Aktív témák
-
guga
Közösségépítő
A legbonyolultabb szín a prizma
Végeztem egy felmérést, miszerint a legbonyolultabb szín a prizma.
Meg egy másikat is, hogy aki képes avatart cserélni az a való életben is hűtlen, azaz úgy éli az életét, hogy vannak neki olyan szakaszok, amikor rájön, hogy nem is az kell neki.
Apám háromszor nősült és már volt két élettársa.
Na várjunk csak, prizma, avatar, apám elvált, hogy jön ez ide?
Mindjárt összekapcsolom.
Egyik barátom kedvenc mutatványa, amivel én is szívesen villogok társaságban, hogy egy papírra ráír két szót: piros, kalapács és lefordítja, hogy mások ne lássák. Majd felkér valakit, hogy kezdje el sorolni 7, 77, 777, 7.777 és így tovább. Megvárja amíg az alany 777 millión túl jut és hirtelen közbevág: mondj egy színt!
-piros.....?
Mondj egy kéziszerszámot!
Kalapács..........??
Aztán megmutatja neki a papíron mi áll. Ez a mutatvány általában férfiaknál jön be és 90%-osan megjósolható, hogy ezt fogják válaszolni. Ugyanis az emberi agy így működik, ez a lustasági elv. Ha valami megterhelő van számára, koncentrál, akkor minden esetben a lehető legegyszerűbbet választja, ami energiát másra kell fordítania.
Tehát a legegyszerűbb szín a piros. De akkor melyik szín a legbonyolultabb?
Vannak a főszínek, mint piros, sárga, kék. Ebből a háromból mindent kilehet keverni, kivéve a semleges színeket, ami fehér, fekete, arany, ezüst, stb.
Aztán vannak a hátralépő színek, a hidegek. Zöld, kék, lila és árnyalatai.
Meleg színek előrelépőek.
Nem bonyolult ez, csak keresni kell. Melyik akkor a legbonyolultabb szín?
Szerintem azt le sem lehet írni. Gyerekkoromban olvastam egy sci-fi novellát, amelyik egy ember által nem ismert színt próbált bemutatni.
Mivel ember írta a sci-fit és biztos voltam benne, hogy csak egy számára létező elv, amit a valóságban soha nem látott így mindig volt egy olyan csalóka érzésem, ahogy magyarázta, hogy végig a pirosról volt szó.
Pedig próbáltam figyelni, hogy mire utalgat és hogy próbálja velem megértetni, az a baj hogy ennyit kellett neki magyarázni, mert ha azt mondja piros azt értem. De ez a kürba, ez milyen vonogattam magamban a vállam.
Minden hasonlat meleg volt, ahogy mondta, mesélte. Hogy tavasszal mint a falevelek, de amolyan üveges, homályosabb annál, de mégis éles. Kürba na érted, a füstje is olyan színű ha égeted, mint a tejüveg, mint az üvegtenger, kietlen, sós és forró érzést kelt, olyan végtelent, mint amikor lázad van és még nem alszol, csak izzad a hátad, a takarót sem mered mozdítani, mert egy centin keresztül megfagysz. De végül csak ki kell bújnod a takaró alól, mert feszít a húgyhólyagod.
Na az, amikor felkelsz és megcsap a levegő, az milyen szín?
Olyan kürbás.
Nem tudom, nekem végig az az érzetem volt, hogy a prizmáról van szó.
„A prizmán áthaladó fénysugár kétszer törik meg, a kilépõ és a belépõ sugár által bezárt szög az eltérítés szöge”
Azt hiszem elfogadhatjuk, akár tézisként, hogy ez nem sci-fi, hanem egy tézis.
A legbonyolultabb szín a prizma.
Apámnak is voltak ilyen tézisei. Ezekre a dolgokra elég nagy hangsúlyt fektetett.
Védte a maga igazát és érveket hozott fel. Hiába a másikat nem érdekelte és perelt vele, hogy jóvan már azzal az elmélkedéssel. Eredj vedd le a ruhád, mert mindjárt mosok, fürödj meg és vegyél fel tisztát.
Miért, hát nem éééééééééértedddddddd s közben mindkét kezével gesztikulált, ahogy talált egy másik érvet és hasonlatot, majd kicsit megemelte a hangját és már nyomósabban mondta el.
Ott van például a Balaton harsogja és közben kicsit vár, kezein kidagadnak az erek, már elveszítette a türelmét, kicsit idegesen mondja, acélosan, hogy évről-évre panaszkodnak a csökkenő vízszintre, hatásszünet, hogy tudjuk komoly dologról lesz szó.
S közben nem veszik észre, hogy egyre több ember megy be a vízbe, és mind vizesen jön ki, a napon megszárad és huss, a víz elpárolog.
Egyszerűen kihordják a vizet apránként az emberek, minél több ember fürdik, annál kisebb lesz a vízszint. Meg van olyan, hogy többször is bemennek, meg ki-be rohangálnak, főleg a gyerekek.
Azt akarják ezek, hogy a Balaton elsivatagosodjon? Ki kéne onnan tiltani a gyerekeket, meg korlátozni, hogy hányan mehetnek oda. Vagy bevezetni, hogy mindenki vigyen be magával egy pohár vizet.
Fater! A férfiak pótolják azt a vizet, mert egész nap söröznek és aztán bele huggyoznak. A gyerekek meg visonganak, hogy Anyaaaaaaaaaaaaa csípi a szemem.
Szóval Fateromnak nehéz a dolga, nem tud bánni a nőkkel, mindig érvel.
Hja az avatart majdnem elfelejtettem. Azok az emberek, akik az első pillanattól kezdve ugyanazt az avatart használják, zavarban érzik magukat ha azt látják, hogy valaki cserélt, mert zavaró. Megszoksz egyet, már tudod mire számíthatsz, kiismered, a szemeddel keresed, ismered a gondolatait, tudod előre, mire hogy reagál, aztán egyszer csak hopp. Mint, akit pofon vágtak, leforráztak és marad benned egy űr, nem szeretem azt a szót, hogy megszokás, mert az olyan eszközies, csak egy elem.
Ez olyan új apukás, új anyukás. Apád fogja a kezed és tessék fiam, ismerd meg az új anyádat, vagy éppen fordítva, rohadt egy dolog.
Nekem volt benne részem többször is, atyaég még vidéki városokba is le kellett költöznöm emiatt. Nagymányok, újsághirdetésen keresztül találkoztak és elhatározták, hogy összebútoroznak.
Szerencsére gyerek az nem lett. Jöttem haza suliból és kérdeztem a Mamát (Isten nyugosztalja), hogy Apám? Az új asszonynál van kint Váriban és elkezdet mesélni, hogy mész a híd felé és a második kanyar után egy piros kőporozott ház.
Mondtam szia Apám! Az meg itt az új anyukád, ismerd meg. Ez volt a hideg család Nagymányokról, ideköltöztek mind ahányan voltak. Nagyszülők, gyerek, vettek egy házat és odaköltözött Apám.
S én most mit csináljak?
Mert az asszony közölte, hogy én neki nem kellek. Érdekesek ezek az új anyák, volt kettő is, amelyiktől ezt hallottam. Pedig nagyon kedves is tudok ám lenni. Eltudom mondani a hideg színeket és a meleget, meg hogy 7, 77, 777 és így tovább.
Elzavart a Hideg család. Azóta Apámat is és még évekig láttam a kapun az arany színű névtáblát, hogy Zvolenszki Istvánné. De tudtam, hogy csak azért hagyta kint, hogy lássák férjezett, rendezett életet él, még hosszú évekig ott volt, megette a rozsda és akárhányszor láttam, mindig arra gondoltam, hogy teeeeeeeeeeeeee nincs is semmi közöd a nevünkhöz, csak ott díszeleg és próbálsz mögé bújni, de mi igazi Zvolenszkik vagyunk, minket nem lehet hamisítani.
Egy Zvolenszkit még két kilométerről is széllel szemben, egy Zvolenszkitől a Balaton is kiürül.
Így cserélgesd legközelebb az avatarodat! Mindig jusson eszedbe, hogy milyen törést okozol ebben mások lelkében, mint a prizma, kétszer töri meg.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Hentesek
Régebben is próbáltak a hentesek ügyeskedve egy kis plusz pénzhez jutni a borravalón felül.
Tényleg, miért borravaló a neve? Aki kapja az borra költi? Valaki vett már belőle bort?
Szerintem, aki bort iszik az adja és magából indul ki, nesze itt van igyál te is.
Na mindegy, odavágták a mérlegre azt a 20dgk felvágottat, hogy 25-ig lengett ki és meg is kérdezte, hogy 25dkg, maradhat?
Meg dupla papírba csomagolta, ha kiszámolod, hogy egy évben hány kiló papírt ad el és azon felül is duplát, de indokolatlanul.
Mondjuk vegyünk 2-300kg papírt, amit eladhús árban + még mellé vagy 100-at csak úgy, hogy fogyjon.
Napokban nejem bemegy, mert szeret odajárni, megismerik és sürögnek körülötte, ha a gyereket viszi beszólnak a kicsinek ahogy pipiskedik, hogy szia te kis és valami jelző.
De valami megváltozott. Az eladók egyre idegesebbek, feszültek, mindenre ingerülten válaszolnak, mint ha teher lenne nekik a vevő.
Kért a feleségem 20dkg tavaszit, mert a gyerekek azt szeretik, abban sajt is van nem csak zöldség. Lehet egyben? Jaj kicsit több lett 25dkg, maradhat?
Ismerős a jelenet?
Igen ám de tényleg 25dkg volt és azóta ez megismétlődött már többször. Azt mondja a nejem így adják el a fölösleget. Mindegy mennyit kérsz többet ad és kész, sebesen becsomagolja a választ meg sem várva és egy műmosoly.
Meg sem próbál rábeszélni másra, hogy esetleg egy kis szalontüdőt? Friss most érkezett Anyuka. A kis gyerkőc is biztosan falná vagy valami ilyesmi, hogy érezze az ember nem az a gépies nagyáruház, hogy előre vonalkód, előre tartósított és tülekednek érte, meg egyszerre ötöt is vásárol.
Hanem személyes.
Szóval egyre ingerültebbek, én nem értem mi lehet a baj, csökken a forgalmuk? Az emberek már nem esznek? Vagy valami elszigetelt eset és a többi hentes ugyanaz a széles derekú, bajszos, mosolygós, hogy igen aranyom?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Levél a 12 halnak
Üdv! Megvallom őszintén, hogy ez idáig sokan szóvá tették számomra, hogy kerüljem a vulgáris megnyilvánulásokat, mert néha elég szélsőségesen fogalmazom. Magamat visszaolvasva 2002-2003 tájékáról még én is hátrahőköltem, attól amit leírtam. Az internetes jelenlétem behatárolható szavakra épült, mint hőőőjjj, höhhhnyeee meg ilyenek. S ez tetszett mindenkinek, azaz dehogy. Biztos volt, akinek nagyon is nem tetszett, hogy ilyen szabad szájú, alpári stílusom van, de voltak olyanok, akiknek nem csak tetszett, hanem átvették, továbbfejlesztették és ott ragadtak velem évekre.
Préd 9,21
A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azon képen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
Számomra mindig is elsődleges dolognak számított, hogy Istent megismertessem az emberekkel, mert pontosan tudtam, hogy vannak köztük olyanok, akik Istennek jó gyermekei lehetnének csak rossz gyülekezetbe járnak és hamis igéket hallgatnak, nincsenek üdvözülve csak a szájukkal tisztelik. Vagy mert gőgösek, dacosak és sértődöttek lélekben, de legbelül pontosan tudják, hogy létezik Isten. Olyanok, mint én csak én kegyelmet kaptam.
Aztán hiába a nagy igyekezetem, hogy átadjam Istent, vagy a szándékét, akár csak egy szikrát is belőle, mindig azon kapom magam, hogy elidétlenkedem az egészet, nem fegyelmezem magamat és nem példát mutatok, hanem én viszem Őket bele a rosszba. Bujtogatom Őket és jókat röhögünk.
Mindig az lesz a vége, hogy höhhhnyeee. Sokszor szégyenlem magam, hogy ugyan mindenki önmagáról köteles majd számot adni Istennek, de azért hatalmas az én felelősségem is. Vannak rám bízott feladatok, amiket tovább kellene adnom. Ott van például az ige helyes ismerete. Mondhatni maga az igazság, birtokában vagyok s tudatában vagyok Isten munkájának, mert ez számomra Isten ajándéka.
De soha nem beszélek róla, úgy vagyok vele, hogy Istennek biztos az is megfelelő ha jó kapcsolatokat ápolok emberekkel, kedvelnek és keresik a társaságomat. Úgy gondolom, hogy ha Isten munkálkodik az Ő életükben, akár rajtam keresztül, akkor sosem késő számukra Istenről beszélnem, már ha kérdeznek.
Mert én magamtól nem mondom. Megjön egyik is éppen, kimegyünk a semsibe, iszunk egy sört meg egyet viszünk a műhelybe is. Leordítjuk a Zsoltit, hogy mi van nigger, megint szeded a gyapotot, aztán vihogunk meg csapkodjuk a térdét.
Otthon is hangosak vagyunk, harsányak, zeng tőlünk az utca.
Megint höhhhnyeee a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam? Meg az is eszembe szokott jutni, mikor érzem, hogy most kicsit messzire mentem, hogy ez az Ember egyszer Isten előtt fog állni. S ha megkérdezik tőle, na az a guga, mit tudsz mondani róla?
Hja a guga, hát jó hülye volt, sokat röhögtünk meg bzui.
Más valami?
Mindig eszembe jut ilyenkor egy idézet a Bibliából:
13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
19. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
A föld az mindig az ember testét jelenti, mert az ember onnan vétetett s ha én az Istentől kapott igazságomat a földbe ásom, azaz mindig arról beszélek, hogy ma mit ettem, melyik egy finom bor, borotválkoztam, wc-n voltam, vagy éppen nem és még az állagát is részletezem.
Fürödtem, új cipőt vettem, kerékpárt is, voltam szaunázni, dagadt a prosztatám, benőtt a körmöm, rossz a hangulatom, menjünk igyunk egy sört. Höhhhnyeee és megint ez a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenről szólt vagy neki szántam?
Semmit nem adok át Isten lelkéből, nem is a lélekről szól az életem, minden csupa testi s nem hogy azonosulok velük, hanem én vagyok az élükön a legrosszabb.
Olyannyira borzalmas állapotban vagyok, hogy már nincs semmi biztosítékom csak azon ismeretem, hogy Isten kegyelmes, csak a kegyelmében bízhatom.
Folyamatosan ott lebeg a szemem előtt a mondat a Bibliából, hogy:
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Tudok róla, de nem hiszem el, nem vagyok képes elfogadni, hogy ez megtörténhet. Talán azért vagyok néha ennyire bátor és szemtelen. Egyszer azt mondta a lelkészem, hogy Zoltán te egyáltalán nem félsz Istentől.
Mindig hessegetem el magamtól a gondolatot, hogy ááá biztos nem igaz az, csak viccelt és majd elröhögünk Jézussal a mennyben, hogy höhhhnyeee, csapd bele az orrtörlőd.
Aztán eszembe jut a köztársasági elnökünk a Sólyom László, akiről néha már azt hiszem Nő, mert annyira nem férfias. Kiskorában biztos felcsúszott a heréje és azért lett ilyen a hangja. Hogy odatudnék e menni hozzá, hogy hőőőjjj bakker, nyomd ide az orrtörlőd tata, aztán praclizunk. Vagy ott van a Mádl Ferenc. Az férfias, csak hát könyörgöm, mindenki szabadságon volt a takarítónőn kívül, amikor lovaggá ütötték és a seprűnyéllel avatták fel Elnöknek? Nincs kiállása neki, az ember nem is mer odanézni.
Gönc Árpád már más eset, az komoly ember, tényleg látszik rajta, hogy elnök.
Szeretem is, olyan apókás, apa feeling, de kicsit becsúszik az anyaiság is, mert olyan ártatlan arca van, mint ha Ő rázná Holle anyó dunyháját és attól havazik. Mióta leváltották még az időjárás is megbolondult, hó sem esett.
Odamernék menni bármelyikhez is így, hogy csapd bele az orrtörlőd?
Biztos hogy nem. Vagy mondjuk ki van náluk a földön nagyobb ember? Angela Merkel? Nem hiszem, hogy röhögne a markába ha meglátna. Vagy ott van Kiszeli Katalin vagy ki, az országgyűlés elnöke, akiből majdnem köztársasági elnök lett, de a sors kegyes volt. Szép is lett volna magyarországon egy olyan köztársasági elnök, akinek a fogorvosa egy sült szalonnáról mintázta a protézisét.
Hozzá sem sétálhatnék csak úgy oda, hogy höhhhnyeee. Pedig valójában Isten fia vagyok
höhhhnyeee.
1Jn 3,2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.
Elvileg neki kéne összekapni a bokáját előttem, de nem ragaszkodom hozzá.
Jézushoz odamehetnék, hogy csapd bele az orrtörlőd? Ő mindenkinél nagyobb. Az Ő kezében van az én életem, a Sólyom Lászlóé, Szili Kataliné, Kiszel Tünde is az Ő reszortja, a fiam is és még a te lelked is, ami ha kimegy a testedből mérlegre kerül.
Ez nem fenyegetés, én is rühellem ha valaki úgy beszél Istenről, mint Anya, mikor nem bír a gyerekével és vigyázz ha Apád hazajön kapsz. Akkor az a gyerek automatikusan elkezd félni, rettegni az Apjától csak nem helyes módon.
Mert Isten is azt kéri tőlünk, hogy féljük az Ő nevét, de nem úgy hogy jaj pók, jaj kígyó, jaj mély árok, jaj baleset, jaj Isten, mint valami, ami csak rossz és gonosz dolgok származnak tőle meg átok, hanem mint a fiam.
Ha átmegy a zebrán, akkor eszébe jut, amit mondtam neki, hogy várd meg, amíg zöld és ha nincsen lámpa, akkor előbb nézz balra és utána jobbra.
A Biblia is egy használati utasítás az élethez, hogy át tudj menni a zebrán, így kell félni Istent, ez a helyes.
A hal a kegyelem jelképe, a tizenkettő meg egy tucat.
20. És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
A halak és a madarak túlélték Isten ítéletét a vízözönt. S mikor Jézus megetette az ötezer embert, akkor is halat adott nekik eledelül és kenyeret.
Most is van ez a kiélezett politikai helyzet, ami hamarosan kiforrja magát és ahelyett, hogy békíteném az ellenfeleket élvezem, ahogy összeugraszthatom Őket. Ha balos, akkor jobbosként beszélek, ha meg jobbos, akkor fordítva.
Ugorjatok már egymásnak oszt annyi legyen vége végre. Isten tuti nem szakad meg a röhögéstől, ahogy látja mit csinálok.
Na mindegy, tartozom neked egy vallomással, eddig nem hallgattam senkire ha kritikával illetett. De te úgy tudtad megfogalmazni, hogy muszáj volt utána felülvizsgálnom magam, hogy tényleg ilyen állat lennék, mint amilyennek mondják?
„
Szia Zoli,
(Szólíthatlak így?)
Most olvastam az ''A legbonyolultabb szín a prizma''-t . Nagyon tetszett!!
Nagyon ügyesen írsz! Néha olyan ''vasveretes'', szépirodalmias hangulata van a ''műveidnek''
Éppen ezért szerintem a helyesírásra sokkal jobban ügyelj. (meg természetesen a szalonképességre továbbra is..de észrevettem, hogy mostanában a-téren valóban óvatosabb vagy. . 
Köszi!
További sok sikert kívánok neked!
Ildi”
Bocs, hogy beidéztem a leveled, szerintem nincs benne olyasmi, amit ne vállalnál fel mások előtt is.
Biztos nem tudtál eddig róla, hogy miattad, de észrevetted, hogy óvatosabban fogalmazok.
Sajnos annak ellenére, hogy hiszek Istenben nagyon kevés kritikát fogadok el. Mindig úgy vagyok vele, hogy jóvan öreg, mondjad csak a magadét, nagyon nem érdekel. Én ilyen vagyok s valóban, elvárnám még Jézustól is, hogy csapjon egy orrtörlőt és azt mondja höhhhnyeee.
Pedig még Sólyom Lászlóhoz sem mennék oda, Jézus pedig királyok királya, furcsa egy helyzet.
Azt hiszem visszaélek a bizalmával, ez a valós helyzet. S ami még rosszabb, hogy nem találok a környezetemben példaértékű embert, akire azt mondanám, hogy ez valóban Isten szolgája és számomra is mintaértékű az élete.
A lelkészem a legrosszabb, s így feljogosítva érzem magam arra, hogy úgy viselkedjek, ahogy akarok, pökhendien, lekezelően.
Nem annak szánom, de valamiért másoknak úgy jön le.
Kit érdekel?
Na látod erről beszéltem, elszalad velem a ló.
Pedig Isten előtt nem menthetem ki magam azzal, hogy ez is azt csinálta, az is úgy élt, én miért ne tettem volna?
Azért mert rám bízta Isten, hogy miként kéne élnem, belém égette és mindig ott lebegnek a szavai a szemem előtt, vált a lámpa, zöld.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A két guga (nagyjelenet)
Guga bent ül a wécén és résnyire nyitva az ajtó, kisguga a konyhában pakol be az iskolatáskájába.
-guga: voltál wécén fiam?
-kisguga: igen már voltam.
-guga: iskolában is elszoktál menni wécére? (közben visszhangzik belülről a kis helység, ahogy megreked a hang).
-kisguga: tessék?
-guga: ááááááá süket vagy? Suliban elszoktál menni wécére ha ott jön rád?
-kisguga: nem ott nem szeretek, mert nem lehet bezárni belülről az ajtót és folyamatosan feszítenem kell a kilincset, hogy a többiek be ne jöjjenek. Néha direkt benyomják az ajtót.
-guga: ezek nagyobbak nálad, idősebbek?
-kisguga: igen.
-guga: miért nem mész máshová wécére? A földszinten nincs wécé? Az nem zárható belülről?
-kisguga: de igen zárható, csak osztályfőnöki figyelmeztetést kapok ha meglátják, hogy lemegyek az emeletről.
-guga: miért, figyeli valaki hogy hova mész?
-kisguga: igen a lányok elég hülyék, meg néhány osztálytársam. Ha meglátják, hogy lemegyek, akkor szaladnak sipítozni a tanárnőhöz, hogy a Zvolenszki Levente lement az emeletről.
-guga: na fiam, akkor csak nyugodtan menj le wécére a földszintre és ha bárkinek problémája lesz ezzel, az velem találja magát szemben. Azokkal az árulkodó hülye gyerekekkel meg egyet se gondolj, soha nem lesz ennél nagyobb örömük az életbenStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Megléptem egy rendőr elől
XIII.kerület, zebra, villamos megálló, a lámpa piros. Nézek balra semmi, nézek jobbra s messzebb egy teherautó. Még beleférek és rátaposok a pedálra.
Ahogy a járdaszigetre érek meglátom a rendőrnőt a bent álló villamos mögött. Emberek jönnek s mennek, gondoltam nem veszi észre, hogy a piroson slisszolok át. Nem a fenét, a robogója mellett állt és valakivel beszélgetett, de rögtön odalépett hozzám. Fiatalember! Ugye tudja, hogy a piroson jött át a zebrán? Igen tudom s elnézést, azt már nem mertem hozzátenni, hogy többet nem fordul elő, mert a következőn is átmegyek. Ivott valamit? Mondom magamban, hogy hazudhatnék, de ha megakar szondáztatni, akkor már mindegy. Aztán eszembe jutott, hogy mi a fene ez az egész, én egy kerékpáros vagyok, igaz hogy része a közlekedésnek, de mi a szart akar tőlem? Megittam ebéd után egy sört oszt annyi, kit érdekel? Mondom neki egy sört ittam. Azért csak nézzük meg azt a szondát válaszolta és már vette is elő. Fújok bele s jelez, vigyorog hogy ez bizony 20.000 Ft lesz. S kezdi sorolni, hogy zebrán kerékpározás piroson át, ittas vezetés. De ebben a pillanatban odalépett hozzá egy rikácsoló öregasszony, hogy maga kis tetves szemét, hány embert akar még megbüntetni itt? Nyilván régebb óta itt lehet a néni és egy ideje figyelemmel követheti a tevékenységét s nem tetszik neki, most meg felülkerekedett benne az igazság érzet s még az sem érdekelte, hogy rendőr, ment és leüvöltötte a fejét.
Miért nem mész el inkább rendes munkát végezni te államszukája, ahhoz bezzeg nincs tehetséged, csak az embereket baszogatni, meg sem tudnád állni a helyed az életben és a rendőrnő elkezdte arrébb tessékelni a nénit, az közben rángatta a vállát a rendőrnek, hogy ne taszigálj engem te senki, azt hiszed rendőr vagy már mindjárt megszűntél embernek lenni? Te is ugyanúgy szarsz, mint a többi és te is a föld alá mész szemétláda!!! Paprika vörös volt és rikoltozott. A rendőrnő zavarban volt és látszódott, hogy nem tudja kezelni a helyzetet. Valahol tisztelni szerette volna benne az idős nőt és kereste az egyensúlyt, hogy a tekintélyét is megőrizze.
Viszont nekem sem kellett több. Fel a kerékpárra és iszkiri, a francokat sem érdekli, hogy mit kínlódnak ezek itt ketten. Vissza amerről jöttem, mert már fejben összeállt egy menekülési útvonal. Be a sarkon és ott egy konténertömb, bokrok. Odáig eljutok, bemegyek két konténer közé és a bokrok takarásából megvárom mi lesz. Megvárom, hogy utánam jön e vagy sem. Ha igen, akkor úgysem áll meg itt, mert arra számít hogy beletapostam a pedálba és eltekertem. Majd ha látom, hogy húz el a robogóval, akkor pár másodperc múlva ki és megyek tovább az eredeti útvonal szerint. Ha meg kiszúrja, akkor be a forgalomba az autókkal szemben, motorral tuti nem fog tudni utánam jönni, szarok rá. Befordultam a sarkon, de nem fordult a kormány, a kerekek sem úgy mozogtak ahogy szerettem volna, az utca sem az volt, amit vártam és a konténerek sehol. Elbizonytalanodtam, mi elől menekülök én? A kormány elforog a kezem alatt, nem tudom irányítani, elkezdek belül remegni és félni. De mégis mitől? Nem értettem semmit. Az ébresztőóra hangjára keltem. Alig bírtam kinyitni a szemem és lenyomni, kábán feküdtem vissza a párnámra és megoldani, befejezni a helyzetet. A szemem előtt még mindig a robogós rendőrnő és keresem a logikai megoldásokat, hogy hogyan menekülhetnék el előle. Keresem a helyszínt, hogy hol járhattam álmomban és egy útvonalat, ami szabad. A feleségem hajolt fölém egy puszira, mondom neki hagyjál már, éppen egy rendőr elől menekülök.
Na akkor sürgősen fejezd be, én addig főzök egy kávét. Sok érzelmi behatás ez egyszerre, nem lehet követni. Felpattantam az ágyból és próbáltam elhessegetni az álom hatását de nehézkesen ment, nagyon megülte az agyam. Úgy volt, hogy a nejem viszi a nagyobbikat iskolába autóval. De mikor mondta, hogy csak 4 órájuk lesz és délben végeznek, akkor jeleztem hogy hagyd, elviszem én kerékpárral. A gyerek iskola előtt is szeret felmenni egy dombra s onnan legurulni, ugratni át egy kisebb dombon, meg suli után is szoktunk odajárni. Tegnap a fákat küzdöttük le, mint ókori lovagok, hatalmas, hosszú ágakkal kerékpároztunk és kiütöttük a 100 éves fákat a nyeregből, aztán röhögtünk.
Hazafelé megláttam egy rendőrt a járdán, egyből éreztem, hogy ez nem azért áll ott, hogy simán elkerékpározzak mellette. Végül is a járdán kerékpározok, soha nem szól érte egyik sem, mert Ők is tudnak rangsorolni a problémák között, de ez már messziről kiszúrt magának. Feltartotta a kezét és felszólított, hogy álljon csak meg fiatalember! A túloldalon kéne kerékpároznia, mert ott a kerékpárút. Mikor a kezét feltartotta a cigarettát a szájába vette, mert biztos cikinek tartotta egy cigarettával a kezében megállítania. De így meg alpárian röhejes volt, ahogy beszélt és közben jött ki a füst a szájából és fel s alá ugrált a cigaretta ahogy beszélt. Mondom neki igen tudom, hogy ott a kerékpárút, de én itt lakom ebben az oldalban. Akkor tessék leszállni a kerékpárról és tolni. Közben kivette a bagót a szájából de még mindig úgy beszélt hozzám, hogy dőlt a füst a szájából.
Igen, rendben, értettem és leszálltam a kerékpárról és hátat fordítottam neki, elkezdtem tolni. Aztán végiggondoltam magamban, hogy ez a járda elég széles, sokan szoktak kerékpározni rajta, mert rengetegen laknak itt. Meddig tartana kijelölni egy részét kerékpárútnak? S kit érdekel? A rendőrt biztos nem, Ő szerinte toljam. Én szerintem, meg az anyját tolja meg, hogy annak ellenére, hogy én tartom el még annyira sem tisztel, hogy a büdös bagóját kivegye a szájából mikor hozzám beszél. A polgármester? Az is szarik rá a kerékpárútra, ez nem hollandia, hogy a kerékpáros mindenhol prioritást élvez, mindig elsőbbsége van és igényük van a levegő tisztaságára. Ebben az országban senkit nem érdekel semmi. Toljam.
Befordultam a sarkon és eszembe jutott, hogy felülök, úgysem lát. De az is eszembe jut, hogy a rendőr ugyanezt gondolja magában, hogy ha a sarkon befordulok úgy is felülök. Azért sem, nehogy már neked legyen igazad járdabajnok. Szépen hazasétálok, kell egy kis mozgás. Közben eszembe jutott, hogy itt mindig szokott állni rendőr és eddig még egyik sem volt olyan agyatlan, hogy leszállítson a kerékpárról hisz közel 4 méter széles, bőven elfér mindenki. Mellettem jön a gyerek kis biciklin és a kormányomon az iskolatáskája, még soha nem mert ránk szólni senki. Meg tényleg sokan járnak itt kerékpárral.
Biztos nem kapott pinát az éjjel, attól volt ilyen frusztrált. Abba bele sem merek gondolni, hogy egy ilyet március 15-én kiengednek az utcára, vagy hogy egy ilyen a parancsnokuk, vagy a kerületi kapitány. Tényleg Gergényinek van felesége?
Atyaég mi lesz itt, nem is merek belegondolni, megsorozták a rendőrpalotát és most készülnek a visszavágóra, a saját lelkükben is elégtételt akarnak venni és az embereknek is meg kell mutatni, hogy a rendőrség az érti a dolgát, annak tekintélye van.
Belegondolt már valaki, hogy miként jutottunk el idáig? S abba, hogy hol a vége?
Hazaérek s mondom a nejemnek képzeld mi történt, leszállított egy rendőr a járdán. Erre rám néz és összecsapja a kezét, te apjuk, nem akarsz legközelebb egy nagyobb házról álmodni?
Már rég egy másik országról álmodom, ezek meg hagy marják össze egymást.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Intel vs AMD
Tudom, hogy most állásfoglalást vársz tőlem, hogy melyiket pártolom, helyette inkább bemutatnék két embert számodra, olyanokat, akik elkötelezettek egy-egy irányban. Az egyik megrögzött Inteles, a másik meg fanatikus AMD hívő. Én pártolom mindkettőjüket emberileg, mindkét embert kedvelem. Van egy ismerősöm, aki régebben azt mondogatta, hogy én szarok rá mit favorizál, nekem mindkettő pénze jó (megjegyzem Ő is fanatikus AMD hívő volt, azt mondta mindig az Intel nem processzor, majd ha az AMD gyártja nekik, akkor megveszi. Hangoztatja ezt azóta, mióta az AMD a Socket 7 foglalatba gyártott Intel processzort is.
Én azt mondom az ember nem maga dönti el, hogy mit használ s mit kedvel meg, hanem a legközelebbi kapaszkodó. Volt régebben egy ismerősöm, akit annak ellenére, hogy becsapott engem emberileg a mai napig visszavárom, mint embert. Azt mondta nekem mindig, hogy ha egyszer elkezded használni a Linuxot, akkor olyat telepíts fel, amit az ismerőseid is használnak, mert ha baj van, akkor legyen kihez fordulnod. Én magam azóta is UHU Linuxot használok, az 1.2-őt. Már rég letöltöttem a 2.0-át dvd változatban és egy másik hdd-re feltelepítettem, tetszett is, sőt meg is jegyeztem, hogy a háttérképe csupa Nokia 3310 gyári előlap feeling. Soha lenem cserélném.
Számomra Vizesblokk Linux terén a legközelebbi hozzátartozóm. Volt kihez fordulnom, amíg emberileg meg nem csalt, utána önállósodnom kellett, mélységeiben, mert az élet erről szól. Van egy ismerősöm, aki Ubuntu-t használ, egy másik Slackware-t, ahány ház annyi szokás. Linuxból van rengeteg disztribúció, de processzorból csak kettő.
Ha egy Linuxos elmondja, hogy melyik felé elkötelezett, akkor az nem ás olyan mély árkot, mint az Intel vs AMD, vagy az ATI vs NV.
Linuxból van földrészenként, pártokból, processzorból meg fejenként. Ahány ház, annyi szokás. Otthon vagy?
Szóval van ez a két ember, ez a két irányban elkötelezett. Ép ésszel én sem tudnám felfogni, hogy ezek valaha is megtudnák ütni a közös hangot.
Az egyik ha gépet kér, akkor a processzort mondja elsőnek, hogy 2.8GHz-es legyen, vagy van nagyobb? A lap mit kezel maximum? Mindegy, hozd azt, ami legnagyobb...ram is legyen elég, aztán eszébe jut a vga...te.....! Mit használnak mostanában? Asus legyen, azt mondják az megbízható, volt már MSI-m is de többet nem veszek, megjártam vele, nem is garanciáztatták le.
A másik nem is ismeri azt a szót, hogy Intel, ki sem tudja mondani, sőt komolyan mondom, hogy nem tud róla, számára nem létezik, annyira elkötelezett.
Rendeli a gépet és már azzal kezdi, hogy mi a legnagyobb most, amit kiadott? Nem mondja a végére, hogy AMD, mert számára az a természetes.
Hűtőt hozhatsz valami drágábbat, ne azon múljon, legyen hűvös amennyire lehet. Mondom rendben és ram? Legalább egy giga, de ha mondasz rá egy jó árat, akkor hozz kettőt, ne azon múljon, tudod hogy nem szeretek fillérezni, meg visszarohangálni, hogy ez kevés.
VGA? Legyen ennvídia, Asus most mi a legnagyobb? Abban bízok, mert azt mondják az jó, olt már MSI-m is de többet nem veszek, megjártam vele, nem is garanciáztatták le.
Nem tudnak róla de van egy közös vonásuk. Nem a márka számít, hogy ki milyen bogarat ültetett a fülükbe és ki mivel járta meg, hanem a legközelebbi rokon, a kapaszkodó. Ha valakiben megbízol azt fogadod el, azt veszed készpénznek, amit mond. Tovább is adod másnak.
Egyik nap is felhív az Inteles manus, nincs valami használt géped raktáron? 2800+ és Asrock lap, csak vinyó kell bele. Az Asrock az az Asus leányvállalata? Mert akkor jó...
Mondjuk rá az, nem szeretek nyíltan állást foglalni, nekem mindkettő pénze jó.
Te! Az a 2800+ nem valami AMD?
-de, vallom be megtörten, hogyan is feltételezhettem hogy nem jön rá. Pontosan tudta, van hozzá érzéke.
Te és az működik rendesen? Egy ideig próbáltam magam abban a hitben ringatni, hogy megtudom győzni, de a végén közölte, hogy vegyél inkább Intelt, azt már ismerem.
Napokban itt járt az AMD-s gyerek és mondta, hogy megbízták vele vegyen egy számítógépet. Pénz nem számít csak jó legyen. Te! Mi a legnagyobb?
Nem mondja a végére, hogy AMD, mert számára az a természetes.
Legyen hűvös, az viszont fontos, ne legyünk forró fejűek, számítanak a rokonok, a kapaszkodók és, akik hozzánk közel állnak, legyenek akár emberek vagy embertelenek.
Bevallom őszintén én Intel gépet használok. Nem azért, mert az AMD nem az, hanem egyszerre csak egy gépem lehet. Számomra mindegy melyik gyártó, az ennvídiát is a Linux miatt használom, pedig már van ATI-ra is driver, de kényelmes vagyok, nem szeretem a küzdelmeket, nem keresem.
Hjaj mesélek még a végére egy jó sztorit. Haverom szervezett egy találkozót és egy frissen nyílt kocsmába invitált. Csodálkoztam is, hogy a budi nem ammónia szagú. Élből rendeltem két sört. Mert az egyikre szomjas vagyok, a másikat meg megízlelem. Kihozta a pincér, fészkelődök meg minden, erre befut egy velem egy korú és leül velem szemben. Mondom neki ha már itt vagy iszol egy sört? Elvette s kértem még négyet gyorsan, emberünk meg Som pálinkát, aztán Borókát meg ilyeneket. A sör sem volt olcsó, de ezek a pálinkák arany árban mentek. Eszembe is jutott a feleségem nagypapája Szandán, konyhaszekrényben a félliteres házi, ott kezdem a napot, aztán felőlem történhet bármi, elcipelem a mázsás disznót is ha vágás.
Aztán a fickó velem szemben csak mondja, hogy így Intel, úgy Intel. Alig vártam, hogy kimenjen huggyozni. Mondom havernak, Te...ki ez?
Az Intel magyarországi igazgatója.
Eeeeeeeezz?
Ennyi erővel én is lehetnék, majd röhögtünk.....
Az AMD helyi tulajával sajnos még nem talákoztam, de vele is felhajtanék egy pinttel. Nem vagyok részrehajló ugyan, de az Intel tulajának belenyaltam a poharába, beledugtam a nyelvem.
A tied hol van?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Pocket
Hatalmas előrelépést jelentett az életünkben ennek a noname pocket fényképezőnek a jelenléte, ami leváltotta a filmes fényképezőgépünket.
Régebben nagy várakozás előzte meg az előhívást, mikor még 8-10 napra vállalták meg két hétre, ez még szocalista időben volt.
Aztán gyorsult a világ és mindenhol hirdették, hogy 24 óra alatt. Fekete-fehér orwo, majd a színes 100 dines. De szép idők voltak. Akkor is szerettem, amikor mentem érte és kezembe vehettem a fekete-fehér képeket két hét után, Ofotért.
Ámulva cserélgettem a fotókat a kijárat előtt és percek alatt alig néhány lépést haladtam. Oda sem néztem hova lépek, a képeket néztem. Sok idő telt el mire megengedhettem magamnak a 24 kockás színes filmeket. Emlékszem egyszer a barátaimmal voltam kint a tanyánkon, buliztunk és zenekart alapítottunk, ugráltunk a tűz körül és elfogyott a sör. Én elővettem a péniszem és úgy tettem, mint ha egy késsel éppen levágnám. Éjszaka, tűzközel és villant a vaku. Nem is mertem a tekercset bevinni az Ofotértba, úgy sem adták volna oda a fotót, vagy az egész tekerccsel kidobják. Akkor még figyeltek arra is, hogy az ember mit fotóz, volt rá idő. Elmentem egy maszekhoz, az is ritka nagy szó volt, hogy valaki nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bűnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Ő ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember?
Az előítéleteim ellenére muszáj volt odavinnem, mert tudtam hogy Ő is megnézi a tartalmát, de nem engedheti meg, hogy kidobja a filmet vagy hogy ne adja oda azt az egyet, mert vevő orientált, Ő arra szakosodott, hogy az állam elől szipkázza el a vevőket.
Előhívta, nem szólt egy szót sem, de láttam a szemén, egy fiatal csaj volt, az apja üzletét vitte. Tiszta vörös voltam, nagyon szégyelltem magam, de siettem vissza a munkahelyemre. Medenceőr voltam a gyulai várfürdőben. Mutogattam ott a haveroknak, hogy nézd a Csigát, hogy hunyorog, Robi meg úgy csinál, mint ha basszusgitározna és jót nevettünk a végén a péniszen, Böce fényképezte le és elmeséltem az egészet, a haverok meg úgy hallgatták, mint ha ott lettek volna Ők is.
De nem maradt el a büntetés. Vittem át a fotókat egy másik medenceőrhöz, hogy megmutassam neki, erre elhagytam a péniszest, kiesett a kisujjam alól, azt tettem legalulra, hogy ha lapozza akkor az legyen a csattanó. Az lett, egy idős néni látta, hogy elejtem és utánam hozta. Uram ezt elhagyta és nyújtotta felém.
Láttam a szemén, hogy megnézte csak ismerte az illemet, biztos jót röhögött magában.
Egyszer aztán elkerültem Gyuláról és Budapesten összeismerkedtem egy fényképésszel a József körúton, ódon üzlete volt, az a fekete kendő alá bújós szitu mikor fotóz és volt a háttérben egy nagy ezüst színű lap, hogy az is visszaverje a fényt. Nagyon szép igazolványképeket készített. Tökmagos zacskóban adta át a 4db képet és hozzá beszélt egy félórát. Hajlott hátú bácsika volt. Az Ő unszolására vettem magamnak egy Practica fényképezőgépet, nagyon finom tapintású készülék volt, az öreg elmondott minden csínját-bínját meg fénymérő.
Mindenhova vittem magammal a fényképezőgépet és vártam a szituációkat, hogy mit fotózzak. A filmmel spórolnom kellett, mert olcsó volt már ugyan a 36 kockás, de az előhívás még mindig sokba került. Vittem lányokat kirándulni és ahogy a szélben lebegett a haja, kilátóban sörözés, ezek mind megmaradtak. Még ma is élvezettel nézem át azokat a fotókat, némelyik nek már rongyos a széle, annyit dobálták a gyerekek a szőnyegen. Az illatuk sem ugyanaz, mint amikor előhívattam és percekig csak centinként haladtam a járdán az Ofotért előtt, annyira ámultam, hogy az életemből itt egy pillanat előttem.
Az öreg fotóssal úgy ismerkedtem meg közelebbről, hogy elmentem hozzá csináltatni fotót a bkv bérletemhez. De nem szemből, hanem hátulról, azt kértem, hogy a tarkómat fényképezze le. Mondta menjek vissza délután. Záróra előtt értem oda és nagyon meglepődött rajtam, hogy megjelentem. Jaj ne haragudjon fiatalember, rettentően röstellem de mikor mondta, hogy a tarkóját fényképezzem le nem hittem el, hogy visszafog jönni a képekért így filmet sem raktam a gépbe, csak kattintgattam párat.
Olyannyira kellemetlenül érezte magát, hogy záróra ellenére nekiállt, hogy no üljön le gyorsan, meglesz az hamar. Gyorsan megcsinálta és vitte az előhívóba. Bentről szólt ki és tompán hatott a hangja a sötétszobából, hogy tudja nagyon furcsa kérés volt ez és csak azért, mert még ilyet a világ sem hallott, hogy valakit hátulról fényképezzek le.
Aztán hozta elő szaporán, hogy meg kell még száradnia, legyezgette, üljön le, kér egy kávét.
Addig-addig, hogy elmesélte közben az egész életét. A házmester is bejött és értetlenkedett, hogy nem tudtam honnan a fény, azt hittem valami baj van.
Akkor még figyeltek egymásra az emberek, pedig ma már nekem sem tetszene, mit okvetetlenkedik ez itt, minek üti bele más dolgába az orrát. Összetartoztunk, mert összetartott bennünket a rendszer.
Később vettem egy Olympus-t és már minden sarkon volt egy fotó bolt. Csak 24 óra, ajándék film is csak vigyem oda előhívatni. A kirakat mögül bámultam a gépet, ahogy adogolta magából az előhívott fotót. Nagyot dobbant a szívem mikor megláttam az öcsémet, ahogy vigyorog a kétméteres, langaléta az ágyról, legénybúcsú volt és másnaposak voltunk kegyetlen, gyűrött a takaró és ruhástól aludtunk egy ágyban hárman. De szép is volt, akkor még vele is beszéltem. Már évek óta alig láttam, ha találkozunk is csak 5 percre. Szia Anya, hogy van? Fater? Megittunk egy-két sört, biliárdoztunk, semmi, öregszenek. Aztán siet, beszáll az autóba, mosolyog, int és elmegy megint vagy 10 év mire látjuk egymást.
Érződik a levegőben ez a rohanó világ, zacskós leves, mirelit főzelék, porított majoránna, bazsalikom, kömény, koriander, borsfű, kakukkfű, porított mustármag, édes-nemes paprika, porított zeller, só keveréke.Porított árpafűlé szárítmány, Bio céklalé szárítmány, Bio répalé szárítmány.
Régen meg ettük a puliszkát. Nagymamám ledarálta a kukoricát és egy 20 literes edényben megfőzte, nem volt otthon más csak kolbászzsír, felmelegítette és azzal öntöttük le a kukorica kását, fejedelmi étek volt, megnyaltuk utána mind a tíz ujjunk. Azt mondta egyszer a lelkészünk, hogy nem az a jó szakács, aki bevásárol gazdagon és főz belőle, hanem aki szegénység idején is úgy lakatja jól a családját, hogy évek múlva is emlékeznek rá.
Nagymama ilyen csak egy van, szegénykém már rég nem él, mennyi emberséget próbált belém verni és tisztességre nevelni, ahogy illő.
Erre én hátulról fotóztatom magam.
Siessünk...
Jó de ne menjünk elébe a dolgoknak. Egyszer aztán megtört a jég, mint a mobiltelefonnal is. Évekig hangoztattam, hogy nekem aztán nem kell soha, nem akarok még az utcán is telefonálni. Jön valaki velem szemben és úgy néz ki, mint aki magának él, magában beszél. Aztán elképzelem, hogy vajon ki lehet a vonal túlvégén. De az egyik ismerősöm vette nekem direkt ajándékba egy mobiltelefont, Siemens C25. Egy pillanat alatt beleszerettem, egyedül a feleségem hívott rajta, de nagyon furcsa érzés volt, hogy kint állok a piac közepén és onnan beszélek a nejemmel, aki otthon főz és mikor jössz, mert még meleg. Hajajj megyek én drágám és konyha asztal, forró leves.
Vettem ezt a pocket fényképezőgépet, nagy szó volt mert 12000 Ft. Volt az ára, egy régi konkurenciámtól vásároltam az S. Petitől. Hja Peti! Innen üzenem, hogy én a mai napig szeretettel gondolok rád, mindig is irigyeltelek, számomra te voltál az az ember, aki képes rá, hogy a tarkóját fényképeztesse le. Eleinte sokat tanultam tőled, a mai napig nagy koponyának tartalak, életre való ember, aki soha nem adja fel és másnak is képes erőt adni ahhoz, hogy életben maradjon.
Jó volt az a piacos időszak, amolyan emberismerő, a mai napig szívesen járok oda vissza.
De térjünk vissza a pocket gépre, amit a Petitől vettem. Kis, átlátszó-piros, műanyag gép volt és a számítógép LPT portjára csatlakozott. Valami hihetetlen hosszú idő alatt töltötte le a kezelő programja azt a 15db fotót, amit eltudott tárolni a memóriája. De nagyon felszabadultan vittük magunkkal kirándulni és már alig vártuk, hogy hazaérjünk. Odaültünk a gép elé és türelmetlenül vártuk, hogy átmásolja. Volt egy hátránya a gépnek, ha kikapcsoltuk, akkor elvesztette az összes fényképet, a memóriája csak addig tárolta el, amíg bevolt kapcsolva. De nem bántuk, imádtuk az érzést, hogy nem kell rohangálni előhívatni a képeket. Egész nap magammal cipeltem és ha valamit érdemesnek találtam rá azt lefényképeztem, ügyelve rá, hogy nehogy véletlenül kikapcsoljam a fényképezőgépet.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/pocket.gif "[kép]")
Utána modernebre váltottam, vettem egy pencam-ot. Az már magától kikapcsolt, de 24db képet tudott készíteni és USB portra csatlakozott, a fényképek másolási ideje meg elenyésző volt. Miután azt elajándékoztam vettem a Francii-tól egy Fuji Finepix gépet, Atyaég már filmet is vett föl és hangot, zenét tudtam alákeverni. Most meg egy Olympus-om van, ez már MP4-et is vesz fel hanggal együtt és egyből megy ki a netre. Te meg 20 perc múlva végignézheted az életemnek nem csak egy pillanatát, hanem hallod a hangját, belátsz a konyhámba, szobámba, az életembe és a fejembe, pedig lehet még sosem találkoztunk.
Siessünk...
Napokban kezembe akadt egy cd lemez, Apa mentés volt ráírva és az összes fotó abból az időből, amikor megvettem ezt a Pocket gépet az S. Petitől.
Azonnal a gép elé ültem és hevesen vert a szívem. Kirándulás Letenyére a strandon, a Benjamin születése, egy tóparti horgászat, Apám látogatóban, ahogy az edény fölé hajol és szed levest, mert azt szereti, nagyon leveses az öregem. Ilona az udvaron, focizik a fiammal és párás meleg, fellocsoltam a kisudvart, mert 40 fokos hőség volt.
Elkapott a nosztalgikus hangulat, eszembe jutott mikor Percecutor húzta a pocket géppel az agyamat, mondogatta Ő, hogy adjam el neki, meg guga ilyen gépet csak egyet gyártottak, azt is neked. Jogosan mondhatta hisz az élete párja fényképész a mai napig. Nem irigyelem Őt, hogy nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bűnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Ő ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember? Mostanában mindenki tönkremegy.
Ott a Szabó család, micsoda undorító dolog, hogy egy nemzeti érték, saját tulajdon és azt mondják nincs rá pénz. Vagy ott az Antikvárium, az Andrássy út végén, az is bezár. Mindent bezárnak és megszüntetnek, amitől az ember egy kicsit is magyarnak érezhette magát és tudta, hogy tartozik valahová. Azt is észrevettem, hogy nem szánakozik senki. Napokban újságoltam egy ismerősömnek, hogy képzeld bezárt az az étterem, tudod, az egyszerűen Budapest része volt, státusz szimbólum volt oda bejárni, a 70-es években élte fénykorát, most meg bezárták, csődbe jutott. Kit érdekel, hagy hulljon a férgese, vágta rá. Fordított világ, mindenki a hátát mutatja én meg csak vakuzok, nem rakok be filmet, mert félek nem jön érte senki, nem jön el senki. Mindenki siet valami felé...![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/apakozelit.gif "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A megújuló weboldalunkhoz szükség volt egy képre, a házi áldásra, ami úgy kezdődik, hogy Hol hit, ott szeretet...találtunk a neten egy tányérra festett változatot, de ragaszkodtam hozzá, nekem a szandai mamáé kell, amelyik ott van a nyári konyhában. Hétvégén úgy is megyünk hozzájuk és lefotózom.
Viccesen meg is jegyeztem, hogy küldj egy mailt a mamának, hogy fotózza le és küldje át. Még életében nem hallotta azt a szót, hogy mail. Mobiltelefonra is azt mondják minek az már nekünk vénségünkre, aztán legyint.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda013.jpg "[kép]")
Szemmel láthatóan fáradt az öreg. Néhány hete elesett a hátsó kertben és tiszta seb lett a koponyája, véres. Akkor kapta az első kisebb agyvérzést csak nem vették észre. Onnantól kezdve folyamatosan romlott az állapota. Egyik hajnalban rosszul lett és kihívták a háziorvost, az meg egy mentőt, ami 12 óra alatt ért oda és nem is a kórházba vitte, hanem egy másik faluba egy néniért és onnan mentek a sürgősségire.
Mint kiderült ez volt a második agyvérzése, aminek köszönhetően lebénult részlegesen a bal keze és lába. Éjjelre bepelenkázták az öreget és lett is belőle gond. Ma már nincs ágytál meg kacsa, az luxusnak számít. Aki nem tud kimenni wc-re azt bepelenkázzák. Az öreg csak noszogatta a nővért, hogy kísérje ki wc-re, mert nagyon kell neki pisilni, az rárivallt, hogy maradjon nyugton bácsika, mert lekötözöm. A papa se az a fajta ember, aki nem tudja irányítani a sorsát, mondogatta neki, hogy én nekem sosem volt dolgom pelenkával, még ilyen szégyent és csettintett a nyelvével dühösen, na...értse már meg.
Hogyne, ha meg elesik én leszek a felelős, ezzel kikötözte az öreget és egy rácsot tett az ágy mellé, majd kapott nyugtatót. Szerencsére reggel jött a mama és az rásegítette Őt a szoba wécére, ami egy négykerekű szék az aljában egy vederrel, addigra az öreg már csillagokat látott, nem tudott belepisilni a pelenkába.
Egy másik reggel meg arra ért be a mama, hogy a papa a földön ül és nem tud onnan felkelni, nem vette észre senki. Voltak a betegszobában még rajta kívül hárman, de mind agyvérzéses, benyugtatózva és csak bámulták a plafont magatehetetlenül és üveges szemmel. A papa mellett egy alig negyven éves férfi feküdt, aki miután agyvérzést kapott elfelejtett beszélni és járni, csak a kezével kalimpált, mikor látta hogy a mama készülődik elmenni. Félrefordította a fejét és a kezével mutogatott a papa felé és hangosan nyögött, mint egy elmebeteg.
A mama egy ideig értetlenkedett, hogy mit akar? Aztán a Tündi rászólt, hogy hagyja mama, majd jönnek a nővérek és elintézik, jöjjön menjünk. Erre a férfi még hangosabban nyögött és az ujjával böködte a levegőt. Végre észrevették, hogy a mama járóbotja bedőlt az ágy mögé és nem is lehetett látni csak onnan, ahol Ő feküdt. Nagyon kellemetlen helyzet volt, nem győztek neki hálálkodni, hogy nem adta fel. Nekem meg rögtön eszembe jutott, hogy nem is tudom melyik a jobb helyzet egy agyvérzés után, hogy totál észnél van csak nem tud mozogni meg beszélni vagy az eszméletlenség, hogy ugyan még életben van de nem tud semmit magáról.
Egyébként ezt a bepelenkázást nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes aktus után cserélik, francokat. Volt ott egy bácsi, aki nagyon nyöszörgött, hogy cseréljék le rajta a pelenkát meg alatta az ágyneműt, mert elviselhetetlenül büdös. Nővérek nem ugrálnak ám, majd ha nyakig szaros, addig meg kap egy kis nyugtatót.
Volt ott egy bice-bóca nővér, csípőficamos. Egy beteg emelése során megroppant a térde és kórházba került, micsoda véletlen pont arra az osztályra, ahol dolgozott. Na róla elmondta a feleségem, hogy valóban elkötelezett a szakmája irányában. Az betegen kétszer annyit sürgött, mint a kollégái, akik szolgálatban voltak. Hallotta, hogy nyöszörög a bácsi a pelenka miatt. Ment a kolléganőihez, akik ott ücsörögtek az üvegfal mögött. Az egyik vihogás közben hátrafordult és odaadta flegmán a kezébe a pelenkát. Aztán a papa kérte az egyiket, hogy hajtsa feljebb az ágytámláját, de akkor is a beteg nővér jött oda és már nyomta is a dumát mosolyogva, hogy hajoljon előre bácsika, azt már csak félhangosan jegyezte meg, hogy éjjel ha felizgul majd jövök, mert ott állt mellette a mama.
Régebben volt egy főnököm az elektromos műveknél, ahol villanyszámlásként dolgoztam, az azt tanította nekünk, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül semmibe, de rengeteget lehet vele keresni.
Ez annyira igaz volt és ma is az, hogy több borravalót kaptam néha, mint a fizetésem. Soha nem osztottam a kollégáim véleményét, akik a leolvasóknak fenntartott helységben szívták a cigijüket keresztbe rakott lábbal és szidták a fogyasztókat, hogy teeeee ezek milyen szemetek, az mekkora paraszt... be sem mentem hozzájuk, csak intettem és már siettem is vissza a körzetembe. Volt olyan ügyfelem, aki meghívott ebédre, egy lánynál még ott is aludtam. Az egyik étteremben mindig mondták, hogy üljek le és egyek valamit, a szakács elkészíti nekem a kedvencemet, egy író felolvasta nekem egy versét, a görög katolikus pap keresztelt meg esküvőm előtt, mert a körzetemben volt egy templom is. Egy büfében csak miattam rendeltek Paulaner sört, egy kis kocsma volt, senki nem ivott olyat, de egyszer elkotyogtam, hogy jártam Münchenben a sörfesztiválon és azóta nekem az etalon. Egyet mindig behűtve tartottak, tudták melyik nap megyek és pénz kikészítve + egy kis jatt. A karácsony előtti időszak volt a legnehezebb, mindenki beszélgetni akart velem és a zsebembe dugtak ezreseket, hogy kellemes ünnepeket. Egy néninek, aki egyedül élt kitakarítottam a konyháját és tőle nem fogadtam el a pénzt, pedig nagyon adni akart. Sorolhatnám még, mert nagyon sok érdekes dolgot tudnék mesélni.
A mama csúsztatott egy ötszázast a nővérnek, amiért segített, a másikok meg a folyosón pöfékeltek.
A mama csak annyit kért, hogy jaj Istenkém ne hagyd Őt itt meghalni idegen emberek között, csak egyszer még hazajöjjön. Meg is lett, az öreg elénekelte, hogy porzik, porzik a szandai utca, ha végigmegyek rajta és a lábával dobbantott egyet a végén. Régebben biztos eltáncolta volna, de már nem engedelmeskedik neki a lába.
Mi hétközben nem akartunk zavarni, mert nagy volt ott a nyüzsgés, jöttek-mentek a rokonok.
Vasárnapra terveztük lemenni. Direkt nem is reggeliztem, minél több helyet szerettem volna biztosítani a szandai étkeknek. Megérkeztünk és az öreg már felöltöztetve ült a székben, várt minket, mosolygott. A feleségem szerette volna videóra venni, ahogy az öreg énekel. Ezért vittem a digitális fényképezőgépet.
Kiosontam a nyári konyhába egy kis házi pálinkára, magamra húztam az ajtót. Töltöttem egy felest, de annyira finom volt hogy muszáj volt még egyet.
Visszamentem a papához és kezdte nekem magyarázni, hogy menjek le a pincébe és fejtsem át az egyik hordóból a bort egy fehér műanyagba, majd mossam ki és fejtsem vissza. De annyira belebonyolódott a hordókba, hogy elvesztettem a fonalat, nem értettem mit akar. Mivel járni nem tudott és kivinni meg nem akartuk a hidegre, hogy nehogy még betegebb legyen, így támadt egy mentő ötletem.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda016.jpg "[kép]")
Leszaladtam a pincébe és mindenféle szögből lefotóztam a hordókat. Megmutattam a papának a kis tft kijelzőn és lépésenként elmagyarázta.
Annyira belefeledkeztem a finom étkekbe meg a kamra szagolgatásába, hogy majdnem elfelejtettem lefotózni a házi áldás fali hímzést.
Álltam a hideg kamra közepén és jóllaktam az illatokkal, harapni lehetett a levegőt. Rengeteg füstölt kolbász, szalonna és oldalas, sonka, befőttek, demizsonba pálinka. Nem győztem betelni a látvánnyal. Főleg mikor az egyik tyúkólban megláttam a tojást, mondtam is magamban „tipikus tesco feeling”.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda011.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda012.jpg "[kép]")
A papa amellett, hogy most nem tud járni még ráadásul rosszul hall. Komikusan hat, hogy miközben ott a család apraja, nagyja papa meg ül a tv előtt és maximális hangerőn üvölt a magyar nóta. Beszélgetni azt lehet vele, mert ha határozottan beszélsz és figyel is, akkor érti. Néha tart csak félperces csöndeket, mikor kicsit lehajtja a fejét, valamire gondol, egyet legyint, köhhent, nyög és belekezd megint, hogy annak idején a fiatal férfiak összejöttek a faluban vagy a szomszéd faluban, ahol megismerte a mamát. De nem lehetett sokáig zajongani, mert ha meglátták a kakastollas csendőrök, akkor kardlappal hazazavartak mindenkit. Szerintem az öreg nem is tud róla, hogy nemrég rálőttek a rendőrpalotára, micsoda fordulat kardlap ügyében, hanyatlóban a kakastoll.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda014.jpg "[kép]")
Belekezd egy énekbe, a közepe táján már szenvedélyesen énekel, megfeledkezik magáról és megannyi bajáról. Az elmúlt évben minden falusi rendezvényen énekelt, máshová is hívták, most meg a hóna alá nyúlunk, hogy jöjjön papa sétáljunk egy kicsit, meg kell mozgatni a lábát. Kétszer is kimentünk a folyosóra, amit belengett a kamrából kiáradó illat. Rossz így látni az öreget, hisz ha bacagott is nehézkesen de legalább járt, csak-csak leosont a pincébe egy flaska borért és kortyolgatott napközben ha térült s fordult. Most meg csak ül és ordít a tv. A mamának mostanában nagyon nehéz, nem elég a maga öregsége, még az öreggel is harcolnia kell. Ma is alig tudtuk visszafogni, hogy ne menjen le a pincébe megnézni a bort, hogy nem e csöpög valamelyik hordó. Nem engedelmeskedik a lába. A papa mindig a hordókkal fantáziál.
Nemrég egy késő délután is lent volt és matatott. A mama a nyári konyhában és látta megáll a házuk előtt egy autó. Két férfit látott kiszállni, cigány embereket. Fekete bőrkabát volt rajtuk és jöttek be az udvarba. Mire kilépett az ajtón az egyik már ott is állt előtte és úgy beállt elé, hogy nem tudott kimenni. Jöttünk felmérni a telket, hogy mekkora, a tanácstól vagyunk. Mama közben a szemével kereste a másik embert, hogy hova lett. Aztán rárivallt, hogy nincs itt maguknak semmi dolguk, kivan ez már mérve és félrelökte a férfit. Megindult a ház felé, mert sejtette, hogy a másik férfi bement. Felment a lépcsőn, kinyitotta az ajtót és két magas férfi állt vele szemben. Nem tudom mit élhetett át akkor a mama. Mögötte egy idegen férfi, előtte meg kettő. Nem vesztette el a fejét, nagyon hangosan kiabálni kezdett, hogy kik maguk, mit loptak el? Hangosan veszekedett és rájuk parancsolt, hogy mutassák meg a zsebüket. A két férfi némán tűrte, hogy átkutassa a mama a zsebüket, aztán jobbnak látták tovább állni.
A mamának ritka nagy szerencséje volt. Talán a hangjától ijedtek meg, hát igen tud a papával is perlekedni, csak úgy pörög a nyelve, mikor az öreg megmakacsolja magát.
Micsoda világ, már a falvakban sincsenek biztonságban az emberek. Napokban meg megállított egy rendőr, mikor meglátott, hogy a járdán kerékpároztam. Rám parancsolt, hogy azonnal szálljon le és tolja! Hanyatlóban a kakastoll.
A mama kerített egy üveg pálinkát, egy kis krumplit, sonkát a szögről, pár kolbászt és elhoztuk a kocsinkban a kamra illatát. Mindig ketten kísértek ki bennünket, de most csak a mama integetett. A papa bent ült a széken és közben üvölt a tv. Miközben fordultunk meg az egyik ház előtt a nejem mondja, hogy itt is agyvérzéses van, de ez az ember teljesen lebénult, már csak nézni tud és a lánya ápolja.
De legalább otthon van és jól van dolga, nem idegen emberek közt, akik sorsára hagyják.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/szanda015.jpg "[kép]")
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Honfiteatrum
Nézek balra, nézek jobbra, mielőtt átkelek a zebrán. Így tanították.
Ma egy barátom (M.J.) JonesC megkért arra, vagyis tanácsot adott, hogy ha már fizetős lesz az oldalam, akkor ügyeljek arra, hogy az írásaim érdekesek legyenek, de ne lehessen kötni se jobbra, se balra, mégis legyen benne politika.
Értem miről beszél, ez olyan győzikés, hogy mindenki nézi, de a töke tele van vele, állandóan bemászik a képbe.
Kikről írjak akkor meg hogyan, hogy érdekes legyen?
Már több ismerősömtől hallottam, olvastam azt hogy gugáék felé. Van köztük ismert ember is, aki engem használ viszonyítási pontnak.
Nemrég írta egy fotós ismerősöm, hogy:
„Múltkor nekem sikerült sétálni Budapesten, mikor a Borárosról elindultam gugáék fele csak úgy merő spontán, és jól belevesztem a gettóba. Úgy eltévedtem, de úgy, tiszta jó volt.”
Mondom neki elgugáltál?
De ez már milyen? Valaki elindul Budapesten és nem azt mondja az országház felé, népstadion felé, hősök tere felé, keleti pályaudvar felé, budai vár felé, cyberde átcímkézős ződpábja felé, hanem a guga felé.
Lassan beállhatok én is a sorba, mint Kiszeli Bünte valamelyik hapsija, aszongya hogy Ő most már celeb.
Az igazából szerelem c. filmben, mikor felsír hogy kit kell itt megdugni, hogy az ember kapjon egy kis kávét és csokis kekszet?
Kit kell itt megdugni, hogy az ember celeb legyen Báááhhhvid Ibolykát?
Petőfi még karddal védte a hazát, Báááhhhvid Ibolyka meg hüvellyel.
Na, ez pont középen volt, éppen csak hogy súrolta a politikát.
Kikről írjak akkor meg hogyan, hogy érdekes legyen?
Én arra gondoltam, hogy a sorstársaimat, azokat követem nyomon, figyelemmel, akik soha nem adják fel. Szerintem erre van kereslet, hogy bármilyen kilátástalan a helyzet, mindig akad olyan ember, aki ezt figyelmen kívül hagyva nevetni tud, mosolyog. Ilyen a Semsis Zsolti is, rossz ránézni ha rátör a depresszió és átengedi magát a helyzetnek. Szerencsére ellenkező póluson vagyunk. Mikor nekem van szar kedvem, akkor kiröhög, de ha látom maga alatt, akkor én is leniggerezem és küldöm ki gyapotot szedni, ne legyen ideje az arcát a kezébe temetni.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi1.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi2.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi3.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi4.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi5.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi6.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/depi7.jpg "[kép]")
Van atombombám, ha gondolod megoldom a depressziódat.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/bananac01.gif "[kép]")
Van pisztolyom, ha gondolod megoldom a depressziódat.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/bananac02.gif "[kép]")
Van egy késem is, ha gondolod megoldom a depressziódat.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/bananac03.gif "[kép]")
Igazság szerint ezen a pár soron kívül nincs semmim,
ennek kell a szívedig hatolnia.
Aztán van még rajta kívül pár ember, akinek szívesen elétek tárnám az életét. Nap, mint nap írnék róla, raknék fel kisfilmeket. Ismerek még olyat, aki panaszkodás, nyavalygás helyett képes még engem is feltölteni lelkileg, bár mily meggyötört, erőre kapok ha velem van. Nem sokkal szebb, mint hallgatni a sirámot? Kinek nincs oka panaszkodni? Mindenki tudja mi a ..., megérett a helyzet. Aratás jön, hulljanak a fejek, szárastul, gyökerestül.
Mt 13,30
Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
Ezek nem félnek semmitől.
Bár soha nem szeretem a Bibliát fenyegetésre használni, de tény hogy volt egy király, akitől a nép azt kérte miután hatalomra került, hogy enyhítsen a terhen.
Erre Ő nem az Apja tanácsadóihoz fordult, hanem a haverjaihoz, akikkel együtt vigadt és borozott. Érdemes kikeresni a Bibliából, hogy mi lett a történet vége. A király sose hitte volna el ha mondják neki előre vigyázz, mert így jársz.
Királyok I. könyve 12. rész
1.
És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék őt.
2.
Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elől, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
3.
És hozzá küldvén, elhivaták őt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
4.
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
5.
És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jőjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
6.
És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
7.
És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
8.
De ő megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ő vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ő előtte udvarlottak.
9.
És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
10.
És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ő vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
11.
Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
A möhö-möhö nem úgy hangzik, mint valami siránkozás? Akárhányszor kiejtem a számon hangsúlyozva, mindig egy kisfiú jut eszembe, aki öklével dörgöli a könnyeit.
Úgy tervezem, hogy legalább 4-5 ember sorsáról tudósítok naponta. Persze wipesről (a Gyuri) akár óránként is lehetne, mert annyi gépet talál ki. Jó lenne ha belemenne, hogy közzé tegyem. Bár tudom a hideg kirázza ha fotózom, de Ő legalább jó alany, inkább filmezem
Vagy keressem fel hazánk nagyjait jobbról balra? Vagyis pont fordítva, mert mielőtt lelépsz, rálépsz a pedálra előbb balra nézz. Így tanították.
Hjaj ma hallottam egy bácsikás viccet, hogy megy a miniszterelnök konvoja és súlyos balesetet szenvednek. Valaki beszól rádión és máris küldik a mentő egységet, azok odaérnek és látnak egy bácsikát, aki lapogatja a földet maga körül.
Hát maga?
Hüü, há én, oszt vakarja a fejét. Eltemettem Őket.
Nem volt túlélő?
Há mondták itt, de ki hisz már ezeknek, oszt vihog meg megpöki a tenyerét, mint aki jól végezte dolgát.
Látni ezeknek az embereknek a mindennapjait, hogy miként oldják meg a problémáikat, hogyan élnek túl kríziseket. Mindenkihez közelebb állna, mint egy megfoghatatlan média celeb, aki felsír, hogy jaj celeb lettem már?
Kikről írjak, mikről írjak?
Azt biztosan tudom, lesz olyan hogy ebceleb. Akár önálló domain név is lehetne és bármennyire is félek tőle, de bele kell vágnom. Van 4-5 ismerősöm, akinek a neve már fogalommá vált magyarországon. Egyikük sem tudna azonosulni a celeb címkével, mert ahhoz komoly emberek, meg tényleg tettek is le valamit az asztalra. (csak, hogy egy példát mondjak Vass István Zoltán) Róla tényleg nem lehet elmondani, hogy egy győzike. Pedig mindkettőnek volt már olyan mondata, hogy egy egész ország átvette, ismerte, idézgette s utána nevetett, hogy ismered?
Még csengőhang is.
Vass István Zoltán hangja nem csengő. Kicsit baritonos, kimért, bölcs és ha beszél, akkor olyan megnyugtató. Látott már egy s mást, Ő ha úgy odamond, akkor mint atyai tanács. Nemrég úton hazafelé a telekről hallgattuk a rádiót. Azt hiszem Kossuth, Egri Jánossal volt riport. Nagyon kellemes volt, tényleg azt érezte az ember, hogy minden egyes szavával olyan gondoskodó, egyből helyretette a rutintalan és túlbuzgó riportert, aki mindenáron megakart felelni egy szerepnek. Valami elismerés féléért küzdött, hogy kihúzza Egri Jánosból. Ráadásul kapkodott és néha elég alpári módon kérdezett. Egri János meg nem lett ideges, dallamos, finom modorában szépen elmondta, hogy ezt hogyan is kellett volna megkérdeznie. A fél riport azzal ment el, hogy próbálta helyrebillenteni a műsor színvonalát. Pedig a riporter azért ment oda, hogy a műsor Egri Jánosról szóljon.
Ilyen kaliberű embereket szeretnék bemutatni a kutyájukon keresztül. Ezért az ebceleb. Nem arról van szó, hogy akinek nincs kutyája, vagy se kutyája, se macskája azt kutyába sem veszem.
Cyberdét is jó lenne. A Laci, ki gondolta volna mi? Mármint hogy László a neve. Szeretném bemutatni, írni róla nap, mint nap, hogy hogyan megy a főttdebrecen kimérde, az átcímkézős ződpáb, hogy mit gondolt ki. Neki például elhinném, hogy kiről, miről írjak, pedig még nem jött be egy sem.
Vagy ott a haverom a Böce. Ő is gondolt már rólam sok mindent, eddig csak egy jött be neki. Mindig azt mondta te hülye vagy, aztán legyintett.
Möhö-möhö
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Már évek óta nem volt semmi probléma
Erről a témáról még alig írtam pedig gazdag lelet. Négy évig voltam villanyszámlás az Elektromos Műveknél. Nagyon szerettem csinálni azt a munkát, csak az utolsó pár nap volt teher és az sem a munka miatt, velem volt a baj, nem bírtam tovább maradni, mehetnékem támadt. Ezt éreztem már előtte is, utána is, hogy atya ég mit keresek én itt, de most már lenyugodtam, tudom a helyem.
Így kerültem Budapestre is, eljött a nap, hogy minden kiveszett belőlem, idegennek éreztem magam ott és még nem tudtam hova, de mennem kell.
Mikor Pestre kerültem már az első nap volt munkahelyem és volt hol aludnom, egy munkásszállás. A lényeg, hogy eltudtam adni magam. Mindig azt mondom, hogy soha nem a startkő a lényeg, hogy honnan indultál, mert mindenki ugyanonnan. De áttörni a sejt falát csak egynek sikerül. S még ha meg is születik, mint én még nem biztos, hogy életképes, néha elég ránézni az ilyen emberre és mindjárt veszélyben érzed magad, mert hozzá képest sokkal határozottabb vagy, Ő meg nem találja a helyét.
Az első munkahelyem a Középület Építő Vállalat volt. Azt is szerettem csinálni, géppel kellett festeni talpig gázmaszkban, hatalmas födémeket állványról. Jó volt ülni a festékes ládákon és reggelizni a szalonnát friss kenyérrel, erős paprikával majd kisurranni egy sörre a főnök elől és örülni ha megúsztuk. Aztán beraktak egy üveges műhelybe, osztrák gépsor, a főnök is kimértebb, finomabb, részletre vásárolt Peugeot. Ritkaság számba ment akkor még a nyugati autó, nem kellett rá várni 5 évet. Nem úgy ment, hogy befizetted és majd egyszer megjött. Azóta fordult a világ, ma már elhozhatod nulla forinttal, csak add oda a lelked.
Szerettem én dolgozni ebben az üveges műhelyben is. Szép időszak volt, munkahely metróval, élettárs albérlettel, reggeli a büfében és szódagép a lakatos műhelyben. Sose fogyott ki, mindig pont jó hideg volt, atya ég, mekkorákat büfögtem utána, direkt azért jártam oda napjában többször is. Az olyan férfias, mint az oroszlán mikor elbődül, hogy hőőőjjj vagy höhhhnyeee? Tudja a fene, mások azt mondják ne legyél már olyan paraszt.
Volt ott egy zsíros képű munkásőr a fiával, az a fajta, aki tudott helyezkedni. Mindig láttad a szemén, hogy neki már kijutott a jóból. Felépítette a házát, fiának is intézte, multikárral tégla munkaidőben, kis asztalos munkát is kicsempész, mint sasé a szeme, tudja melyik seggből hiányzik egy nyelv.
Ez mondogatja ott az asztalnál ülve, hogy a barom felesége vett magának egy aranygyűrűt és majdnem megverte érte. Aztán sorolom, hogy te mielőtt bejössz megveszel egy fél liter pálinkát és iszol egy sört. Nem párizsit veszel, hanem szalámit és abból sem tíz dekát.
Veszel napilapot és lottót meg gyűjtöd a késeket. Ez mennyi aranygyűrű naponta?
Nem hitt nekem, dühös lett rám és nekem rontott, nem bírta elviselni, zavarta a tudta, hogy nem állok melléje.
Én azt vallom egy segg, egy ember. Nem fértem én már oda.
Azóta nem jártam azon a munkahelyen, a fizetésemet sem vettem fel és azóta nincs munkakönyvem, mert még azért sem mentem be.
Kinyalhatja.
Tényleg, van még olyan hogy munkakönyv? Én 1989 óta nem dolgoztam hivatalosan, csak szerződéssel, vagy mint szellemi szabadfoglalkozású, később vállalkozó, most meg van egy cégem. Vagyis volt, mert ugyan papíron még megvan, de én már fátylat borítottam rá.
Nehéz úgy élni álomvilágban, hogy az ember folyamatosan igazítja hozzá a valóságot.
Az Elektromos Művekhez nem tudom, hogy miként vettek fel, arra már nem emlékszem, hisz kellett volna a munkakönyv, de lényeg az hogy felvettek, lehúztam ott négy évet.
A Kaszás dűlőn lévő telephelyen jelentkeztem villanyóra leolvasónak, de ott nem vettek fel, mert túljelentkezés volt. Hazamentem és egyszer csak hívtak, hogy viszont Kispesten, ott kéne.
Mentem és egy meghallgatás után egyszer csak azt vettem észre, hogy minden reggel 8-kor oktatásra megyek. Nagyon jó kis előadások voltak azok. Az igazgató tartotta a munkavédelmi oktatást, híjj hogy az mennyire szeretett sztorizgatni az áramütésről. Ő is leolvasóként kezdte az ELMŰ-nél, azóta meg már nyugdíjba ment. Ő tanította meg számomra azt, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül semmibe, de nagyon sokat lehet vele keresni.
De a legtöbbet az áramütés veszélyeiről beszélt, pedig inkább a kutyák támadásaitól kellett tartanunk.
Egy hónap volt az oktatás, melynek az is része volt, hogy járnunk kellett az utcákat és házról-házra felírni melyik fogyasztóhoz melyik óra tartozik és mi az óraállás. Valahogy félvállról vettem az egészet. Elkezdtem én, de nem úgy ahogy azt kellett volna. Mert egyik nap kimentem és esett a hó, hát hazamentem.
Másik nap meg ráleltem egy régi ismerősre az egyik házban és megkínált házi pálinkával, elrötyögtünk az asztal mellett és beesteledett. Másnap megharapott egy tacskó, szerencsére pont az elején így korán hazamentem, jó okom volt rá.
Olyan is volt, hogy kimentem, akartam is de eltévedtem, végül megtaláltam a hazavezető utat.
Máskor meg a nap sütött, nehogy már egy ilyen szép napot erre pazaroljak, majd holnap. Így ment ez és a vége felé már kezdtem félni, hogy baj lesz belőle. A többiek mind szépen sorban adták le a füzeteket teleírva, én meg még egyet sem. Mindenkinek a füzetébe beleírták, hogy melyik körzet és ki adta le meg pecsét. Kérdezgettek engem is a kollégák, hogy te? Én majd a végén adom le egyben az egészet, közben azt sem tudtam hová legyek, megállt bennem a lélek. Hazardíroztam erősen.
Még az utolsó nap is bementem, amikor adták le a füzeteket és összesítettek. Magam sem értettem miért, mert nekem csak egy füzet volt a kezemben és az is összevissza töltve, tele volt rajzolva hülyeségekkel, amiket az oktatási órák alatt rajzoltam bele unalmamban. Ábrázolták az áramütéses férfit, hogy hogy kell eljárni. A villám végére Zeuszt rajzoltam, a föld alá meg Styx-et.
Ezzel sétáltam be és leültem mint a többiek én i székre, csikorgott az egész linóleumos szoba, ahogy helyezkedtünk el. Bejött a kövér ellenőr (nő) és megállt bennem az ütő. Mondom ez kivégez.
Ez leüvölti a fejem vagy világ csúfjává tesz, hogy mit csinált maga egy hónapig? Itt mindenki előtt.
De azzal kezdte, hogy kéne egy ember és már tettem is fel a kezem, mindegy mi az csak szorult helyzetemben inkább én legyek az, aki rajta segít.
Egyik számlásunk megbetegedett és helyettesíteni kéne. Megyek mondtam és nagyon hálásan megköszönte, hogy azonnal munkába tudok állni. Nem kérdeztek azok tőlem semmit. A nyakamba akasztották, egy csomó számla és mondták hova menjek. Atya ég mennyi tízemeletes és négy is meg kertes házak. Csak vigyorogtam bambán az első címen, hogy én vagyok a számlás. Hát aki szokott járni, az a kövér nő?
Beteg.
Volt rá egy hetem, hogy beszedjem, ez volt egy dekád. Nem tudom miért ez volt a neve.
A pénzbeszedés nem volt minden, ha végeztem jött a TAR lap. Arra írtuk fel a mérőállást, amit egy gép olvasott be, ha rosszul töltöttük ki, akkor meg a főnök.
Milyen füzetek meg felelősségre vonás? Ma is átérzem az akkori félelmeimet, de már rég megoldódtak azok a bajok és újak léptek a helyébe.
Pedig már évek óta nem volt semmi probléma.
Ezt a mondatot egy idős néni mondta nekem mikor velem volt a nejem is számlázás közben, elkísért, segített leolvasni az órákat. Nem szerette de értem megtette. Utána meg mentünk süteménydébe és jókat nevettünk.
Keresgetem a számlán szereplő nevet a postaládákon és egyeztetem, de nem lelem. Emelet vagy ajtószám az nem szerepelt a számlán, csak a név. Végre jött egy néni szatyorral és kicsit billegett. Megvárta míg az ajtó becsukódik, lerakta a földre, kulcsért nyúlt és nyitotta a postaládát, kicsit bosszankodott, hogy nem talált benne semmit csak megint egy számlát. Rám nem haragudhatott (egyelőre) mert azt sem tudta ki vagyok.
Csókolom, tudna nekem segíteni? Mutatkoztam be neki, én vagyok a villanyszámlás.
Mi tetcik emelte meg a szemüvegét felém, hogy jobban lásson.
Mondom neki nem tudja ki az az XY? Nincs rajta cím csak a neve.
Jaj már évek óta nem volt semmi probléma, hogy kerül maga ide?
Fönt laknak a kilencediken, az ügyvédék és morcosan bevágta maga mögött a lift ajtót. Azóta is idézgetjük itthon a nejemmel ha valami apró hibát vétünk.
Kitaláltam egy módszert arra, hogy ne kelljen mindig félórákat várni hogy beengedjenek a bejárati ajtón mire elhiszik, hogy az vagyok. Valamilyen ürüggyel kölcsön kértem a bejárati ajtó kulcsát. Például, hogy letenném ide a számlákat, amíg bejárom az emeleteket meg a többi lépcsőházat és ne kelljen végig cipelnem mindet, de többször is bejönnék.
Volt minden lépcsőházban elektromos szekrény, amihez volt kulcsom és oda beraktam a számlákat s mindig csak 10 emeletnyit vittem magammal. Előtte viszont irány a kulcsmásoló, az egyik tízemeletes aljában működött. Egyre több kulcsom lett és szinte már sehol sem kellett várnom. Egy fél évnyi udvarias mosolyomba került, hogy ne csak az 1-5 forintokat adják oda borravalónak, hanem 20-at, 50-et, 100-at és ha karácsony eljött, akkor becsúsztak ám az ezresek is bőven. A nejemmel feküdtünk az ágyon és miután összeadtuk a számlákat, hogy mennyit értékesítettünk vártuk izgatottan mennyi maradt nekünk és csillogott a szemünk, hogy ennyi? Mindig volt pénzünk és sosem jutott semmire, pedig még étterembe is mentünk, nem is egyszer.
Tilos volt ugyan, de most már elárulhatom, hisz hosszú évek elteltek és nem volt semmi probléma, hogy a limitált összeg, amit magunknál hordhattunk az 300 ezer forint volt, utána el kellett menni postára vagy bankba, vagy az Elmű-höz befizetni. Soha nem tudtam betartani, mindig túlléptem a keretet, általában 1 millió forint volt a táskámban, mert reggel korán kezdtem és délután meg helyettesítettem, mások területét szedtem be és plusz a jattot, mert mosolyogni ott is tudtam, jobban mint a gazdája.
Egy idő múlva rájöttem, hogy nem kell nekem átcipelni a városon minden este 1-2 millió forintot a táskámban és másnap reggel meg vissza Kispestre a telephelyre befizetni, hanem van borítékos befizetés a bankba. Beraktam este a saját számlámra, másnap meg kivettem és mendtem befizetni az Elmű-be.
Majd megnéztem mennyi a havi kamat és utána már csak arra ügyeltem, hogy a számlámon mindig legyen 1-2 millió forint és a melóhelyen késleltetve fizettem be. Dolgoztam vagy 3 napot mire bevittem az első napi adagot.
Volt egy idősebb alkoholista házaspár, akik mindig egy sarokban összebújva pusmogtak egy cigaretta mögött. Később jöttünk csak rá, hogy jó okuk volt. Ők azt játszották, hogy elköltötték azt, amit az egyikük beszedett és Ők is késleltetve fizettek, csak nem volt miből, ezért megvárta azt a pénzt, amit a neje beszedett és azt vitte be, utána meg a neje várt arra, hogy a férje hozza a következő dekádot. Furcsa, de nem lett belőle rendőrségi ügy, csak kirúgták Őket. Biztos vettek fel valami hitelt, amiből visszafizették a pénzt.
Volt egy munkatársam a Kiss Tamás. Velem jött Ő is dolgozni oda, én hívtam a céghez. Ő meg az öccsét hívta, aki azóta is ott van és egy vezető beosztású mérnök lett belőle.
Ugye-ugye, miből lesz a cserebogár? Pedig Ő is leolvasóként kezdte.
Startkő.
Tamással nagyon szerettünk együtt számlázni. Ő olvasta a lépcsőházban az órákat, én meg szedtem be a pénzt. Közben nagyokat nevettünk és láttad mekkora melle? Na ez vajon mit főz? Kinyitja az ajtót, jó csaj és kérdezi a Tamás hatalmas mosollyal, hogy elnézést de fogadtunk a barátommal s mutat felém, hogy a Zoli. Ő azt mondja vadas zsemlegombóccal, én meg azt, hogy töltött káposzta.
Rizses gombóc, savanyú mártással de jöjjenek nyugodtan beljebb és szélesre tárta az ajtót. Kérnek valamit inni? Sajnos az étel még nincs kész, azzal nem tudom megkínálni magukat.
Kifizette a számlát + jatt és már mentünk is tovább. Tamással jó, egyáltalán nincs közünk egymáshoz csak egyszerűen őszinte ember, ha valamit mond, akkor biztosan tudom, hogy úgy lesz. Ez nagy dolog ám, ha valakiről tudod mi az ábra, nem mahinál mögötted, nem fondorlatoskodik, hogy mit mondjon helyette, hanem úgy mondja ahogy van.
Hjaj csak időre ne menjen az ember ha vele találkozik. Egyszer másfél órát vártam rá és az volt a legszomorúbb, hogy volt rá indoka. Nehéz úgy élni álomvilágban, hogy az ember folyamatosan igazítja hozzá a valóságot.
Velem volt az utolsó napon is, jártuk a tízemeleteseket. Én már annyira tehernek éreztem azt, amit előtte évekig örömmel csináltam, hogy már nem érdekelt semmi. Kezdtük a tizediken és nyitottuk ki a három ajtós villanyóraszekrényeket. Kijön egy nő a zajra és kérdezi maguk az Elmű-től vannak? Nem, csak elszaladt a fehér egerem mondtam unottan, fáradtan és már rohantam is egy emelettel lejjebb.
Akkor mi az a mappa a kezébe, mit írkál fel?
Azt hogy hol nem találtam meg, mindig húzok egy pipát, hogy ott már ne keressem.
De ezt már az ötödikről mondtam, futottam, becsaptam magam mögött a kijárati ajtót és fellélegeztem. Még szerencse, hogy csak helyettesítettem s nem a saját körzetem volt. Elég.
Másnap kiléptem.
Céltalanul lődörögtem otthon, valami kiszakadt belőlem s nem találtam a helyem.
Ez után nyomdász lettem, egy haverom mellett, pontosabban nyomdai segédmunkás, de nekem az volt a startkő. Raktáros lettem, majd csoportvezető, végül pedig itt ülök a gép előtt, mint cégtulajdonos, valami kiszakadt belőlem, a lelkemből. Már fátylat borítottam rá, csak papíron létezik. Alakítgatom a valóságot, hogy beférjen az álmomba.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Nagyfenék 9.
Szakadó hóesés, dobozi út, temető, tópart, vasúti sín. Jólesik a hideg levegő, ami az arcomba vág és hunyorgok a hótól. Kabátomat összehúzom magamon és a kézfejemet lenyomom a zsebem aljára, még csörög benne valami fémpénz és cigaretta maradék, már rágyújtani sincs kedvem. Jó lenne otthon lenni, ágyban, még ha fűtetlen is a szoba, majd a vastag takaró alatt felmelegedem.
Vékony hang a távolból, valaki rikoltozik a hajnalban, lehet vagy 3 óra. Még legalább 5 kilométert kell gyalogolnom a város végétől a tanyavilágban.
Kocsmák már zárva, mind végigjártam ami nyitva volt. Mindenhol haverok és talponállók, nevetés, hideg esték. Valaki rikoltozik, hogy háelpk vagy mi hadarja a szöveget. A hófüggöny mögül feltűni egy alak sziluettje, aki ül a padon félmeztelenül és a feje felett forgatja a kabátját és üvöltözik, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok és pörgeti a kabátját. Csiga bazmeg, ismertem meg a hangját. Hát te meg mit csinálsz itt? Közelebb megyek, országos cimborám és az egész estét együtt töltöttük, rengeteg sör fogyott. Kérdezem hát te mit csinálsz itt?
Józanodom s vigyorog hozzá meg pedergeti a bajszát. Mióta egyszer hajnalban magára rántotta a ruhákkal teli fogast és az egész család felébredt, az anyja meg leüvöltötte a haját, hogy hol lettél ilyen részeg Attila? Másodjára meg leült a konyhában és lehajolt kikötni a cipőjét, reggel az anyja ébresztette fel, ahogy a széken előredőlve aludt. Szép látvány volt az biztos, de az ólajtót azt tette be mikor csigát bevitték detoxikálóba abba a kórházba, ahol az anyja dolgozott.
Mindenhol híre ment, mert Piri néni köztiszteletben álló ember volt.
Csiga azóta nem mer hazamenni részegen. S most még mindig az, én is. Jólesne egy sör, ki vagyok száradva.
Csiga a buszmegálló padjának támláján ült és a szakadó hóesésben levetkőzött félmeztelenre. Arra számított, hogy így hamarabb kijózanodik. Velünk szemben egy hatalmas épület, valami hangárféle lehet, a vízműé. Lakodalmas nép ropja a táncot és húscafat lóg ki mindenki szájából, üvegek csörrennek egymás felé megbillenve, egészségedre. Csiga artikulálatlan hangon próbálta meg felhívni magára ismét a figyelmet, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok.
Neki is ugyanaz járt a fejében, valahogy kivenni a részünk ebből a forgatagból, egymásba kapaszkodó derekak, egyet jobbra, egyet balra tünc, tünc, tünc, négynegyed.
Én rocker gyerek voltam. AC/DC, Iron Maiden, Saxon, Helloween, Metallica, szegecselt bőröv még a vállamon is, a csuklómon is és a nadrágom citromsárga s fekete csíkos, mint a Scorpions gitárosa. Miközben ezt írom is Venomot hallgatok, segít felidézni azt az időszakot a hangulata.
Csiga azt javasolta, hogy előbb járjuk be a hivatalos utat, beállt a hangár bejáratához félmeztelen és miközben esett, zuhogott a vállára a hó megkérdezte, hogy elvihetne e két sört? A násznép kipenderítette. Amíg nyalogattuk a sebét elszívtunk a padon egy simphony-át és vázoltam neki az én tervem. Megkerüljük az egész telepet és hátulról közelítjük meg a hangárt, csak találunk valami ajtót. Felöltözött és mentünk vagy tíz percet még erdőben is, bokáig ért a hó. Csoszogtunk és porzott a friss hó a bakancsunk előtt, hajnal három múlt. Mit keresünk itt? Nem is érdekelt, enni és inni akartunk.
Ajtót azt nem találtunk de egy ablakot igen, ami résnyire nyitva volt, csak át kellett szakítani a szúnyoghálót és benyúlni az egész grill csirkéért. Kettőt vettem ki és arrébb álltunk marcangolni egy fenyő mellé, hallottuk, ahogy a konyhások ki s be járnak, sürgetik egymást, hogy azt a tortát is hozd, levesből van még a bal oldalon? Megint kimentek és ismét edénycsörömpölés, tedd abba bele, azt holnapra hagyjuk. Jaj de hát már ma van és közben röhögnek, megint eltűnnek a fehér kötényekben. Dobáltuk a félig lerágott csontokat a hóba, szó szerint zsíros vigyor, ahogy egymásra néztünk. Belemosakodtunk a hóba. Osontunk a fal mellett, mert inni is kell valamit. Egy utánfutón rekeszek voltak, elemeltünk egyet és ráérünk majd később rágódni rajta, hogy mi az. Kőbányai sör, egy egész rekesszel, gondolom utánpótlás lett volna ha elfogy. Az erdőben megálltunk és egy kulcs csomóval bontottunk fel belőle, fogtuk a hasunkat, röhögő görcs, hogy bazmeg de állatok vagyunk, na mindegy igyunk.
Nem azt mondtad nem mész addig haza, amíg ki nem józanodsz?
Majd megyünk aludni hozzád Zolikám, aztán pödört egyet a bajszán.
Gyalogoltunk az úton kezünkben a rekesszel, ketten fogtuk. Sehol semmi élet, sztorizgatunk az elmúlt nyárról, hogy Csicsó mikor jött, meg a Bozó Robi, tényleg mi van Böcével?
A marha s közben hazaértünk. Nyitom az uccajtót, mert be volt téve.
A havat takarítom el vele félkörívben és megyünk be a gangra sutyorogni.
Hang nélkül próbálunk bejutni a szobámba, de közben vihogunk ahogy csörögnek az üvegek a rekeszben, Atya ég ha Apám felébred mi lesz? Mit mondunk neki, hogy mi a szart keresel itt hajnal háromkor egy rekesz sörrel?
Nagy nehezen bejutottunk a szobámba és felkapcsoltam a villanyt, baromi hideg volt bent. Egy vert falú vályogház tanya, két szobás. A szobában egy régi, ódon diófa szekrény, cserépkályha, egy régi ágy és tükrös szekrény, azon tartottam a relikviáimat. Mint lemezjátszó (már sztereó), walkman a lemezjátszón kierősítve és egy fordított kereszt. Csigától kaptam, azt mondta ez a sátánizmus jele és elég kemény dolog. Az ablakot becsuktam, mert általában nyitott ablaknál aludtam még ha mínuszok is voltak, de most vendég is van. Csiga azon vihogott, hogy totál hangerőn be kéne rakni valami zenét, mondjuk Krokus-t és kirohanni a házból, megnézni mit csinál Apám.
Ittuk a söröket és egyre nagyobb gondban voltunk a vizeléssel, nem mertünk kimenni, mert ha Apám felébred az ajtónyitásokra, akkor balhé lett volna.
Fogtuk a kiürült üvegeket és belepisáltunk, közben visszafojtva vihogtunk, hogy mekkora állatok vagyunk. A szoba közepére gyűjtögettük a vizelettel teli üvegeket és az ágy melletti rekeszben voltak a sörösek. Egyre sűrűbben álltunk fel brunyálni a hideg szobában s suttogva röhögtünk hi-hi.
A végén már annyit ittam, hogy nem emlékszem semmire, elaludtam s Csiga utólag mesélte el, hogy Apám reggel benézett, a szoba közepe tele sörösüvegekkel, a szőnyegen hányás és én Csigával alszom egy ágyban a takaró alatt ruhástól. A szoba meg jéghideg, mert nem fűtöttem be a kályhába. Hajnal három felé nehéz lett volna.
Áldom az Istent, hogy nem támadt kedve egy kis sörre munka előtt éhhomra és nem húzott bele egyikbe sem, ami a szoba közepén hevert.
Csiga felébredt az öregemre és összenéztek, Apám a szőnyegre, látta mi a helyzet és jobbnak látta nem balhézni. Csigának csak annyit mondott, hogy azt majd takarítsátok fel, ne az anyjának kelljen. Elment.
Csiga csak annyit mondott, hogy belehánytam a saját tenyerembe és Ő meg lefordította, hogy Zolikám ezt tedd le és úgy került a szőnyegre.
Utána mellém feküdt és lehúzta rólam a takarót.
Másnap reggel vagy is pont aznap, mert hajnalban jöttünk meg rohantam a kinti budiba. Fagyos volt az ülőke, odaragadt a seggem és kegyetlenül spriccelt ki belőlem az előző nap emléke. Le kéne fürdeni, fáj a fejem, nem is vagyok ember, botorkálok vissza a hóban. Anyám a segítségünkre siet, hogy ott egy kis pálinka, Apád ott hagyta nektek.
Ültünk a konyhában bambán, ma ne menjünk iskolába, jelentsünk beteget. Mért nem vagyunk azok, nézett rám Csiga kérdőn és elröhögte magát, ittunk még egy kis pálinkát, marta a belem, de jól esett.
Anyám megkért, hogy etessük meg a disznókat. Melegített vizet és baromi jól esett kavarni a forró moslékot könyékig, adjál hozzá hideget mondtam Csigának, mert kiégeti a malacok belét és betegek lesznek. A vályúban hó, disznószarszag és ott röfögnek, túrnak az orrukkal, meg böködik a vályút, ami tele van hóval. Belöttyintem és nyomban elolvad a hó, egymást túrják arrébb és visongva méltatlankodnak, csám-csám-csám, hangosan.
Erre igyunk egy kis pálinkát és bementünk. Tiszta disznó szagú volt a ruhám meg a kezem, de már mindegy volt egy ilyen éjszaka után. Bementem a szobába, hogy eltüntessem a nyomokat. Előbb a szőnyeget vittem ki, hogy felmérjem mit szól Anyám, utána jöhetnek az üvegek. Fiam azzal mi van?
Lehánytam éjjel, megyek leslagolom. Morgott érte, de elengedett. Az üvegeket a rekeszbe szedtem és kisurrantam vele hátra a disznókhoz, ráöntöztem a trágyára.
Mire Apám hazajön el kell tüntetni, ne emlékeztesse a reggelre.
Elkéne menni orvoshoz igazolást kérni. De már előre félek, hogy ha meglátnak, akkor a markukba kuncognak. Múltkor is mikor volt a kezemen egy nyílt seb és mentem be a rendelőbe. Kérdik neve? Zvolenszki Zoltán. Hol lakik? 5700 Gyula, Nagyfenék 9. és összeborultak vihogni mind a négyen még a gyakornokok is, ahogy ott álltam a szegecselt műbőrdzsekimben, citromsárga-fekete csíkos gatyában, mint a Scorpions gitárosa és adtam a kemény gyereket.
Hol? Kérdeznek vissza és már fuldokolnak a röhögéstől. Gyula 5700 Nagyfenék 9.
Na fiam, akkor üljön le és mutassa mi baja, de már törölgette a könnyét. Tehettem én róla, hogy ez volt a címem?
Menjünk el tejért, mondtam Csigának. De vegyünk hozzá kenyeret is, akkor előbb a boltba menjünk. A boltban aztán bontottunk még kőbányait, hogy szellősebb legyen a napunk. Finom illata volt a kis közértnek. Friss péksütemény és illatszerek, felvágottas pult. Vettünk kenyeret, aztán irány Apám a tehenészet. 7 decis befőttes üvegből ittuk a frissen fejt , langyos tehén tejet. Tépkedtük hozzá a meleg, omlós kenyeret, jóllaktunk és még guggoltunk egy darabig a fal mellett, néztük, ahogy Apám tehénről megy tehénre és aggatja rájuk a fejőgépet.
Aztán még kötelességünknek tartottuk elmenni a csirketelepre, mert ha becsöngettünk, akkor egy asszony jött ki az erkélyre szoknyában, hogy ki az és lehetett látni a bugyiját.
Csókolom teccik tudni mennyi az idő? Valakit várhatott, mert idegesen mondta oda, hogy mindjárt dél lesz és kivillant a világoskék bugyija, ahogy kilógott a fanszőrzete és odapréselte a combjához. Beteltünk a látvánnyal és vihogva néztünk egymásra, hogy láttad? Van egy délután is, de annak akkora feneke van, hogy felérne kilenccel.
A képek nem ott, de abból az időszakból.
[link]
[link]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Csak még egy mondat
Gitározni is úgy szoktam, hogy lépek ki a ritmusból, egyre lassabb, hangonként lépek, nyújtom egyre jobban de csak nem akarnak elfogyni a hangok, még egy kis zöngetést neki nyomatékul de azt egy riffel lehalkítom és kicsengetem, kisípolom az utolsó hangot és egy mélyebb, kitartott akkorddal bezárom, azaz mégsem mert hagyom hogy zúgjon, begerjedjen és még odanyomok neki egy pöttyet, párosan szép az élet kis magasabb hangot és már csak a húrok zengenek maguktól, az gerjed össze, de azt is jó hallgatni, amíg meg nem szólal a cin.
Cin, cin, cin páttu, páttu, döm-döm-döm.
Ahogy leviszem a hangsúlyt ezzel jelezve, hogy most jön a mondat vége, akkor jut eszembe még egy apróság, ami nélkül nem lenne kerek az egész. De ahogy fejtegetem eszembe jut más is, amit még fontosnak tartok, hogy közöljem és minden egyes újabb gondolat magával hoz egy másikat, mint az előrecsomagolt kéztörlő. Egyszer ha belefogok csak akkor lesz véga ha kifogy az adagolóból, addig is ha kiveszek egy gondolatot a fejemből, már mindjárt ott egy másiknak a sarka és újragondolom az egészet.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Milliomos a haverom
Tényleg felveti a pénz, nem tudom mennyi vagyona van, de nem is ez a fontos, a lényeg hogy átlépett egy határt, ami után sokan vágyakoznak.
Ismerem Őt, látom hetente, de nem egy boldog ember. Van egy apró testi hátránya, ami miatt automatikus komplexusai keletkeztek. Az egyik kezén egy születési rendellenesség folytán négy ujj van. Abból is a szélső béna és görbe, nem tudja mozgatni. Mivel a jobb kezén van állandóan azt nyújtja ha kezet fog.
Férfias jellem és úgy is öltözködik. Személyre szóló bőrkabát, annak a tapintása is róla szól. Deréköv fekete bőrből és ezüst csat, a csaton futó lovak és puska.
Farmerba jár, ami kopottas és western csizmát sarkantyúval. Van egy motorja is Moto Guzzi, hatalmas jószág, mint ha egy tehénre kapaszkodnál fel és a hangja kegyetlenül megemeli a tesztoszteron szintem. A tankon a Motörhead mozdonya az elefánt agyarral. Téglavörös színű a motorja, a gázkarról bőr rojtok lógnak le.
Kedvem lenne élni az életét, no nem a pénzét, amije van, hanem az érzést, ahogy felül a motorra. Szívesen utánoznám az öltözékét és megülném azt a motort. Van hogy elindul pénteken csak úgy bele a világba, mikor kezdődik a barátok közt Ő éppen valahol motorozik és szállást keres. Megáll egy motelnál és újra estig húzza a gázkart és ismét megáll. Idegen ágyakban hál, keres valakit.
Magányos, és nem csak úgy félvállról, hanem igazán mélyen magányos, látszik, mert kiül a szemére, mint a bezárt oroszlán, amelyik csak álmában fut a szavannán. Mélységes mély fájdalom és kétségbeejtő kiáltás, ziháló, fékezhetetlen, zuhanó és hideg, nyirkos mint egy hűvös kút, amelyik felett ha félrehajtod a gazt a szúnyogok rebbenek fel a faláról, nincs benne élet és nem adja a vizet senkinek, nem táplál senkit.
Mikor nevet is, érzem hogy nem őszinte. Gúzsba kötötte a magány és az egyedüllét, hogy nincs neki társa, akinek odamondhatná a szíve vágyát, fájdalmát és megértő lenne hozzá, s akkor sem taszítaná el magától ha a világ helyett alázná meg, akkor is türelmes lenne hozzá és elnéző, félre tenné a saját baját, hogy túléljék azt az időszakot.
Ilyen egy igazi társ, szerető.
Ezt keresi Ő már régen. Minden mondatában benne van, azzal van megfűszerezve.
Zoknikereskedőként kezdte, meg női alsókkal. Egy kelenföldi piacon árult a zöldséges mellett. A kínain vette nagy kartonokban és nagyon sokat eladott belőle. Akkoriban újdonságként hatottak a kínai termékek, jóval olcsóbbak voltak a hazai aranypóknál, de hordhatatlanok. Vagy két napig volt jó, vagy három. Aztán vehettél másikat. Van egy zsebkendőm, majdnem velem egyidős, s még mindig abba fújom az orrom. Nem használok soha papírzsebkendőt, repülnek szét a papírcafatok.
Miután jólment a zoknizás felvett oda egy helybéli lányt és Ő meg nyitott egy másik pultot Németországból behozott édességeknek. Mogyorókrém, Milka, akkoriban ezek még nem voltak az üzletek polcain, hamar elkapkodták.
Testépítőknek hozott be díszdobozos tápanyagokat, az is fogyott.
Következett pár év szünet, hogy nem láttam. Mikor megjelent már volt motorja és stílusa, de nem szívesen beszélt arról, hogy miből él. Én meg nem feszegettem, biztos jó oka van rá, hogy hallgatag, ha egy fagylaltos pultja lenne két csöcsös bagamérivel, akkor nem vibrálna körülötte a feszültség. Nem nyugodt, forgolódik, folyamatosan figyeli a környezetét, mint ha számítana valamire.
Egyszer Apám mondta, hogy egyek meg egy tányér levest anélkül, hogy felnéznék. Nem sikerült. Legközelebb egyedül voltam otthon, halászlé volt, szeretem. Megvártam míg jó forró lesz és egy fél tányérral szedtem, hozzá omlós, friss kenyér. Leültem s utoljára még jól körbenéztem a konyhában magam körül.
Tudatosítottam magamban, hogy nyugalom van, semmi zavaró tényező, nincs mitől tartanom. Belenéztem a tányér halászlébe és elkezdtem kanalazni. Ügyeltem rá, hogy ne nézzek fel, miért is tenném? A leves finom, egyedül is vagyok, eszek, csak arra kell figyelnem. Nem sikerült, egy óvatlan pillanatban felnéztem és nagyon megkönnyebbültem, francnak erőszakolok magamra olyasmit, ami nem természetes. Kiszedtem még egy tányérral és újra leültem. Mondom ez nem igaz, nehogy már Apámnak legyen igaza. Kivettem egy konyharuhát a szekrényből és bekötöttem a szemem, hatalmas masni volt a fejemen hátul. Elcsöndesedtem és ismét kanalazni kezdtem a forró halászlét, kicsit kényelmetlen volt, hogy a szálkát nem láthattam, csak a számra és a kezemre hagyatkozhattam. Már egész jól belejöttem és elöntött a büszkeség, hogy lám-lám csak sikerült, fater hazajön egyből szembesítem vele. De sajnos előbb ért haza Anyám és már nem volt időm levenni a konyharuhát a fejemről. Hát te meg mit csinálsz ??? Szegezte nekem a kérdést. Veszed le a fejedről az új konyharuhám, megvagy te húzatva, minek ülsz az asztalnál bekötött szemmel? Jobbnak láttam nem mondani semmit, mert olyan paprikás hangulatban jött haza, hogy eldurrant volna egy pofon. Fölnőttek.
Ült a motoron és a mondandóját úgy intézte hozzám, hogy közben folyamatosan más irányba nézett. Mosolygott egy életidegent és elhajtott.
Róla eszembe szokott jutni, hogy mi a helyes viselkedési mód ha az embert felveti a pénz, annyi van neki, hogy nem tud vele mit kezdeni.
Ha megkérdezel valakit, hogy mit tennél az első napokban ha temérdek, elkölthetetlen mennyiségű pénzhez jutnál, akkor általában az a reakció, hogy nagyobb lakás, de inkább ház, új autó, rokonoknak osztogatni, elutazni körbe a világban meg minden olyan, amit soha nem engedhetett meg magának, csak álmodozott.
Azt hiszem én is utaznék egy keveset, de nem azonnal. Elindulnék motorral, mögöttem a nejem és csak szerényen. Mennénk, amíg meg nem unnánk a látottakat és esténként keresnénk egy útszéli motelt. Nem hinném, hogy keresnénk a felső osztályú szállodákat, ahol tipródnak körülötted a pincérek, csak ideges lennék tőle és az elsőt nyakon is vágnám. Utána meg címlapra kerülnék, hogy az újdonsült milliomossal elszállt a ló és eljárt a keze.
A motor a szabadság, kötetlenség érzetét keltette bennem mindig is.
Apámnak volt egy oldalkocsis Czetkája, sokat vitt magával nyaranta csak úgy céltalanul. Reggel elindultunk és késő éjjel értünk haza.
Ez a srác tud viselkedni. Hiába van annyi pénze, mint a szemét nem költ semmire. Eszik meg legyen benzin, aludni meg mindig van hol. Már többen magyarázták neki, hogy hidd el ezt érdemes megvenni, ez most tuti üzlet, nem fogod megbánni. Mindig észrevette a mögöttes szándékot, nem hülye hanem milliomos.
Nem ugrik bele mindenféle jött-ment üzletbe, alaposan átgondolja és mindent a háttérben intéz, még telefonálni sem hallottam soha, mert ha megcsippan a telefonja, akkor inkább visszahívja később ha már senki sem zavarja. Magányos farkas. Autója sosem volt és nem is vágyik rá, legalábbis egyszer sem nézett utána elismerően járgánynak és nem csettintett a nyelvével, hogy ez igen. Ha lehet úgy fogalmazni „leszarja”. Számítógépe sincs, ne zaklassák mailban, ha valaki akar valamit, akkor menjen oda hozzá. Rémesen egyszerű gondolkodás, néha úgy érzem nem tud élni, pedig amit csinál azt élvezettel teszi.
Szereti a finom borokat, néha csak azért motorozik, hogy felkeresse a hazai pincészeteket. Bevág egy üveggel a hűvös borból és arrébb megy 100 kilométert. Megint egy domboldal, megint egy nyirkos borpince, leül egy asztalhoz egyedül és rendel. Estére motel, fáradtan zuhan a paplan alá, hűvös van, látszik a szemén.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Romolda
Azt mondja Böce, hogy már több alkalommal feltűnt neki, hogy kutattak az öltöző szekrényében. Kis zavaró apróságok de nem kerüli el a figyelmét. Szereti a szappantartót például elvágólag a polccal rakni, a széléhez, párhuzamosan. 2db törölközője van, az egyik a nagy törölközéshez és ha már vizes lesz, akkor veszi a másikat, puha, illatos és jobban esik neki, mint amelyik már átnedvesedett. Dezodor mindig jobb oldalt és mögötte egy doboz, amiben a borotvája van. Figaro borotvakrém és borotva pamacs. Nem eldobhatós borotvát használ, hanem Wilkinson cserélhető pengés lehúzót. A borotválkozós dobozhoz mindig hozzáér a dezodor doboza. Nem zárja a szekrényt soha, mert kevesen dolgoznak a cégnél, mindenkit ismer a munkatársai közül. Két műszakban dolgoznak, egy nyomda, egyetlen újságot nyomnak csak egy napilapot, meg még ami beesik fusi.
Belép az öltöző ajtaján és ott találja a sötétben a főnököt, ahogy motyog az orra alatt valamit, aztán felkapcsolja a villanyt. Főnök erős gondolkodást mímelve kiviharzik és dörzsölgeti az állát. Szappantartó ferde, egyik törölköző sarka félrehajtva. Máskor meg a titkárnőt találta ott. Széles derekú csoroszja, mindig sötét szoknyában jár és szódásüveget hord szemüveg gyanánt. Az is bent motoszkál, felzizzen és egy jaj csak a beosztást keresem, mert valaki elvitte az asztalról aláírni. A dezodor nem ér hozzá a borotválkozós dobozhoz, a melós póló a szekrény bal oldalán lóg, pedig mindig a jobb oldalra tolja. A legdurvább az volt, amikor a pár cipőjét a szekrény előtt találta, de elhessegette a gondolatot, hogy biztos a takarítónő porszívózott a szekrény aljában hisz mindig nyitva van. De a por ott van, akkor meg?
Kitalálta, hogy hoz otthonról mégis egy lakatot és a pánt közötti poros részhez direkt nem ér ill. a lakatot oldalára fordítja a szekrényen. Végzett, mindent a helyére rakott, ahogy szokta és a lakatot elfordította vízszintesre, mint ha a kulcsot oldalról vette volna ki belőle.
Másnap a lakat függőlegesen állt és tiszta ujjlenyomat volt a poros rész középen, valaki összefogdosta. Böce akkor már biztosan tudta, hogy valaki szándékosan megpróbált belenézni a szekrényébe.
Böcéről még tudni kell azt is, hogy amikor együtt serdültünk és még nem volt 18 éves, akkor kiugrott a szobája ablakán és óvatosan becsukta az ablakot a félig lehúzott redőny mögött és bent az ajtókilincsre egy apró papírszeletet rakott, hogy lássa ha hazajön, hogy az Apja járt e bennt a szobában ellenőrizni Őt.
Rendre hajnal háromig piáltunk és ritkán fordult elő, hogy pont azelőtt mászott vissza az ablakon, hogy az Apja elment dolgozni. Ha nagyon el is csúsztunk időben, akkor is már az ágyban feküdt, mikor a fater felbőgette a hajnal csendjében a Komár kismotort. Egyszer előfordult, hogy elaludt de arra ébredt, hogy hánynia kell, végighányta a szobába a szőnyeget és a wc-t is teljesen. Az Apja kijött és megkérdezte mi a baja. Ugyan tök részeg volt de eltudta játszani, hogy megbetegedett. Az orvos kiírta pihenni egy hétre de már aznap este az én szobámban vigyorgott egy szatyor sörrel. A szülei vakon megbíztak benne, ilyen volt Ő gyereknek, nem volt semmi gond.
Egyik délután már rég lejárt a műszak és állt a zuhanyzó alatt, épp elzárta a vizet és nyúlt a törölközőért mikor hallja hogy valaki sziszlet az öltözőben. Egyből eszébe jutott a szekrénye és a sok apró részlet, amit nem tudott hova illeszteni eddig, elhinni meg nem akarta csak tudta.
Kinézett óvatosan és meglátta a főnökét, ahogy túrja az öltöző szekrényeket, emelgeti a holmikat, kinyitja a táskákat s belenéz. Kiveszi a reklámszatyrokat és belenyúl, átforgatja, visszarakja. A zsebeket mindkét oldalt és ha talál valamit kiveszi megnézni és csörgeti, hmm kulcs és közben motyog. Az egyikben kajás doboz, felnyitja és csettint a nyelvével, hogy ez igen, miből telik rá vajon és egy kérdőjel. Nem sejthette a főnök, hogy bárki is bent lesz, mert nagyon sokáig zuhanyozott. Rutinból jött be, mert a délutános műszak már a gépek mellett van. Befejezte a kémkedést és még egy székbe belerúgott, majd lekapcsolta a villanyt és kiment. De hosszú percekig állt némán a zuhanyzóban, mert igen kellemetlen lett volna kilépni onnan és lebuktatni a főnökét. Csekk is igen sok van, meg kell becsülni az állást, részletre vásárolt ez meg az, óvatosnak kell lenni és inkább csöndben marad.
Hazafelé átgondolta az egészet és úgy döntött inkább lenyeli, ez még elviselhető. Ugyan felháborodott rajta de az egzisztenciális színvonal tartása érdekében tartja a száját.
Napokkal később egy munkatársa kezdett el panaszkodni kérdőn, hogy nem tudod ki piszkált be a szekrényembe? Eltűnt egy újságom, amit a felső polcon hagytam, hogy majd a vonaton jó lesz. Nem is volt olcsó, ez az egyetlen egy hobbim, voltak benne új tesztek is.
Böce csak csóválta a fejét, hogy igazából még olvasni sem tud, de magában elraktározta az információt és megint tovább zuhanyozott a kelleténél.
Figyelte az öltözőt csendben, hátha valaki belép. Nem jött senki, le is zuhanyozott és már indult volna, amikor lejött a titkárnő. Szemmel láthatólag részeg volt és elmosottan beszélt. Kicsit megbotlott a küszöbnél és eleresztett egy elharapott végű zmegazanyád.
Jött az egyik műszakos srác, a délutános és kérdezte a titkárnőtől, hogy visszategye az asztalra a jelenlétit?
Neeeeeeeeeeem neked nem kell, teee nem vagy olyan, mint a Peti, az zárja a szekrényét.
Böce ott állt és kérdőre vonta, hogy honnan tud maga arról, hogy zárom a szekrényem? Honnan tudja, hogy bezártam? Mióta tudja? Miért probléma ez? Nem az én holmijaim vannak a szekrényben? Kérdezte felindultan és kérdőre vonó hangnemben. A titkárnő próbált menekülni a szorításból és aztán foghegyről odavetette, hogy a szekrény a cég tulajdona, nem lehet zárva tartani és elviharzott nyomban, válaszra sem várva.
Böcében hazáig vihar dúlt és aznap este át is jött hozzám néhány sörre s közben elmesélte.
Mondtam neki ember, te megfogtad Isten lábát. Ha megfelelő bizonyítékokat gyűjtesz és vannak tanuk meg egy jó ügyvéd, akkor szénné perelheted a tulajt és sírva fog könyörögni, hogy peren kívül hagy adjon neked vagy tízmilliót.
Böce eleve egy hitetlen, bizalmatlan alkat, még ebben sem hisz hogy ez megtörténhet. Pedig mennyire, hogy ugye?
Csak az ombuccmannak kell írni egy levelet, hogy Európai Unió, Magyarország, 2007, nyomda, munkáltató, aki nap mint nap átkutatja az alkalmazottak szekrényét.
Elsőként raknám ki a netre a filmet, amit titokban vettem fel és írnám oda a céget, a tulaj nevét, mail címét és telefonszámát?
Miféle személyiségi jogokra hivatkozhatna?
Vagy a magyarokkal mindent meglehet tenni? A magyar ennyire hülye, vagy ennél is azabb?
Hát miféle emberek irányítják az országunkat? Némán tűrik, féltik az egzisztenciát és inkább befogják a szájukat, részletre vásárolt ez meg az, plusz még vagy két hitel.
Majd valaki más.
Sehol Európában nem etetnek fel az emberekkel annyi élelmiszer hulladékot akciósként hirdetve, mint nálunk. Ezt is tűrik némán.
Még a szemetüket is ide hordják, még a koldusaikat is ide exportálják.
Ma mentem kerékpárral a Dagály fürdő előtt és megláttam egy mozgássérült embert az autók között, ahogy lépett a rossz lábára és tartotta a sapkát. Megyek fel a hídra és ott van még egy ugyanolyan görbebottal, az az egyen műanyag.
Aztán egy árokban még ült kettő és mellettük három ugyanolyan görbebot.
A híd feljárójánál közvetlenül is szintén behajol egy autó ablakán és tartja a sapkáját.
Ezek az emberek erdélyiek, cigányok, jó eséllyel tudnak magyarul. Mindegyiknek egy rosszul összetört törése van a lábán, rosszul lép, te pedig megindulsz a lelkedben és megnyitod a tárcád. Mégis miért ne lennének ott ha van rá alapjuk? A nem kapnának egy forintot sem, akkor nem állnának ott csőstül. A nejem azt mondja, hogy nem maguktól mennek oda, hanem viszik Őket autóval és kiállítják.
Gondolom reggel Ők is felkelnek, kávé :rotty-potty: kis reggeli aztán ajtó bezár és irány munkába, mint bárki más. Kiérnek és elosztják a terepet, tiéd ott lent. Ebédre összegyűlnek az árokban és kibontják a kockás konyhakendőbe csomagolt elemózsiát, mint ha az asszony indította volna Őket útnak. Köpnek egyet a fa tövében és egy sanda bagó még elfér utána, menjünk mert mindjárt itt a főnök. Neked mennyi? Csak 6000, tegnap jobb volt.
Én már túl vagyok nyolcon, de nem vallom be mind, kicsit vihog és mutatja a foga hegyét hozzá, hogy milyen ravasz hozzá.
A lámpa 3 percenként vált, mondjuk egy százas, de legfeljebb kétszáz.
Ha egy óra, akkor számoljuk annak a felét, mert nem mindenki ad. De számoljuk inkább a negyedét, az biztosabb. Az óránként kb.
Az szélsőséges esetben is óránként egy ezres. Ha van 4-6 embered, akkor az kb. napi 30 ezer mínusz rezsi, mert este beléjük kell verni egy kanna szőkített bort a hentestől, aki belenyúlt nemrég egy jó bizniszbe, fekete vágás. Nem kell felháborodni így van.
A magyar az olyan ember, hogy eltűr némán mindent, mint a birka, száját sem nyitja fel az Őt nyíró előtt.
Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak, aki kiad egy százast az ablakon szánalomból, mert nem bírja elviselni a látványt. S akkor a szemébe mondani, hogy te szoktattad ide ezeket az embereket a kocsik közé, csak is miattad jönnek hiszékeny Úr!
Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak az Úrnak, aki beletúrt az életembe, kifordította a sarkát, hogy nem ér semmi semmihez, semmi nem elvágólag és párhuzamosok. Mondanám neki, hogy verjek rád, megkarózlak nem szédülsz![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/gyurcsany1.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A fostás
Napokban jövök haza kerékpárral és az egyik utcában megláttam a postásunkat letolt gatyával két bokor között. Nagyon zavart pillanat volt. Karácsonykor adtam neki egy ezrest és megköszöntem neki az éves munkáját, hogy külön behozta a céges leveleket, mert lehetett volna éppen tuskó is és csak lerakja a ládák tetejére, hogy ez mi ez?
Láttam már ilyet, van a házunkban egy utazási iroda székhelye. A másodikon egy hölgy a tulaj és ide kapja a céges leveleit. Többször vettem fel a földről számukra fontos levelet, legalábbis a feladóból ítélve. Ha helyettesítő postás van, akkor az is csoda hogy a bejárati ajtón belül kerülnek a levelek.
Szóval ez az ember ott guggol a két bokor között és könnyít magán. Nem is tudom a mai napig mit gondoljak magamban. Akkor és ott nyilván nem köszönhettem rá hangosan, mint máskor hogy tiszteletem, jó munkát vagy valami ilyesmi és egy kicsit lendítek a jobb karomon.
Látta, hogy láttam és azt is hogy megpróbálok úgy tenni, mint aki a túloldalon keres egy házszámot vagy valami ismerős kiszögellést, amiről tudom merre járok.
Miután elhaladtam még azt is hallottam, ahogy kínkeservesen nyög és csavarodik ki belőle, tehetetlen volt, nem tudott rajta uralkodni, nagyon sajnáltam Őt.
Másnap előfordulhat, hogy le kell hoznia a műhelybe egy levelet és a szemembe kell néznie, előre köszönnie és próbálni nem gondolni rá, hogy mi történt.
Próbál majd velem szemben udvarias és illedelmes lenni, ahogy az egy postástól kijár és már előre elvörösödik, még mielőtt csengetne.
Én mindig a szemébe nézek mindenkinek ha ráköszönök és ha hozzá beszélek akkor is végig a szemébe nézek, vagy ha elköszönök.
Nem a padlót vagy a plafont bámulom, nem egy ablakon ki, hanem egy ablakon be.
Lelkészünk mondta mindig, hogy figyeljük meg ha valakihez becsöngetünk miként nyit ajtót, olyan a lelke, olyan a nyugalma.
Ha csak résnyire nyitja ki, hogy éppen kilát a szemével s tessék ki az? Mit akar? Nincs itthon, keresse máskor és becsukja, részéről letudva. Ez a bizalmatlanság jele, fél, van takargatni valója.
Vagy kitárja szélesre, tessék jöjjön be és mosolyog.
Volt régebben egy munkatársam. Kérdezgettem tőle, hogy miért veszel át a cigányoktól minden szart? Minek veszed meg ha kidobod a szemétbe?
Azért mert ha egy hónapban hoz 4-5 használhatatlant, azért általában jól fizet a betörés, ne máshoz vigye a finom árut, inkább bevállalok tőle mindent és vihogott meg kissé összedörzsölte a tenyerét, májójárt.
Egyszer becsöngettem hozzá, hogy korábban kell bejönnie dolgozni. Hiába voltam vele együtt napi nyolc órát, egy résen keresztül beszélt hozzám, aztán becsukta hogy jó majd megyek, ne várjam meg.
Na ezzel kell szembenéznie legközelebb a postásnak ha hozzám lejön. Egyáltalán nem vetem meg Őt, sőt pont ezért írom le mindezt, mert átérzem a kényszerű helyzetét. Biztos volna olyan ismerőse, aki beengedné wécére, de vagy nem volt rá ideje, vagy megváltozott a világ és nem engedik be.
Angliában van egy törvény, hogy ha valaki wécére kéredzkedik be, csönget be, hogy elvégezze a nagy dolgát, de te nem engeded be és ezt tudja bizonyítani ill. miattad csúszott a gatyába, akkor büntethető a lakás tulajdonosa. Nem emlékszem már, hogy pénzbírság vagy börtön, de maga a tény hogy felelősségre vonhatnak érte.
Ezt Magyarországon is be kéne vezetni. Közelebb hozná az embereket egymáshoz. Én ha diktátor lehetnék, akkor csak is olyan törvényeket hoznék, amikkel az embereket közelebb tudnám hozni egymáshoz, hogy törődjenek egymással, figyeljenek a másikra. Ne legyen ez a bezárkózott elidegenedés, hogy ha kimegyünk az utcára, akkor csak dudálni tudunk, így köszönünk, ennyibe vesszük a másikat.
Engedélyezném az esténkénti kötelező szalonnasütéseket a lakótelepeken, hogy a családok menjenek le együtt és nevessenek, a gyerekek meg legyenek rakoncátlanok, de azok amúgy is azok, nem lehet Őket kötelezni rá, Ők még gyerekek.
Vagy egyszerűbb lenne tüntetni a hegyek ellen, hogy legyenek laposak?
Na elvarrom ezt a szálat, mert még rám fogják, hogy egy szentimentális hippi vagyok gyöngyökkel a nyakamban, fehér bő ujjú ingben, virágok közt táncolok a napfénnyel és nem tudok szabadulni a hatvanas évek hatásától.
Pár másodperces jelenet volt, hogy megláttam, összevillant a szemünk és zavaromba elcsaptam a fejem majd hallottam a hangokat, de kényszeresen elgondolkodtam rajta. Tegnap velem is történt egy hasonlóan kellemetlen helyzet. Reggel elvittem a fiamat iskolába és kerékpároztam haza a ligeten át. Indulás előtt egy kicsit ideges is voltam, mert nem voltam wécén, hogy fogom bírni hazáig?
A ligeten át jöttem és belefelejtkeztem a gondolataimba. Egyszer csak megreccsent a valagam de úgy hogy zenget az amúgy csendes környék és egy kicsit belefájdult. Az első érzés az elégedettség, ami eltöltött, hogy alább hagyott egy olyan feszültség, amire nem figyeltem oda csak tudat alatt zavart és nyomasztott. De aztán megértettem, hogy mi volt, majd lopva hátrapillantottam a szememmel úgy hogy a fejem ne mozduljon meg. Mögöttem egy idősebb nő jött kemping kerékpárral és tudom, hogy belehajtott.
Felállva gyorsítottam bele, hogy ne kelljen egymás mellett állnunk a pirosnál és ne kelljen kényszeredetten a szemébe néztem, mire befordultam a sarkon már hangosan röhögtem a biciklin. Nem is néztek hülyének, akik akkor láttak, nem is tudom melyik volt kellemetlenebb, cseberből vederbe.
Szóval én remekül beletudok érezni a postásunk helyzetébe, ráadásul neki annyival nehezebb, hogy amíg itt dolgozik még sokszor a szemembe kell néznie és előre kell köszönnie, a jattot pedig még hálásabban s közben ott motoszkál benne, pontosan tud róla, hogy tudom.
Nem egy természeti nép szülöttje, mint az erdélyi cigányok, akik a kelenföldi piac mellett ami már régen megszűnt, egy gyepre jártak. Nyüzsgő forgatag, széles derekú, színes szoknyás asszonyok itt a tessék és hármat vesz négyet kap.
A piac mellett egy széles rét, se bokrok, se fák. Odamentek, felhajtották a szoknyát és letolták a nadrágot, csak úgy világított a valaguk. Ez aztán a kommunikáció fellegvára. Régebben a seregben egy katonatársam öngyilkos lett egy lány miatt. Felvágta az ereit és a wécébe véreztette a kezét.
Közvetlenül ez után a laktanya parancsnok levetette az összes wc ajtót, hogy legközelebb legalább ebből ne legyen baj.
Minden reggel ott ültünk egymással szemben és néztük a plafont, a padlón a mintát, a felmosórongy maradékát, milyen szép ez a minta, rozsdás a wc fala, stb.
Nem tudtunk felállva elhajtani onnét, a postás sem tud többet soha.
Remélem azóta rendbe jött, karácsonykor majd adok neki egy ezrest, hogy lássa még bízok a munkájában, rá vagyok utalva, fontos hogy kézhez vegyem a küldeményeket.
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A buszvezető
Volt egy buszvezető haverom, akit már régen láttam. Egy kiadós részegség után elindult haza és behajnalodott mire hazaért taxival. Végigaludta az utat, a taxis ébresztette fel. Félig öntudatlanul nyitotta ki a bejárati ajtót és ledobta a kabátját egy fotelbe, majd felébresztette a barátnőjét, hogy kell már fel, süss húst!
Ráparancsolt a csajra, hogy süssön neki rántott húst mert éhes. Csaj nekiállt, vett ki a fagyasztóból húst, felolvasztotta a mikrosütőben és kiklopfolta, panírozta. Sercegett az olajban, belengte a lakást az illata. Gondolta két nagyobb szelet elég lesz és éppen indult megkérdezni, hogy kenyér van friss jó lesz vagy süssön hozzá burgonyát?
A buszsofőr hanyatt dőlve hortyogott vastagon az ágyban, a cipő is rajta és elfoglalta az egész ágyat.
A csaj abban a percben elköltözött tőle, megelőzve a további sorsát.
Süss fel nap, az legalább felkel.
De ez már politika, azt meg nem szeressük, kerüljük a nyílt állásfoglalást.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Omega,2007. márc. 8., csütörtök - 20:29 Nem ez jött le a hozzászólásaiból.
Mert csak arra figyeltél, de mögötte van mindig egy ember.
Az állatvilágban a madarak például úgy védekeznek, hogy hatalmas, színes tollazatot képeznek, terjesztenek ki és felfújják magukat.
Biztos van olyan vadállat, amelyik ezt beveszi és elriad, de én látom mögötte a kismadarat, amelyik ha megkopasztod olyan árva, hogy nem jó másra csak nyársra és csorgatni rá fűszerezett olajat, veres bort, fokhagymát és ha már piros, ropogós, akkor leemelni, beleszagolni az illatába és marcangolni a húsát :Đ
Érted már bazdmeg
mg: :cool:
Omega! Ne legyen már mindig ilyen kib. vesztes, lúzer és suicid fejed meg agyad, mert így nem lehet élni teljes tápértékű életet.
Nevetni, nevetni, nevetni...ennyi.
Nem kell sok csak mosolyogj, mindenen.
Nem azt mondom, hogy legyél hülye, hanem azt hogy ne legyél az.
Van egy biológiai rendszered, ami működne ha nem az alaplapodra élveznél rá állandóan. Menjél társaságba, szervezz társaságot, ha átvernek nem kell csalódni, pontosan tudod előre, hogy így lesz.
Ha csalódsz is felejtsd el, mert egyszer biztos befut, amit keresel. De ha nem hajtod a malmot nem is őrölsz és nincs mit elválasztani, hogy ez jó, ez rossz. Ez törek, ez meg búza.
Menjél el otthonról csak egy napra céltalanul. Bazd be magad az autóba, tankolj meg és menj oda ahová húznak a gondolataid. Addig menj, amíg nincs asszony és gyerek melletted, mert utána már nem lehet.
Nekem szerencsém volt, mert mielőtt megismertem a nejem, nekem pont akkor lett elegem az életből, megcsömörlöttem, mert annyi nőt megismertem, annyinak feküdtem az ágyába és képzeltem mellé az életem, hogy már azt hittem soha nem jön el a pillanat, mikor kimondhatom igen, igen Ő az.
Te még független vagy, pénzem nekem sem volt. Menj el városokkal arrébb, ülj be egy süteményre vagy egy kávéra és érdeklődj, hogy merre van ez meg az. Van itt a környéken bláblá? Mosolyogva mondjad, mint aki élvezi az életet és bármikor feltudsz tölteni bárkit élettel.
Ne savanyodj be.
Egyszer csak belefutsz egy csajba és fogod szeretni, tartasz is tőle, de nem megy nélküle, blábláblá.
Aztán fogtok jó sokat szexelni meg kisbabák höhhh oszt annyi, utána behánynak egy földbe.
Na fiam, utoljára szántam rád ennyi időt egyben
Most szépen összeszeded magad és hétvégén elhúzol a picsába, ha visszajöttél nem azt szeretném hallani, hogy mi nem tetszett és neked miért volt rossz, hanem képzeld guga, láttam egy és én csak ámulok, hogy ez igen Omega.
Szerettem volna a helyedben lenni.
De most nem szeretnék, egy élhetetlen, befordult hülye pina lettél.
Nem érdekelnek a problémáid, nekem is van, de fel kell tudni dolgozni és túllépni rajta.
Mit gondolsz te, hogy siránkozol itt állandóan meg nyalogatod a sebeidet, azt hiszed attól helyre jön az életed? Ha meg tudod hogy nem, akkor minek csinálod? Eddig ezt tetted, de nem mentél vele semmire, ki kell próbálni valami mást.
Az írásaidból ez jött le, te csirke :ĐStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az elme és az alázat
Baj e ha okos valaki?
Nem baj, inkább hátrányos helyzetű, minden tekintetben, mert sokszor olyan, mint egy tolószékbe kényszerült hulla, tehetetlen. Csak gondolkodni tud és jár az agya, hogy hogyan szabaduljon egy adott helyzetből, ami nagyon súlyos probléma.
Pontosan tudja, hogy kéne hisz okos, nem is a képességeivel van baj, hanem a lehetőségekkel, mint ha minden megállna körülötte, lelassulva, elnéptelenedve, átnevezve, reménytelenül. Neki meg gúzsba van kötve a keze és érzi, mert vibrál a levegőben, hogy valami közeleg, feltartóztathatatlanul jön. Napról napra egyre jobban érzi, kisülése van, olyan a feszültség, a körülötte lévő emberek türelmetlenek, zaklatottak s mindenki ingerült, mint az éhes oroszlán, csillapíthatatlan éhség.
Oroszlánéknál is izzik a levegő ha leszáll a hűvös alkony és kínozza őket az éhség, s csak utána van megnyugvás ha téphették a véres húst eleget, oldalukra dőlnek és szuszognak, néznek bárány módjára, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!
Ártatlanok, nincs bűntudatuk azért, amit tettek, hogy bátor oroszlánként viselkedtek és vér tapad a mancsukhoz. Egyiket sem fogja furdalni a lelkiismeret és nincs bennük szánalom.
Ezekkel csak így lehet elbánni.
S hogy állunk az alázattal? Vagy mint minden helyzetből, ebből is kimagyarázod magad? Sosem szoktál visszakozót fújni és másoknak engedni? Tudod mit legyen neked. Mindegy mi az, igaza, ülőhelye, ennie, vagy csak úgy önzetlennek lenni vele, akár ismeretlenül is csak mert ember. Hisz az állatoknak is segítünk, vagy mi. Én így hallottam néhány állatbaráttól.
Néha mondják, hogy Guga te mekkora egy állat vagy, majd alább hagy. Napról napra ezt hiszem és pontosan tudom hogy nem így lesz.
Érezted már azt, hogy emberek nem tudnak élni a szabadságukkal? Egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni. Önként vállalt rabság, mindegy ha ütnek, vernek és ingyen dolgoztatnak halálra, de legalább van mit enni, mert azért valamit odavetnek eléd, hogy ne halj éhen.
Egy lélekben rabszolga nem tudná magát ellátni ha mehetne a világba és többé nem ütnék, nem korbáccsal ébresztenék, hiányozna neki a biztonság, a biztos halál. Menne egy darabig, megállna, kémlelne előre ahogy alkonyul és feltenné magában, hogy arra vajon mi van? Aztán megijedne, szapora szívverés, elvörösödött, néhány izzadtságcsepp a homlokán, mert kiverte a víz, a jéghideg forróság, beleborzongott a tudatba, hogy lehet ott nem lesz aki üssön és visszafordul, újra bekéredzkedik kapun belülre ahol vörös minden hajnal, a kakas is és a fél krajcár a szemétdombon.
Nem, nem csillog, az is vörös és vértől.
Azt nem ígértem, hogy meg is érted, csak felvetettem egy gondolatsort, elme vagy alázat?
Gyalázat.
De ez volt az utolsó
Modern talpra magyar, nem tangó.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Önkontroll
Félek, hogy egyszer belepillantok a tükörbe és nem lesz ott senki.
Régebben kerengett szájról-szájra egy poénos történet egy emberről, akire hirtelen rájött a szükség és arrébb ment a fűbe, aki vele volt meg alá tolt egy lapátot, mármint az ülepe alá. Amaz meg felállt, kereste a mutatványt és halálra vált, hogy nem találta. Az meg a térdét csapkodta nevetve.
A saját szerzeményem fölött képes vagyok elidőzni hosszú perceket és nem zavar, akkor születnek a nagy gondolatok. De ha a feleségem vagy a fiam jön ki és meleg váltás van (tudod ha leng a lánc...), akkor bizony húzom a szám.
Az állatvilágban is így van, mindegyik megjelöli a saját vizeletével a területét és ha körbesétál, akkor nyilván undorodik a másikétól és ez arra ösztönzi, hogy elzavarja onnan.
Ma olyat tettem, amit már nagyon régen nem, vagy talán akkor sem.
Csak kacérkodtam a gondolattal, vagy dicsekedtem minden alap nélkül, mint ha meg is tettem volna, pedig csak a düh beszélt belőlem.
De ma megtettem. Megütöttem egy embert, igazán szívből, igazán felindulásból, igazán elborult az agyam és egy pillanatig nem gondolkodtam. Olyan mértékű dühöt váltott ki belőlem, hogy magam is meglepődtem utána. Meg sajnálom is az öreget.
Egy 50 év körüli itókás ember, akit naponta látok a kis közértben, köszönök neki s kérdez, hogy gyerekek? Csak valahogy mindig befurakodik a territóriumomba, mint a villamoson hogy a válla hozzád ér vagy a feneke, hátizsákja, könyöke, esernyője, izzadt hónalját érzed, vagy a cigaretta füstjét ajtózáródás után, ahogy még kifújja.
Nem tudom a keresztnevét csak a feleségét ismerem látásból. Annak is köszönök aztán megy tovább.
Az öreg most ledekkolt előttem fél méterre és teljes hangerővel üvöltött a fejembe. Ittas volt már és a piás nyála az arcomba csapódott, ahogy artikulált. Nyomatékul még odacsapott a vállamra is egyet, oszt he? Érted nem? Há nem igazam van és megbökött, mint egy pont a mondat végére, hogy biztosan értsem.
Majd belefogott egy újabb mondatba és a téma közepén a könyökével oldalba bökött és vigyorgott hozzá kajánul, há nem? Nem így van? S nagyot röhögött, majd mint egy oldva a légköri feszültséget megint a vállamra csapott egyet és na jóvan öcsémmel zárta a sort.
Magamban már elszámoltam bármeddig mire elszakadt a cérna, sokáig vártam, hogy abba hagyja. Nem hagyta és még arra is emlékszem, hogy amikor meglendült a kezem, akkor még filóztam, hogy enyhítsem e pofonra, de már késő volt, ököllel vágtam az arcába és arra ügyeltem csak, hogy talpon maradjon.
Takaródj innen a büdös picsába, ha még egyszer hozzám érsz a kezedet kiszakítom a helyéből.
Ez már csak a megszokott erőfitogtatás része volt, már pontosan tudtam, hogy tovább nem ütöm, én jobban megijedtem, de kihozta belőlem az állatot, vagy eleve bennem van.
Meglepődött nagyon és nem tudta hova tenni, megsértődött és kifele menet még annyit mondott, hogy öcsém te bolond vagy!!!
Azóta is gondolkodok rajta, hogy helytelenül cselekedtem e, de azt hiszem adtam neki esélyt, tűrtem sokáig némán és vártam rá, hogy majd magától elmegy.
Egyszerűen nem fér bele az életvitelembe az, hogy én más emberekhez hozzáérjek kézfogás kivételével, vagy ha a szükség úgy hozza, hogy elesik, segíteni kell, stb.
De csak úgy nem érek hozzá senkihez és én sem tudom elviselni. Fogjon velem kezet, szorítsa meg férfiasan és nézzen a szemembe és kész, ezzel vége, nincs tovább.
De az, hogy a mutatóujjával a bordám közé bök, mint ha azzal elérné, hogy az amúgy is egyszerű gondolatait jobban megértsem.
Aztán meg egy hatalmasat csap a vállamra, nem is egyszer, háromszor?
2. Mt 18,21
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
3. Lk 17,4
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
Kicsit furcsa belegondolni ebbe az abszurd helyzetbe, hogy valaki becsap és utána jön bocsánatot kérni, majd megint becsap és ismét ne haragudj, elnézést.
Honnan tudjam, hogy őszintén kér bocsánatot és nem mesterkélten és azt is csak azért, hogy becsapjon...?
A saját szívem, gondolataim alapján még egyszer is nagyon nehezemre esik megbocsájtani sérelmeket. Az elszenvedett sérelmeket hajlamos vagyok felnagyítani, így aztán esélyem sincs arra, hogy túllépjek rajta, spongyát rá.
Péter bizonyára nagyon jó ember szeretett volna lenni Jézus szemében és megtette a tőle telhető legtöbbet, úgy gondolta hatalmas erőfeszítésbe kerül valakinek 7X is megbocsájtani.
Mt 18,22
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
Jézus nem veregette meg a vállát Péternek látván, hogy milyen önfeláldozó szeretett volna lenni, nem bökte oldalba, hogy he mi? Érted nem?
Hogy lehet 77X megbocsájtani ugyanannak az embernek?
Számomra ez teljesen lehetetlen, Jézus biztos magáról beszél. Ő biztosan megtudja tenni, hiába fogadkozik neki valaki, hogy mától jobb ember leszek, nem hisz neki, nem bízik benne.
Hiába mondaná neki azt, hogy követlek téged Uram. Azt felelné, hogy mire a hajnal hasad és a kakas kukorékol, háromszor megtagadsz.
Ha Péternek sikerülne követnie Jézust és akár 77X is megbocsájtani embertársainak, akkor neki nem kegyelemre volna szüksége, hanem jutalomra.
Péter te igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtottál, te nem olyan vagy mint a többi ember, ez már igen és oldalba bökik meg csapkodják a vállát és nem hagyják abba.
Péter tűr némán, összeszorított fogakkal és hagyja, hogy szikrákat hányjon a szeme, a gőzt is visszafogja, nem szereti ha valaki belül kerül a territóriumán. Tudod, mint mikor villamoson más táskájának sarka beleszúr a combodba, vagy egy esernyő nedves, cigaretta füstjét fújva, csatakos hónalja bűzlik, köhög feléd, rálép a lábadra.
Péter megbántotta Istent, igazán szívből, igazán felindulásból, igazán elborult az agya és egy pillanatig nem gondolkodott. Olyan mértékű dühöt váltott ki belőle, hogy maga is meglepődött utána. Meg sajnálom is az öreg Istent, tényleg nem elég 7X, a 77 is kevés egy emberi élethez hisz naponta elborul az agyunk.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Itt ülök már egy órája a gép előtt és még nem írtam egy sort sem, nyalogatom közben a pezsgőt és gondolkodok, ide-oda kapcsolgatok a zenék közt, egyik sem passzol ma hozzám, kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.
Fejben már legalább két A4-est végiggondoltam, de még nem írtam le belőle semmit és félek, hogy a felét már közben el is felejtettem.
Rossz úgy nekiülni, hogy most írni akarok, mert akkor sosem kell.
Olyankor mindig teher, de vannak olyan pillanatok, hogy valamit észreveszek, egy embert és amit tesz, valaki arra hogyan reagál és az egész hirtelen fontossá válik számomra, tudom hogy másnak is az és sietek haza, fejben összerakom bizonyos részeket kinagyítva és elégedetten hátradőlök.
Számomra az önkifejezés olyan formája, ami kárpótol mindenért, amit belém diktáltak, hogy elérni kell, de a mai napig nem értem.
Fáradtságos munka volt egy olyan cipőben élni, ami kicsi volt a lábamra, léptem egy nagyot, mint aki nagy lábon él.
Ilyen legyél és korlátokat emelnek eléd. Ide tartozz és alkalmazkodj, ne lógj ki a sorból.
Az eszébe sem jut, hogy a sor mesterséges dolog. Mi lenne ha mindenki kilógna?
Itt ülök már egy órája a gép előtt s még nem ittam egy sört sem. Halogatom közben a kezdőrúgást és közben gondolkodok, ide-oda tapsolgatok a jobbnál jobb gondolatok közt, de egyik sem passzol ma hozzám, nem rólam szól.
Hiába én gondolom mégsem én vagyok, erőltetett.
Eszembe jut ma nem írok, de az sem én vagyok, én minden nap írok.
Rühellem az egoista embereket s mégis domináns érzésként tornyosul bennem a közlési vágy, nem tehetek róla, ilyen vagyok. Már iskolában is én voltam a faliújság felelős. Valamit kiraktam a falra és csoportosultak köré, megvitatták, megítélték és továbbmentek. Mint ha mennék azzal valamire, hogy magában ki s mit gondol. Kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.
Most is, Rammstein: Ohne Dich, vissza is tekerem, újra lejátszom. Régebben ki se állhattam, egyszer a Bzotyi (Jihad) rábeszélt, hogy hallgassam. Mondom magamban olyan szörnyű és riasztó neve van, mint a keletnémet Radeberger sör, keserű, mint az epe, ihatatlan. Ha már sör, akkor inkább Paulaner, de most nem ez a lényeg, különben is az nyugatnémet.
A fiammal hallgattam meg az első pár számot és azonnal beleszerettünk. Vettem egy koncert dvd-t, totális extázis, nagyon pontos, nagyon hangos, nagyon kemény és ha megyünk iskolába kerékpárral a ligeten át, akkor zeng tőlünk a liget és kaszáljuk fél kézzel a levegőt, hogy óhnedihhhhhhh kalismithzhajn óhnedihhhhhhh. Mittivenish áhölájn óhnedihhhhhhh, óhnedihhhhhhh.
Óhnedihhhhhhh.
Óhnedihhhhhhh cilististonnen óhnedihhhhhh. Mittirstéjn dizekonnen óhnedihhhhhhh, óhnedihhhhhhh.
Nem is tudok németül és a legvisszataszítóbb nyelvnek találom, összeköpködi az asztallapot mire kimond egy mondatot. Soha nem gondoltam volna, hogy egy német emberben is lehet érzelem.
Kemény, férfias, uralkodó nép, de mára már csak újfasisztáik vannak, ez az össznemzeti érték meg a jódli, azt bármelyik kopasz tud egy krigli sör után.
De mióta a fiam minden nap Rammstein-t hallgat így belopódzott az életembe akarva, akaratlanul és a dallamok, szövegrészletek megmaradtak. A fiam valamiért remek szövegértő. Megfigyeltem, hogy egy számot elég egyszer meghallgatnia, a dallamot és a szöveget azonnal visszaénekli, utána megkérdezi, hogy Apa mit jelent az, hogy zerstörren? Nem tudok németül, csak feltételezni tudom a hatásából, hogy olyasmi, mint amikor a szitakötő szárnya rebben, annak is olyan a hangja, napsötötte nádszál végén, mikor megrebben és tova száll, zerstörren. De bunkó vagyok, aztán vigyorgok magamban. S szégyenlem magam a fiam előtt, mert hajszálpontosan ejti ki a német szavakat és katonásan énekli a dallamot, ahogy kell. Igazán megérdemelne annyit, hogy elmondjam neki mit jelent.
Még szerencse, hogy van internet, legalább nem halok meg hülyén.
Rammstein lap pont hu. Megtalálom, amit kérdezett és a kedvenc számát is, amit Ő hangyásnak hív. Egyszer látta a tévében a klipet, hangyák meneteltek.
Jobbnak látom a magyar szövegeket még nem megmutatni neki hiszen csak 10 éves, ezek meg kemény férfiak és amit, amiről énekelnek azt nem Halász Judittal írták, hogy csovi, csovi dzsászper.
Kihűlök már egy órája a gép előtt és még nem írtam egy sort sem, sör se fogy, feszült vagyok. Lelkészem egyszer mondta, hogy minden ember dédelget magában egy legszebb halált, egy méltóságteljest, mert az ember még halálában is méltóságra vágyik, fontosabb neki a halálnál is, hogy mit gondolnak utána róla az emberek. Haverom Böce is mindig mondja, hogy Ő készül a halálra, ügyel rá, hogy meglegyen fürödve és tiszta alsó legyen rajta (Hja Andie! Semmi prverzió, része az életünknek és úgy gondolom, hogy szarás közben nincsen jobbos vagy balos, remekül meglehet találni a hangot egymással, rotty, mert olyankor mindenki tud ember lenni.)
Számomra meg az a fontos, hogy kiben mi marad meg rólam, szeretném ha nem lenne olyan ember, aki a halálom után úgy gondol rám, hogy gyűlöl.
Egyelőre nem tudok olyan emberről, de a hátralévő életemben is figyelek rá, hogy inkább legyintsen rám és röhögjön rajtam, hogy hagyjad már, guga az egy hülye.
S tényleg legyint egyet, megmondtam előre. Pedig még arra is figyelek hogy ne legyek egy ilyen na ugye én megmondtam előre típusú ember, hogy nem vállal semmiért felelősséget.
A tanár tanítás közben, a kocsmáros, ahogy csapol, a hentes szívrohamot kap egy gyönyörű karaj láttán, a taxis egyszer csak elalszik és szépen hátradönti a fejét s vár egy utasra, az utas meg utasként megy a halálba, a koldus is szépen leülve, a katona harcolva, a pék lerogy a kemence mellé, a fodrászt megfojtja egy tincs, a számítógép szerelő pedig ül a gép előtt kihűlve. Lelkészem mondta, hogy Ő evangélium hirdetés közben szeretne.
Ha engem nem is gyűlölnek, de én haragszom, sőt gyűlölök embereket szívemből.
Mérhetetlen utálat lesz úrrá rajtam ha rá gondolok.
Például Levente osztályfőnöke, egy szőke benya, szerencsére hamar nyugdíjba megy, eleve pályát tévesztett, egy disznótelepet kellene vezetnie.
Türelme, tehetsége a gyerekekhez nulla, egyszer az egész osztály előtt lehordta hangosan rikoltozva a fiamat, mikor megtudta, hogy van neki MP3 lejátszója, hogy futja rá az önkormányzati segélyből mi?
Mert ha jól tudom abból éltek.
Mellé nyúlt, soha nem kértem még segélyt, egy forintot sem. Kitudom szervezni az életemet és Istenben is hiszek, ami nem egy utolsó dolog. Bár csak a sok segélyért sorban álló Istenhez sorolna, állna sorba, mesterséges dolog és még nem ittam egy sört sem, pedig...
Innék egyet.
Nem elég a saját problémám még itt ez a tanárnő is. Azt mondja hogy ellenőrző és egy beírás. Órán leejtett egy golyót.
Egy golyót bazmeg? Micsoda küszöbérték alatt bocsájtottak téged tanári állásba, vagy megvertél valakit, hogy odavett tanárnak?
Másnap meg csak egy szó figyeg ott, hogy ..FUTOTT.
Elszakadt a cérna, főleg hogy a kis csajok gúnyolták meg bosszantották a fiamat és az meg megsértődött és rájuk emelte az öklét. Rohadt kis huggyosok, mint a hiénák csipkedik, marcangolják a lelkét, ha meg kikel magából, akkor rohannak a tanárnőhöz, aki egy tank, hogy tannéni a Levente megakart verni.
Mit kéne ilyenkor tenni?
Ez a tanker kizavarta a fiamat az óráról és Levente egy órán át azzal múlatta az időt, hogy nem csukta be a szemét és a száját. Vett levegőt meg nézett is, de hagyta, hogy pislogás nélkül kiszáradjon a szemhéja és nyelés nélkül a szája.
Nejem ma bement az igazgatóhoz, hogy a Levente osztályfőnöke gyűlöli a gyereket és rajta vezeti le a frusztráltságát, az egész osztály előtt megalázza.
Nem meg kellett volna kérdezni mi történt? Kis hülye libák hárman miért bosszantják?
Az egész osztály gyűlöli Leventét, mert a tanár kivételezett figyelemben részesíti, rendszeresen megalázza és kiabál vele. Más is észrevette, még azt is hogy mással sosem.
Ez a nő egy igazi terrorista, a fiam már rendesen fél iskolába menni, de muszáj.
Sajnálom Őt nagyon, mert szívesen elmennék az egész családdal egy szigetre és élnénk az életünket törvények nélkül, szarni az ilyen pályát tévesztett ökrökre, tanárnak manapság az megy, akit nem vettek fel már sehova, miféle hivatástudat?
Ide-oda kapcsolgatok a zenék közt, egyik sem passzol ma hozzám, kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.
A tanár miután beszélt az igazgatóval azonnal megtorolta a gyereken, mert az volt kéznél, velem még nem találkozott. Azt hiszem meg fog benne dermedni a lélek és kiveri a víz.
Ma javasolták, hogy veressem meg, szúrjuk ki a kerekét, gyújtsuk fel a házát...ezek primitív dolgok és abból még Ő kerülhet ki hősként és én meg a törvény elé. Van ennél finomabb dolog, a média. Harap az ilyen sztorikra, ott pipiskednek sorban a kameráikkal, vakuznak, címlapon, nagy képernyős, mint a hiénák csipkedik, marcangolják a lelkét, ha meg kikel magából, akkor rohannak, hogy látják, látják megint kezdi, megmondtam előre. Mert a média amolyan megmondós előre, felelősséget nem vállal.
Meghurcolom, hogy kétszer annyit fog a lelkében sajogni, mint a fiam. Nem lesz nyugalma egy percre sem tőlem, ha Pesten elfelejtik, Budán megemlékeznek róla.
1. 5Móz 32,35
Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
2. Rm 12,19
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
3. Zsid 10,30
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
Akkor most mi legyen?
Kitudom szervezni az életem és hiszek Istenben, ami nem egy utolsó dolog.
Nejemmel megbeszéltük, hogy Levente egyelőre megy az iskolába és egy kicsit tűrni fog csendben, mert a szőke tanker innentől már csak hibázni fog és egyre idegesebb lesz. De én ott leszek ígérem.
Leventének meg elmagyaráztam, hogy egészségtelen dolog 2-3 hónapig ugyanazt a zenét hallgatni a Rammstein-t, törölje le az MP3 lejátszóról és tessék más zenét is hallgatni, ne lógjon ki a sorból. Mutattam neki itt van Pokolgép, annak még érted a szövegét is, bár nem neked írták, hanem rólad.
Mikor ennyi idős voltam és elkeseredett, akkor én azt hallgattam.
Pokolgép : Újra születnék
Nem fáj semmi, már érzéketlen vagyok
Engem ne sajnáljatok
Én az élettől mindent megkaptam
Engem ne sajnáljatok
A szülői ház rég nem vár
A kocsmák füstje simogató
A szülői ház rég nem vár
Csak magamra számíthatok
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg
Százezer átok sem állíthat meg
Miben hiszek, azt végigcsinálom
Százszor eltaposhatsz, újra felállok
Az utam végig kell járnom
A szülői ház rég nem vár
A kocsmák füstje simogató
A szülői ház rég nem vár
Csak magamra számíthatok
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg
Vádolhatnának vagy gúnyolhat, gyűlölhet bárki
Túlélek minden rossz gondolatot
Teszek rá, ilyen vagyok
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg
Odaültünk ketten a gép elé és összébb húztuk a székeket, az asztalon doboltunk, összenéztünk és közben a fejünkkel táncoltunk és nagyon vagány az egész.
El sem merem neki mondani, hogy volt olyan Mike Oldfield kazettám, amit egy félévig ki sem vettem a walkmanból. Csak elemet cseréltem, de a Biohazard kazettám is kihúzott annyit, mint neki most a Rammstein.
Na most például úgy érzem, hogy mindent leírtam, vagy csak kiadtam magamból a feszültséget?
Van is egy enyhe lelkiismeret furdalásom, hogy bizony még írni kéne valamit.
Rendben de már csak valami rövidet, sör is megvolt, jobban alszok tőle, de ez lehet nem igaz vagy valami vese dolog?
2. Jer 11,20
És oh Seregek Ura, igaz biró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
3. Jer 17,10
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Áááá francba úgy nem szeretem mikor ilyen bosszúálló az Isten. Nejem arra kért, hogy hétfőn menjek be személyesen a tanárhoz és tegyem helyre a fejét, hogy ha még egy atrocitás éri a gyereket ok nélkül, akkor leszámolok vele, tényleg meghurcolom és addig nem nyugszom, amíg sírni nem fog, hogy megfizessek neki a fiamért.
De ezt nem tehetem, jogosan vonnának érte felelősségre, hogy akkor ezt hogyan egyezteted össze Istennel, miféle ember vagy te? Bosszúálló?
Nehéz ügy, nem lehet jó döntéseket hozni. Lelkészem szokta mondogatni, hogy az emberek előtt mindig két lehetőség merül fel, vagy igen, vagy nem, tessék válasszál és azonnal mondd meg!!! Istennél mindig van egy harmadik megoldás, egy igaz lelet.
Gondolkodok én is rajta, bemenjek vagy ne? Tudom, hogy nagy hatással lennék rá és utána azt kiabálná az egész osztály előtt, hogy Apád egy bunkó.
Ha be is mennék csak szolidan és elegánsan, csendben odasuttogva, hogy véged van, ez volt az utolsó és csak azért jöttem a szemed közé nézni, hogy lásd betartom a szolgálati utat. Abból legalább tényleg tudni fogja és utána távozni, majd hívni egy két ismerőst, hogy kéne egy szívesség és majd jövök neked egyel.
A nejem azt mondja a Levente nagyon kiszolgáltatott a tanárnak. Nejem és képzett pedagógus és az Anyukája is. Anyósom egy igazi, van tartása, van szava és van emléke, olyan akire úgy emlékeznek a tanítványok, hogy tanárnéni és integetnek neki a babakocsi mögül, felnőttek.
Fiammal jövünk haza kerékpárral és végig ordítjuk az Andrássy-t, hogy óhnedihhhhhhh kalismithzhajn óhnedihhhhhhh. Mittivenish áhölájn óhnedihhhhhhh, óhnedihhhhhhh.
Nincs vele semmi baj, gyerek, nem gonosztevő. Kilóg a sorból, sokkal gyerekesebb, mint a többi. Lehet hibáztam, amikor nem gépfegyvert vettem neki karácsonyra és nem engedem robotosölőst nézni, hanem még süsü a sárkány meg pom-pom meséi.
Tudom, tudom hibáztam, hogy a számítógépen is csak a Revolt az egyetlen játék.
Érthető, ez a gyerek teljesen elsatnyult lélekben, nem olyan acélos, mint a többiek, ez a világ nem fogadja be még gyereknek sem.
Micsoda kemény hajsza, már a gyerekkort is elveszik és olyanok lesznek, mint a robotok, nem gondolkodnak.
Jövünk haza és mondja Apa de jó lenne egy időgép, elmenni egy szigetre és mindig csak nyári szünet lenne.
Nejem az ilyen mondatok után szokta elpityeregni magát.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Az utóbbi években több házasság tönkrement a környékünkön, ismerősök között és a családban is, most is folyamatban van egy 30 éves élet egy kis faluban.
Mikor öcsém első házassága kezdett széthullani arra gondoltam, hogy ez semmiség, biztos leülnek majd, fátylat borítanak mindenre egy pohár bor és egy közös vacsora után. Biztos összemosolyognak és újra együtt állják a sarat.
A Böbike a végtelenségig türelmes volt vele és próbálta útba igazítani, hogy öcsém mit nem tesz helyesen, mire kéne figyelnie, de öcsém érzéketlen volt és önző.
Annak ellenére, hogy ezt állítom róla, szeretem Őt és ugyan sok kapcsolat nincs közöttünk, de szoktam gondolni rá naponta.
Mikor megtudtam, hogy a Böbike beadta a válópert már tudtam baj van. Előtte még hittem benne, hogy változhat a helyzet, de ekkor már nem volt kétségem felőle, elválnak.
Lehet nem olyan nagy szó, de mégis az. Mi az hogy elválni? Ha valami összetartozik, akkor azt miért kellene elválasztani? Már nem jó, nem tartozik össze? Melyik volt az első emberpár, amelyik elvált?
Volt egy másik házasság is a feleségem szülőhelyén, évekig tűrt a feleség és kifelé vitte a problémákat, a megoldást is onnan kereste, aztán mikor feladta végleg, akkor már nem lehetett helyrehozni. Sajnálatos módon a két gyerekük itta meg a levét, egy kisfiú és egy lány, amelyik nagyobb.
A kisfiú egész héten szótlan és zárkózott, hétvégén ha mehet az apjához meg kivirul hisz régebben ugrált a hasán.
A feleség meg éli világát szabadon, kellő mennyiségű pénzért talán még egy erotikus magazinban is, annyira eseménytelen az élete és olyannyira köti le a két gyerek.
Volt pár erőtlen próbálkozása, hogy társat találjon magának, de egyik sem a lelkét akarta, tovább álltak. Néhány ingerült sms után még a telefonszámukat is törölte.
Ma este a kisebbik fiam feküdt mellettem az ágyon és a tenyerével paskodta a kövér hasamat én meg nem tudtam figyelni a híradóra, csak rötyögtem egyre hangosabban, a nagyobbik kint ült a konyhában és már Ő is felfigyelt ránk s kérdezte Apa miaaaaaaaaaaaaaazzz, mit csináltok?
A kisebbik soha nem enged a tv elé senkit, szünet nélküli Minimax, de este megszoktuk beszélni, hogy nézheti a mesét sokat, de Apa ilyenkor egy kicsit vele együtt nézi a híradót és úgy szoktam előadni, mint ha ez neki lenne fontosabb, aztán egymás mellé fekszünk az ágyon és együtt nézzük meg az első percet, mire elhangzik a jó estét kívánok, addigra Bendzsó már hümmögve énekel, hogy hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-re és a mondat végét kiénekli halkan maga elé nézve, hogy mi lehet a mellkasán, ...kap rétest estére és befejezi, majd nagy komolyan odafordul hozzám és megkérdezi Apa neked mi az? Mutat a mellbimbómra.
Didi, mellbimbó és megcsikizem az övét, hogy van neked is és hátradőlve rötyög.
A hatos úton tömegbaleset és nagy a torlódás...de nem tudok figyelni, mert a gyerek belenéz az orromba, Apa szakáll van az orrodba? Mert tegnap kérdezte, hogy mi van az arcomon miközben a sajátját tapogatta.
Van szakáll csak hagyjál már nézni a híradót, utána lesz mese.
Van szakáll?
Nem...orrszőr...
Ojjszőj?
Hagyjál már, hagy nézzem a híradót, emeltem meg a hangom hogy megfegyelmezzem.
Sértődötten hátradőlt, hogy jóvan s majdnem egy percig tartott. Elkezdte nézni a didijét, hogy tényleg az e. Majd nézte a hasát és utána az enyémet, hogy mennyivel nagyobb. Elkezdte paskolni a magáét és utána rám nézett. Valami engedély félére várt de csak odacsapott a hasamra, meg is csípett de hagytam hagy csinálja, legalább nyugton van, addig is nézhetem a híradót.
Egyre vadabbul csinálta és közben nézett a szemembe, hogy mit szólok hozzá.
Próbáltam koncentrálni, hogy az amerikai hadseregben elítéltek egy katonát, aki az iraki... és ekkor egy hatalmasat csattant a hasamon a tenyere és már röhögtem, de leginkább attól való félelmemben, hogy ráver egyet a herémre.
Csak nem hagyta abba és Ő is rötyögött velem s már én is belefelejtkeztem, mikor ránk szólt a nagyobbik a konyhából.
Micsoda fájdalom lenne a tudat, hogy ezeket az apró örömöket nem én élhetem meg velük, hanem egy másik ember. Egy idegen.
Egy idegen ember az ágyamban, amit tizenkét éve megosztunk, este fáradtan sóhajtunk, hogy tegyük el holnapra és befordul a fal felé, jó éjszakát. Micsoda égető érzés és halálos seb ha reggel egy másik ember ébresztené, hogy anya kelj fel s légyszi főzz egy kávét. Sokszor hagyom inkább aludni még 15 percet vagy akár egyet, de figyelek rá miközben kihasználom.
Nemrég kaptam egy levelet egy régebbi barátomtól, hogy baj van otthon a házassággal, utána írt a férje is. Annak ellenére, hogy szinte soha nem volt köztünk komolyabb kommunikáció megkeresett és ha lehet így fogalmazni segítséget kért. Én magam is meglepődtem, hogy nocsak ez engem emberszámba vesz?
Meg is örültem neki, hogy ilyen tisztesség ért engemet és meséltem a nejemnek. Mi ugyanis alaposan kiszoktuk vesézni más emberek házasságát, hogy melyiknek mit kéne tenni, mert az ilyesmire tudjuk a feleletet.
Majd miután a gyerekek lefeküdtek aludni leült és írt nekik egy levelet, hogy csatoljam az enyém mellé.
Arról írt benne, hogy engem miért szeret. Ugyanis én azt kértem a férjtől, hogy:
Addig egy kis házi feladat
Írd le, hogy szerinted miben hibáztál ill. azt, hogy a feleséged mit csinál nagyon
jól, mi az amit szeretsz benne, mi az ami miatt különleges, amiért fontos.
Ezen fellelkesülve a nejem azt írta nekik rólam, hogy:
Kedveseim! Férj és Feleség!
Én is szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek, amelyek a házastársi
szeretettel kapcsolatban kerengnek a fejemben. Nem most fogalmazódtak meg,
már régen is törtem ilyesmin a fejem, a saját házasságunkkal kapcsolatban, és
a következőre jutottam:
Ha az ember a társa iránt érzett szeretetét boncolgatja, mindig keres valamit,
ami miatt szeretni tudja a másikat, pl. szép, kedves, okos, művelt,
intelligens, diplomás, aranyos, csinos, jószívű, becsületes, önfeláldozó,
szereti a gyerekeit, jó apa, hűséges, odaadó, figyelmes, és így tovább a
végtelenségig, amiket ez a világ az emberek agyába sulykolt.
Nos, én ezeket a tulajdonságokat sem magamban, sem a férjemben nem találom meg
hiánytalanul.
Én azért szeretem a férjemet, mert ő engem szeret. Engem, aki nem vagyok szép,
művelt, intelligens, aranyos, csinos, jószívű, becsületes, önfeláldozó,
szereti a gyerekeit, jó anya.
Egyszerűen csak szeret engem, mellettem maradt, mellettem büfög, horkol, büdös
a lába, borostás, kövér, fokhagymaszagú, sörszagú, diplomátlan, bunkó, aki
mindenkinek úgy köszön, hogy höhhhnyeee, azt is olyan hangosan, hogy az
ismerősök kihajolnak az erkélyükön és még sorolhatnám…
És miközben érzi, hogy engem ezek a dolgok nem zavarnak, nem akarom kinevelni
belőle, hanem hagyom, hogy szabadon „éljen”, ugyanolyan szabadon át tudja
adni a benne rejlő sok-sok szeretet is. Nincsenek gátak, akadályok. Egy ilyen
kapcsolatban viszont az ember a kéréseit, vágyait és esetleges elvárásait is
szabadon el tudja mondani a másiknak. Oda-vissza működik a dolog.
Másrészről: A házasság a világon a legnehezebb dolog. Az ember megszületik, és
egy családban kezdi magába szívni az életet, annak mindenével. Így él mondjuk
20-25 évet, aztán egy szép naptól fogva egy másik emberrel folytatja, mintha
mi sem történt volna. Pénteken még a családdal, amibe beleszületett,
szombaton már egy vadidegennel, aki egy egészen más családba született. Mégis
hány évnek kell eltelnie ahhoz, ahogy a kettő tökéletesen eggyé
csiszolódjon?????? Ez olyan, mintha az embernek szombattól le kellene
cserélnie a génállományát. Egy másfajta hajszínnel könnyű megbarátkozni, egy
másik várossal már nehezebb, ha valaki elveszíti az egyik lábát, azzal még
nehezebb, de egy idő után sikerül… de egy másik élettel…? Egy élet kell
hozzá, és egy olyan társadalom, ami ebben segít.
Na ez nincs nekünk. Vannak viszont nagyszüleink, akik példát mutatnak, van
Istenünk, aki azt mondta: „Adok néki segítőtársat, hozzáillőt!”
Az ember nincs egyedül, a problémák megoldhatók, bízom benne, hogy érteni
lehet, amit el akartam mondani.
Puszi Nektek! Annmari.
Ha már belekezdtem azt is leírom, hogy mit válaszolt a férj nekem:
Házi feladat megoldás:
Abban hibáztam nagyot, hogy elkényelmesedtem. Nem figyeltem eléggé Rá, és
amikor láttam, hogy nem megy minden rendben, nem ültünk le megbeszélni a
problémákat.
Tudom, hogy nap mint nap küzdeni kell a szeretetéért, nem szabad
elkényelmesedni.
Abban az illúzióban ringattam magam, hogy minden rendben van. Emiatt kicsit
unottá válhatott mellettem.
Ő volt életemben az első lány, aki tisztelt és figyelt mindenre, hogy mit
szeretnék.
Amikor megismertem, nem sokkal azután volt az unokabátyám (tudod,
akivel anno a legénybúcsún hülyültetek) apabulija (akkor született a
keresztlányom. Vele tök jókat tudtunk mindig is dumálni. Ő is észrevette,
illetve amikor beszéltünk elmondtam, hogy „feleség” mennyire más. Előtte volt egy
hoszzúnak mondható kapcsolatom, ahol én mindent odaadtam, de feleannyit nem
kaptam vissza. Aztán barátságban váltunk el, később leveleztünk, „feleségnek” ez
rosszul is esett, de sajnos csak nemrég tudtam ezt meg.
Feleségemnél mindent visszakaptam, sőt ő nagyon önzetlenül szeretett.
És büszke vagyok rá, hogy szép feleségem van. Bárkivel beszélek, és
mutogatom a képeket a családomról, mindenki megjegyzi, hogy milyen csinos a
feleségem.
Ő adja a biztonságot, azt a hátteret, ami ahhoz kell, amit elértem. Ha ezt
elveszítem, akkor végem. Nagyon jó anyukájuk a gyerekeknek, mindig nyugodt
vagyok, mert tudom, hogy jól érzik magukat.
Szóval Ő abban különleges, hogy mindent odaadna bárkinek, ha azt érzi, hogy
ezzel jót tesz, és a másiknak öröme lesz benne.
Röviden ennyi. Most megyek elintézem a heti nagy bevásárlást.
Mikor először elolvastam a férj levelét elfogott a szégyenérzet, a helyesírás ellenőrző nem jelzett hibát. Hát igen, van köztünk különbség, ráadásul háttal nem kezdünk mondatot. Valamennyit azért én is tudok, de mikor visszanézem mit írtam csupa piros, mekkora egy bunkó állat vagyok. Egyik este is miután írtam egy igazán egyenes gerincű szösszenetet, az egyik reakció az volt, hogy:
„Mellesleg nagy lehet a felindulás, mert a helyesírással vannak gondok, pl. egy fél vödör vödör vesszőt ha random elhelyznénk benne, szerintem senkinek nem tűnne fel.”
Tényleg nagy lehet, mert ahogy bemásoltam rögtön jelzett: elhelyznénk
Persze tudom ez csak elgépelés, nem elhülyülés
De azért válaszoltam a férjnek és utólag is bocsánat minden érintett személytől, csak azért bátorkodtam közre adni a teljes magánlevelezést, mert úgy éreztem másokon is segíthet.
Ezt írtam:
Üdv! Alapjában véve jól látod a dolgokat és ahogy a feleséged leveléből kivettem
pontosan azokat a dolgokat hiányolja, amit leírtál. Mármint, hogy részedről
nincs visszajelzés.
Ezzel nem azt mondom, hogy reggel csókkal ébreszd és egész nap súgd a fülébe,
hogy szeretlek.
Azt hiszem ilyet még én sem csináltam egyszer sem. Fontosabb, hogy az embernek
társa legyen és számíthasson rá.
Az felelőtlenség lenne ha egy csapásra más ember szeretnél lenni, az ellenkező
hatást érnéd el.
De fokozatosan vissza lehet fordítani ezt az elhidegült s bizalmatlan
állapotot.
Fontos lenne, hogy eltudjatok menni legalább egy estét ketten vacsorázni,
esetleg egy másik városba, csak úgy céltalanul. Beülni valahova és
átbeszélgetni egy estét.
Puhatold ki, hogy hova vágyna, hova menne el szívesen. Nem is kell tőle
megkérdezni, magától elmondja.
Hja majdnem elfelejtettem a mosolyt, a nevetést, a röhögést. Kell alkalmat
teremteni arra, hogy az ember ellazuljon és gátlások nélkül, felszabadultan
nevethessen. Elég ha egyszer megnevetteted, csinálj szokatlan és vicces
dolgokat.
Ha már nevet utána nincsen gond.
Én például egyszer korábban jöttem haza, az asztalra írtam egy üzenetet, hogy
meglepetés a sütőben, de ott is csak egy cetlit talált, hogy nem itt van
hanem a kenyértartóban, ott meg az volt, hogy nézzen be a hűtőbe, az ágy alá,
a mosógépbe és végül a szekrénybe. Kinyitotta az ajtót és ott ültem. Először
a szívbaj jött rá, de utána elég sokat nevetett.
Szóval visszajelzés, és nem utolsó sorban az elismerés, sikerélmény.
Biztosítani kell róla, hogy amit Ő végez munkát a gyerekek körül az nem
értéktelen, hanem igen is fontos.
Te sem éreznéd jól magad a munkahelyeden ha nem támogatnának, nem
biztosítanának róla, hogy szükség van a munkádra, mondjuk nem ismerem a
munkahelyed, de nyilván jól érzed magad ott.
Figyeld meg hogy milyen problémákkal küszködik és próbáld tehermentesíteni,
szó szerint néha kényeztetni.
Nálunk az van, hogy ha látom a nejemen a fáradtságot, olyankor én főzök, a
mosogatás meg várhat, letakarja egy konyharuhával és majd ha lesz benne lelki
erő.
Keress olyan közös emlékeket, amiket együtt éltetek át és nevettetek.
Én a nejemmel beszoktam ülni esténként egy kád forró vízbe egy üveg pezsgővel
és sztorizgatunk, megbeszéljük, hogy ki nem hülye a házban (persze mindenki
az) aztán röhögünk, átbeszéljük a családot, a gyerekeket.
Néha jólesik az embernek egyedül maradni, kikapcsolódni. Dugj a zsebébe egy
ötezrest, hogy menjen el bevásárolni. Egy-két órát szédelegni a forgatagban
és nem a gyereket követi a szeme.
Azért finoman jelzem a feleségednek is, hogy próbáljon meg túllépni a
bezárkózottságon és szedje össze magát, főleg hogy jön a nyár.
Próbáljatok meg elszabadulni kettesben minél többet.
Én szurkolok nektek, sajnos rengeteg házasság tönkrement az ismeretségi
köreinkben.
Megírtam neki és kétségbe estem teljesen, hogy vajon elég nekik ennyit írni? Hisz még sokkal többet tudnék, amit írtam az felszínes és kevés. S ami még fontosabb, hogy Istenről nem is szóltam benne egy szót sem. Hogyan adhatnék nekik tanácsot úgy, hogy Istent nem említem meg, hogy kihagyom? Én Istennek a házasságomat köszönhetem, adott hozzám illő társat, de még leírni is félek, mert ha arra gondolok mi lesz mikor egyszer majd ezekkel a mondatokkal szembesítenek és nem lesz már a feleségem.
Magamban és a feleségemben nem bízok annyira, mint Istenben hisz ha végignézem az életem, akkor mindig is ott állt mögöttem és egyengette az utamat.
Ott volt, amikor 17 évesen eldöntöttem, hogy végleg elhagyom a szülői otthont és csak magamra számíthattam, legalábbis azt hittem. Végig reménytelennek tűnt, végig fárasztó és küzdelmes volt, nem volt egyetlen barátom sem, egyetlen ember sem ezen a földön, akitől kaphattam volna egy jó szót. Most meg van egy feleségem, van két gyermekem, egy kicsi de meleg otthonom, néhány ember, aki figyel a szavamra, söröm és ha elfogyott a pénzem, akkor hitelem a helyi kis közértben, ahol bíznak bennem annyira hogy másnap beviszem.
Van egy kerékpárom és tekerhetem, hihetetlen kellemes dolog kerékpározni, átmenni a fél városon és a hajnal a kedvencem, mert minden hajnal az enyém és délben sem érzem magam egyedül, este meg már kifejezetten zsúfolt, jönnek bejelentés nélkül az emberek és nem hagynak békén, még vacsorázni sem tudok tőlük és tiszta ideg vagyok, mind a nejemen vezetem le, lelketlen vagyok s annak is keserve.
Van végre problémám, amit igyekszem megoldani de sohasem megy, mint a 38 éve betegen fekvő, akinek csak annyit mondott kelj fel és járj.
Azért nem adom fel, mert van egy kicsi telkünk ahol fellélegezhetünk, van barackfám, van egy pincém, ahol mindig én vagyok és jönnek oda mások is, hogy egy kicsit velem legyenek, hogy érezzék bennem azt, aki elbújt és megjelentette magát:
2Kor 12,9
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
Ennyi mindent adott nekem az a nem létező Isten.
Isten veletek.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/csereikero.jpg "[kép]")
Megy haza ez az ember és már jó előre végiggondolta, hogy leül a gép elé, elolvassa a leveleit, megnézi a híreket, a kerékpár alkatrész kereskedés oldalát, pornó oldalt, egy hi-fi fórumot s utoljára még a leveleket. Éppen készítette elő a lakáskulcsot, hogy belép, kinyitja a hűtőt és megnézi van e valami hideg maradék. Volt, töltött káposzta, sárgán virított a fagyott zsír a tetején, félrerakta kanállal.
Visszacsukta a hűtő ajtaját és benne hagyta a kanalat a fazékban.
Bontott egy sört és nyúlt volna a székért, hogy hátrahúzza és leüljön.
Volt valami furcsa a levegőben, valaminek a hiánya, nem volt ott a monitor, de a gép sem és semmi, egér sem billentyűzet és a hangfalak is eltűntek.
Önkéntelenül fordult minden irányban, keresve hátha talál valami logikai megoldást, hogy azért...
De miért?
Érthetetlen, kiszámíthatatlan, már rég letölthette volna a leveleit és belekortyolt volna a sörbe is. De most itt áll tanácstalanul, kiábrándultan és kétségbeesetten, receptorai még egy utolsó kísérletet tesznek rá, hogy megértse a helyzetet, de végül feladta.
Muszáj volt felhívnia a feleségét.
Voltál itthon? Vagy járt itt valaki? Nem tudod mi történt?
Nincs itt a számítógép!!!
Nem tudod mi van?
-Mi van? Nem nagyon hallom, rossz a vonal. Számla meg nem olcsó, minek fizetünk ennyit ha recseg? Most mondjad, tiszta a vonal.
A számítógép hol van?
-Beraktam mindent az ágyneműtartóba, nyisd fel.
Mi van?
-Mi?
Recseg?
Mit csináltál szívem?
-Ma reggel bemondták a rádióba, hogy péntek 13 van és figyeljünk oda a számítógépes vírusokra, a mai nap megnövekednek az ilyen jellegű támadások.
És?
Beraktam az ágyneműtartóba mindent, ott találod, ne haragudj de annyira féltem, hogy valami baja lesz.
S valóban a számítógép elfektetve, a lap monitor meg becsomagolva ágyneműbe és a feketéllő kábelek sorban.
A történet nem kitalált, megtörtént eset.
Csak abba gondolj bele, hogy ilyen emberek ülnek a postán, hivatalokban és van végzettségük, komoly fizetségük, gyermeket nevelnek, döntenek sorsok felett és rendelkeznek szavazati joggal isStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/manko1.jpg "[kép]")
Egy fiatal tölgyfa elszáradt leveleit fotóztam, ahogy fújta a szél s megállt mögöttem egy féllábú ember mankóra támaszkodva, félszemmel láttam.
A fiam Levente ott állt mellettem a kerékpárjával és hunyorgott a naptól. A féllábú ember úgy állt ott, mint aki valaki, éreztem hogy Ő a telek tulajdonosa és ösztönösen elkezdtem neki magyarázkodni, hogy csak a tölgyfát fényképezem.
Egy hirtelen gondolattól vezérelve azt hazudtam neki internetes újságíró vagyok és egy pillanatig hittem is benne, hogy igazi rámenős és kényes kérdéseket fogok feltenni.
-Zoltán vagyok... és (nyújtottam a kezem csak nem tudtam hogy miközben a mankóra támaszkodik tud e velem kezet fogni). (tudott)
Ferenc, Becskei vagy mi, elharapta a szó végét és nyújtotta a kezét s közben mélyen a szemembe nézett.
Motyogott az orra alá és miután megkérdeztem merre lakik és mióta mutatta az irányt, hogy ott az alsó sorban, 1946, de mióta az asszony rám gyújtotta a házat szabad vagyok.
-hogy égett le a háza? Kérdeztem őszinte elképedéssel.
A fiam, meg az asszony is dohányzik...nézett rám sandán, cinkost keresve.
-az egész ház leégett, lakhatatlan?
Csak a konyha meg az előtér, de leomlott a tető is, lakhatatlan, a kulcsi önkormányzattól kapta az asszony ezt a tanyát, mutat körbe.
-magyaráz még focistákról, tehén istállóról, s közben a szememet fürkészi és Ő is próbál információt nyerni, hogy ismeri a Kiss Csabát?
-nem, még senkit sem ismerek, egy éve költöztem ide és csak a hétvégéken járunk ki. Csak a telekszomszédokat...
Lábát hogy vesztette el?
Elmeséljem? Néz rám értetlenül, nincs hozzászokva, hogy szóba állnak vele. Kaján tekintet és mondja hogy csúnyán berúgtam, s volt az egyik szomszédnak egy kútja, inni akartam belőle és belezuhantam.
8 métert zuhantam, az alsó lábszárcsontomat egy halott embertől kaptam, beültették, de elfertőződött, utána kicserélték platinára de befeketedett.
Mondta a doktor, hogy le kell vágni.
Ha le kell hát vágja le doki, maga tudja.
-nehezen törődött bele?
Muszáj volt, de 5 éves herce-hurca volt, mán én nékem jobb a mankó, tudja ha elfáradok csak rátámaszkodom.
-hisz Istenben?
Néz rám elkerekedett szemekkel. Úgy a magam módján, már sokszor megakartam halni, de nem sikerült.
-lába miatt?
Az is, meg sok más, de nem engedte, itt vagyok és mutat előre a mankójával, menjünk és meggyorsította a lépteit én meg úgy mentem mellette, hogy ha esetleg eldőlne a földbuckákon, akkor elkapjam, de hát mi vagyok én, Isten?
1946 óta itt lakik,
-Apámmal egy idős.
Mondtam is neki.
Üdvözlöm.
-Gyulán él.
Nem jártam még ott, arra. Még nem jártam sehol.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/manko2.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Házassági tanácsadás II.
Volt egy lány az Eszter, akivel már 4 éve éltem egy fedél alatt. Úgy ismerkedtem meg vele, hogy mikor Budapestre költöztem az unokatestvére volt számomra az egyetlen kapcsolat. Automatikusan jött, hogy elmentünk együtt sétálni a hegyekbe, koncertekre, moziba s boltba, majd vettünk egy mosógépet magunknak.
Albérletben laktunk, ami a barátnője lakása volt, tanácsi. 3 ezer forintért béreltük a szoba-konyhát, wc a folyosó végén, fürdeni lavórban. Viszont volt színes tévénk és videónk, feltörekvő félben lévő vállalkozó voltam. Téglazöld öltöny, bordó aktatáska és tűzpiros nyakkendő, olasz bőrcipő, felejthetetlen élmény lehettem.
Németországba jártam ki egy barátommal a MediaMark-ba üres videókazettákért.
Megpakoltuk a Dacia-t rendesen és kötegszámra hoztuk az áruházak ingyenes magazinjait, hogy eladjuk pénzért és úgy is lett. Piacokon vették, mint a cukrot és hasonlítgatták az árakat, hogy mennyi démárk, de szép is volt, nem győztük behozni. Éjjelente parkolókban aludtunk és hajnalonta végigjártuk a lakótelepek szeméttárolóit. Csak a műszaki cikkekre utaztunk.
Olyan hi-fi berendezésekre tettem szert, amiről akkoriban csak álmodtak. Torrens bakelit lemezjátszó, csöves erősítő és egy sokáig kedvencem az AIWA R450 forgófejjel, bele is szerettem, hjaj meg a Dansk rádiós erősítő.
Hoztuk haza és vonszolta magát a Dacia, egy piacon árultuk a cuccokat meg a videókazettákat, tényleg szezonja volt, vették kartonszámra, a hangalámondásos horrorfilmek, pornófilmek még kelendőbbek voltak. Micsoda kéj mikor az extázisban lévő német pornószínész hjá gut, hjá és élvez, közben egy monoton basszus kommentálja az eseményeket, hogy ja édesem, most jövök, vigyáááááááázzzzzz és sehol egy hanglejtés benne, látszik papírról olvassa.
Eszter a mellettem lévő standon árult cigarettát Petinek egy 160 kilós cipófejű ex sportolónak, aki miután leállt az aktív sportolással elhízott. Péternek volt konkurenciája is a piacon, mások is árultak kartonszámra cigarettát és Petinek még az alkalmazottat is fizetnie kellett.
Muszáj volt bevetni egy kis fortélyt.
A legnagyobb tételben fogyó cigaretták elől voltak sorban. Mittudomén kérek 5 piros szimfóniát, vagy szofilájgtot. Kilestem melyik fogy a legjobban és ráírtam a doboz elejére, hogy mesés piros szimfónia és leáraztam egy forinttal, vagy elragadó szofiána és álltak az emberek sorba, lekésték a buszt inkább, mint hogy a másiknál vegyék meg. Eszter fekete hajó hippi lány volt és mosolygott, melle is volt.
Ennyit tudok róla, ez a kapcsolat igazából rólam szólt. Magamról még rengeteg dolgot tudnék mesélni, hogy milyen jó fej voltam és hogy mennyire kedveltek és a menő fiúk, az igazi pénzeszsákok is szerettek velem lógni, sörözni és vidultak.
Egyik este is mondták menjek fel biliárdozni és kártyázni pénzben.
Nem volt egy vasam sem, de nem akartam hogy megtudják, nem szerettem volna kilógni a sorból, csak míg nekem hatalmas küzdelem, addig nekik megadatott. Mindegy nem irigylem tőlük, sőt tisztelem őket, mert sok mindenre megtanítottak, hogy az embernek legyen stílusa. Legyen saját élete és ez látszódjék meg rajta, egy férfi legyen önálló és panasz helyett oldja meg. Ha kesereg magában tegye, ne világ szégyenére. Én sem akartam szégyenben maradni. Kértem kölcsön az egyiktől 2-3 órára pénzt. Bementem a helyi abc-be és megvettem az összes tojást. Egy raklapon kitoltam és a bejáratnál árultam majdnem kétszer annyiért.
Figyelem, ez amolyan egyszer volt Budán kutyavásár eset, azt hiszem ezt azóta már nem lehetne megjátszani. Én sem mehettem be többet abba a boltba, pedig nagyon tetszett az egyik pénztárosnő, miután Eszterrel szakítottam még randira is hívtam. El is jött.
Az összes tojást eladtam. Morogtak ugyan és volt aki kiabált velem, hogy micsoda szemtelenség, itt meg ott annyi. Akkor ott kell megvenni kiskezitcsókolom és ne tartsa fel a sort, de azért megvette. Csak nem fog 6 megállót buszozni olcsóbb tojásért és most az egyszer kibírja azt a kis különbséget.
Ezzel én is így voltam, lett egy kis plusz pénzem és a kölcsönt is vissza adtam.
A pénzemet viszont elnyerték, nem hiába, nem bújhatok ki a bőrömből.
Aztán ott volt a Keravill. Nagyon jóban voltam az ott dolgozókkal, szénné röhögtük magunkat rendszeresen, egyszerűen életet vittem a szürke kis hétköznapjaikba. Ők 3 -féle videoszalagot árultak, de mind szar volt és nagyon drága. Én velük szemben árultam egy standon vagy 25-30 félét + a horror és pornófilmeket. De megfigyeltem, hogy rendszeresen akadt olyan vevő, aki inkább megvette a szart ott és az enyémet meg majdnem leköpte, hogy maga biztos hamisítványokat árul és megvetően rám nézett.
Az anyátok mindenit faragatlan tuskók, majd én adok nektek.
Megbeszéltem a Keravill vezetőjével, hogy adok nekik hitelbe a kazettáimból, hogy azokat a vevőket se veszítsem el, akik kizárólag csak hivatalos helyen, üzletben akarnak vásárolni.
Eleinte nem tetszett a vezetőnek, hogy amit én a pulton adok 150-ért, ők azt miért kapják tőlem 300-ért és adják 400-ért.
Azért bazmeg mert ez eredeti és ha látják mekkora az árkülönbség a piaci meg a bolti között, akkor jogosan gondolják, hogy az enyém hamis és az üzletben lévőnek megnő a szemükben az értéke.
Közel ugyanakkora forgalmat bonyolítottak, mint én csak nekem dupla haszon, hiába a minőséget meg kell fizetni
Egyszer mikor Eszter megkapta a fizetését és mondtam neki, hogy mibe fektessük, akkor teljesen kiakadt és a fogai közé vette a pénzt, letérdelt elém és rámköpte, hogy itt van nesze, vedd el az egészet és sokáig zokogott. Nem vigasztaltam meg, nem öleltem át csak magamban megjegyeztem, hogy jó nagy ökör vagyok, lejárattam magam. Látták az egészet a keravillból és a vevők, akik minden nap arra járnak és a nevemen köszöntenek.
Azt sem tudom mi volt a kedvenc színe, virága, étele, itala és mire vágyott. Biztos tervei voltak a fizetésével, hisz egész hónapban keményen dolgozott és bár élvezte biztos sokszor elfáradt.
Elvettem az életéből 4 évet és nagyon nehezemre esett megválni tőle s nem is volt egy hétköznapi eset.
Nem vettem észre, de Péterrel egyre többet nevetgéltek, Péter figyelmes és gondoskodó volt. Meg is hívott bennünket a lakására születésnapját ünnepelni.
A feleségével már rég jeges volt a kapcsolata, ezért a gyerekkel együtt elzavarta őket arra az időre. Engem meg leitatott egy görög itallal, miután kidőltem nekiláttak az ágyon mellettem csókolózni. Arra ébredtem és azonnal felpattantam, ráparancsoltam, hogy azonnal indulunk és kint az utcán a kerítésnek nyomtam és lekevertem neki egy pofont. Miért tetted ezt velem? Miért nem szóltál inkább időben?
Meghallottál volna bármit is kérdezte.
Aznap este próbáltam vele szexelni de nagyon ideges és feszült volt, csak kötelességből tette én meg, hogy pontot tegyek az ügy végére beleélveztem, holott előtte soha. Gondoltam majd ezzel magamhoz láncolom a szívét.
Másnap magamhoz vettem egy kis pénzt és eltűntünk egy hétre Szilvásváradra.
Végig ott volt mellettem, beszélgettünk is, kirándultunk, étterem, mindent megadtam neki, amit addig sosem és csak este jött meg az életkedve és akkor virult ki, amikor visszaértünk a szállodába és végre telefonálhatott.
Egyszer kihallgattam, hogy kivel beszélget, Pétert hívta és felszabadultan kacagott.
Miután visszamentünk Pestre elszökött a Petivel és 2 hónapon keresztül bujkált, Peti kivett neki egy szobát és nem is dolgozott.
Végig reménykedtem benne, hogy visszakapom Őt, hogy majd visszajön. Nem tette, csak a pontot a végére. Küldött egy levelet és írta, hogy nagyon szeret és ne haragudjak rá, de Ő Petivel szeretné élni tovább az életét.
Kiszakadt belőlem egy világ, megsemmisültem, talán a halál tud ilyen magányossá tenni, mert azzal is egyedül kell majd szembenézni, nem lesz ott mellettünk senki csak maga Isten, a puszta valójában, ahogy ígérte.
Potyogtak a könnyeim, nem látta senki mert az első mondat után rohantam egy közeli parkba, tudtam hogy baj lesz.
Összetéptem a közös fényképeket és kórházba kerültem egy napra, idegkimerülés, remegtem és benyugtatóztak.
Hetekig csak kóvályogtam, nem találtam a helyem. Volt olyan, hogy a Két Pisztoly sörözőben megismerkedtem egy lánnyal és kértem aludjon aznap éjjel nálam, nem akarok tőle semmit, csak nehéz egyedül, rettegek ha hazamegyek abba az albérletbe, amiben együtt laktunk.
Azért a csajt csak megdugtam, de nem esett jól, másnap alig vártam hogy elmenjen és csak utána nyugodtam le.
Elteltek évek, tíz is. Pétertől született egy gyereke, egy kislány de Eszter családi vonalán beütött valami elmebaj és a kiscsaj kicsit zavaros volt. Később Péter elhagyta, azóta magányosan él. Ennyit tudok róla, ha most találkoznék vele valószínűleg megkérdeznék tőle pár dolgot, hogy hogyan emlékszik rám, együtt éltünk 4 évet, egy ágyban aludtunk, ugyan azt az ételt ettük és nem is ismertük egymást.
Azt nem mondom, hogy más ember lettem, vagy hogy gyökeresen megváltoztam volna, inkább olyan feleséget találtam, aki ezeket eltudja nekem viselni és ha kell visszavág, van ám neki szája, megmondja mi legyen
Született is két stramm kisfiunk, égetni való mindkettő.
Napokban itt járt a Böce és megjegyezte, hogy Levente milyen önálló. Neki is fia van a Bendegúz, de nagyon gyámoltalan, állandóan az apja mellett áll, nem menne tőle arrébb, a két fiú között van 3-4 év.
Aztán mondja, hogy biztos azért, mert te is önálló vagy, ezért önállóságra neveled.
Én nem tudnék így élni, én inkább elvégzem a munkám profin és utána fizessék ki, ha meg kevés verem az asztalt.
Ez valóban így van, én meg azt nem tudnám soha elképzelni, hogy én valahova időre bemenjek és ott nekem mondjanak valamit. Nem megyek sehová és maradjanak csendben. Inkább jöjjenek ide hozzám és majd én megmondom mi lesz, én meg így élem az életem.
Veszélyes.
Hja és hogy mi ebből a tanulság? Semmi, de ebből kell kihozni a legjobbat.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Klíneltem
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/clean1.jpg "[kép]")
Érzem a tavaszt a zsigereimben, bár most bizonytalanabbul, mint régen, hogy kétszeres energiával ébredtem, csak a vágyakozás van meg bennem olyan erősen.
Kicsit korábban keltem és fogtam egy seprűt, aludt még az egész ház, a család is.
Kimentem az utcára és összesöpörtem csak úgy, aztán fel is locsoltam körbe a járdát.
Rengeteg csikk, papírzsebkendő, sörös doboz, kutyaszar és minden más meg falevél.
Napokban megjegyezte az egyik lakó, hogy de szépen feltakarított Zoltán, fizet valaki ezért?
Nem, csak egyszerűen itt lakok, válaszoltam. Nem mindegy, hogy hova fogadok vendégeket és hova engedem ki a gyereket. Út szélén törött sörös üveg, asszony ha leparkol mindjárt 20 ezer, inkább felkelek egy órával korábban és nem marad egy porszem. Tényleg más hazaérkezni úgy, hogy a ház körül tisztaság van.
Volt egy alkalom, hogy a kukát nem húzta ki a ház elé senki, akinek feladata lett volna elutazott, aki meg meglett bízva (én) elfelejtette. De nem is ez a lényeg, hanem reggel jött a kukás autó és biztosan látta, hogy a kerítésen belül vannak a kukák, 2 lépés az út szélétől, de nem vitték el. Mikor felébredtem és megláttam először kétségbe estem, hogy mekkorát hibáztam.
De végül rájöttem, hogy valójában a köztisztasági alkalmazottak hibáztak, nehezen esik le nekik, hogy ez már nem a szocializmus.
Vagy ha esetleg panasz érné Őket, akkor a cég megvédené és mögéjük állna?
Biztos?
Felálltam a kukák tetejére és páros lábbal tapostam össze benne a szemetet, hogy férjen még bele arra a három napra mire újra jönnek.
Hát nem tudom, ha azt a munkát én végezném, akkor megállnék és besétálnék a kukákért, hisz rendhagyó eset, mindig kint vannak a kukák, biztos valami történhetett. Majd ha külön pénzel nem jutalmazna meg senki, bezsebelném a köszönömöt, az is hatalmas érték, főleg ha őszinte.
Ma már nem dolga senkinek semmi, nincs felelősség. Miután feltakarítottam és fellocsoltam jött egy srác és a még vizes járdára rúgta lábbal a taknyos papírzsebkendőt. Nem szóltam neki semmit, kimentem, felvettem és bedobtam a kukába, ami 2 lépés.
Kigondoltam egy érdekes dolgot, patentra felsepertem és lelocsoltam a járdát szépen, tényleg porszem sem maradt, de az út szélén ott hagytam a nagy kupac összesöpört szemetet, mint egy kisebb vakondtúrás olyat.
Ezt még gyerekkoromból hoztam magammal, mindig én takarítottam a tanyánkat, két szoba, konyha, kamra és gang. Férfi létemre imádok takarítani és szeretem a rendet magam körül és a precízséget. Tudjam mit hova pakolok, behunyott szemmel tudjam merre van és ott legyen. Jött haza Apám és dicsérgetett, hogy milyen szépen kitakarítottál, de mikor meglátta az összesöpört szemétkupacot, amit ott hagytam és közben már rég játszottam, akkor azonnal megszidott.
Soha nem sepertem lapátra a szemetet, nem raktam kukába. Patent rend, minden elvágólag, fénylik a padló de a sarokban ott egy szemét kupac. Hiába kíméltem meg a szüleimet egy hatalmas munkától, hogy végigtakarítsák a lakást, ami nekik teher, nekem meg játék, hiába. Meglátták a szemetet tornyosulni a szőnyeg végénél, amit felszedni és a kukába rakni kb. egy perc, nem. Ők ezért rendre megszidtak.
Gondoltam vegyük elő újra és poroljuk le az eseményeket. Sosem látott rendet csináltam a ház előtt és tényleg szép volt a szemnek, de egy vakondtúrást ott hagytam jól látható helyen és boldogságtól sugárzó arccal leültem a lépcsőre, bekapcsoltam a rádiót, rockfélóra vagy mi, napsütés és sört is bontottam.
Látszódott rajtam az elégedettség, a nyugalom, mint akinek semmi dolga.
Jól éreztem magam tényleg és már előre röhögtem magamban, csak tudnám miért nem vettem filmre.
Jött ki az egyik lakó és a boldogságtól sugározva, mint aki átvette a nap fényét és legszívesebben ugrálna virágok között, mert megtalálta Jézust, él a megváltó.
Köszönök neki mosolyogva. Tényleg. (nem ciki ennyiszer használni ezt a szót?)
Nem?
Kérdem hová megy, gellértbe, reuma, orvos, ingyen, de szépen feltakarított Zoltán, elégedetten körbenéz, mint ha része lett volna a munkában.
Aztán a tekintete rávetődik a szemétkupacra. Azt ott hagyja, vagy mi lesz, vagy elfelejtette?
Na ezt már szeretem, mikor nem játssza az eszét és nem keresgéli a szavakat, nem kombinál, hogy mi legyen a történet, hanem csak úgy ösztönösen kibukik belőle.
Hetekig eljárkál úgy, hogy a lépcsőházban ott egy leesett zsebkendő, hirdetési újság, csikk, cigis doboz, sörös doboz, egyszer még emberi ürülék is meg hányás.
Kikerüli, átlépi, nem néz oda, nem az Ő dolga. Csinálja meg más, azért fizetik, hogy legyen egy felelős, akit kérdőre lehet vonni, hogy miért nem szedte még fel, 3 napja ott van a lépcsőn.
Elbúcsúztam tőle, teljen jól a napja és már vártam a következőt, jó reggelt, szevasz. Segítsek valamit kérdem? Nem köszi, válaszolta ridegen.
Fasza.
Mi?
Faszául feltakarítottál, odabólint elismeréssel és somolyog az orra alá, beszáll és már csukná az ajtót mikor odatéved a szeme a szeméthalomra, aztán néz rám kérdően. Nem mondja ki, csak gondolja. Nem baj, nem is az a lényeg, ott volt a nézésben, most megfogtam.
Értetlenkedve elhajtott.
Érdekes, hogy alig van ember ebben a társasházban, aki fogná a seprűt magától.
Jön a next és tolja le maga előtt a levegőt úgy szalad, párosával szedi a lépcsőt.
Csak odavet egy szevaszt rámnézés nélkül és kulcs zörög. Riasztó pitty, néz jobbra, balra és feltűnik neki a rend. A kocsijától jobbra a szemétkupac, mivel ránézett tudja, de nem nézett rám, nem kérdezett semmit.
Apámnak van egy ilyen hülye szokása, hogy ebéd megevése után (tudom lehetett volna elfogyasztása is, de tényleg), ott hagyott egy falat kenyeret a tányéron. Azt mondja azt már nem tudja megenni, az nem esik neki jól.
Mindig ott marad a tányéron, ez már tézis. Mint ahogy én is takarítás után az összesöpört szemetet, bár a feleségem mellett leszoktam róla. Pontosabban leszoktatott, néha rám ripakodott és meguntam, jobbnak láttam felszedni a földről.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/clean2.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Kisebbik fiamat nemrég műtötték orrmandulával, kivették neki.
Lázas volt napokig és nem evett meg folyadékot sem bírt egy ideig, sebes volt a szája, csak sírt szívszaggatóan.
Végre a folyadékot lebírta nyelni és ma délután már kért tejbegrízt is. Pedig mindig odajött az asztalhoz ha ettünk és megkérdezte mi az? Elvette, próbálta a szájába venni, de csak zokogott és folytak a könnyei. Na ma délután végre megtört a jég, leültek az anyjával együtt és kezdte kanalazni, de az első kanál után felsírt és záporoztak a könnyei.
Az anyja magához ölelte és jaj kicsikém még mindig fáj?
Neeeeeeeeeeeemmmmmmmm és közben folytak a könnyei, fojjjjjjjóóóóóóóóóóó...Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Házassági tanácsadás III.
Sze-sz-sz-szek-szexuális felvilágosítás. Ne dadogj! (*.zip)
Nem tudom kinél hogyan működik az Apja, fia szexuális felvilágosítás, nálunk elég egyszerű volt. Apám nem mondott soha semmit, aztán lehettem vagy 14 éves mikor rám nyitotta a fáskamra ajtaját és az ujjával mutatva rám, őszinte meglepetést tanúsítva röhögte el magát, hogy nnnni, nnnnnnnna mekkora rakétája van és közben csapkodta a térdét. Egy lavór forró vízben álltam és mostam le magam, diót vertünk, volt kilenc darab fa.
Aztán ennyi, amire emlékszem. Semmi a térdére ültet és tudod fiam vannak a lányok, és azoknak nem kukijuk van, mint neked hanem nunusuk. Mi az, hogy nunus? Érti azt egy még térdre ültethető gyerek? Fogja az adást vagy várni kell, amíg a lányok egyértelmű jelzést adnak neki és majd magától rájön?
Az első szexuális élményem az volt, hogy a Tóth Hajnival lassúztam óvodában, nagyon szorítottam és ott hagyott. A Zelenák Klári meg a Kovács Gabival puszilkodott egy piros, műbőr fotelben diavetítés alatt (A kék lámpás, ami egy obsitos katonáról szólt) és velem nem, ráadásul kinevetett a gaz, egyszer még megtalálom. A mai napig nem tettem túl magam rajta
Apámat és anyámat nem is láttam egymáshoz közeledni, vagy hogy pajkosan rávert volna a fenekére, semmi, nagyon titokban csináltak mindent. Később elváltak, aztán volt pár barátnője, egy három hónapig felesége, egy élettársa, aki miattam vált el tőle, egyet bemutatott miközben mentek focimeccsre s többet nem is láttam. Végül jött a Mari, na azt rendre csöcsörészte, elmarkolta neki mindkettőt és közben vihogott, hogy jóóóóóóó, kilátszódtak a fogai ahogy az ujjai közé fogta a bimbó udvart.
Ez a Mari annyira hülye volt, hogy tök részegen velem is leakart feküdni, támolygott a gémeskút körül és kellette magát. Apámnak próbáltam valahogy jelezni, még meg is kerestem a kertben az elásott rumos üvegeket, de sokáig nem hitt nekem. Volt egy este, láttam ahogy kegyetlenül pofozta, kifröccsent a száján a vér, a Mari nem tudott beszélni a részegségtől. Aztán kicsit lenyugodtak, a kukoricás ládában volt kirakva patkányméreg, mindet megette és még ivott rá.
Apám fejét vesztve ment telefonálni, be volt zárva a csirketelep, berúgta a bejárati ajtót és úgy hívott mentőt.
Napokkal később a Mari hazajött, ultimátumot is hozott. Vagy én megyek a háztól, vagy Ő. Apám a tyúkól mögé hívott. Fiam nagy vagy már, 16 éves, el kell menned, megállsz te a saját lábadon, nem hagyhatom hogy rámenjen a házasságom.
Ráment, pedig elmentem.
S valóban, mint ha kinyílt volna előttem a világ, hirtelen a lány, nőismerőseim elkezdtek fölöttem anyáskodni, hogy megtudták. Valamelyik a keblére ölelt és nekem nem az jutott eszembe, hogy jaj de jó biztonság, hanem Apám.
Csöcsörészte, elmarkolta neki mindkettőt és közben vihogott, hogy jóóóóóóó, kilátszódtak a fogai ahogy az ujjai közé fogta a bimbó udvart.
Az első éles bevetésen a gyulai várfürdőben vettem részt. Két lánnyal összeismerkedtem, vihogtunk jókat, pacsoltuk a vizet és megvolt mindenük, volt is hozzá szemem és éreztem a késztetést, Trabantjuk is volt és azzal vittek haza.
Végig nem történt semmi, nem mertem kezdeményezni, nem tudtam két lány közül hogyan kell, pedig nem arra vártak hogy válasszak közülük. Mindegy, mikor kiszálltam volna a kocsiból a fekete még hátrafordult a kormánytól, hogy azért egy puszit csak kapok.
Kapott.
Figyelgetem a fiamat, hogy mikor kell beavatkoznom, mikor kérdez majd olyat, hogy én jövök zavarba tőle, hogy Apa és az miért van, tudod a lányok...
Lesem azt, ahogy a nőkhöz beszél, vagy az osztálytársaihoz, a lányokhoz, egyelőre nincs nagy veszély, még elpirul ha a tévében csókolóznak és el is fordul.
11 éves, azt hiszem nem lesz baj. Ma mentem ki a piacra és szerettem volna ha eljön velem. Nem akart, lógni akart a gépen. Hogy kedved csináljak neki mondtam, hogy gyere, berúgunk együtt és utána fogdossuk a csajok fenekét, vihogott, értette a poént. A helyén van az esze.
Van egy 4 éves is, annak is elkezdődött. Az óvodában a Hajós Hanna a favorit, tiszta depi ha valamiért nem viszik a kiscsajt oviba
Valami komolyabb hebrigálásra is felfigyeltem, mert az egyik tehenész öltözőjében találtam az asztalon egy szexmagazint. Ott egész máshogy festették le a férfi-női kapcsolatot, Apám megint eszembe jutott, hogy hogy jóóóóóóó, de lépteket hallottam és bedugtam az ingem alá.
Kiosontam.
Kivágtam ollóval az egyik csajt belőle és beraktam a farzsebembe. Megmutattam kecskés Lacinak, nagyon örült neki, adott érte 20 forintot és megígértem neki, hogy hozok minden nap.
Szétszabdaltam neki az újságot, a maradékkal meg begyújtottam a sparheltba, tettem fel egy lavór vizet fürdeni.
Egyszer Apám mondta, hogy menjek be a Fafémhez vacsorázni vele, cégbuli. Csörögtek a kőbányais rekeszek, melósok civil ruhában és törölgették a zsírt a bajszukról. Olyan esetlenek voltak így kiöltözve. Az egyik egy nejlonszatyorba borogatta a galuskát és a csirke pörköltet, hogy majd jó lesz otthonra, összeszedte azoktól a kajajegyet, akik nem tudtak eljönni.
Ácsorogtam a függöny mellett, nem találtam a helyemet, pedig még sört is ittam. Na mi van kisbuzgár és rácsapott az egyik a vállamra. Pelyhedzik mán a pecsed fiam? S nagyot csapott a vállamra, mert az a lényeg, a többi nem számít, aztán vihogott. Egész este német hangalámondásos pornófilmet néztek, recsegett a tv úgy fel volt tolva a hangerő és mindenki kiabált, csörögtek az üvegek, ahogy a poharakhoz koccantak és fogták a hasukat úgy dőltek hátra.
Tényleg nem tudom, hogy kéne a fiam elé állni, hogy ím eljött az idő.
Régebben volt ennek egy szabott menetrendje, no meg ugye családja válogatja. Elérte a férfikort vitték a piros lámpásba.
Nem tudom elítélni ezeket az embereket, mert végül is Ők a maguk módján csak önállóságra próbálták nevelni.
De azt hiszem ez nem túl jó ötlet, a nejem nem szorgalmazná
Van itt egy vagány srác az utcában, a Szilvi fia. Egy évvel idősebb a Leventénél és elég komolyan nyomja. Nézd azt a csajt milyen jó segge van és csücsörít hozzá, még én is utána kapom a fejem, hogy milyen jó szeme van ennek a gyereknek.
Gondoltam rá, hagyom hagy haverkodjanak, ragadjon valami rá. Csak ritkán találkoznak, néha az utcán köszönnek egymásnak.
Iskolánkban volt egy srác, nyolcadikos. Az Apja mindig érte jött és láttuk, ahogy beszállnak a Wartburgba, menő család volt, benne voltak az ötéves tervben, s már megkapták az autót a Merkúrtól.
Fickó sunyin skubizta az iskolás lányokat, némelyik tényleg formás darab volt már, kis töltött galambok, torna órán a függöny mögül lestük, ahogy öltöznek. Haverom Stuhl még a fenekét is megfogta az egyiknek.
Fickó nézi az egyik lányt és bazsajog a bajsza alatt kajánul, vén kecske.
Srác meg beszédhibás, Apja meg odafordítja a fejét a lányokhoz, hogy ott van látod, jó anyaaaggg mi és megynyalta a szája szélét...hmmmm.
Mii-A-m-p,...de mi? Ap...Apa mi???
A csajok hát te barom, mit dadogsz he?
Szerintem ez sem a legjobb módszer. Vagy tegyek úgy, mint az Apám? Ne szóljak egy szót sem, majd magától felfigyel időben mindenre, ahogy hozza az élet?
Nejemmel már beszéltük párszor a kádban ülve egy pohár pezsgő mellett, hogy nekem ne hozzon ide semmiféle cafkát, hogy ez a barátnője, mert úgy kihajítom, hogy a lába nem éri a földet, kikaparom a szemét. De legalábbis jól megnézem magamnak, akárkit nem dughat az ágyába.
Este aztán örülünk, hogy de jó nekünk. Összebújunk és legalább ez az egy dolog az életben, ami miatt senki, soha nem vonhat bennünket felelősségre, soha nem szólhat érte egy büdös szót sem és nem vonhat kérdőre. Törvénytől támogatva tesszük, házasok vagyunk, ez egy olyan közös dolog, amihez senkinek sincs semmi köze, egy porszemnyi sem és számomra ez tényleg egy olyan téma, ami tabu. Nem beszélek más emberek előtt róla, nem hozom szóba, nem árulok el részleteket, nem adom ki azt, ami a kettőnk dolga.
Jóóóóóóó dolog, legalábbis Apám valami ilyesmit mondott
Préd 9,11
Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Isten nem ég el
Válasz Tóta W. Árpád bejegyzésére. 2007.03.23. 07:00
here: [link]
Hagy kezdjem rögtön azzal, hogy Isten ha csak fogalom szintjén is létezik, nagyon komoly dolog. Szerintem van annyira komoly, hogy az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Ha nem tudnád Isten jóval előbb blogolt és a gondolatai jóval több emberhez jutottak el, mint a tiéd, pedig még net sem volt.
No szó se róla amit írtál tényleg vérprofi és szívem mélyén egyet is értek vele, ezért is gondoltam, hogy válaszolok rá.
Szó, ami szó csípős a nyelvezete, süt belőle a szolidaritás, vagyis hogy te a pap oldalán állsz.
S vajon Isten is a pap oldalán áll?
Ezt elfelejtetted megvizsgálni, sőt mindenki elfelejti, ezért nem is hibáztatlak, Isten sem tenné.
Csak nem árt ha szólok, hogy nem kell bedőlni ennek a sok térj meg és fogadd a szívedbe Jézust dumának, meg hogy hétvégén gyülekezet és fogd a kezem él az Úr.
Jer táncikáljunk, napsütés és aztán hétfőn az első sérelem ledönti Őket és péntekig súsárolnak majd dobnak a perselybe gazdagon, hogy legalább addig is feledtesse velük, hogy meg kellene vizsgálni Isten és az ember viszonyát.
Mindig azt mondják a lelkészek, hogy fiam menj és tarts önvizsgálatot. Értékeld át magadban a viszonyodat Istennel. Így aztán mindig magukból indulnak ki, Istent el is felejtik. Az a lényeg, hogy én milyen vagyok és hozzám képest a többi ember. Biztos rám is néz valaki úgy, hogy atyaég ez mekkora egy állat, micsoda féreg.
Megadatik eme földi öröm számomra is csak nem élek vele.
Irkálok róla, de azzal is úgy vagyok, hogy az ember, amit csinál szeresse s tegye az teljes odaadással, szeretettel. Ne olyat vegyen magára, ami tehertétel, mert azt előbb utóbb ledobja, mindent ledobunk, ami teher.
Péter is fogadkozott, hogy halálomig követlek Uram. Jézus felelte neki, hogy a kakas mire háromszor, megtagadsz.
Végül volt egy pillanat mikor Péter emberileg minden szempontból megbukott.
S mikor már egyáltalán nem bízott meg magában, akkor Jézus mondta neki, hogy:
Mk 1,17
És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.
Tudod nem mindegy, hogy ki mondja és kinek az akarata. Ha az ember saját maga akaratából kezdi el követni Istent, mert az szimpi a világ szemében, akkor úgy jár, mint Péter.
Biztosan tudom, hogy a te embered még nem találkozott Istennel. Ez nem szubjektív vélemény, nem magamból indulok ki. Én mindent úgy nézek, hogy Isten és az ember viszonya.
Van egy sorrend, előbb van az elbukás, utána szólít meg Isten, mikor emberileg rommá leszel.
Míg van benned tartás, büszkeség, önbizalom, addig nincs szükséged rá.
Ott van például Pál apostol. Köztiszteletben álló ember volt, farizeus, törvény tudó ember, volt neki rangja és adtak a szavára. Üldözte a keresztényeket és kövezések alkalmával vigyázott a kabátokra. Frankó meló, ott vagy mindig de soha nem te végzed a fekete munkát és néha bepillanthatsz mások magánügyeibe, turkálsz a zsebeikben, megbíznak benned, de te csak kiforgatod.
Hopp egy pénz, ennek meg jóval több van, csak egyet vett el belőle, hogy ne tűnjön fel, az úgy is olyan kis összeg, hogy kellemetlen lenne rákérdezni a gazdájának.
Aztán Isten 3 napra megvakította Őt és még beszélt is hozzá, hogy:
3. És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:
4. És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
5. És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
6. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.
15. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
16. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.
Látod kedves Tótawé soha nem az ember választ olyan esetekben, ahol a frigy nem bomlik fel. Isten nem csupán egy futó kaland, nem holmi illó anyag, nem ég el, hogy csak a füstje marad, Isten lélek.
Hallottad te azt a dumát valakitől, hogy Pál apostol becsajozott? Vagy benne volt a blikkben? De keress rá a neten is, tutira nem írtak le ilyet sehol.
De akár a Bibliába is beleolvashatsz, Isten elég őszintén blogolt, nem nagyon kendőzte el senki mocskos emberi mivoltát. Ott volt mindjárt Dávid király, egy felkent, Isten büszke volt rá.
Mégis lenyúlta az egyik katonájának a nőjét. Szemet vetett rá a vár fokáról és megkérdezte a szolgáitól, hogy ki az?
A férjének adott egy levelet, az meg amilyen ostoba volt nem olvasta el, hanem kézbesítette. Az állt benne, hogy küldjék őt a legvéresebb csatába. Meg is halt.
Dávid utána magához vette a nőt és össze is házasodtak.
Ment hozzá a próféta, hogy van egy földesúr nagy nyájjal és vendégséget szerze. De a szegény ember egy birkáját vette el, hogy a vendégeket megetesse.
Hol van az, ki az a gaz? Halált érdemel!
Te vagy az Uram, mondta a próféta és Dávid felismerte Istent és az megkegyelmezett neki.
Szóval így ahogy én Istent megismertem azt mondom, hogy nincs olyan helyzet, amiből Isten ne tudna kivezetni. Ha már a szárnyaid alá vontad ezt a papot, akkor légyszi szólj neki, hogy ha végzett a nagy dúl a lávval nem ártana egy kis időt Istenre is szentelnie, össze kéne haverkodjanak, mert Istennek jó a téháemmje, persze más is.
Na ég veled!
[Szerkesztve]
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Házassági tanácsadás IV.
Felhívni magamra a figyelmet, az a kedvencem, abban jó vagyok, vitathatatlanul.
A feleségemet például úgy ismertem meg, hogy már hetek óta nem volt barátnőm, magányosnak éreztem magam, nem volt kivel megosszam az ágyam. Mikor véget ért egy négyéves kapcsolatom, akkor az első napokban annyira szenvedtem, hogy rosszul voltam az egyedülléttől, bepánikoltam és rohamaim voltak, fulladtam, nem kaptam levegőt, nagy nyomás a mellkasomon, nagyon megviselt, hogy elhagyott. Esetenként megkértem olyan lányokat, hogy aludjanak nálam, akiket aznap ismertem meg és mondtam jó előre, hogy nem szeretném zaklatni meg semmi, csak legyen ott velem, mert nem tudok elaludni ha valaki nem szuszog a szobában, hidegek a falak, kattog az óra, de hiányzik az élet. Utána jött pár egynapos, kétnapos, kétharmados többség kapcsolatom. Majd jött Renáta 1 hosszú évre, szerintem nem volt egymáshoz semmi közünk, csak nem mertük egymásnak bevallani. Egyetlen egy dolgot sem tudnék mondani, amiről egyezett a véleményünk, egyszerűen csak a testi szükségleteinket elégítettük ki és hogy ha elmegyünk hétvégén kirándulni, akkor ne legyünk egyedül, legyen ki zörgesse velem szemben az abroszon a porcelánhoz a kanalat, koccintani.
Renáta is elhagyott, azt hazudta elutazik vidékre a rokonaihoz, de az állomáson már várta a volt hapsija. Folyamatosan panaszkodott a srácra, hogy részeg, meg ütötte, de visszahúzta a szíve. Azóta Renáta meghízott, nem kicsit, nagyon, már nem oly üdítő látvány, mint emlékeimben. Juj de jó, hogy ma nem vele élek
Néhány esetlen próbálkozás pótolta Renáta hiányát, újsághirdetés, sőt még társkereső szolgáltatóhoz is elmentem, én is csodálkoztam rajta, hogy ezek ilyen fényesen élnek. Kitöltöttem egy adatlapot, hogy mikor kelek, hogy ébredek és horkolok e, betegségem, végzettségem, műtétjeim, hobbi, vagyoni helyzet, munkám, költöznék e más városba, miért nem?
Telehazudtam az egészet, kifizettem a pénzt és jót röhögtem az egészen, hogy az apátok valagát, nehogy már totón nyerjem meg álmaim nőjét.
Aztán csak bejött, az egyiknek megtetszett az adatlapom és felhívott. Azt mondta 28 éves, kicsit csodálkoztam is, hogy mint ha használtabb lenne már, de nem tettem szóvá, nézzük milyen belülről? A belső értékei alapján már jobban érzékeltem, hogy 35. Parancsoló, utasító, sokat látott, rutinos és ellentmondást nem tűrő típus. Később be is vallotta, hogy félt megmondani a korát, mert az alapján elutasító lettem volna, pedig mi milyen jól összeillünk. Annyira, hogy úgy szakítottunk szó szerint te jobbra én balra. Mentünk a lakására vacsorázni. Aztán úgy alakult, hogy Ő befordult az utcájukba, én meg mentem tovább egyenest. El sem köszöntem tőle.
Aztán jött a Judit. Végtelenül jó fej volt, de délig aludt. Én meg már reggel hatkor ott értetlenkedtem a konyhájában, hogy kávét ki fog, s reggelit az asztalra. Ő meg csak magára húzta a takarót. Lementem a buszmegállóba és a söntésben kértem egy kávét, ettem egy utasellátó süteményt, szép piros volt a papírja. Ittam rá egy felest, leültem a melósokkal dumálni és jókat röhögtünk, kértek néhány kört, én is. Mire Judit felébredt olyan részeg voltam, hogy nem tudtam bejutni a bejárati ajtón. Kijött értem és bekísért. Még a fülembe súgta, hogy te egy állat vagy bazmeg és lefektetett aludni tényleg jó fej volt és rögtön utána rájöttem mekkora szerepe van annak, hogy az ember mikor ébred és főleg kivel.
Teltek a hetek és eszembe jutott a Gabi, gondoltam felhívom, tudtam Ő is egyedül van, vidéki kisfalu, séta a hegyekben, ebédre leves. Láttam nem sok lesz a dologból, mert nem tudtunk egymásra hangolódni, az anyja is kiabált velem, hogy ez nem kurvák tanyája, aludjak ott ahonnan jöttem.
Gabi áttelefonált egy másik faluba egy barátnőjéhez, hogy ott aludhatnánk e? Megtettük, a barátnője meg körbetelefonálta a vadkerti lányokat, hogy jön egy pesti srác. És lőn, jöttem :cool:
3-an jöttek elébünk a buszhoz és egy kis zöld kabátos tündérke látványa mindjárt megfogott. Mindjárt körbe is udvaroltam, utaztunk együtt buszon és invitáltam én kajakozni, hegyet mászni, Apám tanyájára. Meg szédítettem valami esti egyetemmel, holott még érettségim sem volt. Hazudoztam össze-vissza és mentem velük táncháztalálkozóra. A régi stadion kör alakú volt, ez azért fontos mert mindig lestem Annamária merre jár. Juj de szép dallama volt, hangsúlyozva, hogy Annamária merre jár. Mint a Jamaica a jamaicai jamaicaiaké, mondd csak ki!
Jó mi?
Próbáltam úgy intézni, hogy mindegy merre meg én akkor is vele szembe jöjjek és mosolyogjak. Utólag megbeszéltük, hogy feltűnt neki és mondogatta a barátnőjének, hogy milyen érdekes, Zoltán mindig szembe jön velünk valahonnan. Persze mert körbefutottam a stadion folyosóját csak, hogy megint mint ha éppen csak nézegetném a táncosokat, de odamondva egy gyengébb poént, hogy ti is?
Aztán nevettünk. Érdekes, hogy most hogy írom újra ugyanazt érzem, mint akkor, pedig már a feleségem és szült két gyereket.
Azt érzem, hogy nagyon vágyom utána, éreztem a szoros szálakat de nem hittem benne, volt is rá okom, mert elváltak útjaink és eltelt közel egy év. Gondoltam én rá többször, de már nem számítottam rá, hogy valaha is egybe lehetünk. Egy karácsony előtt azonban találkoztam a Gabival, igen vele, onnan a faluból és csak annyit mondott üdvözöl Annamária és átadta a telefonszámát. Egyből felhívtam és meg is beszéltünk Pesten egy találkozót. Írtó béna voltam, mert véletlenül pont ugyanabban a kabátban volt, mint amiben utoljára láttam és rögtön azzal indítottam, hogy megkérdeztem nincs másik kabátod? Na de hogy meg is krémezzem a tortát mentünk kirándulni és első utunk a kocsmába vezetett, felhajtottam deci rumot és elmeséltem egy szűzmárjás viccet oszt csapkodtam a térdem, hogy érted nem, érted???
Annamária előző napokban döntötte el, hogy akihez hozzámegy az csak is hívő, diplomás és alkoholmentes ember lehet. Ráadásul még kemény dohányos is voltam, szívtam a mezítlábas Kossuthot. Tényleg egy főnyeremény, de kicsire nem adunk. Nejem nyelt egyet és Istenre bízta a dolgot. Uram, hogy ha Őt szánod nekem, akkor fejet hajtok az akaratod előtt.
A szülei eleinte hallani sem akartak rólam, megtudom érteni Őket, nem voltak könnyű helyzetben. A lányukat végig taníttatták, rengeteg időt és pénzt fektettek bele, vettek neki egy lakótelepi lakást, 2 diplomás zenészt faragtak belőle, aki mára tanár és erre jövök én a képbe, úgy néztem ki, mint Jimi Hendrix és Kurt Vonnegut keveréke. Vékony farmer, kerek orrú, lapos bőrcipő, piros-fekete kockás ing, az oldalamon nyúlfarok, bőrláncok mindenhol, zsebóra, és a pipadohánynak meg a tömőkészletnek kicsike bőrtáska. Tetejébe büdös volt a lábam, nem kicsit, nagyon. Mikor elmentem hozzájuk nem mertem levenni a lábamról a cipőt, de valahogy túltették magukat az első csapásokon.
Talán ott billentettem magam felé a mérleg nyelvét, amikor meghívtam Őket vacsorázni egy balassagyarmati étterembe és előadtam nekik a terveimet. Készülök könyvet kiadni, festeni, esti egyetem is szóba jöhet, zenélgetek s tényleg érezték milyen sokoldalú ez a gyerek.
Azt azért gyorsan hozzá kell tennem, hogy akkor éppen villanyszámlás voltam.
Nem mondom jó meló, szerettem csinálni, de villanyszámlásból egyből egyetemi docensnek készülni már nem kis falat, igazi kihívás, ezen a helyzeten már tényleg csak Isten segíthet.
Biztosan hiszem, hogy végig Ő tartotta kézben a szálakat és Ő hárította el az emberek szívéből az akadályokat, hogy befogadjanak maguk közé családtagnak. Mostanra talán már értik és tudják mi az érték. Szívesen megmutatnám nekik az adatlapom, amit a társkeresőbe adtam be, kész kabaré. Van a földön még egy ilyen hülye ember, aki nulla háttérrel ekkorákat blöfföl és végig nyeregben marad?
Volt egy szigetszenmártoni telkem, rajta egy kis parasztházzal, eleinte Annamária nagyon félt és előre kijelentette, hogy Ő nem lakik ilyen vályogviskóba. Adtam is fel hirdetést, hogy albérletet keresünk, de nem találtunk semmit. Kénytelen volt beköltözni hozzám a vályogviskóba. Laktunk ott vagy 3-4 évet, álmaink háza lett, nagyon szeretnénk újra egy ilyen helyet, otthonossá varázsoltuk. Ház előtt eperfa, alatta sétány, volt vagy összesen 3 méter, kavicsokkal kirakva. Udvaron 6 méteres fenyőfa, karácsonykor belepte a hó és azt díszítettük fel. Az első fiam Levente oda született, mézeskalács házikó. Volt egy kútgyűrűnk a kis ház mögött, körbevettük náddal, kavicsokkal és nyáron ott zuhanyoztunk.
Annmari előtt volt már kint velem néhány lány a telken, de nem nyúltak semmihez. A nejem volt az első, akire a szomszéd néni egyből megjegyezte, hogy látom szeret kapirgálni és kritikus szemmel mérte végig a kertünket.
Volt egy oldalső kis helység ajtólapokból összetákolva, ott töltöttük az első néhány éjszakát, amíg meszeltünk és csinosítgattuk a házat. Kint főztünk az udvaron egy kályhán, reggelre befagyott a tea, nejem nem mert kiszállni az ágyból, mert fűtés az nem volt. Mondtam neki Néró jó meleg, húzzuk be az ágyba. Néró egy hatalmas, fekete Labrador volt, jó fej, az ágyunk mellett lihegett.
Később az összes ajtólapot lebontottam és egybehordtam s meggyújtottam a HÉV melletti árokban, akkora tüzet csináltam, hogy a HÉV nem mert rajta átmenni, megvárták, amíg leég a nagyja. Én meg a teraszon ülve néztem, ittam a sörömet és tudtam élni.
Örültünk minden apróságnak, nejemnek lett állása, én meg az egyik lépcsőház elektromos helyiségében találtam egy hűtőgépet, ott volt már régóta. Estére elloptuk. Sikerült megoldani a vízproblémát is, az egyik szomszédom beépített egy szivattyút, meg egy tartályt. Arra vettem egy pici vízmelegítő készüléket.
Este aztán ugrálva mentünk a kocsmába, hogy lá-lá, lá-lá az állás, a hűtő, a meleg víz.
Tudtunk élni.
Így 12 év után meg azt mondom egymás nélkül nem megy. Néha egy-egy napot elutazik a gyerekekkel és jól esik egyedül lenni délelőtt. Végigtakarítom a lakást, zenét hallgatok, ábrándozok. De az ebéd már nem esik jól, nem is nyúlok hozzá. Megmelegíteni is lusta vagyok, nincs kivel megenni. Megvárom, amíg nagyon éhes vagyok és eszem hideget a hűtőből. Elé guggolok és mindenbe beleharapok kenyér nélkül. A délután már úgy telik, hogy nem találom a helyem, estére unottan telefonálunk egymásnak, hogy háááát semmi, és ott? Jó lenne ha itthon lennétek.
Eleinte ha egyedül aludtam otthon rémálmaim voltak. Később kihagytam a vacsorákat és helyette vettem 8 sört, akkor legalább biztosan aludtam.
Mostanában meg azt találtuk ki, hogy itt marad velem a Levente, Ő meg a Benjáminnal megy el.
Úgy sem jó, ott szuszog mellettem az ágyon és lerúg, forgolódik, az oldalamba tapos és horkol. Tiszta ideg vagyok, alig alszok valamit csak jönne már a reggel.
Ha meg kettesben maradunk és Anyósomék elviszik a gyerekeket, akkor az első este végre könnyed és felszabadult, de már a másodikon sóhajtozunk, hogy bárcsak itthon lennének.
Így 12 év távlatából azt mondom szükségünk volt a közös nélkülözésre és hogy nem hullott minden az ölünkbe az első szóra, ez tartott össze bennünket.
1Móz 2,18
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
Préd 4,10
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
Hjaj az esküvőnk, na az is megér egy misét, majd később elmesélem.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Világ hét fájdalma
Nem is tudom melyikkel kezdjem, zavar hogy egyik sem olyan súlyú, amibe az ember lelke beleroppanna. Szokták mondogatni, hogy a világ hét fájdalma ült ki az arcára. Nem arról szól, hogy valakit/valamit elveszített, inkább nem kapott meg.
Már elteltek évek így leírhatom. Volt egy ismerősöm, aki egy időben abból élt, hogy egy frissen megnyílt áruházlánc pénztárába ültette be a feleségét. Volt felvétel, jelentkezett, próbaidő és huss, pötyöghette az árakat. Emberünk, akinek álneve Barnabás szépen bevásárolt és beállt abba a sorba, ahol a felesége pötyögött.
1000 Forintos szalámira 100 Ft. Drága italokkal, kávékkal, luxus fogyasztási cikkekkel üzletelt. Számára az volt a nagyker és utána búsás haszonnal tovább adta egy piacon. Még ha féláron is árulta sem veszített vele semmit. Egyszer voltam a lakásukon segíteni egy szekrényt összerakni, megkínált füstölt heringgel, pezsgővel, kaviárral. Elég furcsán éreztem magam, sörhöz vagyok szokva.
Teltek az évek és az üzletlánc kirendeltsége új főnököt kapott. Valami feltűnt neki és kiszúrta Őket. Nem lett az ügynek következménye csak a feleségét bocsájtották el az állásából.
Barnabás napokig nem tudott aludni, még nekem is elmondta mennyire feldúlta a dolog, hogy ott volt a teli kosár és nem tudta kihozni, megszégyenítették sok ember előtt, rossz volt ránézni. Bosszút forralt magában és kis szünet után a felesége újra jelentkezett pénztárosnak ugyanabba az üzletláncba de egy másik helyre.
Csak arra az egy alkalomra fenték a fogukat és meg is lett. Púposra pakolta a bevásárló kocsit és másnap már nem is ment dolgozni a felesége, szent a béke.
Helyreállt a lelkében a nyugalom.
Szintén elfedték az évek, írhatok róla. Álnéven megint csak Barnabás (nem mindegy mi a neve?) sofőrként tengette. Magas beosztású embereket szállított gyorshajtva, rendőrökre fittyet hányva, hiába állították meg Őket, azonnal elnézést kértek és tovább álltak. Fene tudja jó arc volt, azóta nem láttam. Sokat lógtunk együtt esténként egy sörözőben és utána hazavitt állami pénzen, ittasan.
Nem számított semmi.
A hölgyekkel, lányokkal, asszonyokkal is így bánt, mindig mesélte a kalandjait. Aztán egy ráragadt és a kelleténél jobban belebonyolódott. A bajszicsarack részéről komoly volt az ügy, nem hiába ragadt. De Barnabás ugyanúgy bújta a szoknyákat, villant a szeme pajkosan. Feltűnt a barátnőjének is és az is nekem sírta ki a lelkét. Mivel bizalmas viszonyban voltam mindkettővel így nem kívántam én sem célszemély, sem áldozat lenni ez ügyben de okot sem szerettem volna szolgálni, hogy bármelyik is ellenem forduljon, így csak meghallgattam.
Bajszicsarack önálló életet élt és úgy vélte helyes dolog ha visszaadja az elszenvedett sérelmeket. Hagyta magát lerandiztatni és a dolog a kelleténél jobban sikerült, mert a másik férfi nyakában találta magát végleg, odaragadt.
Barnabásnak csípte a csőrét az eset és nagyon elégtételt szeretett volna venni, rossz volt ránézni. Esténként sörözgettünk és sűrűn hívogatta telefonon, hogy beszéljék meg, találkozzanak.
Nagy sokára rávette a bajszicsarackot egy kis süti mellett kávéra és közben lovagként viselkedett. Kezét is megfogta, lelkére is beszélt, egy csokor virág és leugrott a bugyi, volt egy kis etyem-petyem.
Barnabás a végén elküldte a csajt a francba és rápirított, hogy csak azért nem kellesz, mert egy ribanc vagy. A bajszicsaracknak a másik kapcsolata is tönkrement és azóta talán már megjött az esze.
Már megint múlnak az évek és ugyancsak Barnabás. Szép feleség, két gyermek, vezető állás, dől a pénz. Közben befűtött neki egy bajszicsarack és légyottok. Barnabás megunta az állandó szállodakeresést és vett neki egy kisebb lakást, kertest. Egy ikerház fele volt. Kellemes, csendes környék, befolyásos emberekkel, közbiztonság is.
Hamar odaszoktak, bebútorozás, tervek de semmiképpen nem válás. Bajszicsarack egy darabig pedálozott neki hogy de miért és akkor jöttem én a képbe. Iratrendezés, ez volt a dolgom, Ő meg a főnököm és mellékesen úgy szólított, hogy én kis csernusom, lelki szemetesládának használt.
Mesélte, hogy tartaná Ő mindkét frontot, de ha a bajszicsarack nagyon képbe akar kerülni lapátra teszi és mindent tagad. Végül nyugton maradt, de Barnabásnak egyre jobban tetszett a környék, egyre otthonosabban érezte magát és kitalálta, hogy megveszi az ikerház másik felét, odaköltözik az egészbe a családjával és a bajszicsaracknak vesz másikat.
Annak meg szúrta a szemét, hogy ennyire a háttérbe szorult és lelépett. A történetnek akár vége is lehetne ha Barnabás nem vette volna a fejébe, hogy az ikerház másik felét mindenképpen megszerzi. A tulajdonos nem állt kötélnek, ott élte le az élete javát és ott is tervezte a távozást az örök vadászmezőkre. Valószínűleg szintén módos ember lehetett, mert még arra sem ugrott, hogy a kelleténél több pénzt ígért neki. Elmérgesedett a dolog és szó-szót, kiabálás pedig ökölrázásig fajult.
Egyik reggel azzal állított be Barnabás, hogy kibaszok én ezzel, pokollá teszem az életét, rossz volt ránézni.
Kerített egy sokgyermekes cigány családot és ideiglenesen beköltöztette Őket az ikerház másik felébe. Fizetniük sem kellett érte, azok csak nézték a környék puccos házait, dikkmá.
A szomszédnak felőrölte az idegrendszerét az eset, nem telt bele egy év és meghalt, ráment a szívére. Nem ismerem a részleteket, de utána már Barnabás sem akarta megvenni a lakrészt. Mindenki nyugalomra lelt.
Barnabások, évek és megint nyugodtan közre adhatom, már nem fenyegethet veszély senkit sem. Gyerekkoromban Vésztőre jártam nyaralni az Okányi utcába. Lakott ott egy Barnabás, hős szerelmes és elepedt a szíve egy lányért, módos házba valóért.
Megadta a módját annak rendje szerint. Vasárnaponként szépen kiöltözött, elhívta a lányt sétálni, ment is de a szíve már régen másé volt. Barnabás tervezte a közös életet és megtette az első lépéseket. Jeggyűrű, lánykérés, bajszicsarack meg közben végig másra gondolt. Hiába no, ilyen a falusi élet. Mindennek megvan a módja. Barnabásnak piros pozsgás volt az arca. Fülébe jutott a hír, hogy a bajszicsarack valami idegennel a falu központjába és fagylalt. Barnabás kiköpte a tüdejét úgy tekert. Leste a sarokról, ahogy kézen fogva mentek és felszabadultan, mosolyogva, könnyeden. Fájlalta is, hogy neki ebben a mosolyban és kis gödröcskében a szája szegletében soha nem volt része. Leste a lányt estefelé, ahogy hazavette az irányt és erőt vett rajta. Nekitaszajtotta a szalmaboglyának és a felhajtotta a szoknyáját. Majd én megmutatom neked, hogy és próbálta maga alá gyűrni, rossz volt ránézni.
Sivalkodott a lyány és kicsődültek az emberek az utcára. Barnabást lefogták és kijött az urh. Börtön lett a dologból és azóta nyaralni sem voltam ott. Minek szépíteném a dolgot?
Aztán, hogy meséljek egy nagyon is személyeset én is vagyok Barnabás, de már inkább csak voltam. Egy barátom, akivel együtt énekeltem a kórusban Gábor nevezett el annak. Okát nem tudom, mert Zoltán vagyok, de aktív Barnabás koromban történt meg az eset. A zuglói önkormányzatnál dolgoztam, mint környezet tanulmányos. Valaki kért segélyt kimentem a lakására és dokument. Pár dologról megkérdeztem és kitöltöttem. Döntési pozícióban nem voltam csak javaslatot tehettem. Általában megadtam mindenkinek, kivéve egy két kirívó esetet. De az külön téma.
Becsöngetek egy lakásba és lenge öltözékű nő nyit ajtót, átlátszó, sötétkék hálóing, még vizespólóznia sem kellett úgy hegyesedett a melle a hálóing alatt.
Miközben én a paksamétát pakoltam az asztalra Ő bement a fürdőszobába és nyitva hagyta az ajtót. Ledobta magáról a hálóinget és nekiállt öltözni. Azt sem tudtam hova nézzek, nem tudtam a helyén kezelni a dolgokat. Emlékszem még gyerek voltam a tanyán, de már elmúltam 14 éves. Nyár, rekkenő hőség és jött a villanyszámlás hölgy. Én a gangon ültem egy fotelban, szüleim sehol és a nő azzal indított, hogy légy szíves vegyél fel valamit, mert egy szál gatyában mentem elé. Ő is zavarban érezte magát, ahogy én akkor, de voltam olyan hülye, hogy egyértelmű jelzésnek vettem és nekiálltam csapni a szelet. Rögtön becsuktam a dossziét és mondtam, hogy micsoda megismételhetetlen eset, Ön egy gyönyörű nő, ez pedig egy alkalom. Soha nem értettem a nők nyelvén, akkor sem. Azonnal kikérte magának és hogy mit gondolok én. Mint kiderült csak simán egy művészlélek, aki elég szabadon gondolkodott de eszébe sem jutott. Én meg ott álltam leforrázva s közben már tényként kezeltem, hogy mindjárt a kezeim között tapinthatom a feszes mellbimbót. Még megkérdeztem tőle, hogy nincs e valami rövid ital a háznál, mert eléggé cefetül érzem magam, rossz volt rám nézni. Erre elzavart, hogy azonnal takaródjon a házamból.
Utólag nem voltam rest és kiderítettem, hogy csak bérlő és van elmaradása bőven, a segélyt sem javasoltam, írtam egy két oldalas jelentést, hogy minden rendben, nagy a jólét. Nem is kapta meg, és én sem.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Gurfing
A nagyobbik fiamnak Leventének van egy osztálytársa, kis eminens fajta, jeleskedő. Testalkatilag nagyobb, mint a fiam és elég bumburnyák. Köszönni nem tanították meg, úgy megy el mellettem, mint a tyúk, amikor lel egy fél gilisztát és bújik vele futva és himbál két oldalra a csőrében.
Akkor figyeltem fel a srácra, amikor késő délutánig bent kellett maradniuk énekpróbán és szünetben a fiam vett magának az automatából egy forró csokoládét. A srác elakarta venni a fiamtól és úgy kellett meginnia, hogy futott vele s az ingére lötyögött. Ez nem volt elég, volt nála egy üres félliteres fantás doboz és azzal ütlegelte Levente fejét.
A fiam meg amilyen gyámoltalan hagyta magát.
Este felhívtam a srác szüleit és nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy beszéljenek a fiukkal, hogy tartsa távol magát a Leventétől, mert hosszú távon ez nagyon sok probléma forrása lehet, a fiam nem egyszer kapott beírást, amikor nem Ő volt a kezdeményező csak próbálta magát kimenteni és közben elfajult a dolog.
Hozzá kell tenni nem egy angyal Ő sem, ismerem a hibáit, de tény, hogy nem szokta piszkálni az osztálytársait. Szeleburdi, meg rohangál, de ennyi. Minden normális gyerek ilyen.
Másnap bement a srác és rögtön Leventéhez ment, nyilván nem tudta zsebre rakni, hogy felhívtam a szüleit. Azt mondta neki a mutató ujját a mellkasának szegezve, hogy ha azt akarod, hogy távol tartsam magam tőled, akkor ne gyere a közelembe.
A kis disznó, a kis eminens, még feltételeket szab.
Napokkal később olyan helyzet állt elő, hogy előre nem tervezett történelem órát tartottak nekik. Biztos valami félreértésből adódhatott, de tény hogy sok gyerek nem vitte a történelem felszerelését. Ha így alakul, akkor mindig jön a beírás, hogy a gyerek nem vitte a felszerelését az órára. Elég durván nyomják, mert minden apró piszlicsáré dolgot beírnak. Nemrég a fiam az osztály szekrényébe rakta a rajzfüzetét és elfelejtette kivenni. A tanár tudott a dologról, de nem engedte felállni a Leventét. Inkább beírta az ellenőrzőjébe, hogy nincs ott a felszerelése.
Engem nem zavarnak ezek a beírások, egyszer már válaszoltam rá, hogy tisztelt tanárnő, kérem csak indokolt esetben használja az üzenő füzetet.
Erre a tanárnő nem hitte el, hogy neki írtam, ezért nem írta alá, azóta én sem írok alá semmit, így megy ez. Kicsit pályát tévesztett a lelkem, olyan szinten türelmetlen a gyerekekhez, mint a benzinkutas ha nem lát jattot.
Lehet régebben sínen volt, de szerintem a mai magyar valóság vele is csúnyán elbánt.
Az én időmben tényleg csak akkor írtak bele ha baj volt.
Nos, ez a történelem óra úgy sikeredett, hogy a mamlasz gyerek sem vitte a felszerelését és osont oda Leventéhez, hogy figyelj Levi, véletlenül nem hoztam a töricuccot és ha beírást kapok otthon nagyon nagy baj lesz. Légyszi add ide a tied és cserébe adok valamit, amit kérsz.
Srác vélhetően azért Leventéhez ment, mert gondolta, hogy mi már szokva vagyunk a beírásokhoz és mi nem nagyon problémázunk a Leventével.
Téved, mert sokkal több figyelmet fordítunk rá, nem csak az a lényeg, hogy hozza a jó jegyeket, hanem pontosan tájékozódunk és mindent megbeszélünk vele haveri alapon. Tőlem nem kell tartania, ha nem indokolt nem balhézok vele.
Csak akkor szoktam letolni, amikor megérdemli.
Rosszul sült el ez a töricuccos eset, Levente nem adta neki oda. Srácnak meg nem tetszett és az egyik szünetben úgy megszorította a Levente vállát, hogy elsírta magát.
Ezzel még nem is volt vége, mentek ebédelni és Levente ahogy itta a pohár vizet, a srác megnyomta az arcát szándékosan és a víz a szájából az asztalra spriccelt.
Természetesen jött egy beírás, hogy ebéd közben rendetlenkedett.
Na ekkor begurultam. Mondtam a fiamnak, hogy egyet se félj, bosszantsd fel. Legyél okos és figyeld meg, hogy mire ugrik, mit nem szeret, miért haragszik, mire érzékeny. Figyeld meg és gyűjts róla információkat. Ha hozzád ér, akkor kiabálj rá határozottan és hangosan hogy ne nyúlj hozzám a koszos kezeddel te disznó. Legyél mindig mérges vele szemben, soha ne ijedj meg, mert nincs mitől tartanod. Ha megüt vagy bánt nyugodtan pancsolj be egyet neki de az orrára, hogy törjön el, folyjon az orra vére. Láttam már ilyet, azonnali pánikroham ha meglátja a saját vérét.
Tudom keményen hangzik, de a srác szülei nem foglalkoznak vele, a tanárokat nem érdekli, én nem állhatok állandóan a fiam mögött. Valahogy azonban elejét kell venni a zaklatásnak. A legjobb védekezés pedig a támadás. Nem szabad hagyni, hogy a srác büntetlenül, következmények nélkül zaklathassa a fiamat. Ha megtörténik, akkor az ötszörösét kell visszaadni és azonnal.
Hja, keresztény gondolkodás. Istenben hiszek és az nem egyenlő azzal, hogy velem/velünk szemben mindent lehet és hülyének nézhetnek.
Gyerekkoromban nekem is volt problémám, sarokba szorítottak négyen és elpüföltek. Utána egyenként kaptam el a srácokat, nem volt gond, többet nem próbálkoztak. Volt egy kétszer akkora srác, mint én, nagyon sokat szenvedtem tőle, rugdosott, elvette az uzsonnámat, húzta a hajamat.
Egyszer megláttam az utcán, ahogy ment előttem gyalog, én meg kerékpárral.
Felgyorsítottam és hátulról teljes erőmből nekimentem, nagyon meglepődött és alig bírt felkelni. Még egyszer volt vele egy konfliktusom, de akkor már ráéreztem az ízére a dolognak és jó erősen térden rúgtam. Utána menekülőre fogta és bemenekült egy közeli templomba.
Vittem Leventét suliba és végig a lelkére beszéltem, hogy legyél fiam határozott és kemény, nem kell tőle félni. Bólogatott, hogy jó apa rendben de tudtam, hogy ha éles helyzetbe fog kerülni, akkor megszállja a félelem, egyedül lesz és védtelen. Talán ha a düh annyira eluralkodik rajta, hogy visszaüt. Jön majd egy beírás de nem fogok vele foglalkozni, nem tetézem még azzal is, hogy lekiabálom miatta.
Valami matek ügy miatt egyik reggel az anyja vitte Őt és már pattanásig feszült a helyzet, mondtam a nejemnek hogy vegye elő a srácot és az egész osztály előtt kiabálja le, alázza meg, de úgy hogy fröcsögjön a nyála.
Mielőtt beléptek Levente megkérte, hogy inkább ne kiabálja le, valahol megértem de a srácnak mindenképpen el kell kapni a grabancát, így vagy úgy de le kell törni a szarvát.
Levente észrevett egy apróságot, srác rajong Garfield-ért, néha viccesen megjegyzi, hogy gurfild és olyankor nagyon ideges szokott lenni. Leventének tetszik ez a szójáték, srác meg túl komolyan veszi és baromi pipa rá.
Kitaláltam, hogy ne gurfildet mondjon legközelebb, hanem gurfingot. Gurfing, szép szó. Biztos repülni fog érte egy pofon, csak úgy kell intézni, hogy a tanár közelében történjen és jól láthatóan kapja a pofont. Akkor mehet neki a beírás és én is mehetek be, mint felháborodott szülő, hogy ez azért már mégis csak sok... blá.
Lehet szülőkre napjában többször is rátelefonálni, hogy a kicsikét nem ártana elvinni pszichológushoz kivizsgáltatni, hogy ha lehet akkor az otthoni frusztráltságot ne az én csemetémen vezesse le és ha legközelebb előfordul nem hagyom következmények nélkül s a végére még nyomatékosan beleböfögném a telefonba, hogy gurfing, hogy értsék miről van szó.
Végképp elvesztenék a fonalat.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/lotto.jpg "[kép]")
-- 1992. évi LXIII.
A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló törvény értelmében csak azok a válaszreakciók vannak, lesznek nyilvánosságra hozva, amelyekhez a tulajdonosuk hozzájárult.
Ezt a levelet sok, nagyon sok és annál is több @szerencsejatek.hu mail címre továbbítottam, majd meglátjuk mi lesz, hátha kihúzzák.
Üdvözlöm! A nevem Zvolenszki Zoltán.
Édesapám Zvolenszki István az 1970-es években aktívan lottózott, Ő volt a lakótelepen és a munkahelyén a lottóbizalmi.
Buzgárnak becézték, mert mindig tüsténkedett. Beszedte a lottópénzt, feladta a kitöltött lottószelvényeket, precízen dokumentálta, hogy ki milyen számokat játszott meg és az esetleges nyereményeket is.
Sajátságos lottószisztémát épített fel. Vásárolt 90db ping-pong labdát. A számokat 1-90-ig szektorokra és színekre bontotta, azon belül a páros és páratlan. Péntek délutánonként szertartásos lottóhúzást tartott a konyharuhával letakart vájlingból. Az öt szám kihúzása után egy büszke mosoly az arcán és felemelt mutatóujjal jelezte, hogy majd ezt nézzétek meg.
Olyan szintre emelte a számmisztikai tudását, hogy csodájára jártak a környékbeliek. Fizették neki a söröket és szájtátva hallgatták az elméleteket.
Valami alapja lehetett a képességeinek, mert ha a réten sétáltunk, akkor egy szemvillanás alatt megtalálta a négylevelűt, volt hozzá szeme. Messziről kiszúrta, én hiába erőlködtem, hogy legalább egyet találjak sosem sikerült.
Egyszer elvitt motorral a szegedi könyvvásárba és Makó környékén hirtelen megállt, leszálltunk, kitámasztotta a motort és visszaszaladt. Egy négylevelűvel tért vissza és vigyorgott hozzá büszkén.
A lakótelepen a Szóka Mari volt, aki hozta a szelvényeket, Apám a radiátor csövet kezdte el ütögetni a fakanállal és csődültek le a lépcsőházból az emberek.
Apám komoly ember lévén asztalhoz ült és precízen dokumentált, hogy ki melyik számot játszotta meg, mik az esélyek, mert a 46-ost már régóta nem húzták és az páros, zöld a hármas szektorból. Még a bolygók állása is kedvez, persze akkoriban még mit sem tudtunk az asztrológiáról. Ha valaki szerencsés csillagzat alatt született, mint a Nánási Imre a negyedikről, akkor művezető lett hisz a párttitkár lányát vette el. Így nem csoda ha néha egy rekesz kőbányait támasztott le az előszobában egy „na mi van szakik?” kíséretében. Összeverődtek a férfi emberek és sziszegtek az üvegek.
Apám levette a gázpalackról a konyharuhát, beleborította a pingpong labdákat a vájlingba, letakarta és feszült csend ült a konyhára, még az üvegek is megálltak a kézben. Legalább akkora figyelemmel kísérték az Apám által kihúzott és megjátszott számokat, mint a tévében az eredetit.
Egyszer volt egy hármasuk a közösben, nagy volt a riadalom, mint mikor tyúkok közé a gazdasszony szemet dob. Futkostak és csapdosták egymás vállát, hogy képzeld, összeszaladt a ktsz minden szegletéből és hallgatták, hogy melyik volt az a három szám, amit eltaláltak és Apámnak megengedték, hogy levezesse az elméletét róla, hogy miért és tulajdonképpen a negyediknek is ki kellett volna jönni de mindig olyan hülye számokat húznak.
Hitet öntött beléjük, de Ő maga is hitt benne, hogy egyszer sikerülni fog.
A munkahelyén nagy szervező és tréfamester hírében állt. Telente pirította a szotyit meg a tökmagot, belengte a lakást a finom illat s közben porciózta zacskókba, a munkahelyén 5 forintért adott egy zacskóval. Az egyiknek nem tudott visszaadni aprót, mondta kicsit várjon mindjárt lesz. Volt neki aprója csak előbb rárakta a rezsóra. Megvárta, amíg felhevül és fogóval lerakta az asztalra, majd odakiabált, hogy odaraktam a visszajárót. Amaz lebólintotta a dolgot s kisvártatva egy állati üvöltés hasított bele az asztalos műhely megszokott zajába.
Máskor meg együtt étkeztek az asztalosok egy nagy asztalnál és Apám nem szívlelte, hogy az egyik szaki kérdés nélkül elvesz ezt-azt a mások reggelijéből.
Mindenki kirakta maga elé, amit hozott és az meg körbenézett és egy áááá ez biztos finom lehet s elemelt egy jó falatot.
Apám kivágott egy darab posztót amorf alakzatban és beleforgatta lisztbe és tojásba, kirántotta. Csinált belőle vagy négyet és másnap bevitte.
Úgy ült, hogy szem előtt legyen s kibontotta az abroszból az étket látványosan.
A szaki, mint a vércse úgy csapott le a rántott húsra.
Volt nagy elképedés mikor ráharapott. Hiába no, Apám értett a pedagógiához is.
Akácvirágzás idején eltett egy virágot egy zacskóba és lefagyasztotta. Majd januárban bevitte a munkahelyére mikor a legnagyobb hó volt, hogy nézzétek, nálam az akácfák... és néztek rá nagyot.
Tudnék még ilyesmit mesélni bőven, mert ilyen ember az öregem.
Egyszer megengedte, hogy vele menjek a lottózóba. Mutatta az asztalt és a székeket, hogy azt Ő készítette. Leültünk a világoszöld furnér asztalokhoz, magam alá húztam a széket és tétován megforgattam az asztal lapjába épített szerencsekereket. Egy gumigolyó pattogott belül hang nélkül. Apám sorban állt, majd észrevette mit csinálok és elmagyarázta, hogy azzal Ő sosem játszana meg számokat, mert az teljesen a véletlenre épül, mindenféle szisztéma nélkül és az esélye, hogy kihúzzák ugyan megvan de … és hosszasan ecsetelte a színeket, szektorokat. A nagyapám és a nagymamám is serényen játszott Apám hatására és lelkesen várták a húzásokat. Kettes találatokra emlékszem, olyan volt nem is egyszer. De sajnos a nagyszüleim még azelőtt meghaltak, mielőtt Apámnak beteljesülhetett volna a hite.
Most 40 éves vagyok és nem emlékszem rá, hogy Apám mikor hozta utoljára szóba a lottót. Már több, mint egy évtizede nem játszik. Fáradt, reggel is és este is nyög, sóhajt ha lefekszik. Nincsenek álmai, nem ujjong és nem lelkesít, nem buzdít senkit, hogy játsszon meg számokat.
Pedig még mindig megvan a kockás spirálfüzetje, amiben dokumentálta az esélyeket és voltak állandó számai, a favorit. Hatalmas számok virítottak a füzet első lapján, ha megmutatnám neki talán még most is megélénkülne tőle, hogy igen, ezt mindig meg kell játszani, mert ezt egyszer kihúzzák.
Nem tudom Önnek mi a hatásköre, de volna egy tiszteletteljes kérésem.
Nagyon szeretném ha az Apám életében legalább egyszer érezhetné azt, hogy igen, ezért megérte, erről beszéltem, hogy csillogjon a szeme.
Nem lehetne csak egy kicsikét közbenjárni ez ügyben?
Csak öt számról lenne szó, nem olyan nagy valami de egy embernek hatalmas örömet tudnának vele szerezni.
Itt már nem is a pénzről van szó, mert mindene megvan neki, nem szenved szükséget semmiből.
Csak a tudat, hogy a hit, amit az önök intézményébe vetett, sok embert megtámogatott és hétről-hétre reményt adott, az nem volt alaptalan.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
SLAGOKA POTTER
(ne vihogj)
Jaj ezt muszáj elmondanom. Kicsit Hofi bőrében érzem most magam, mert a pocakom is akkora, meg a vigyorom is. A tehetségét meg kipótolom a lekezeléssel, lenézéssel és nagyképűséggel.
The Pompous Marsh-hen, mármint mi az anyád picsájáért használsz angol nyelvű idézetet aláírásnak, mottónak, kompótnak és ha azt hiszed a te seggedből süt a nap, akkor azt is angolul írnád le. De hülye mondat volt ez.
Mindegy.
Sem német, sem angol, sem francia embert nem láttam még, hogy büszkélkedett volna azzal, hogy beszél vagy ír magyarul. Jártam már angliában és akik ott beszéltek angolul nem voltak különb emberek nálam. Volt például egy összefosta magát koldus, akinek az anyanyelve volt angol, ha szétitta az agyát, akkor is többet tudott angolul és az angolokról meg az angol nyelvről, mint bármelyik slagóka, aki próbálja bevilágítani a seggével a napot.
Jaj ez most rosszul esik? Önérzetem nekem is van és folyamatosan diktálja, hogy ezt most ne írjam le, mert nem lesz jó vége, de mikor ránézek egyik-másik eltoszott ember profiljára, akinek egy nagy sirám halmaz az élete s néha még megtoldja azzal, hogy emós, akkor kinyílik a bicska a zsebemben.
Feszít ott aláírásnak, hogy temple of the akármi meg nothing black another l@fasz mother. Ez igen, de tényleg. Miért nem szúrod nyakon magad? Gondolod megállna az élet? Több sör jutna.
Egyébként nem is vagyok ilyen, nem kenyerem hogy kiosszam az embereket, csak dühít ez a faszoskodás az angol nyelvvel. Voltam eneszkába és ott mindenki alapból nyomja az angolt. Éjszaka mentem át egy hídon és megkérdeztem valamit gondolkodás nélkül válaszolt, de bárhol, még a sörözőkben is a csapos.
Kedvencem azzal előhozakodni, hogy a föld alatt minden ember egy nyelvet beszél és ugyanarra a mérlegre kerül. Hogy lehetne a földbe döngölni némelyik ember slagókáját?
Szükség van rá?
Nem erőlködöm, mert még céltáblája leszek, majd az élet megdolgozza.
Napokban itt járt egy ember, lehet ismeritek, a fűtő.
Általában csipkelődünk egy sör mellett. Én segítek neki sepregetni a ház körül és adom alá a lovat, hogy te elhízott sertés, kilóg a fogad, ha ebédelsz a szomszéd hívja a vágóhidat meg ilyenek. Ő meg azt mondja te ruppótlan senki, majd ha már sorba állsz az üres üvegekkel akkor legyen nagy a szád, tartsd el a családodat, menj dolgozni, menj vagont rakodni napi 3000-ért és megtudod mi az élet.
Szó se róla van alapja a szájalásnak ide is, oda is.
Egyszer csak könnyezni kezd. Sír, potyognak neki a meleg könnycseppek végig az arcán.
Azt mondja nem tudsz te semmit az életről, sem a gyereknevelésről.
Mutatja a telefonját én meg hőbörgök tovább, hogy mit akarsz azzal a féltéglával, még normális telefonra sincs pénzed.
Mutat egy fotót, aznap reggel fotózta.
Egy kisgyermek sírja, rajta friss virágok.
Nem mondtam még, kérdezte, volt egy 5 éves fiam és meghalt.
Megdermedt bennem a lélek, én erről eddig nem tudtam.
Hát ez az, mondja. Ma lenne 31 éves. Voltam kint a sírjánál és lefotóztam.
Eszembe jutott Benjámin, a kisebbik fiam, Ő most 4 éves és rendesen kommunikál velem, mondja hogy én vigyem óvodába meg menjek is érte. Nagyon ragaszkodik hozzám, nagyokat szoktunk marhulni, volt hogy az utcán négykézláb mentem, Ő meg a hátamon és mindenki csak nézett, hogy ezek milyen állatok.
Eszembe jutott, hogy egy év múlva még jobban kötődnénk egymáshoz, és úgy elveszíteni Őt.
Kérdezem, hogyan és hogy bírta a nejed?
Beteg volt a gyomra, utolsó hétre kiengedték a kórházból és vittük vidámparkba meg mindenfelé, sokat sírt, nagy fájdalmai voltak.
S a nejed?
Az idő minden begyógyít, közhely de tényleg így van.
Én a mai napig megvagyok rendülve tőle, hogy tudom.
Ennek az embernek az élete átértékelődött a szememben. Eddig lenéztem, mert hitelekből utazgatott egy hetes egyiptomi nyaralásokra és már előre vihogott, hogy ecsém a seggemet kinyalják, megy a dollár borravaló, dzsoni vóker jéggel a medence partján s allinkluzív.
Szánalmas, mondogattam magamban, szánalmas. Azt sem tudja egy évben hány nap van de arra a hét napra készül minden évben és utána nyögve fizeti vissza.
De aztán azt mondtam magamban, hogy neki ez jött össze, ezt élte túl, ezt dolgozta fel és ennek örül, ezt élvezi. Élvezettel éli az életét.
Eljön, fűt, takarít, hiányzik az összes foga de él és örül, tud mosolyogni.
Mondom neki félek, hogy ez velem is megtörténhet.
Azt mondja nem kell erre gondolni.
Mondom nem attól függ mire gondolok, jobb tartani tőle és tudni, hogy velem is megeshet.
Már miért történne meg veled, emelte fel a hangját.
Azért bazdmeg, mert van egy négyéves gyermekem, akkor nem történhetne meg ha nem lenne, de már üvöltöttem vele.
Kézfogással búcsúztunk egymástól, és másnap fel is hívtam.
Nagyot nőtt a szemembe ez az ember, hogy kibírta s főleg hogy tudok róla. Elmondta.
A kisebbik fiam mostanában teljesen kivan akadva. Van vagy inkább volt egy parkoló a benzinkút mellett a házunktól nem messze és volt ott egy autómosó. Ledózerolták, épül egy mekdónáldsz, jelenleg az alapja. Törik fel a betont gépekkel, meg markolókkal teherautókra.
Kérdezgeti, hogy akkor most hol lesz a mosó?
Mondom sehol, nem lesz és kész, vége, lebontották.
De nem érti, akkor hova mennek majd az autók.
Mondom másikba.
Az hol lesz?
Máshol és kész, de lassan vesztem el a türelmemet, aztán eszembe jut a fűtő gyereke, aki kicsivel volt idősebb az enyémnél és már csak egy sírkő van, ami emlékezteti rá.
Magamhoz ölelem és kérdezem tőle, hogy megnézzük a markolót?
Igeeeeeeeeeeeeeeeeeeen, válaszolja kitörő örömmel.
Besétálunk a felbontott területre, homok, kődarabok, kiálló vasak és egy magányos markoló nyitott ajtóval.
Beültettem a gyereket körül sem nézve, gondoltam biztos nyitva hagyta a kezelője, mit lehetne belőle ellopni?
Csináltam pár fotót, ahogy vidult az arca ér örült, hogy beülhetett egy markolóba.
S akkor kinyílt egy teherautó ajtaja, bent aludt a markoló sofőrje, csak felébredt a neszre. Jó nagy marha vagyok, hogy nem néztem körül. Nyikorgott az öreg teherautó, ahogy becsapta az ajtaját, majd megindult felém.
Mondom neki bocsánat, de...
Torkomra fagyasztotta a szót. Hagyja csak, semmi baj és legyintett.
A legyintésében benne volt minden. Az egész élete.
Beszélgettem vele pár szót és kérdeztem bor vagy sör?
Borozgatok, válaszolta.
Napi ötezret keres a markolóval, a sajátja a gép. De nemrég hajnal négykor jött fel vidékről az IFA-val, amiben aludt, mert nincs rajta műszaki és nehogy elkapják. Így napjában két gépen dolgozik és dupla bért kap. De már harmadik napja elfelejtették hazavinni Őt, még szerencse, hogy van nála pénz és tud venni kaját.
Az IFA-ban alszik éjjelente.
Készül a mekdónáldsz.
Másnap hoztam neki egy üveg finom muskotályt és beültünk az IFA-ba elkortyolni.
Mesélt ezt-azt.
Például, hogy ült egy évet katonai börtönben, mert hazament a tankkal, csak úgy szikrázott az út. Még be sem tudott köszönni, hogy megjöttem édesanyám s már vitték is el.
Aztán mesélte, hogy a hetvenes években traktoron ült, fűkaszán. Éjjel járta a főutak szélét és lecsapta a magasra nőtt füvet. Egyszer csak tiszta vér lett az üveg meg minden. Megállt és azonnal hívta a rendőrséget, mentőket. Egy részeg ember aludt a fűben és lecsapta a fejét.
Azt mondja a mai napig rémálmai vannak, akkor 3 napig nem dolgozott és azóta is elég sokat ivott, hogy elfelejtse de nem megy.
Néha hideg verejték a homloka, úgy ébred és utána már nem tud aludni.
Olajos a körme, a ruhája, a göndör haja és beszélget, nyíltan fogad, nem köntörfalaz, csak legyint.
Semmit sem tudok az életről.
Semmit sem tudsz az életről.
Azt hiszem kicsit eltértem az eredeti témától, de nem baj. Igazából én ilyen vagyok, magyarul beszélek s érthetően.
Persze mindez angolul mennyivel entellektüellebb lenne, én is tudom.
Például tutálibe-bálibe. Na?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Re: mailriport (négylevelű II.)
Feladó: Zvolenszki Zoltán <guga@interware.hu>
Címzett: szerencsejatek@szerencsejatek.hu
Másolat: webmaster@szerencsejatek.hu, info@szerencsejatek.hu, fogadas@szerencsejatek.hu, istvan.takacs@szerencsejatek.hu, leitereg.andras@szerencsejatek.hu, barnabas.singer@szerencsejatek.hu, internet@szerencsejatek.hu, Zoltan@szerencsejatek.hu, laszlo.somorai@szerencsejatek.hu, pek.peter@szerencsejatek.hu, bajko.szabolcs@szerencsejatek.hu, szekely.gabor@szerencsejatek.hu, geszosz.peter@szerencsejatek.hu, laszlo.vadasz@szerencsejatek.hu, szabo.sandor@szerencsejatek.hu, czepin.aniko@szerencsejatek.hu, molnar.hilda@szerencsejatek.hu, Janoska.andrea@szerencsejatek.hu, mona.fritzsche@szerencsejatek.hu, laszlo.kapas@szerencsejatek.hu, fekete.katalin@szerencsejatek.hu, peter.gerner@szerencsejatek.hu, molnarkr@szf.hu
Hjaj tésuram vagy tésasszony, majdnem elfelejtettem, pedig ez is nagyon
fontos.
A borítékos sorsjegy.
Apámék nyertek vele a közösben.
Fel léggömbözték a Multicar-t úgy mentek a beton kocsmába.
Nem tudom ki emlékszik rá, de voltak a mzzagra felfűzött sorsjegyek.
Narancssárga, zöld, kék, citromsárga, barna, piros.
Na erre beneveztek két kőbányai után a szakik, már a hatodik újra húzhat után
egyszer csak beütött a ménkű, nem emlékszem az összegre, de nagyon hüledeztek
meg csapkodták egymás térdét és még a kőbányaira is rárendeltek egy
rekesszel, virsli is oda lett téve főni.
A néni, aki árulta boldogabb volt, mint a szakik, mert elmondása szerint
ekkora nyeremény még nem ment ki a keze alól.
Ez a víztorony melletti ligetben volt, még az urh is odajött ellenőrizni, hogy
mi történt, mert akkora volt a zsibongás.
Sörös nyitva maradt 22h után is és főzte a virslit rendületlenül. Szakik meg
mentek srévizavé fosni a bokrok mögé, mert a szénsavas kihajtotta belőlük a
lelket is. Úgy recsegett a seggük, hogy az ember bele szégyellte magát és
inkább kapaszkodott a sörös üvegbe és bámulta az asztallapot.
Sörtül megittasodva aztán terveztek, hogy ülőgarnitúra meg végre egy új
kocsira is be lehet fizetni és várni 5 évet a Merkúrra.
Teljesen belelkesültek és hajnalig ápolták a kapcsolatokat. Mikor aztán a
sörös rekesz elfogyott és megindultak hazafelé, láttam Apámon hogy a dereka
is kiegyenesedett, hogy ezt Ő intézte. Kicsit slamposan tekert hazáig, de
délcegen.
Ez az Ő nevéhez fűződött.
Multicaron a léggömbök kipukkadtak és a sofőr is erősen szlalomozott a Budrió
lakótelepig, másnap el is késett, de nem rótta fel neki senki a táskás
szemeket és hogy 3 percenként rohant a budira, miszerint elnézést.
A brigád összeült és megtanácskozták, hogy benne van az ötéves tervben.
Akkoriban gyanús volt ha valaki azt állította munkahelyi baleset.
Inkább bevállalták a gyomorrontást az otthonról hozottnak, de a termelésnek
nem szabad leállnia.
Apám egy Czetka motort vett magának, oldalkocsist, de sokat röhögtem rajta
mire betanult rajta vezetni. Vagy ötször belevitte az árokba, merám nem úgy
megy, mint a sima motor.
Aztán az oldalkocsiba két zsák krumpli, dinnye meg tök. Tanyáról behozni jó.
Ha meg beleülsz akkor tojásfejed van a sisaktól.
Egyszer megpakolta dióval de kiszakadt a zsák, a Dandé Jani csípőre tett
kézzel vihogott, ahogy Apám a két kezével merte vödörbe a diót. Törték, aztán
leadták a szuperbe. Akkor még nem volt teszkó.
Volt a szuper oszt jóvan. Kávédarálót ütögető nyugdíjasok, hogy a maradék is
kijöjjön. De volt diódaráló is meg mokkás lány, aki a kávét főzte, be fínom
illatok. Meg utasellátós sütik. Kék, piros fénylő papírokban csokis piskóták
és krémek.
Szóda, jaffa, málna és kőbányai.
Napokban beszéltem egy emberrel a rendszerváltás utáni privatizációról, hogy
miért került szinte minden külföldi kézbe. Azt mondja, mert magyarországon
nem volt pénze senkinek.
Voltak, éltek, de egy határt nem bírtak túllépni, itt nem tudtak kifejlődni
tőkések, csak az átlagnál jobb életmódúak, mondjuk hogy nagy háza lett, de
külföldre akkor sem mehetett. Esetleg vadászhatott, meg messziről hajbókolt
neki mindenki, de hatalmas vagyona akkor sem volt.
Meg minek? Ilyen helyen mit csinált volna vele? Dupla málnaszörp vagy dupla
adag vadas? S ha már nem bírja a bele? Holdra viszi föl a felhalmozott
forintokat? Elengedi vagy mi? Vesz egy föld holdat és utána odapisál a
sarkába?
Szóval ez volt a nagy nyeremény. Letépték a két sarkát és utána úgy ugráltak,
mint a gyerekek.
Valahogy a virsli íze is jobb volt, vagy másképp éreztem, de a lényeg, hogy
most nem enném meg.
Akkoriban május elsején gyűjtöttük a jegyeket. Ha valaki nem jött vonulni
elkértük a jegyét és volt sör meg virsli. Este meg vacsora, hatalmas adag
rántott hús rizzsel és kovászossal. Volt, aki reklám szatyorba dűtötte az
adagokat és vitte haza. Hozták ki neki hatossával, amennyi jegyet sikerült
neki begyűjteni. Aztán a tányér ételt borította bele a nejlon zacskóba.
Nem szólt neki senki.
Volt tombola is, Apám nyert egy üveg konyakot és ez hitet adott neki, hogy nem
elveszett ember, újult erővel lottózott, hátha neki is jut a fazékból.
Mostanában mondogatja, hogy szerinte csalás, mert akkoriban szinte minden
héten volt ötös, most meg néha hónapokig. Megváltoztak a számok? Aztán röhög,
van egy sunyi gödröcske a szája sarkában, szerintem onnan veszi a számokat.
Mert az elfogyasztott sörrel egyenes arányban mindig mást mutat.
> Tisztelettel Zvolenszki Zoltán
>
> http://www.guga.hu
>
> A jelszó: 291e0805e250f712
>
> Érvényesség: 2007.06.08.
--Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ma local credit mentes voltam.
Fonok1 szeemezget fonok2-vel, utana be az agyba szundizni egy kicsit.
Ugy nez ki, hogy kihivtam a szerelot, ugysem tortenik velem semmi izgalmas.
Csoda folytan fizetés, tünetmentes pepsi light on.
Diozom, hogy ugh kőcsőg fidesz.
Most irtam meg a 2258974562358745895214587456987214587458745810. empeharom adathordozom (DVD).
31% -os a processzorom.
Vagyis nem 31˚ geek létemre.
Esni fog, az esik az eso, már dörögés.
Ma vonatmentes voltam, kib. MÁV.
Ma odajon hozzam Fonok1 es kerdezi, Szia?
Kor?
szerinted...
Me Popsi light mentes voltam, ugyanez németül: ohne cucker frei.
F1, jaj.
Ma delutan szerelik fel a kamerakat a gepteremben, hetenként F5.
Csengőhangom bongó, hogy fogom bírni péntekig az álmosságtól?
Hianyzik a volt munkatarsam és kivertem a huvelykujjamrol a bort, szoval szorgalmas volt a mai nap.
Fonok1 men tudja, hogy mi az a light linux, kozben fonok2 mondja neki, hogy live linux.
Ennyi esszel, tobb erovel.
Na kene irni vmi ertelmeset.
Kezdek valahogy kiegni.
Ugy erzem egyre laposabb szinvonalu a lógóm.
Munkatarsam hamarosan (a jovo heten), mit szol hozza fonok1.
Fonok1 ma odajott hozzam.
Gondolom a munkaugyisek osszefosnak magukat a gyonyorusegtol ha kiderulne, hogy mit muvel.
Pepsi1-et dugott fel.
Mind ezt az ejszaka kellos kozepen.
Mi a tosz van?
Ennyire raerunk?
Masnap dolgozni meg ki fog menni?
[Szerkesztve]
Legkozelebb rátetovalom a pocsere a nevem gotikus betukkel.
Eljen!
Ez kell a nepnek!
[Szerkesztve]
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/spirit.jpg "[kép]")
Márpedig léteznek...
Első alkalommal a Ria néninél találkoztam vele. Egy szobát béreltem tőle, kb. 4 évig laktam ott nála, Anyám helyett Apám volt, tényleg összeszoktunk és megkedveltük egymást.
Ha akkor leültem volna beszélni egy pszichológussal, akkor azt mondta volna pihenjek többet. Kommersz válasz, elcsépelt tanács és mikor az ember élete megfeszül, akkor élesebben csengenek a húrok.
1993 volt, az ELMŰ-nél dolgoztam, mint válogatott villanyszámlás. Szerettem csinálni azt a munkát, több volt a jattom, mint a fizetésem.
Reggel 5h-kor keltem. Fogmos, start metróval kispestre. Villanyóra leolvasás első körben majd délelőtti pénzbeszedés, ebéd, beszedett pénz befizetése saját otp számlára. Pihi egy hűvös helységben, néha elaludtam egy órácskára és nyálam folyására ébredtem, ahogy a mellkasomra hűlt. Délutáni pénzbeszedés és kokettálás mindenkivel. Délutáni pénzbefizetés saját számlára. Utána a helyettesítéssel indultam. Mindegy ki volt otthon, szélesen mosolyogtam és kotyogtam, mint egy rossz kávéfőző, mindenkit levettem a lábáról. Még a legzordabb, legádázabb embert is megnevettettem egy kicsit. Nagyon hülyének kellett lennie ahhoz, hogy ne nevessen.
Kérdeztem mit főz, kedvencem, hmmmmmmmm húztam el a szám. Odaadnám a napi bevételem érte ha kaphatnék egy falatot. Kaptam, plusz egy kis jattot.
Este végeztem, már sötét volt.
Rengeteg pénz volt nálam, szívesen ittam volna egy sört, de nem lehetett.
Vettem 4 üveg világos sört és két üveg barnát.
Éjfélre értem haza Ria nénihez. Szerencsére éjféli bagoly volt, tévézett sokáig és készített vacsorát. A Néró kutya vigyorogva lábazott és böhöm testével megpróbált mellém préselődni a fotelba. Néró ne lábazz.
Sörbontás, hirtelen leszalad kettő és a harmadikat már megiszom és élvezem is. Fejembe száll. Megiszok még egy barnát és alig bírom tartani a fejem. Elalszom a fotelben, Ria néni ébreszt, hogy menjél már aludni. Néró örül nekem, fekete színű labrador.
Elmegyek peselni mielőtt ágyba zuhanok. Éjjel még felkelek, mert feszít a hólyagom és gyorsan megiszom a maradék két sört. Azonnal elalszom tőle és az órára ébredem. Fogmos és kezdődik minden előről. Sokáig hittem benne, hogy az elfogyasztott sörnek köszönhetően tudtam magam kipihenni, mert reggelente úgy ébredtem, mint az órarugó. Frissen, fitten.
Akkoriban 20 éves voltam, most 40. Ha mostanában iszok meg hat üveg sört már nem kelek fel sehogy, éppen ezért nem is szorgalmazom.
De nem erről akartam beszélni, hanem, hogy léteznek.
Ria néninél egyik éjjel arra ébredtem, hogy valaki áll mögöttem. Félelmetes érzés volt. A levegő a tüdőmbe szorult. Kiáltani szerettem volna de hang nem jött ki a torkomon és nem is láttam ki áll mögöttem csak éreztem. Nem tudtam mozdulni.
Mint ha halott lettem volna, de ébren és közben pontosan tudtam, hogy alszom. Elmúlt, de később visszatért.
Tél volt és csípős hideg. Éjjel megint arra ébredtem, hogy valaki áll mellettem. Nem ember volt, teste sem volt de ott állt és figyelt, én meg lebénultam.
Láttam a falat, ahogy befelé fordultam és éreztem a jelenlétét. Próbáltam küzdeni ellene, de nem ment.
Majd erőt vettem magamon és elindultam a szobából kifelé. Nem láttam magam körül senkit, eltűnt. A kíváncsiságom legyőzte a félelmem és kimentem megnézni hol van. Láttam, ahogy Ria néni aludt az ágyán és Nérót, ahogy elkezdte csóválni a farkát, többre nem emlékszem.
Másnap reggel elmentem otthonról, Ria néni általában délig aludt.
Késő este megérkeztem és sörbont.
Jó nagy marha vagy fiam, kezdte...kis szünet után. Tegnap éjjel csukott szemmel mászkáltál a szobámban, pofozgattalak, hogy ébredj fel, de nem ment. Aludtál, visszakísértelek az ágyadba és horkoltál tovább.
Ledöbbentem, és akkor jutott eszembe az álmom...
Magam sem mertem elhinni, hogy igaz volt és megtörtént.
Elteltek hetek és már vágytam arra a bénult érzésre újra álmomban. Nagyon félelmetes és egyben különleges érzés volt.
Soha nem akkor jött, amikor vártam. Mindig akkor, mikor már elfelejtettem.
Éjjel kinyitottam a szemem és az ablakhoz mentem, hogy kinyissam, meleg volt.
Egyre melegebb lett, hiába vártam a hűvös szellőt, forrt a levegő körülöttem. A nyitott ablakban álltam és próbáltam beleszippantani a hideg levegőbe kívülről, kidugtam a fejem, hogy lélegezzek. Elhúztam a függönyt és akkor megéreztem, hogy ott áll velem szemben. Nagyon magas lény volt, a harmadik emeleten laktam, de leért a lába a földig és teljesen sötét volt, hatalmas erővel.
Megragadott és kirepített az ablakon, izzott a levegő körülöttem. Villanyvezetékek mentén és fák koronája mentén repültem el, alattam a város.
Soha nem volt szebb élményben részem, csecsemőpózban repültem a város fölé és egyre magasabbra, mint az üstökös és tűz volt körülöttem, égetett. Egyszer csak megszűnt az erő, ami lendületet adott és a kis fénylő pont, ami alattam volt, a város, egyre nagyobb lett. Zuhantam le és jeges borzalom lett rajtam úrrá, hogy mindjárt becsapódom.
Ria néni keltegetett.
A konvektor mellett feküdtem csecsemőpózban és rugdostam álmomban, arra ébredt fel és átjött a szobámba.
Nem tudtam visszaaludni és sokáig feldolgozni a történteket, hogy miért látok csukott szemmel és ki ez a visszatérő lény, mit akar tőlem?
Közben eltelt 20 év, lenyugodtam, megnősültem és stabilizálódott az életem. Talán ha öt alkalommal látogatott meg álmomban a lény, de már nem féltem, élveztem, akár egy jóféle drog, legalább annyira különleges.
De nem találkoztam már vele több éve.
Viszont most, hogy meghalt a szandai papa és átjárta az agyam az öreg szenvedése és nem tudtam szabadulni a gondolattól, ahogy az öntudatlan teste közel két napig zihált, mint egy futó ember és végre háromszor felköhögött és elhagyta a testét a lélek. Csütörtök este volt, már lefeküdtünk aludni, de nem bírtam. Folyton a pénteki temetés járt az eszemben. Hogy oda kell mennem a ravatalhoz és megnézni a holttestet, pedig még soha nem láttam közelről ilyesmit.
Megülte az agyamat a gondolat, hogy a papa teste most valahol egy hűtőben van, az a test, ami sokszor megveregette a vállamat és kínált egy kupicával, hogy gyere fiam. Amíg élt a papa természetes volt a gondolat, hogy idős és megfog halni. Tudtam róla, de nem hittem el, nem akartam elhinni, hogy ez egyszer megtörténhet vele és megtörtént. Most hogy túl vagyunk rajta, a család, sokkal rosszabb. Nagyon hiányzik a legyintése és a hangja, hogy ugyan hagyd el fiam.
Nejemmel ültünk és azt kérdeztük magunktól ha a pap itt lenne mit mondana erre a helyzetre, amibe kerültünk?
Mondtam, hogy valószínűleg semmit. Neki tervezhető élete volt. Sokat, keményen dolgozott és elégedett ember volt.
Most ha fiatal lenne hiába dolgozna keményen, kisemmiznék és semmibe vennék a munkáját.
Ezek a gondolatok cikáztak az agyamban. Ittam két sört és elszenderedtem, a hólyagomra ébredtem, hogy feszített.
Felkeltem és örültem, hogy végre reggel van, mekkorát aludtam és milyen jól kipihentem magam. Elmentem wécére és hallottam, ahogy az egyik szomszédban beszélgetnek. Gondoltam milyen szép reggel és milyen jól esik ez a beszélgetés, hogy biztos a kávé mellett s utána indulnak.
Befelé menet ránéztem az órára és este 23h volt. Ledöbbentem, mi történt?
Mi ez az egész? Nyitott szemmel voltam utána sokáig és zaklatott.
A papa járt az eszemben végig, hol van vajon most és mit gondolhat? Semmit?
Holnap a ravatal, hallottam, hogy összevarták a száját mert csúnya volt, nagyon szétnyílt.
Hármat felköhögött és utána... igen és utána?
Hol van most a papa?
Hajnal kettőig bírtam, megint feszített a hólyagom, kábán botladoztam ki a wécébe és vissza, majd megint a papára gondoltam. Hessegettem magamtól és nem tudtam tőle szabadulni.
Gyorsan kellett Őt öltöztetni, mert a teste nagyon hamar megmerevedett.
Ki öltöztette?
Hogy csinálta? Odament és...? Vagy vannak olyan emberek, akik ezt a munkát mindig elvégzik pénzért? Utána hova vitték a papát? Mondták telefonba, hogy a koporsót megvették már aznap és abba vitték el Őt.
Másnap biztos megkell néznem, biztos ott fognak nógatni, hogy na Zolikám gyere...
Kapkodtam a levegőt, hideg verejték a homlokomon, lerúgtam a takarót magamról és oldalra fordultam.
Láttam az előszoba éjjeli fényét, a világító telefont, ami nélkül éjszaka csak tapogatódznék. Valami nem stimmelt.
Ott állt valaki mellettem és megragadta az oldalamat.
Elkezdte rángatni jobbra, balra. Üvöltöttem volna de nem ment, egy hang sem jött ki a torkomon, de éreztem ahogy a testem mozgott az ágyon.
Arra ébredtem, ahogy jobbra balra mozog a felső testem.
A végén már nevettem, hogy ilyen nincs.
Felkeltem, hogy igyak, mert kiszáradt a torkom. Fél három volt, azt hittem sosem telik el az éjszaka. Visszafeküdtem és eszembe jutott, hogy a papa szeretett engem, a család is szeret enegem, a feleségemet és a gyerekemet, nem olyan közegben leszünk holnap ahol vádolnának bármiért is.
A papát én úgy szeretném megőrizni az emlékeimben, ahogy élve láttam, mosolyogva, piros pozsgás arccal és derűssen.
Sikerült ezzel magam megnyugtatni, de aludni már nem tudtam. Nem ettem semmit és nem is ittam, úgy indultunk el a temetésre.
Utolsó pillanatig nem gondoltam rá, hogy mi vár ránk.
Ahogy beléptünk a kapun már éreztem az űrt, a papa hiányát, hogy nem fog elénk jönni, hogy mi van fiam?
Olyankor mindig rohantam a nyári konyhába tölteni egy felest és utána váltottunk pár szót. Most bűntudatom volt, hogy szabad e innom ugyanúgy belőle?
A papa mit mondana?
„Fiam kettőt is, egészségedre, Isten és a bor soha el ne hagyjon”
A sorrendre nagyon vigyázott.
Ittam gyorsan kettőt, hogy ha még is úgy alakul, akkor legyen bátorságom odamenni a ravatalhoz.
Nem volt így sem, kézen fogtam a 3 éves fiam és elindultunk sétálni a dombon. A gyászolók pedig odamentek hozzá és páran összeomlottak, ahogy meglátták a testét. Sikoltoztak, hogy papácska. Egyik össze is esett és úgy támogatták.
Közben a fiam mivel semmit sem fogott fel az egészből, nekiállt a sírok között futkározni, hogy nézd virág, megsimogatom.
Egyszer csak elpattant a gombja és leesett a nadrágja, közben pisilnie kellett és nekem meg ömlöttek a könnyeim.
Nem kellett visszatartanom, nem látott senki, meg különben is minek? Ki fog felelősségre vonni érte?
Kerítettem az egyik sírról egy mazzagot és ahogy kötöztem össze a fiam nadrágját megkérdezte, hogy miért sírsz?
A papáért sírsz kérdezte komolyan?
Valamit csak leszűrhetett az egészből, mert figyelte ki miről beszél, hogy a papa többet már nem jön haza, elment végleg.
Áhagytam, ne gondolkozzon ilyeneken még.
Kézen fogtam és elindultam vele a pap házához.
Akkor engedték le a földbe és dobálták rá a virágokat. Utoljára még visszanéztem, szép koporsója volt.
Visszaértem a papa házához és nyitva volt a kapu meg a ház ajtaja. Kicsit megijedtem, hogy valaki kihasználta, amíg temetésen voltunk.
De nem, két rokon serényen főzte az ebédet.
Kérdezték, hogy mi is a neved?
Zoltán, Annamarinak a férje vagyok.
Hja már tudom, te bejáratosabb vagy a házba, ha megjönnek a vendégek kínálgasd Őket itallal, kérték.
Megkönnyebbültem, hogy kaptam feladatot és senki nem szól majd, hogy ellógtam a temetésről a fiammal.
Közben levettem róla a szakadt nadrágot és átöltöztettem, beültettem a tv elé. Hátra fordult, hogy itt aludt a papa. Magamhoz öleltem, mert éreztem Ő sem tud mit kezdeni a helyzettel, csak érzi történt valanmi súlyos dolog, hol a papa.
A ravatalhoz direkt azért nem akartam odavinni, mert ha meglátja még odamegy hozzá, hogy papaaaaaaaaaaa és nevet.
Jöttek a rokonok és a vendégek a temetésről. Foglaljon helyet itt, húztam alá a széket, erőset, édeset vagy keserűt? S pörögtem, jobb volt elfoglalni magam, mint leülni és várni, hogy valaki leitasson.
A falu kántora külön részt érdemel, majdnem megvertem. Csak a mamára való tekintettel fogtam vissza magam.
Beült középre és felhajtott vagy négy felest, legalábbis annyiszor töltöttem neki de az üveg is ott volt előtte. Míg én körbejártam addig nyilván nyakalhatott. Akkora ember volt, hogy alig fért be az ajtón.
Dolmány vagy valami súlytásos nemzeti ruha volt rajta, mint a Csurkán,. Ez még nem lett volna gond, de höhögött, hogy tudok ám én rendőrviccet is és mondta...
Körben a rokonok és vendégek, mindenki nézett rá megilletődve, hogy mit csinál ez az ember, hogy viselkedik? Nem igaz, hogy nem volt még gyászoló háznál és nem tudja ilyenkor mi illik.
Már a harmadik viccet mesélte, amikor egy hirtelen mozdulattal felálltam, csörgött a szék hangosan, ahogy az asztal alá toltam és bevágtam az ajtót magam mögött.
Később indult haza, hogy neki randevúja van valami szőkével és közben gurgulázott. Álltunk a kapuban hárman, de velem nem fogott kezet, tőlem nem köszönt el. Valamit megérezhetett.
Alig ettem valamit, kínálgatás közben belenyaltam a pálinkába és hazafelé szótlanul utaztunk, el is aludtam.
Felfoghatatlan, hogy már nincs.
Nejem másnap mondta, hogy papácskának első éjszakája volt a föld alatt.
Nehéz, megemészthetetlen gondolatok.
Felhívta a mamát, hogy tudott e aludni, de nem vette fel a telefont. Mama másnap egész nap a sírnál ült és sírdogált, több, mint 60 éven keresztül minden este egy ágyban feküdtek. Nehéz gondolatok.
A papa meg a mama beszéltek már előtte róla, hogy vajon ki temeti a másikat. Hát ím eljött az idő és a papa ment el elsőnek.
Aznap este már előre vártam a lényt, gyere aztán beolvasok és már előre röhögtem, hogy mit akarsz te tőlem? Mit gondolsz még is mire mész?
Egyszer engem is elviszel és ott leszek kiterítve, összekötözött szájjal, mozdulatlanul?
De nem jött.
Viszont jobban tudatosult bennem, hogy szeretnünk kell egymást és támogatnunk, amíg itt vagyunk a földön. Keresni a kötelékeket, nem engedni az elhidegülésnek és az érzéketlenségnek. Elég ha a papára gondolok, a mosolyra az arcán, ahogy futkároztak körülötte a dédunokák.
Minden embernek ez a vége, azóta beivódott az elmémbe. Arra sem haragszom, aki szándékosan megbánt, minek mikor csak most él, de egyszer Ő is egy halott ember?
Próbálom megérteni.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Szívbe parkoló markoló...
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
A cím eredetileg szívbe markoló parkoló akart lenni, de az értelmetlen.
Miért ez nem?
De.
Lépjünk túl ezen.
A két fiam nagyon szeretett a közeli benzinkút parkolójába focizni, távirányítós ótózni, csak úgy ni, vagy bármi, de kijárni.
Nem volt ott csak aszfalt, de sok jó fotó és kisfilm készült ott.
Egyszer csak munkagépek jelentek meg és elkezdték lebontani az autó mosót, a parkolót feltörni, hogy gyors éttermet építsenek a helyébe.
Mikor a fiaim észrevették mi történt kérdőre vontak, hogy apa mi lesz?
Játszótér fiam, szép játszótér, de én sem értettem.
Mentem kérdezősködni és szerencsére a sors összehozott Feri bácsival.
Feri bácsi napi 5 küvecsért markolózik exparkolót + hajnal négykor behozta a pótos Ifát, mert ha azon is dolgozik dupla bért kap, csak az a probléma, hogy nincs műszaki az Ifán.
Feri bácsi csütörtök hajnalban jött be az Ifával, este elfelejtették hazavinni, telefonált, hogy mi legyen s megígérték neki, hogy másnap hazajut vidékre.
Arról nem mesélt, hogy van e családja, de tételezzük fel, hogy tartozik valakihez.
Szombaton még hálát adott a sorsnak, hogy hozott magával kicsivel több pénzt, mert még mindig nem vitték haza. Tudott venni cigarettát és egy üveg bort a párizer mellé.
Vasárnap reggel még mindig az Ifában dekkolt és gondoltam meglepem egy kis ebéddel. Vittem neki forró levest és másodikat + egy üveg bort és két műanyag poharat.
Beültem mellé az Ifába és beszélgettünk.
Azt mondja ellopott egy tankot fiatal korában, azzal ment haza az anyjához. Már várták a rendőrök és kísérték vissza. Közel egy évet ült katonai börtönben.
Később véletlenül levágta egy fűben alvó ittas ember fejét fűkaszával.
3 napig ivott utána, de a mai napig visszatér az álmaiba, pedig elgurult 25 év azóta.
Feri bácsi csinált valami furcsát, széttépte a menetlevelet és dohányt sodort beléje. Ki sem hagyhattam, mondtam neki mikor katona voltam én a diófa levelét szívtam, annyira nem volt pénzünk cigarettára, de szedtem már fel utcán dekket.
A nikotin nagy úr, legalábbis az volt akkoriban a testemnél.
Olyan, mint a Mahorka, mondja. Azt én is szívtam gyerekkoromban, egy orosz katonatiszt adta és sokat mesélt mellé, hogy megölte a fiát egy medve...szünet. De az öreg nem reagál. Nem figyel.
Koncentrál, sodorja a menetlevélbe a dohányt, meggyújtja és ideadja. Két slukk után majdnem kiszédültem az Ifájából. Évek óta nem dohányoztam.
Az öreg kedves ember, mindkét fiam megjegyezte és a meleg ebédért cserébe mindkét fiamnak megengedte, hogy beüljenek a markolóba és az Ifába.
A nagyobbik fiam még vezethette, kezelhette is a markolót.
Feri bácsi lassan 4 napja aludt mosdatlanul és étlen az Ifájában, hiába, mégis csak egy multinacionális cég gyorsétterme készül.
Vagy csak elméletileg tartozunk az unióba és minden szabályra magasan szarunk? Mert, hogy Feribának nem lesz nyugdíjja. Nincs Ő bejelentve, azt mégis minek? Fizetni utána a járulékokat?
Fene se érti ezt. Valahol egyetértek a vállalkozóval, aki alkalmazza Őt, meg nem is.
Tudom, hogy elméletileg , de a gyakorlatban...
Érted?
Bennünk magyarokban még él ez a basszunk ki a rendszerrel és érvényesüljön az egyéni érdek.
De a mondás nem véletlenül van, hogy a fejétől bűzlik a hal.
Feri bácsi az utolsó láncszem, ebben az evolúciós bürokráciában, amit ma magyarország megél.
Jaj, most jövök rá, hogy kicsit a politikába hajlott a téma. Már nem szerkesztem vissza, de nem is erről akartam írni.
A cím nem véletlen.
A kisebbik fiam minden reggel megkérdezi, hogy akkor most hol lesz az autómosó?
Sehol?
Az hol van?
Nincs, nem lesz, megszűnt létezni, felejtsd el!!!
De, de, de akkor hol mossák le az autót?
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Hagyjuk...zene állj.
Imádta az autómosót, esténként sokat ücsörögtünk mellette és néztük az autókat, ahogy behajtottak, nem egyszer kikönyörögte, hogy hagy nyomhassa meg a zöld gombot, ami beindítja a rendszert.
A kisebbik fiam nem mert beszállni a markolóba, de a nagyobbik megtanulta a kezelését 5 perc alatt.
Mondtam is a Feribának, hogy maga biztos nem úgy élvezi a munkát a géppel, mint a gyerekek.
Aztán még szereztem neki vevőt egy teherautó abroncsra, amit bográcsoláshoz fognak később használni.
Boldogan ment végre a boltba és vett vacsorát, cigarettát és egy flakon koccintóst.
Mondtam neki többet abból ne vegyen, mert az méreg, nem bor.
Csak legyintett, hogy hova már, mindjárt végem, utána meg már mindegy, a föld elnyel így is és beszállt az Ifába elszívni egy cigarettát.
Feri bácsi a külleme ellenére kellemes ember. Ha valaki hajlandó vele kezet fogni és túltenni magát az olajos, koszos körmén, a büdös ruháján és a kialvatlan szemén, akkor egy emberrel találja magát szemben, akinek ugyanúgy vannak problémái, mint nekem, másnak.
S nem utolsó sorban kedves volt a gyerekekhez, jobb, mint a vidámpark. Ott azt hiszem egy 3 perces menet 2000 Ft, bár attól függ mire ülsz fel.
Ez a markoló azonban egy életre szóló élmény, azóta mindkét fiam nyaggat, hogy menjünk Feri bácsihoz, sajnos azóta átment egy másik helyre dolgozni, megint valamelyik multi.
Ha tudnám hol van odaballagnék egy forró levessel.
Nem írok tovább, a képek és a film sokkal beszédesebb.
Megtölt s lenéz 113mb MP4
[link]
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Jövőkép 83
Egyik délután mentem az óvodába a nejemmel a kisebbik fiamért és egy magán gimnázium előtt mentünk el az utcánkban. 4-5 fős lánycsoport diskurált kiélezett hangnemben, hogy húú nekem ötös lett, azt hittem bepisilek...én is féltem végig, de jól sikerült, átengedett, aztaaaaa és kacagtak.
Mondom a nejemnek, hogy képzeld el a szandai mamát és az Erszi nénit ilyen szituban, hogy vihorásznak a kapualjban, meg csivitelnek, mint a verebek, hogy de izgi és napokig készültem.
Jót nevettünk az abszurd helyzeten, 83 éves néniknek más gondja van. Menet közben a kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás mintájára kitaláltam, hogy kevés vagy, mint vénasszonyban a vizsgadrukk muhaha.
Elteltek napok de valahogy ez a jelenet mindig visszakúszott az elmémbe és jókat derültem rajta. Volt egy szabad délutánom és úgy gondoltam itt az ideje tekerni két órát. Fel a kerékpáromra és zene, napszemüveg. Nem volt határozott célom, hogy merre menjek, csak úgy toronyiránt, széllel szembe és az óperenciáson túl, mindegy csak mesés legyen.
Egyszer volt, hol nem volt egy szűk utca. Poros, ódon házával, hűvös pincefuvallat a kapualjban, máló vakolat, büdös kukák, igazi uniós állapot. Teherautók álltak a ház előtt, emberek jöttek-mentek bútorokkal, izmok megfeszültek, fújtattak, erek kidagadtak, veres arc és fúúú, öhhh, hááá, tegyük le...
Asszonyok csiviteltek és pörö, pörö perlekedtek az emberekkel, hogy nem lesz baj, jaj.
Asszonyom, csak nyugodtan bízza ránk, mi ebből élünk, nem lesz semmi baj, kikartonozzuk.
Megáltam, félrehúzódtam egy fa árnyékába és csak lestem a történéseket, közben szólt a zene a fülemben.
Eszembe jutott egy Práter utcai jelenet, a haverommal félrészegen arra mentünk és éppen költözködött valaki. Leraktak egy szép ágyat a teherautó mellé és mentek vissza. Mi összenéztünk Böcével és azonnal a vállunkra kaptuk, befordultunk a Gólya utcába vele és iszkiri.
Kimentünk egészen az Üllői útra és ott leültünk egy kisbolt elé. Böce hozott söröket és kényelmesen hátradőltünk az ágyon, nagyon kellemes érzés volt és nagyokat vihogtunk, hogy most biztos keresik.
Később jött egy ember és kérdezte mit csinálunk itt és hogy? Nem értett semmit az egészből.
Én jelentkeztem szólásra és vázoltam neki, hogy a mama meghalt, hírét vettük, hogy a galád család széthordja a vagyont. Jöttünk mi is és csak ez maradt nekünk, elhoztuk s most leültünk kicsit pihenni, mert még messzire kell vinni.
Megkínáltuk hideg sörrel, leült Ő is az ágyra és beszélgettünk.
Sorsát panaszolta, már nem emlékszem mit, de megindító volt. Olyannyira meghatódtunk, hogy eladtuk az ágyat neki. Két láda Heineken sört vett nekünk a boltban, utána segítettünk felcipelni az ágyat a lakására.
Késő estig nyerítettünk és csapkodtuk egymás térdét Böcével. Kiültünk egy parkba s hajnalig vedeltük a sört...
De nem ez a lényeg, nem erről akartam írni, ez csak úgy eszembe jutott.
Volt ott egy nénike, nagyon öreg, nagyon lassan ment. Nem volt neki senkije, pontosan látható volt és érezhető. Vibrált a levegőben, hogy a munkások csak tessék-lássék módjára pakolták a koszos bútorait.
Azt az épületet kiürítették és lebontásra ítélték, néhány ablak bedeszkázva. Az önkormányzat nyilván mindenkinek biztosított másik lakást.
Nem ismertem a pontos helyzetét senkinek, csak megálltam a fa alatt és megpróbáltam elképzelni a néni életét.
Férje régen meghalt, talán a gyermeke is vagy külföldön él vagy az is beteg. Ha a néni kb. 80 éves, akkor a fia, lánya simán lehet 50.
Márpedig 50 éves emberek tudnak úgy lebetegedni, hogy nem tudnak többet felkelni, mondjuk agyvérzés.
Lényeg, hogy a néni körül nincs hozzátartozó, aki szeretné és gondoskodna róla. A melósokat az önkormányzat fizeti és, mint ha alantasabb lenne az egész, nem szívesen teszik, kényszerből, teher nekik, idegesek és szándékosan dobálják a bútorokat. Rossz volt nézni, legszívesebben odamentem volna, hogy jónapot, rokon vagyok, innentől átveszem az irányítást.
De eszembe jutott, hogy a természetfilmesek sem avatkoznak bele ha egyik állat lesérül és egy másik azt megeszi. Csak szemlélődők messziről.
Ezek is állatok.
Néninek volt megszokott élete, étele, amit hoztak neki minden nap. Persze ezeket csak képzelem, elképzelem és próbálom beleélni magam a helyébe. Voltak nagyon régi, kopott bútorai, azokat láttam is. Hosszú évek óta nem láttak fényt és súrolószert. Néni megszokta már, alig bírt mozogni, kevés volt benne a vizsgadrukk.
Volt tévéje és szomszédja, aki néha ránézett, hogy él e még vagy hívja a halottkémet. Jónapot ikszike, jól tetszik ma lenni?
Igen aranyom, csak ne fájna így a lábam és oldalra dől kicsit a botjára...
Régebben öcsémmel fosztottunk madárfészkeket. Este zseblámpával, bevilágítottunk és riadt tekintetek, elrepülni alig bírtak. Kivettük a tojásokat vagy a fiókákat és Apám azt is mondta, hogy szórjuk szét a fészket, hogy ne jöjjenek vissza.
Nem jó a veréb a tető alatt, teliszarja a padlást.
Másnap újraépítették a fészkeket, olyanok, mint a halak, azok is 5 percig ha emlékeznek valamire, de ragaszkodnak az élőhelyükhöz.
Belegondoltam, hogy a néni az új helyen hogy vezényli le mit hová tegyenek? Látta már előtte a lakást? Más családok biztos elmentek előtte felmérni a környéket. Néninek meg mindegy volt, bármit tehettek vele.
Volt egy megszokott élete és egyszer csak kapott egy levelet, tessék innen elmenni, más épül helyette. Ereje sem volt hozzá, hogy választ írjon rá, talán még mindig úgy hívja, hogy tanács, a lakás is tanácsi.
Ázott veréb módjára állt a teherautó mellett és némán tűrte a munkások szitkait. Megalázták a bútorai miatt, hogy a fotelnak zsíros a karfája, minden büdös és ápolatlan.
Néni! Magának már rég megkellett volna halni!!! Tudja?
Minek tetszik élni? Élet ez? Nemsokára pelenkázni fogják... csak képzeltem a melósok gondolatait. Kikartonozásra ügyet sem vetettek, vihogtak szégyentelenül.
Hangosak és szemtelenek voltak, mint ha ingyen dolgoznának.
Közben kerültem egyet, mert már felfigyeltek rám, ahogy ott állok a fa alatt és bámészok.
Később előállt egy taxi a néninek, az már óvatosabban kezelte...teherkocsival együtt el.
Nem tudom hová költözött.
Elhatároztam, hogy másnap visszajövök és bemegyek a házba körbenézni.
Délután megint szabad, órácskát tekerek, de már határozott céllal. Viszont lemerült elemmel, feledékeny vagyok, épp hogy sikerült egy fotó. Mehettem volna máskor is, de ennyi elég, nem csak az elem merült le, én is.
Megtaláltam a néni lakását, nem volt nehéz. Egy szintes udvarra néző lakások U alakban. Az övé volt az ápolatlan. Mindegyikről elvitték a bejárati ajtót és törött üvegek, szemét, dobozok, festékes dobozok, ott maradt edények.
Beléptem a lakásba és álltam ott egy kis ideig, fülemben motivációs zene szólt, kattintottam egy fotót, akartam többet is, de már késő.
Néni talán ablaknál ült és nézte a híreket, micsoda szörnyű világ, néha postás, kisnyugdíj, emlékek, Ő is volt lány, biztos udvaroltak neki, csapták a szelet, ahogy Ő mondaná.
De nem maradt neki senki, falakról süt a magány és a tehetetlenség, nem szeretném így végezni.
Hol lehet most? Milyen lehetett az első éjszakája az új helyen? Berendezték neki a lakását a melósok? Minden a helyére került vagy csak tessék-lássék módjára?
Lesz neki szomszéd, aki figyel rá, hogy mikor kell hozzá hívni a halottkémet vagy a csukott ajtó mögött egyedül fejezi be és búcsúzni is csak az fog tőle, aki betemeti pénzért?
Szereti Őt valaki?
Tervezi az életét egyáltalán a nénike? Vannak neki álmai, hogy majd így kéne és várja izgatottan, hogy beteljesüljön? Lelkesedik? Van neki jövője?
Kérdések, amire soha nem fog válaszolni senki sem, valós helyzet de csak a képzeletem játszik velem, néni mit sem tud róla, hogy kattog rajta az agyam.
Csak messziről szemlélem, nem avatkozom bele.
Az ágyát sem loptuk volna el Böcével, talán majd jövőre.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/gugapost2.jpg "[kép]")
Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Ki evett a tányérkámból? Életízesítő
Ma délután itt járt a Didyman, mindenki tápdoktora. Már az első pillanatban láttam rajta, hogy kivan, mint a szódás lova. Kérdezem mi?
Meleg van...
Meg barátnőjével is, volt egy kis frontátvonulás.
Nem úgy lépett be az ajtón, hogy na mi van vén buzi, csak leomlott a székre, hogy áhhh.
Éppen csak a fejét nem temette a karjába.
Boromból is kért, rögtön mondta, mentegette magát, hogy mindjárt hoz másikat ha kell.
Miért ne kéne?
Nem bírom ezt a meleget.
Tényleg lassúak a mozdulatai.
Bortól sem élénkül, barátnőjével telefonál, hangja elhalkul, pedig szívesen érteném.
Inkább megragadom az alkalmat és kiszaladok még egy üveg borért, de biztos, ami biztos hozok kétfélét. Ki tudja miféle gusztusa van, fene a belét, de közben vigyorgok a hülye fején.
Szemére vetettem, hogy ilyen kis piszlicsáré problémákon kiakad? Tudod te mi miken mentünk keresztül a nejemmel 12 év alatt?
Előzmény:
Aztán még volt az is, hogy ma délben én főztem ebédet. Vettem csirkét, fokhagymát, vöröset és friss kenyeret. Tényleg áldásos csirkepörköltet rittyentettem, megnyaltam utána...
Kacsazsíron pergeltem a fokhagymát jó bőven, adtam hozzá rengeteg vöröset, darált paprikapépet, amit szandáról hoztunk, mama csinálta. Tengeri só, lestyán, majoranna, bors, paradicsom.
Főzni azt szeretek, tényleg jó végigcsinálni, a bogrács a gyengém, ha lehetne egész nap mellette állnék.
Tehénpásztoroktól és birkapásztoroktól tanultam főzni.
Mégelőzményebb, vagyis sokkal:
Gyerekkoromban lejártam nyaranta Vésztőre, az Okányi utcába Kovács Endréhez. A helyi tsz birkapásztora volt, nemes lelkű ember. A kolbásznak mindig a nehezebb végét fogta meg.
Ő tanított meg főzni bográcsban, kint a legelőn késő délután, alkonyodott. Gyűjtöttük a fát, szedett gombát, szelte a szalonnát, csípte a szemem a hagyma. Megvárta, amíg nem lángol csak magas hőt ad a parázs és fölé rakta a bográcsot. Sercegett benne a zsír, demizsonból bor, kutya a lábnál lihegett és várta a falatot.
Csillagos éjszaka volt, kint aludtunk a fűben és a hajnal pacsirtákkal keltett. Ilyen gyermekkorom volt.
Utózmány:
Kész lettem az ebéddel, rákóstoltam és úgy véltem még egy csipet ételízesítő, inkább adok hozzá, mint túlsózzam. Tényleg remek lett, illatára szomszéd is lejött és beköszönt. Kérdezte leves vagy pörkölt? Pörkőőőőőőőőlt válaszoltam gurgulázva, én mindig pörköltözök.
Megjött a nejem és asztalhoz ültünk, finom és nyalogatja a szája szélét.
A szívemet tettem ebbe a pörköltbe, lélekben jártam a legelőt s közben pucultam a hagymát.
Mégutózmányabb:
Kérdezem Didyman-t, hogy éhes vagy babám? Egyébként büdimennek hívom csak van, aki nem tudja kiről van szó. Nagy hórihorgas, ha elindul feltöri a betonyt, akkora lába van. Lányok ránéznek már az orrhosszból levágják, hogy van alatta lelet.
No de nem ez a lényeg, mármint nekem.
Éhes volt a szentem, hát melegítettem neki csirkét és vágtam hozzá egy kenyér sarkot, jó friss.
Elérakom, hogy ne, egyél. Addig, amíg forró...
Telefonál, súg, búg a barátnőjével.
Ejjh fiatalság.
Közben elmentem a kisebbik fiammal sétálni és idő múlva jöttünk csak meg. Büdimen már éppen készülődött elmenni.
Ott hagyott egy települő gépet az asztalon és a csirkepörit, amiből lehet evett, de csak keveset. Kenyér is beleharapva figyel.
Kérdem nem ízlett? Délben főztem és én, tudás van benne, finom?
Aszongya meleg, elvan telve a gyomra. Mindegy nem firtattam, engettem útjára, szeva.
Egyedül maradtam a kisebbik fiammal Bendzsóval és egy települő géppel, egy fél üveg borral, egy tányér étellel, amiben benne a kanál.
Bort már ittam, most éhes vagyok.
Ránéztem a tányérre, kilógott belőle a csirke, a kanál és a tányér mellett az omlós friss kenyér beleharapva.
Gondoltam bemegyek és melegítek magamnak ételt. Előveszek egy tányért, merek bele és szelek kenyeret, töltök hozzá pohár hideg bort.
De elszégyeltem magam. Eszembe jutott nagymamám, aki átélt két világháborút.
Két világháborút átélni innen gondolva jelentéktelen dolog. Hajlamos az ember azt hinni, hogy ilyen velünk nem történhet meg. Ők is azt hitték. A nagymamámba az élet beleverte az alázatot és megbecsült minden falatot, anyit éhezett.
Ha családi ebéd volt és kínálgatták, akkor csak legyintett, hogy hagyd el Marikám, nekem jó lesz, amit az unokák meghagynak. Svalóban (Sváby?), összeöntögette a maradékokat egy tányérba, leült a sarokba és azt ette. Utólag belegondolva azt hiszem azért, mert röstelte volna kidobni az otthagyott lögyböklékeket, amit a gyerekek túrtak a levesből.
Félt, hogy megint ínséges idők jönnek?
Tesco pénztáránál sorban állva elég röhelyesnek hangzik az ilyen, de tény, hogy megesett.
Nagyapámnak nehezebb volt, Ő romániában harcolt a nemtudom miért és kik győztek, de mesélte, hogy rettentő hideg volt. Lövészárkot ásott többedmagával és lelőttek közülük párat.
Az ilyen történeteket mindig úgy kezeli a tudatom, hogy ez velem nem történhet meg, ugyaaaaaan és csak nevetek...
Nagyapám is napokig éhezett, mert nem vittek nekik élelmet. Mozdulni nem tudtak, mert azonnal lőttek rájuk, pokoli helyzet.
Végül elcsendesedett a román árok, már nem válaszoltak a puskáik, mindenkit kilőttek. Kimerészkedtek és tényleg, csend volt, mozdulatlanság, dermesztő hideg.
Emlékezett egy helyre, kilőtt egy román katonát, megakarta nézni.
A sisakja félrefordulva, a fején találta el. A fegyvere a hasa alatt, tarisznya az oldalán.
Elvette tőle a fegyvert, lőszert, lehúzta a lábáról a bakancsot és a zoknit. A tarisznyájában meg talált kenyeret jéggé fagyva, éhezett. Azt ette meg...
Nem mesélte tovább a történetet csak feküdt az ágyon és nézett rám nyomatékosan.
Ma ezt úgy mondanák, hogy öregem ez átjött.
Elfelejtettem, hogy ez volt a legeslegelőzményebb.
Nézem Büdimen tányérját a benne hagyott s kihűlt étellel, első körben undor fog el, hogy a kanállal Ő evett, a nyála a kenyéren rajta. De aztán eszembe jut, hogy mit szólna nagyanyám, nagyapám? Mire tanítanának? Ők kidobnák?
Először csak leültem a számítógép elé, amit félbe hagyott és sűrűn klikkelgettem, hogy iken akarom, tudok róla, elfogadom. De a szemem folyton a tányérra tévedt, amit ott hagyott. Ittam egy félpohárkával a finom borból és belefelejtkeztem a telepítésbe. Közben nekiálltam kényszeresen rendet rakni az asztalon, mindent a helyére.
Fiók kihúz, csavarhúzó bele, csavaros doboz oda, blá...
Nem maradt más csak a tányér az asztalon, benne a kanál, amivel evett és mellette a kenyér. Felemeltem a kezembe és a számhoz tartottam, éreztem a nyálát rajta.
De azt is, ahogy a nagyapám a szájához emelte a fagyott kenyeret, mellette a halott katona...
Közben a fiam ott nyüzsgött körülöttem, apa rajzolhatok?
Eltereltem a figyelmemet az éhségemről azzal, hogy papírt adok...
Visszaültem, mert kellett egy enter és igen, engedélyezem...újraindítja most?
Végtelennek tűnt az idő, amíg megint elindult.
Észre sem vettem, nem volt tudatos, ösztönösen vettem a kezembe a kanalat.
Előttem egy tányér megkezdett csirkepörkölt. Én meg egy éhes ember, így megy ez, tágítsuk az ingerküszöböt. Lenyeltem az első falatot, kissé fanyalogva, mert kihűlt, de azért finom. Mégis csak én főztem.
A lestyán nem túltolva, nejem párszor mondta, vigyázzak vele, mert ha túl sokat rakok bele átveszi az ízt teljesen az étel, de ez most pont jó volt.
Kellemesen édes, pont annyira sós és finom csirke, a kenyérbe már úgy haraptam bele, mint aki sohasem evett. Kipucoltam a tányért Büdimen után és úgy vigyorogtam, mint egy jóllakott óvodás.
Végig az járt az eszemben, hogy olyan vagyok, mint egy hajléktalan az önkiszolgáló étteremben, eszi meg a maradékot.
Hogy is szól a mese?
Ki aludt az ágyacskámban?
Vagy ki nézte a tévécskémet?
Ki pingelte netecskémet?
Szita-szita péntek, szerelem csütörtök,
ki ivott utópiám?
[link]
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Benziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn
Tekerünk a szuzukival a frissen megnyílt M6-os ótópályán. Nejemmel megbeszéltük, hogy minek 5 percenként szívrohamot kapni a 6-os úton a szabálytalanul előzők és gyorshajtók miatt. 1500 Ft-ot megér a nyugalom.
Már hazafelé jöttünk a telekről, mögöttünk 3 csodálatos nap, mindenki ajakig koszos, mosdatlan. Levente zenét hallgat, Benjamin szuszékol és folyik a nyála a nyakára, nem nyúlok hozzá, nehogy felébredjen csak lopva nézek hátra.
Nekem is nyúlik az állam, de nem merek elengedni egyetlen ásítást sem a nejem miatt, mert vezet. Régebben a 200 kilós Zsuzsi anyakocán teszteltem, hogy odamentem az ólajtóhoz és szünet nélkül ásítoztam. Egyszer csak a koca is és az oldalára dőlt, elkezdtem vakarni a hátát és elaludt.
Mikor a hentes nyakonszúrta Anyám sírt, a hentes meg is jegyezte, hogy nagyon nehezen döglik meg, mert szerették.
Kolbásza azért finom volt.
Mondom a nejemnek vigyázz!!
Egy kanyar után, a felüljáró aljában távolabb egy autós lengette a karját. Összenéztünk, hogy most mi legyen? Megálljunk?
A kocsiját nem láttuk még pontosan, mert egy utánfutó volt rákötve és rajta befóliázott bútorok. Sötétkék WW kombi, aztán kimondtam a varázsszót, álljunk meg neki.
Pedig hátul a két gyerek és mit ne mondjak, más sem hiányzott csak a mások nyűgje. De az ótópályán a forgalom gyér, hátha tényleg bajban van.
Tudtam, hogy az M6 bevan kamerázva, mert egyszer a nagyobbik fiam elkezdett sipítozni, hogy hasmenés. Kiugrott a kocsiból, papír és mire végzett ott villogott egy rendőr autó mögöttünk kérdőn, hogy segíthetünk?
Már tekertem le az ablakot jó előre és a férfi ingatta a fejét mosolyogva és azt még sikerült elcsípnem, hogy zines.
Tessék? De akkor már kiszálltam.
Köszönöm, hogy megálltak, de nem tudnak segíteni és én sem láttam messziről, hogy Suzuki. Az én autóm diesel üzemű, nagyon messziről jövök és bíztam benne, hogy elérem a következő benzinkutat, de kifogyott.
Felajánlottam neki, hogy használhatja a mobilomat ha kell, de mondta, hogy az van neki is.
A legjobb az lenne ha valaki elvinné egy kútig meg vissza, megfizetné.
Mutattam az alvó gyereket hátul, hogy ez az egyedüli akadály, de amúgy nagyon szívesen.
Beszálltunk és tekertünk tovább s kíváncsian néztük a visszapillantótükörben, hogy megáll e valaki más.
Nem állt meg senki, amíg mi láttuk.
Közben eltelt egy év, újra nyár.
Ücsüküé szokta mondani, fene a frakkját, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.
Fillérre pontosan kiszámoltuk a hétvégét, hogy mennyit kell tankolni oda-vissza. Gyerekeknek 3L tej, bográcsoláshoz hús, hagyma, fűszerek, egy üveg finom bor.
5000 Ft ment a kasszába és azt otthon is hagytuk a Pünkösd utáni hétre kezdésnek s még kenyér is kell.
Kis pénz sütizni meg üdítőre a gyerekeknek, haláli ahogy majszolják a süteményt és a kicsi tele szájjal megjegyzi, hogy fim, fiom... és közben a szájához emeli az üveget és ott marad a száján a nyoma, nem törli le.
Ez is érdekes. Gyermekeket és idős embereket nem zavar a szájuk széléhez tapadt morzsa vagy nedvesség. Simán megvannak vele, csak akkor törlik le ha szólsz nekik, hogy Papa ott egy morzsa a szája szegletén. Pedig nyilván ugyanúgy érzi, mint én, csak nem jut rá ideje, vagy már nem annyira fontos.
A lényeg az, hogy a pénztárcánkban nem maradt csak 380 Ft hazafelé és a benzint is sikeresen kifurikáztuk a környéken, kis kirándulás.
Hazafelé indulva nem elég, hogy a friss cseresznyétől olyan hasmenést kaptam, hogy csak vigyorogva ültem a fajanszon és kínomban már röhögtem, hogy épp felálltam de már ülhetek is vissza s mindezt egy órán át.
Mindezek tetejébe még nem biztos, hogy hazajutunk, nincs elég benzin az ótóban.
Súlyos gyomorgörccsel szálltam be az autóba és zártam be a kaput, majd gó.
Magamban végig gondoltam, hogy az első benzinkútnál kiállunk és a nálunk lévő 380 forintot beletankoljuk az autóba sűrű bocsánatkérések közepette, de ahogy készítettem ki a pénzt 100 Ft elgurult és beesett a kézifék mellé elérhetetlen helyre, később még biztos fog problémát okozni.
Nagyot röhögtünk a nejemmel, hogy ennyire szerencsétlenek nem lehetünk, pedig de.
Jött egy Esso és kimondtam a varázsszót, álljunk meg!!
Kiszállok, srác leszáll az árnyékos hokkegyliről és mondom szia, az a gondom, hogy nincs elég benzinünk, de a pénzünk is elfogyot, nem jutunk haza. Viszont...(s itt már elkezdte ingatni a fejét) itt a személyi igazolványom és odaadom a fiam telefonját (14E Ft.) s 4 nap múlva újra erre jövünk s kifizetem az ezrest, amit beletankolnék.
Gondoltam hátha átmegy bólogatásba, de nem, könyörtelen, még rávágja hogy próbáljuk meg egy másik benzinkútnál, nem messze nyílt egy új...
Nejem közben lehúzta az ablakát és nyújtotta ki a pénztárcát, hogy van még benne 280 Ft, azt tankoljuk bele. Srác mindjárt pattant és jelezte, hogy azt lehet.
275 forintnál megállt és hálásan megköszöntem. S még elmenőben rákérdeztem, hogy ennyire visszaélnek? Micsodaaaaaaaaaaaaaaaaaa? Nyújtotta el, ha azt a pénzt, amit elloptak most a kezembe kaphatnám boldog ember lennék.
Nejem meg rám vigyorgott, hogy na mi van, lement a gyomrodról a lelki teher?
Az le, de a cseresznye még mindig dolgozik...
1L benzin az 20km, hazaértünk és még azon vihogtunk, hogy elfogyott a tej, sebaj, eladjuk a maradék benzint.
16. Lk 6,31
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
Keserűség van a lelkemben, mert még ha szem előtt is tartom Isten kérését és természetesnek is veszem, nem találok viszonzásra. Olyan érzésem van, mint ha itt Magyarországon indult volna el az ítélet és mindenki:
1. Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.
2. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3. Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői.
4. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.
5. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.
De csak hessegetem magamtól a gondolatot, hogy áááá dehogy. Biztos máshol is rossz és ott is zord az emberek lelke. Aztán eszembe jutnak az erdélyi rokonaink, hogy milyen szegények és kilátástalanok, nincs semmilyük csak a nyagy szívük s a határtalan kedvesség, amivel fogadnak, mindenüket megosztják velünk.
Én például beengedem a szórólapost a házba. Hozzám csenget, mert enyém a bal felső, első. Ha nem vagyunk itthon, akkor egyel lejjebb nyomja, de oda már kiírták, hogy ide ne csengess, mert magánlakás?
Má nem azért, de melyik nem az?
Tudom, hogy jönnek haza a lakók és egy laza mozdulattal kiszórják a ládából a nem oda valót. Reggelente lemegyek és összeszedem az eldobott csikkekkel együtt, megfogom a taknyos papírzsebkendőt is a lépcsőn.
Egyszer az egyik lakó megkérdezte, hogy magának fizetnek ezért és közben kérdőn csodálkozott rám...???
Nem, én itt lakom, válaszoltam.
S tényleg, egyszerűen kellemetlen ha jön valaki hozzám és látja ezt a sok szemetet a lépcsőházban, a kertben a csikkeket, szélfújta újságokat.
Napi 5 perc és minden tiszta. A ház takarítója meg hetente csak kétszer jön, a maradék napokon nincs kötelessége.
Hogy is mondja Vonnegut? Ha magyar a barátod nincs szükséged ellenségre.
Vajon mire alapozta ezt egy második generációs amerikai író?Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Tanuljunk angolul.
Tamás olvas.
Mit csinál Tamás? Tamás olvas.
Péter re bell.
Ambi pur.
Mit csinál Ambi? Ambi pur.
What the fuck Peter :confused:
Péter lábadozik.
Mi? Nem lázadozik?
De és nem adja vissza a harangot.
Kit érdekel?
I wana fucking Peter.Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
A fekete macska
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/blackcat.jpg "[kép]")
Tisztelt XY!
A nevem Zvolenszki Zoltán, 40 éves vagyok, házas és két gyermek apja.
Egy barátom ajánlotta, hogy forduljak Önhöz segítségért.
A probléma, hogy van a szomszédom, a K.J.
Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, milyen kategóriát merít ki az eset, minden esetre én zaklatásként élem meg.
Az egész 2005 nyarán kezdődött egy parkolóhellyel. Akkor költöztünk ide és nem tudva az íratlan szabályokról elfoglaltam a parkolóhelyét. Mivel nem szólt érte így nem tudtam róla s többször is előfordult, amikor munkából megjöttem. Ő meg gondolom magában őrlődött és a felgyülemlett feszültségek odáig vezettek, hogy rákiabált a gyerekeimre, amikor azok felszedték a gyümölcsöt a földről és megették. Telekszomszédok vagyunk és az egyik fájának a lombja benyúlik a telkünkre. Gyerekek meg boldogan szedték fel és falták a lehullott gyümölcsöt.
Én szóvá tettem neki, hogy talán mégsem így kellene hangot adnia az esetnek, ha szükséges megtérítem a kárát.
Csak legyintett mérgesen és bement a házba. Ezt követően már csak az alkalmakat kereste a kirohanásra, volt rá példa, hogy átkutatta az utcára kirakott kukánkat és feljelentett az önkormányzatnál, hogy mi elhullott állatot raktunk a szemetesbe. Persze azt gondosan elfelejtette megjelölni, hogy miféle állatról van szó. Az Ő macskája ejtett el a mi udvarunkban egy egeret és még láttam is, ahogy játszott vele a fűben.
A jegyző kiküldött egy férfit és csak a karomat tártam szét értetlenül, mert ha nem is tehénre, de legalább kutyára számított.
Kerestem a kompromisszumokat K.J-vel szemben de hajthatatlan volt. Egyedül élő, zsörtölődős és mások életét is megnehezíti.
Az első év nyarán, mikor nem voltunk itthon az ablakunk alá állította az automata öntözőjét, amivel a gyepet locsolta. Mire megjöttünk teljesen szétázott az ablakkeret, Ő meg tagadott mindent, mert eltüntette az öntöző berendezést, másnap meg a kert másik végében állította fel.
Igazából nem lenne vele gond, tudom/tudnám kezelni a helyzetet, de lassan az őrületbe kerget azzal, amit csinál.
Eleinte nem figyeltem fel rá, de később nagyon gyanús lett. Azt vettem észre, hogy mikor dolgozni indultam reggel, átszaladt előttem egy fekete macska. Magamban meg is jegyeztem bár babonás nem vagyok. Ez előfordult másnap is, harmadnap is és rendre minden reggel, ahogy mentem a parkoló felé. Kiléptem a kapun, elindultam a járdán és már jött is a macska a sövény alól és futott át keresztben.
Persze magamban jót nevettem rajta, mulatságosnak tartottam egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a szomszédom áll az eset mögött.
Egyik reggel a sokadik „fekete macska szaladt át előttem” után megálltam a helynél, ahol kiszaladt és vártam csendben. Egyszer csak meghallottam a szomszédom lélegzetvételét a buxus mögül, ahogy ott lapul.
Akkor jöttem rá, hogy módszeresen kifigyelte mikor indulok dolgozni és fogta a macskáját, lelapult a bokor mögött és ahogy elindultam Ő is indította a macskát. Szegény pára nagyon megkönnyebbült, ahogy átszaladt előttem és visszanyerte a szabadságát.
Úgy tettem, mint ha nem vettem volna észre semmit.
Másnap reggel azonban a másik irányba indultam el és kerültem egy utcát, úgy mentem az autóhoz.
Ez így ment néhány napig, de ráuntam. Gondoltam egészséges a reggeli séta, de minek kerüljek egy fekete macska miatt kilométereket. Bíztam benne, hogy közben felhagyott a próbálkozásaival, de amint elindultam a járdán átfutott előttem a macska. Ideges lettem tőle, nem azért mert hinnék benne, hogy bármi is történhet, nem vagyok babonás, de maga a tudat, ahogy ott lapul a bokor mögött és várja, hogy kilépek a kapun.
Másnap reggel egy félórával korábban indultam el otthonról, majd az után is. Egészen megnyugodtam és már kezdtem is túltenni magam a dolgon, de egyik reggel ismét, ahogy kulcsra zártam a kaput a macska átszaladt előttem.
Nem bírtam tovább és bekiabáltam a kerítésen, hogy tudom mit csinál, azt is tudom, hogy ott van.
Aztán már egy órával korábban indultam, de csak két napig működött. Hiába a korai kelés a macska megint átszaladt előttem. Erre nekiálltam utána futni az utcán és kergetni, beszaladt egy autó alá és onnan fújt rám.
A szomszéd természetesen feljelentett az önkormányzatnál, hogy zaklatom a macskáját. A jegyző napokkal később kiküldte ugyanazt a férfit s miközben próbáltam vázolni a történteket rendesen összebarátkoztunk és megbeszéltünk egy délutáni sörözést.
Ám a helyzet ezzel még nem oldódott meg, ugyan visszatért minden a régi kerékvágásba, a megszokott időben indultam el és a megszokott helyen a macska átszaladt előttem. Megálltam és elkezdtem széthúzni a bokrot, hogy megnézzem a szomszéd ott van e mögötte. Természetesen ott volt és azonnal lefényképezett, hogy én leskelődöm a bokrokon keresztül a telkére és zaklatom Őt. Szintén feljelentett az önkormányzatnál és mellékelte hozzá a fotót is. A jegyző kiküldte a férfit, én behűtöttem a sört és jókat nevettünk a fényképen, amit elhozott magával.
Az udvaron ültünk a kerti asztalnál és természetesen K.J. Ezt is megörökítette ill. továbbította az önkormányzat jegyzőjének egy kis kommentárral, hogy én megvesztegettem a hatóság emberét, az pedig munkaidőben alkoholt fogyaszt.
Tudtak róla az önkormányzatnál, hogy kivel állnak szemben, Ők sem szívlelték, de muszáj volt hivatalból eljárni az alkoholfogyasztás miatt. Így a barátom kapott egy fegyelmit, de dolgozhatott tovább.
Napok, fekete macska, belefásultam és szűnni nem akar.
Amiért leírni kényszerültem az egészet az a tegnapi nap reggele. Kiléptem a kapun és a macska átszaladt előttem. Mentem az autóhoz és végig kattogott az agyam, hogy mit lehetne kitalálni, hogyan lehetne megoldást találni a kialakult helyzetre, hogy elejét vegyem ennek a nem is tudom minek.
Csak a csattanásra eszméltem fel és tértem vissza a jelenbe, nem adtam meg az elsőbbséget, figyelmetlen voltam és összekoccantam egy másik autóval. Szerencsére megúsztuk sérülés nélkül, de alaposan elgondolkodtam, hogy mi értelme ennek az egésznek. Nyilván a fekete macska az oka az egésznek, ehhez már nem kell hit, pontosan tudom és azt is, hogy a szomszédom most elégedetten hátradől a foteljében, összekulcsolja a kezét a hasán és kitalál valami mást, amivel bosszanthat.
Meghirdessem a házat, elköltözzünk másik városba, új munkahely, új iskola, új élet? Vagy egyszerűen csak lőjem le a szomszédomat?
Kérem segítsen rajtam, adjon valami tanácsot, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben.
Próbáltam már vele beszélni, de csak gúnyosan nevet rajtam, meg sem hallgat, megy be a házba. A gyerekek már rendesen félnek tőle és utálják a macskákat.
A történet, akár igaz is lehetneStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Kisbéka, Bulutty...
2006 áprilisában elhatároztuk a nejemmel, hogy építünk két kerti tavat a telkünkön, egyet a ház mellett, egy kicsit. S egy nagyot a telek közepén.
Kronológiai sorrendben a képek:
1.A máshol fel nem használható, ki nem dobható vasakból és betonokból csináltam a sziklakertnek merevítést.
2.Ebéd előtti ejtőzés
3.Ebéd utáni ejtőzés
4.A kerti tó alapja estére a helyére került
5.A kerti tó benépesült
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
Igen ám, de olyan száraznak, üresnek tűnt a kisebbik tó. Másnap elugrottunk autóval egy helyre, egy burjánzáshoz, egy önképző tóhoz és szedtem gyökerestül sást. Beleraktam egy vederbe és az aljába vizet. Nagy örömömre találtam az árnyékos részen a fűben kis békákat. Tényleg picik voltak és kergetőztem velük mire összejött vagy 8db belőle, az is hupp bele a vödörbe, gondoltam tóba jó a béka, legalább pusztítja a szúnyogot.
Hazaértünk és nagy műgonddal ültettem el a kövek között az apró sást és végeztével szépen belehelyeztem a békácskákat is. Nem tetszett nekik a helyzet, körbe-körbe úszkáltak és kiugráltak a vízből. Egyenként paskoltam őket vissza a vízbe, de ahogy félrenéztem már a fűben varattyoltak és ugrándoztak. Órákkal később a szomszédom hangját hallottam a boros pincéből, ahogy sűrűn és cefetül káromkodik valami békák miatt, hogy tele van vele a pince. Rögtön vigyázzba álltam és elillantam, nehogy kiderüljön, hogy én hoztam a békákat de átment hozzá és beugráltak a pincéjébe.
Béka téma off, egészen másnapig. Gyerek megy le a pincébe befőttért, tettünk el körtét. Van vilmoskörte fánk kettő, macerás a befőzés, de az íze jobb, mint a teszkósé. No meg saját, de nem ez a lényeg. Levente rohan fel, hogy áááááá, Apaaaaaa ááááááá, minden tele van békákkal.
Jóvammá, ne szirénázz annyit. Lementem és egy sereg kis béka hűsölt a pincében, jóval több, mint amennyit tegnap hoztam. Ha azt veszem, hogy a szomszéd pincéjében is van, az enyémben is, akkor rengeteg kis béka van. Amellé hoztam még + 8db kis békát. Bulutty.
Összeszedtük őket a vederbe és kivittük a határba, a kukoricásba. Mikor beléptünk a magasra nőtt szárak közé a fiammal azt láttuk, hogy rengeteg béka menekül minden felé. Hozzáadtunk még egy fél vederrel és nyugtával dícsértük a napot. Békás év ez, esővel jönnek vagy a földből bújnak fene tudja de eltelt egy év.
Megyek le a pincébe gombáért és borért. Bográcsolok kacsát gombával és meglocsolom kevés borral, de közben én is belenyalok az üvegbe.
Veszem le a polcról az üveg bort és a szemem sarkában megmozdult valami, éppen csak ugrott egyet hanyagul. Lehet jelezni akarta, hogy ott van, ha nem megyek le meg sem mozdul. Nem volt rémült csak tenyérnyi.
Hogy..., hogy a fenébe nőtt ekkorára???
Mit evett ez a béka itt a pincében, hogy ekkorára nőtt egy év alatt? Látom vakolat megbontva, de homokot csak nem evett, ez nem a Dűne.
Akkor látom, hogy a megbomlott vakolat alatt még négy béka lapul, összebújva. Az anyátok nyálkás kurutty mindenit. Büdös dögök, nem vagyok kibékülve velük ebben a szituációban, ezeknek egy tóban lenne a helyük, vagy legalább kettőnek dísznek a kerti tóban. De nem itt a pincében, ahová az ember fia ínycsiklandó dolgokért jár le.
Találtam 12db-ot és szintén veder, kivittem mindet a határba és szélnek eresztettem Őket.
Kerti tó közben benépesedett. Macskák oda járnak inni, szomszédban van vagy 10. Halak már nincsenek benne, mert a macskák kifogták, nem haragszom rájuk, ez a dolguk.
Sás is benőtte emberesen, le is kellett vágnom ollóval, mert már nem látszott a tó.
Ahogy húztam szét a sást benne az egyik kőről beugrott egy béka a vízbe és lent maradt, láttam is hogy hol. Elkezdtem vakarni a fejemet, hogy ez meg milyen béka, biztos nem én hoztam ide, ez magától telepedett le.
Nem bántottam csak filóztam rajta és meglestem, ahogy újra kiült arra a kőre és napozott. Szép nagy kecske béka.
Este kiültem inni egy pohár bort és közben nekiállt hangosan vartyogni, gondolom valami párzási nótát döngölt de eléggé idegesítő volt az esti csöndben.
Eszembe jutott Apám meg a tanya, ahol gyerekkoromban laktunk. Volt egy nagy eső és a tanya mögött megállt a víz. Gyönyörű volt, egy méter magas víz és vagy 100m hosszan, mert beszivárgott a környékről is, a területünk alacsonyan feküdt.
A magasra nőtt füvet ellepte a víz és három nap múlva megmelegedett. Gázoltam a kristály tiszta vízben és pocsoltam sikítozva, jöttek a szomszéd lányok is és meztelenül ugráltuk a fejeseket egész délután. Egy hét múlva apró kis pöttyök jelentek meg a fűszálakon, majd ebihalak s később békák lettek, a víz viszont nem vonult le, maradt.
Apám esténként a partján ült és egy légpuskát tartott a térdén, emelt, célzott, bulutty s tölt. Emelt, célzott, bulutty s tölt. Fejébe vette, hogy kilövi az összes békát a vízből, mert éjjelente olyan kóruspróbát tartottak, hogy fater őrjöngött a dühtől, nem bírt aludni. Másnap meg hajnalban ment dolgozni.
Reggel raktam a tüzet a nyársaláshoz és odavetődött a pillantásom a kis tóra, a kövön 2db béka ült. Mondtam is magamban, hogy fene a zsírod csak becserkésztél egy nyőstényt magadnak, de nem marad ez így.
Megfogtam mindkettőt és kivittem a határba, jó messze, hogy nehogy visszataláljanak.
Ebéd után lefeküdtem a fűbe hortyogni egyet, de nem bírtam, mert folyton brekegett valami. Felkeltem kelletlenül és odamentem a tóhoz, mindkét béka ott napozott nagy lelki nyugalomban és várták a nirvanát.
Felrémlett Apám eltorzult arca, emel, céloz, bulutty és tölt.
Nekem viszont nincs puskám. Viszont a szomszédban van macska bőven.
Körbepakoltam a kis tó környékét csirkecsontokkal, ami bogrács után megmaradt és nagy elégedettséggel ledőltem egy fa alá aludni.
Ahogy viselkedem a telken a szomszédokkal szemben néha fura de tolerálják.
Mások már reggel ötkor kapálnak és ha lépek ki az ajtón egy félkörös féllábasra már tolják át a kerítésen, hogy itt van szomszéd igyon, ne sajnálja magától ezt a kis szíverősítőt. Pálinkákkal nincs is baj, nagyon nem lehet elrontani de a bor az valami cefet. Hajnaltól késő mikulásig gürcölnek a szőlőben, befektetett idő és energia kijön literenként 2500 forintra és olyan mosogatólevet gyártanak belőle, hogy az embert kerülgeti a szapora.
Nejem egyik délelőtt feküdt mellettem a fűben és a lába az égben egy fa törzsének támasztva, ilyet a szomszédok sosem láttak és nem is értik. Az egyik kínjában mikor arra jött megkérdezte, hogy van munka bőven, mi??? S nézett a nejemre kérdőn.
Nem, nekünk nincs semmi, vágta oda a nejem keményen és még jobban elkényelmesedett a fűben. Én közben meg nem tudtam hova fordulni úgy vihogtam.
Nagyon nem kedvelnek bennünket, mert mi szeretünk élni és élvezzük a telkünket.
Dolgozunk mi is, de mellette lazítunk ahogy a csövön kifér s a lazításunk sokkal látványosabb, mint az elvégzett munkánk. Viszont nem nekik élünk, nem nekik dolgozunk és pihenünk s nem is tartozunk beszámolóval, hogy miért.
Csak fura, nem tudják értelmezni, mert Ők állandóan a kapa végén lógnak, mint ha valaki szünet nélkül vesszőzné Őket.
Ezt nem lenézésből írom, tény, tényleg nem tudnak kikapcsolódni, folyton aggódnak valami miatt. Valami mindig baj és mondják is, hogy az a baj, meg valami mindig drága. Megint felemelték az árát, aztán mondják az embereket, meg hogy ma ilyen a világ. Könnyen feldolgozható sztereotípiák.
A számításom bejött, a macskák kifigyelték a békákat is a csirkecsontok mellől és csönd lett. Kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy a két békának annyi, hisz olyan kecsesek voltak és nagyok, meg a nevük is. De aztán elhessegettem az önvádló gondolatokat.
Tudod mire emlékeztet engem ez a sztori? A húsvétkor ne vegyél a gyerekednek kis állatot c. epizódra, akárhogy is visít.
1990-ben megláttam a helyi kis állat kereskedésben a kacsákat. Kicsik voltak és aranyosan sipogtak.
Vettem kettőt hirtelen felindulásból.
Eleinte babusgattam őket, hogy patyi-patyi-patyi. De később elég sok sört meg kellett inni, hogy tudjak tőlük aludni a szobakonyhás albérletben. Hajnalban meló, de előtte emel, céloz és blutty, csak nem a sörét, hanem a sörét s nem habosan.
Pár nap múlva rájuk untam és elvittem őket a Kosztolányira, a feneketlen tóhoz.
Hajnalban mentem, hogy senki se lásson és elengedtem a kis kacsákat a vízen.
Még el sem tudtam menni a partjától és mindkettő elpusztult, harcsa, harcsák ették meg. Megérezték, ahogy kapálódznak a víz tetején és sipákolnak. Fene tudta, hogy van benne harcsa.
Persze gyerekkoromban volt ismerősöm, aki kis kacsával fogott a kettős kőrösön harcsát. Rákötötte a lábára a hármas horgot és elengedte a folyón.
Egyszer csak eltűnt a kacsa, lenyelte egy hatalmas harcsa. Ültem a tűz mellett, forgatták a nyárson, locsolták olajjal és fűszerezték, nagy anekdotákat meséltek egymásnak és fogyott a bor, emel, céloz, bulutty.
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
Vízbomba
Mikor említettem a fórumon, hogy fizetőssé fogom tenni a guga.hu-t, akkor cyberde ezt válaszolta:
[QUOTE]
Nem fog működni! (najó! esetleg próbából lesz, pár rugó bevételed, aminek min. a felét vissza fogják követelni! )
Hogy miért?
1. Ingyen is olvashatnak n+1 elmebeteg oldalt.
2. Nem nyújtasz semmi olyan extrát ami miatt érdemes lenne előfizetni, pl. bmiféle adatbázis hozzáférés, nem publikus információk, ingyen sms, korlátlan webtárhely, mailszerver, saját blog, fórum, bmi.
3. Nem vagy celeb, de legalább egyet sem ismersz.
4. A stílusodat az első írásod elolvasása után megszokják/megunják. Ráadásul az írásaid hosszabbak, mint amennyit a tanulság/csattanó igényel.
5. stb...
Ha már mindenáron fizetőssé teszed, akkor kérjél min 10 rugót egy hónapra, ui mindenki csak egyszer fog fizetni, úgy viszont jobban jössz ki.
Ja és persze![[kép]](http://forum.hwsw.hu/html/emoticons/kissass.gif "[kép]")
![[kép]](http://forum.hwsw.hu/html/emoticons/d3.gif "[kép]")
[/QUOTE]
Tudtán kívül, akaratlanul azért volt az írásában elismerés, még ha oly kicsiny is.
Nem azt vágta a fejemhez, hogy stílustalan vagyok, hanem a stílusomat megszokják/megunják.
2 hónapja megy az oldal úgy, hogy fizetni kell érte. A látogatottságom havi kb. 70.000 ember mínusz a keresővel klikkelők, ami mondjuk legyen 20.000.
Marad stabil 50.000 ember mínusz a külföldiek, akik makkot sem tudnak magyarul.
Unresolved/Unknown, US Commercial, Network, Romania, Slovak Republic, Switzerland, Germani, United Kingdom, Netherland, Japan, Turkey, Finland, Austria, Czech Republic, Poland, Argentina, Mexico, Denmark, Yugoslavia, háde blábláblá, remélem nem hagytam ki senkit, nehogy sértődés legyen belőle.
[URL=https://sw.rettesoft.hu:8443/webalizer/guga/]https://sw.rettesoft.hu:8443/webalizer/guga/[/URL]
Legyünk bőkezűek és vonjunk ki 10.000 embert.
Marad beton 40 rugó magyar klikkelő, akik havonta meglátogatják az oldalamat és olvasgatnak, letöltik a filmeket és átküldik egymásnak az ingyenes password-ot, ami általában 28 napig él.
Youtube-ra és a magyar Indavideobomb-ra szoktam kirakni kisfilmeket hunguga név alatt és megtoldom ingyenes belépővel.
Na jó, rövidre zárom ezt az elmélkedést, tényleg nem kerestem még vele egy forintot sem, de az eredeti cél nem is ez volt. Az oldalamat gerilla reklámnak használtam, használom, hogy megcsípje a média és fizessen be egy körhintára, hajam lobog, leszállok lábam remeg, szédülök de megvolt.
Nem is ez a lényeg, eredetileg nem erről akartam írni csak valahogy szóba kellett hoznom cyberdét és azt, hogy elismerte van stílusom.
Karinthy Frigyestől olvastam egyszer az így írtok ti c. kötetet, ahol kortárs írókat, stílus elemeket parodizált.
Remek olvasmány, ajánlom mindenkinek. Ha valaki veszi a bátorságot, hogy kifigurázza mások stílusát, az több, mint stílus. Átlát rajtuk, zsigerből tud azonosulni mindegyikkel és kisujjból kirázza ugyanazt, ami másnak nehezen megszerzett vagy vele született tehetség.
Olyat, hogy „így írtok ti” letenni az asztalra nem könnyű feladat.
Először ugye van az, hogy én így írok, néhány mondatból felismerhető vagyok még ha a nevem nincs is ott. Van hangulata, átjönnek képi elemek, még ha nem is hajszálra ugyanaz, de van íze és megmarad néhány sor végleg az ember fejében. Elraktározza és ha eljön a megfelelő élethelyzet, akkor paste. S rájön, felismeri, hogy áhhááá, erről beszélt.
Karinthy Frigyesnek a nyomába sem érek, parodizálni sem tudok, de azért most megpróbálkozom valamivel. Elhagyom a saját stílusom és úgy írok, mint még soha. Mint ha idegen ember ülne a gép előtt. Hozzám mérten idegen téma, hangulat és megfogalmazás.
Mindezt csak dacból.
Cyberdének abban igaza volt (eddig), hogy az oldalammal nem fogok keresni egy vasat sem. Kis ország, közöny, és nincsenek jó melleim, amivel domboríthatnék.
De, hogy a stílusom megunják? Erre azért rá tudok cáfolni.
Kell hozzá pár dolog. Felveszek olyan ruhát, amit még soha, van itt egy lila pulóver nagy USA felirattal, okádék parfüm szaga van, egy ismerősöm hagyta itt.
Berakok olyan zenét, amit még soha nem hallottam és nem is tenném, mert távol áll. Olyan témát keresek, ami nem sajátom és ha nem kéne, nem írnék róla, de mégis én.
Végül írok egy levelet Kiszel Tündének, hogy feleségül veszem
De kezdjük rögtön az elején, a téma, hogy mi legyen, meg a cím is, olyan ami rám nem jellemző.
Valaki írta, hogy elég elolvasni a címet és már tudja, hogy guga írta.
Vízbomba
Ez jó lesz? Kellően értelmezhetetlen és rossz cím, sose adnék ilyet, de most tényleg erről lesz szó.
Akkor kezdődjék:
Itt ülök lila pulóverben és Neoton Familiát hallgatok, a hazudós c. számot.
Ügyelek rá, hogy két ellel írjam, mert fülem is kettő van.
Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusom, gyorsan eltávolodom (ígérem jó melle lesz).
Fussunk neki még egyszer:
Fényképes önéletrajz, mellékelt motivációs levéllel.![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/46years.jpg "[kép]")
A nevem Ármin Beáta Márta (Mártika).
„A, B” kategóriás jogosítvány.
Készségek, képességek
Jó alkalmazkodó képesség
- Jó kommunikációs képesség
- Az önállóság megtartása mellett csapatmunkára való készség, precizitás
- Jó emberismeret
- Kreativitás
- Határozott megjelenés
A Kossuth Lajos Általános és Mûvészeti Iskola után kereskedelmi szakközép iskolát végeztem Debrecenben és egy közeli faluból Sárándról jártam fel. Napi 26 kilométert buszoztam oda s vissza. Közben alkalmam nyílt illetve rám bízták a falubéli kisiskolások és óvodások kíséretét a buszon s hazáig.
Kreatív, 46 éves, fiatalos gondolkodású, gyermekszerető vagyok. A gyermekeimmel, unokáimmal rengeteg rendezvényre járok. Hobbim a zene, és az olvasás.
Megbízható, jól szituált, felelősségteljes, vallásos, vidám, elfogadó, okleveles bébysitter vagyok referenciával.
Sok szabadidővel, jó beszédkészséggel és pedagógiai érzékkel, megfelelő gyakorlattal rendelkezem.
Alkalmazott fejlődéslélektan és iskolapszichológia szakirányon végzem a tanárképzőt is.
Motivációval és elhivatottsággal, hosszú távú, megbízható munkát keresek egy kedves, aranyos családnál Debrecen vagy környékén.
Erős jellem vagyok, szeretem a kihívásokat, nyitott vagyok az új dolgokra, képes vagyok kitartóan küzdeni a céljaimért. Fő irányelvem a maximalizmus és a mérsékelt tolerancia .
A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása iránt.
Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusom, gyorsan eltávolodom (ígérem jó melle lesz).
Fussunk neki még egyszer:
Határtalan, erős, mindent megelevenítő, örökkön szabad SZELLEM vagyok. Szellemem testemben mint tökéletes alkat, sugárzó egészség, fiatalos erő, lélekben mint harmónia és összhang, ÉN-emben mint az örök LÉT nyilatkoztatja ki magát.
Kérem tekintse meg az alábbi kisfilmet, mellyel illusztrálni szeretném, hogy miként zajlik egy kedves kis délután a rám bízott gyermekekkel.
Megtölt, lenéz 50mb *.mpg
VÍZBOMBA: [link]
Hopp itt egy picit felismerhető volt a stílusomStart Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
-
guga
Közösségépítő
2004 nyara, szép volt és hőség, Szilvásvárad.
Szilvásváradi camping, furnér lemezből házak, megáll a hőség, nem lehet megmaradni csak a közös zuhanyzókban a tus alatt, de legalább olcsó és elfér az egész család.
Ki sem mozdultunk napközben, max. bográcsozni a völgyben és rekesz számra hozni a fagyasztott sört. Nem mertem venni csak krumplit, hagymát, füstölt szalonnát és füstölt kolbászt, jó száraz volt.
Fűszerekkel el voltam látva, pucultam vagy 4 fej fokhagymát és rittyentettem egy betyáros paprikás krumplit kolbásszal gazdagon.
Olyan meleg volt, hogy megfájdult a fejem. Utána ittam sört és rosszul lettem. Beültem a tusolóba a hideg víz alá és próbáltam emberi ábrázatot ölteni.
Folyton beleszóltak.
Guga te hülye vagy.
Guga fizess egy sört, Guga van még házi pálinkád? Guga maradt még paprikás krumpli? Egymásnak adták a közösségi zuhanyzó kilincsét, nem tudtam ellazulni vagy legalább annyira magamra maradni, hogy a rosszullétet egy kis önsajnálattal vegyítve élvezzem.
Talpra kellett állnom, megtörölköztem az áporodott levegőben és közben hallottam, hogy valami zsong.
A furnér fal zsongott egy helyen. Előbb csak megkocogtattam és hangosabb lett, utána a papucsommal rúgtam bele és méhek lepték el a zuhanyzót, mint a felhő. Futás.
Meztelenül ki a járdán, a hatodik ház a mienk, de addig mindenhol kint ülnek.
Méhek nem üldöznek, indokolni sem tudnék, mindegy közben üvöltöm, hogy ne menjen be senki a zuhanyzóba.
Gondnok jött és leszigetelte, méheket elköltöztette. Bár tudom ez nem így megy. Biztos megölte Őket és nem valami környezetbarát módon.
Reggel visszafojtott lélegzettel ültem be nagyvécézni, csak az apró kis reccsenések zavartak a koncentrálásomban, figyeltem zümmögnek e. De nem, a gondnok alapos volt.
Kis plakát a bejáratnál, hogy lovagolni jó, falu végére menj és ott egy tanya, 30 perc 500 Ft.
Asszonynak mondom, hogy gyerek biztos élvezné, én már voltam évekkel ezelőtt ugyanitt, ebben a faluban, csak nem ennél a háznál.
Paprikás krumplinak nyakára hág, halásztam ki a kolbászkarikákat mások elől.
Hiába no, igazi szülő vagyok és még vendégeink is voltak.
Zsíros szájamat megtörlöm és sör, az legalább hideg.
Pálinkát már nem mertem inni, mert egyik este addig kínáltak, hogy egy másik campingban kerestem kis családomat s be is nyitottam egy lakhandiba s nem vették jó néven. Szerencsére semmire sem emlékeztem belőle, pedig lehet fájt.
Mindegy, pálinkát azt ne.
Megvártul míg leszáll az est, nap sem tűz.
Karéj gyerekkel elindultunk s két család. Falu vége nincs túl messze, lóra hát, lóhátra.
Befordulunk egy földúton, póznán tábla, hogy lovaglás. 100 méter múlva egy büdös tanya de tényleg az, asszonynak mondtam is, hogy fussunk el.
De erősködtek jó lesz az.
Csengő az nem volt, ellenben nagyon büdös, mondom hahóóóóóóóóóó.
Semmi.
Hahhhhhóóóóóóóóó de már hangosabban. Erre kijön egy dürhő cigány asszony meztéláb, lábujjkörmei feketék, pohos a hasa és rajta egy kopott indigókék kötény, hagymát pucult, hozta ki kézben. Zsíros, csapzott haja volt és csak annyit kérdezett emberesen, hogy bele is szégyenlettem magam.
MIT AKARNAK ITT MAGUK?
Hát kérem lovagolni, mutattam a táblára, amin a lovaglás és egy stilizált ló rajza, meg hogy 30 perc és 500 Ft.
Hatigvanló vágta rá erélyesen, lenézőn, mint aki puha népséget vél látni bennem s kicsiny családomban, kik várakozón karéjt vettek körülöttem.
Szóval hatigvanló, ránéztem az órámra és tényleg már fél hét.
Mondom biztos nagy a jólét kigyelmeteknél ha nem kell a pénz és a lovak se tuti érnek rá.
De az asszony elejét vette a megrőkönyödésünknek és hogy annak hangot is adtunk.
Magára húzta a szúnyoghálós ajtót és puculta a fej hagymát tovább.
Másnap már megalapoztunk mindent, kifigyeltük az órát, most van fél öt. Egyeztessünk és mellé egy pohár pájinka a fagyasztóból.
Időben érkeztünk, az egész család az udvaron volt és valami büdöset főzött.
Ezt most nem azért írom, mert cigányok, hisz ha valaki bográcsol az a legkevesebb, hogy az arra járók ha a levegőbe beleszagolnak, akkor a nyelvükkel csettintenek.
Nekem legalábbis így vannak a telekszomszédaim, ha elkezdek főzni mindjárt felbukkannak a környékről egy kis házival, annak reményében hogy kapnak egy tányérral s közben diskurálhatnak az élet nagy dolgairól.
Szóval hatigvanló előtt futottunk be és kivezettek az udvarra egy kisebb feketét.
Leventét felültette rá egy csaj és unottan elkezdte vezetni, mobiltelefonnal a fülén. Megindultak a határnak és láttam a csaj s a fiam két külön lény.
Rá sem hederített a fiamra, valakivel nagyon csivitelt a mobilba, én is a végét vártam.
A tulaj szintén pohos, a jólét ment a hasára, mert úgy lépdelt peckesen, mint aki görögdinnyét cipel és valóban úgy nézett ki a hasa és hozzá kék klotgatya.
Én most is, mint tegnap, felajánlottam a nejemnek, hogy fussunk, nem kötelező ez, de mégis csak én vagyok a férfi s tűrtem, meg próbáltam uralni a terepet.
Aztán mikor megérkezett a lóval a mobilos csaj, mégis csak sietve távoztunk, mert amit főztek bográcsban az elviselhetetlen volt.
Talán enyv. De biztos adtak még hozzá valami gonoszat, mert azóta is azt emlegetjük, ahogy szenvtelenül kilépett a dürhő asszony a szúnyoghálós ajtón és kötényében ott a hagymaszár, fél lába az ajtón belül, mint aki törődni sem akar velünk, csak kényszerűség.
MIT AKARNAK ITT MAGUK?
Izé, próbáltunk megsemmisülni előtte de úgy hogy legyen belőle anyagi haszna, hátha akkor megkegyelmez, de nem.
Ló csak hatig van, hatigvanló, vágta rá keményen s az ember mindjárt tudta hol a helye, ereiben vér megfagyott.
Kellemes csalódás volt Bélapátfalva. Az egy Szilvásvárad melletti falu és híres cementgyár. Évekkel azelőtt, mikor még aktív volt és eltartott egy egész falut, jártam ott a haverommal Böcével. Svájcisapkás melósok a fröccs mellett és megmondták, ha megmondták, akkor érdemes volt ahhoz igazodni, az Ő szavuk akkoriban hiteles volt, hogy így kell vagy amúgy.
Később bezárták a cementgyárat és szélnek erisztették az embereket, szavuk sem volt.
De eszük az igen, a cementgyár helyén csináltak egy vidámparkot. Remélem látszik a kisfilmen mennyire közvetlenek és készségesek voltak, mosolyogva tessékeltek be a gokartba és még a fiam is mehetett, pedig a 14 évet sem töltötte be, mindegy, a lényeg a bevétel és kimosolyogták a zsebemből az utolsó pár forintot. Mit meg nem tesz az ember ha örülni látja a fiát, főleg ha akármeddig van ló.
[link] 48mb *.avi, megtölt s lenéz.
[link] ezt is lenéz és 14mb *.avi
[Szerkesztve]Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó
höhhhnyeee.
Köszi!
mg: :cool:![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/boce.jpg "[kép]")
![[kép]](http://www.guga.hu/egyebek/3sarga.jpg "[kép]")
Aktív témák
- EAFC 24
- Hobby elektronika
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- Vodafone otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Call of Duty: Warzone
- Autós topik látogatók beszélgetős, offolós topikja
- Autós topik
- Autós kamerák
- Videós, mozgóképes topik
- Honor Magic5 Pro - kamerák bűvöletében
- További aktív témák...
- ÚJ AM5 GAMER PC! AMD RYZEN 5 7600 / RTX 4070 TI 12GB / 16GB DDR5 / 500GB NVME / - AKÁR Ryzen 7 7700X
- ÚJ AM5 GAMER PC! AMD RYZEN 5 7600 / RTX 4070 12GB / 16GB DDR5 / 500GB NVME / - AKÁR Ryzen 7 7700X
- ÚJ AM5 GAMER PC! AMD RYZEN 5 7600 / RTX 3080 10GB / 16GB DDR5 / 500GB NVME / - AKÁR Ryzen 7 7700X
- ÚJ AM5 GAMER PC! AMD RYZEN 5 7600 / RTX 3070 TI / 16GB DDR5 / 500GB NVME / - AKÁR Ryzen 7 7700X
- ÚJ AM5 GAMER PC! AMD RYZEN 5 7600 / RTX 3070 / 16GB DDR5 / 500GB NVME / - AKÁR Ryzen 7 7700X
Állásajánlatok
Cég: Alpha Laptopszerviz Kft.
Város: Pécs
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen