzió útja több évtizedig őrületes tudományos és pénzügyi erőfeszítés után úgy tűnik zsákutcának bizonyult. Senki sem bízik már abban, hogy az alapkutatás szakaszon valaha is túljutna.
  2. a) A legígéretesebb fúziós technológiának már több évtizede a tokamak látszik. "Hamarosan" megépül az ITER, ami akár több 100 MW (hő)teljesítményt is le fog adni. A baj csak annyi, hogy az ITER fő küldetése továbbra is K+F, pl. annak felderítése, hogy ebben a léptékben tudják-e kezelni a mágneses plazma instabilitás problémáját. Ha nem, akkor sajnos ez az ígéretes technológia is megy a kukába a lézeres után. Ha viszont sikerül, akkor a következő lépés annak demonstrálása, hogy lehetséges folyamatos, termelési célú erőművet építeni (DEMO). Ehhez számos anyagtudományi problémát kell megoldani, hiszen a szerkentyűnek 365/24-ben kell majd állnia a rendkívüli röntgen- és neutronfluxust. Ezen problémák megoldása szintén még alapkísérlet fázisban botorkál...
  De legyünk optimisták, mondjuk hogy a DEMO is sikeresen vizsgázik, és kijelenthetjük, hogy létezik működőképes fúziós technológia. Ezután következik az utolsó buktató, az üzleti versenyképesség kérdése. Ha nem sikerül elfogadható költségszintre faragni a technológiát, akkor senki sem fog ilyen erőművet építeni.
  A további probléma az egész vízió időbeli kifutása. A jelenlegi, optimista ütemtervek (melyekben már most is fél évtizedes csúszás van) szerint is csak 2050 után kezdődhet meg az első kereskedelmi fúziós reaktorok építése, tehát kb. 2070 előtt semmilyen számottevő hatásuk nem lesz az áramtermelés szerkezetére. Ennél sokkal hamarabb, és sokkal megbízhatóbb módon kellene valamilyen karbonsemleges megoldás.
  2. b) Az egyéb mágneses összetartáson alapuló technológiák (sztellarátor, és tsai) a tokamakhoz képest jelentős lemaradásban állnak a K+F fázisban.
  3.) A hidegfúzióra és az egyéb csodamódszerekre nem is érdemes szavakat vesztegetni, ugye?
  . Összefoglalva: félő, hogy a békés fúziós energiatermelés az örök, megvalósulatlan ígéret marad. De még ha minden jól is menne, innentől számítva még legalább háromnegyed évszázadig nem fog jelentősen hozzájárulni az áramtermelés "kizöldítéséhez".
  Ez így ábrándnak tűnik, mintsem reális jövőképnek.

  A magam részéről sokkal járhatóbb útnak tartom a gyorsreaktorokat (fissziós, szaporító). Előrehaladott K+F, viszonylag olcsóbb üzemanyag (tórium, vagy akár U238), a jelenlegi technológiák jelentős része kis módosítással újrahasznosítható, stb. Ezzel viszont talán a pénzügyi szakaszban van a legnagyobb probléma. Senki sem mer jelentős összeget invesztálni a fejlesztésbe/építésbe, mert a politikai/PR/biztonsági ingoványon olyan nagy a bizonytalanság.
  Az amcsik a világ legnagyobb U238 készletén ülnek, amiből kb. az emberiség teljes energiaigényét ezer évig fedezni lehetne gyorsreaktorokkal, ők meg lőszer, meg páncélzat anyagaként (szegényített urán úgymond) "hasznosítják"

  A napkohós hidrogéntermelésen alapuló H2 gazdaságban ugyancsak több fantáziát látok, mint a fúzióban. Nem kell hozzá új fizikát, meg űranyagokat felfedezni.

  A legértelmesebb, legjobb (nyilván járhatatlan) út persze a fogyasztás mérséklése lenne. Erre a "Homo Sapiens Sapiens" (a teremtés koronája, a törzsfejlődés csúcsa, ahogy tetszik)
  sajnos képtelen.

Új hozzászólás Aktív témák