Aktív témák

• #289 guga Közösségépítő

  2007-05-15 22:01:19 #289

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Re: mailriport (négylevelű II.)
  Feladó: Zvolenszki Zoltán <guga@interware.hu>
  Címzett: szerencsejatek@szerencsejatek.hu
  Másolat: webmaster@szerencsejatek.hu, info@szerencsejatek.hu, fogadas@szerencsejatek.hu, istvan.takacs@szerencsejatek.hu, leitereg.andras@szerencsejatek.hu, barnabas.singer@szerencsejatek.hu, internet@szerencsejatek.hu, Zoltan@szerencsejatek.hu, laszlo.somorai@szerencsejatek.hu, pek.peter@szerencsejatek.hu, bajko.szabolcs@szerencsejatek.hu, szekely.gabor@szerencsejatek.hu, geszosz.peter@szerencsejatek.hu, laszlo.vadasz@szerencsejatek.hu, szabo.sandor@szerencsejatek.hu, czepin.aniko@szerencsejatek.hu, molnar.hilda@szerencsejatek.hu, Janoska.andrea@szerencsejatek.hu, mona.fritzsche@szerencsejatek.hu, laszlo.kapas@szerencsejatek.hu, fekete.katalin@szerencsejatek.hu, peter.gerner@szerencsejatek.hu, molnarkr@szf.hu
  
  Hjaj tésuram vagy tésasszony, majdnem elfelejtettem, pedig ez is nagyon
  fontos.
  A borítékos sorsjegy.
  Apámék nyertek vele a közösben.
  Fel léggömbözték a Multicar-t úgy mentek a beton kocsmába.
  
  Nem tudom ki emlékszik rá, de voltak a mzzagra felfűzött sorsjegyek.
  Narancssárga, zöld, kék, citromsárga, barna, piros.
  Na erre beneveztek két kőbányai után a szakik, már a hatodik újra húzhat után
  egyszer csak beütött a ménkű, nem emlékszem az összegre, de nagyon hüledeztek
  meg csapkodták egymás térdét és még a kőbányaira is rárendeltek egy
  rekesszel, virsli is oda lett téve főni.
  A néni, aki árulta boldogabb volt, mint a szakik, mert elmondása szerint
  ekkora nyeremény még nem ment ki a keze alól.
  Ez a víztorony melletti ligetben volt, még az urh is odajött ellenőrizni, hogy
  mi történt, mert akkora volt a zsibongás.
  Sörös nyitva maradt 22h után is és főzte a virslit rendületlenül. Szakik meg
  mentek srévizavé fosni a bokrok mögé, mert a szénsavas kihajtotta belőlük a
  lelket is. Úgy recsegett a seggük, hogy az ember bele szégyellte magát és
  inkább kapaszkodott a sörös üvegbe és bámulta az asztallapot.
  
  Sörtül megittasodva aztán terveztek, hogy ülőgarnitúra meg végre egy új
  kocsira is be lehet fizetni és várni 5 évet a Merkúrra.
  Teljesen belelkesültek és hajnalig ápolták a kapcsolatokat. Mikor aztán a
  sörös rekesz elfogyott és megindultak hazafelé, láttam Apámon hogy a dereka
  is kiegyenesedett, hogy ezt Ő intézte. Kicsit slamposan tekert hazáig, de
  délcegen.
  Ez az Ő nevéhez fűződött.
  Multicaron a léggömbök kipukkadtak és a sofőr is erősen szlalomozott a Budrió
  lakótelepig, másnap el is késett, de nem rótta fel neki senki a táskás
  szemeket és hogy 3 percenként rohant a budira, miszerint elnézést.
  
  A brigád összeült és megtanácskozták, hogy benne van az ötéves tervben.
  Akkoriban gyanús volt ha valaki azt állította munkahelyi baleset.
  Inkább bevállalták a gyomorrontást az otthonról hozottnak, de a termelésnek
  nem szabad leállnia.
  Apám egy Czetka motort vett magának, oldalkocsist, de sokat röhögtem rajta
  mire betanult rajta vezetni. Vagy ötször belevitte az árokba, merám nem úgy
  megy, mint a sima motor.
  Aztán az oldalkocsiba két zsák krumpli, dinnye meg tök. Tanyáról behozni jó.
  Ha meg beleülsz akkor tojásfejed van a sisaktól.
  Egyszer megpakolta dióval de kiszakadt a zsák, a Dandé Jani csípőre tett
  kézzel vihogott, ahogy Apám a két kezével merte vödörbe a diót. Törték, aztán
  leadták a szuperbe. Akkor még nem volt teszkó.
  Volt a szuper oszt jóvan. Kávédarálót ütögető nyugdíjasok, hogy a maradék is
  kijöjjön. De volt diódaráló is meg mokkás lány, aki a kávét főzte, be fínom
  illatok. Meg utasellátós sütik. Kék, piros fénylő papírokban csokis piskóták
  és krémek.
  Szóda, jaffa, málna és kőbányai.
  
  Napokban beszéltem egy emberrel a rendszerváltás utáni privatizációról, hogy
  miért került szinte minden külföldi kézbe. Azt mondja, mert magyarországon
  nem volt pénze senkinek.
  Voltak, éltek, de egy határt nem bírtak túllépni, itt nem tudtak kifejlődni
  tőkések, csak az átlagnál jobb életmódúak, mondjuk hogy nagy háza lett, de
  külföldre akkor sem mehetett. Esetleg vadászhatott, meg messziről hajbókolt
  neki mindenki, de hatalmas vagyona akkor sem volt.
  Meg minek? Ilyen helyen mit csinált volna vele? Dupla málnaszörp vagy dupla
  adag vadas? S ha már nem bírja a bele? Holdra viszi föl a felhalmozott
  forintokat? Elengedi vagy mi? Vesz egy föld holdat és utána odapisál a
  sarkába?
  Szóval ez volt a nagy nyeremény. Letépték a két sarkát és utána úgy ugráltak,
  mint a gyerekek.
  Valahogy a virsli íze is jobb volt, vagy másképp éreztem, de a lényeg, hogy
  most nem enném meg.
  
  Akkoriban május elsején gyűjtöttük a jegyeket. Ha valaki nem jött vonulni
  elkértük a jegyét és volt sör meg virsli. Este meg vacsora, hatalmas adag
  rántott hús rizzsel és kovászossal. Volt, aki reklám szatyorba dűtötte az
  adagokat és vitte haza. Hozták ki neki hatossával, amennyi jegyet sikerült
  neki begyűjteni. Aztán a tányér ételt borította bele a nejlon zacskóba.
  Nem szólt neki senki.
  Volt tombola is, Apám nyert egy üveg konyakot és ez hitet adott neki, hogy nem
  elveszett ember, újult erővel lottózott, hátha neki is jut a fazékból.
  
  Mostanában mondogatja, hogy szerinte csalás, mert akkoriban szinte minden
  héten volt ötös, most meg néha hónapokig. Megváltoztak a számok? Aztán röhög,
  van egy sunyi gödröcske a szája sarkában, szerintem onnan veszi a számokat.
  Mert az elfogyasztott sörrel egyenes arányban mindig mást mutat.
  
  > Tisztelettel Zvolenszki Zoltán
  >
  > http://www.guga.hu
  >
  > A jelszó: 291e0805e250f712
  >
  > Érvényesség: 2007.06.08.
  
  --
  

  Start Menü\Minden Program\Kellékek\Szórakozás\Hangerőszabályzó

Aktív témák