-
GAMEPOD.hu
Új hozzászólás Aktív témák
-
#71562240
törölt tag
válasz
#07400704
#2833
üzenetére
Darvas László anno:
MCB-k és kábelek
A villanyórát és az ahhoz tartozó kismegszakítót senki sem bonthatja meg az Elektromos Müveken kívül. A mért áramot azonban már mindenki a maga felelösségére vezeti tovább egy müanyagdobozra, amelyen kismegszakító kapcsolók, angolos rövidítéssel MCB-k (Miniature Circuit Braker) sorakoznak. A lakás különféle áramköreit védik, zárlat esetén lekapcsolnak.
Régi felismerés, hogy a lakásban müködö háztartási készülékek zavarják a hifi hangminöségét, célszerünek látszik fenntartani egy olyan kismegszakítót, amelyröl közvetlenül és kizárólag a hifi-berendezéshez fut a vezeték. Ez a gyakorlat azonban nem terjedt el, és nem is mindig vált be. Néhány éve magam is kiépíttettem egy ilyen "ösvényt". Pocsék hangja volt.
Mert például az sem mindegy, milyen kábel fusson a konnektorig. Vékony legyen-e, avagy vastag (mennyire vastag)? Egyeres legyen-e, avagy sodrott? Milyen legyen az anyaga, a konstrukciója, a szigetelése? Sorra kérdeztem minden elképzelhetö szakembert, össze-vissza beszéltek valamennyien. Némelyik hifi-kereskedö a saját méregdrága hangszórókábelét ajánlotta, ezt sürgösen felejtsük el. Még leginkább a készülékgyártóktól várhatnánk eligazítást, de hát nem szívesen lépik túl a hatáskörüket. ök sem tudják, mi a teendö, meg nem is vállalják a felelösséget a barkácsolásért és az ezek nyomán bekövetkezö balesetekért. Szóval, az elektromos hálózat milyenségét illetöen eddig nem alakult ki semmiféle audiofil közmegegyezés.
Megszólal a gyártó
Roy ötleteit eddig nem méltattam figyelemre. Sajnos (vagy szerencsémre) a szobámban kevés a konnektor, ezért a hifihez az ajtó elött, a szönyeg alatt kellett futtatni a hálózati kábelt, amiben mindenki folyton orra esett. Még egyszer rákérdeztem a honlapot menedzselö gyári adminisztrátornál, nincs-e valami javaslata. Csodák csodája, vállvonogatás helyett végre konkrét tanácsot kaptam: ök külön MCB-t és onnan 6 mm2-es drótot javasolnak. (Mindig háromszoros vezetékröl van szó; a fázis szigetelésének színe fekete, a nulláé kék, a védöföldé sárga-zöld csíkos.) Visszakérdeztem: ö milyet használ otthon. Nos, ö speciel 10-eset, de a hivatalos javaslatuk a 6-os" Miheztartás végett, a normál gyakorlatban a rézdrót sohasem vastagabb 1,5-2,5 mm2-esnél, különben nem lehetne behúzni a jóelöre bevakolt gégecsöbe. Hatos, pláne tízes vezetéket nemhogy huzalozni nem lehet, de még meghajlítani is alig. A három szálat bele lehet ugyan eröltetni egy 20 mm-es gégecsöbe, de azt utólag vagy sikerül belehajlítgatni-bevakolni a falba, vagy sem. Ha nem, akkor a falon kívül kell vezetni, mondjuk egy fehér müanyag szerelöalagútban. Az ember tehát háromszor is meggondolja, hogy belevágjon-e. Engem voltaképpen a gyári "hivatalos" javaslat gyözött meg róla, hogy Roy ideáit komolyan kell venni.
Roy ösvényein
Roy egy második, komplett kismegszakító-dobozt installált, egy egész sor MCB-vel. ö aktívrendszert használ, összesen 9 készülékében van tápegység, tehát ennyi MCB-t és ugyanennyi "ösvényt" kellett kiépítenie. Közönséges halandónak kevesebb is elegendö. Általában 3 ösvény tekintendö optimumnak: egy a forrásokat szolgálja ki (lemezjátszók, tunerek), egy az elöerösítöt (keresztváltót stb.), egy pedig a teljesítményerösítö(ke)t. De persze az a legjobb, ha minden tápegység külön, önálló ösvényröl müködik. Mintha valamennyit közvetlenül a villanyórára akasztanánk.
A kábel közönséges, merev, egyeres, szigetelt bolti rézhuzal. Nem tudhatjuk, milyen a minösége - ezt lehet kapni és kész. Ekkora mennyiségü réz, ennyire nehezen kezelhetö kábel szinte minden tesztelést kizár, de az eredmény majd fölöslegessé is tesz minden további tesztet. Hogyan is mondta egykor a Linn cég? "Ha bevetted a várost, ne bocsátkozz utcai harcokba."
Az ember azt gondolná, hogy az MCB-kröl az ösvények a fali konnektorokhoz futnak. Tévedés. Roy megszakítás nélkül közvetlenül a készülékekhez vezeti a kábeleit, a végükön egy különleges amerikai müszercsatlakozóval, amelybe még a 6-os vezetéket is bele lehet csavarozni (erröl még lesz szó). A hálózati kábelt el lehet felejteni. Miképpen a "hálózati kondicionálókat" és egyéb segédeszközöket is, ezeket néha még a tapasztalt hifistára is rásózzák, holott nyilvánvalóan tönkreteszik a hangminöséget. (Roy azóta is a permanens fejlesztés állapotában leledzik, MCB-k helyett ma már másfajta eszközöket is javasol, én azonban ezekkel nem rokonszenvezem, és itt nem is szeretnék kitérni rájuk. "Ha bevetted a várost...")
Vastag? Még vastagabb?
Roy irományai 6-os kábelröl szólnak, de újabban már ö is a 10-est emlegeti, ezért elöször is a kettö közötti különbséget akartam megismerni. Egyetlen MCB-t installáltattam, és arról kétféle vezetéket futtattam párhuzamosan, két külön konnektorra. A vastag drótot könnyen bele lehet szerelni a kismegszakítókba - annál nehezebben a normál fali csatlakozóaljzatokba, a villanyszerelö majd' belezöldült. (Késöbb áttértem az ipari csatlakozókra, ezekröl is külön szólok majd.)
Ipari célra szánt aljzat és csatlakozódugó. Az érintkezök vastag rézrudak, illetve rézhüvelyek. A vastag drót csavarral rögzíthetö mind az aljzatban, mind a dugóban.A vastag rézdrót "beégése" hosszú folyamat, a kábel csak 8-10 hét után nyeri el a végleges hangját, de néhány nap után már egész tisztességesen szól ahhoz, hogy felmérhessük a potenciálját. Konnektorok között sohasem szabad ide-oda váltogatni. (Tettem már tönkre erösítöt azzal, hogy kikapcsolás után túl hamar kapcsoltam vissza!) Egyszerüen csak zenét kell hallgatni néhány napig, és megfigyelni, hogy mennyi örömünket leljük benne.
A 6-os vezeték meglepöen jó. A hangképben háttérbe szorul, ami eddig kellemetlen és tolakodó, viszont kiemelkedik, ami kellemes. Tisztább, nyugodtabb, zeneibb hifi.
A 10-es vezeték pedig egy egészen más világ. Meggyözöbb, "felnöttesebb". A térhatása teljesen eltérö. A szólamok most már nem az orrom elött ugrándoznak föl-le, hanem hátrafelé szépen lenyugodva, elhelyezkednek a térben. Elöször érzem, hogy a hifinek - furcsa ezt leírni - VAN valami köze a zenéhez, a hangszerekhez.
Elosztó és hálózati kábel
Az én készülékeim hálózati kábelei müszercsatlakozósak, vagyis cserélhetök. A következö lépésben tehát az egész készletet (elosztójukkal együtt) lecseréltem egy saját gyártmányú 10-es elosztóra, amely a készülékállvány aljáig fut és ott három 6-os vezetékre oszlik. A végükre bolti, 300 forintos müszercsatlakozót forrasztottam. A kettös szigetelés kötelezö. Második szigetelörétegnek zsugorcsövet választottam (egyméteres szálakban kapható), de persze mást is ki lehet találni. A merev kábellel természetesen ügyeskedni kellett, amíg sikerült odahajlítgatni a készülékek "bejáratához".
Az eredeti gyári kábeleket rövidesen felpakoltam a szekrény legfelsö polcára. Soha többé nem lesz rájuk szükségem, legföljebb ha valamelyik készüléket majd el kell adnom. A hangminöség nagyjából ugyanakkorát és ugyanolyan irányban javult, mint a konnektor kiépítésével. Elhatároztam, hogy kiépítem mind a három készülék számára a teljes 10 mm2-es ösvényt. Viszont mindenképpen közbe akartam iktatni konnektorokat plusz villásdugókat. Mi ugyan a gyári ajánlásnak megfelelöen éjjel-nappal bekapcsolva, üzemi hömérsékleten tartjuk az (egyébként félvezetös) készülékeinket, de vihar idején azért mégiscsak jobb mindent kihúzni a falból.
Aljzatok és dugók
Ipari célokra ugyan, de készül olyan aljzat és dugó, amely felveszi a 6-os kábelt meg a kissé körbereszelt 10-est is. Nagyobbak a szokványosnál, kissé ormótlanok. Belül vaskos réz nemiszerveik vannak, a kontaktus úgyszólván tökéletes. Sokféle kivitelben kaphatók, nekünk nyilván a hárompólusú változatra van szükségünk, a dugalj típusszáma DAFR 162, a dugóé DFM 162. Az aljzatnak fel-lecsapható fedele van, azt le kell fürészelni. A dugóból el kell távolítani a hátsó, csavarokkal ellátott rögzítöelemet, a vastag kábel miatt amúgy sincs rá szükség. Három ilyen konnektort installáltattam, három MCB-röl, gégecsöben futó 10-es kábelekkel. A "hálózati madzag" is zsugorcsöbe bugyolált 10-es kábel. Sajnos, a zsugorcsö vagy túl szük, vagy túl tág, hevítés után nem simul rá szépen a kábelekre. Nem igazán elegáns.
A felforrasztott bolti müszercsatlakozók nem váltak be. Vékony pléhböl készült lemezeik idöröl-idöre elgörbültek, gyakori volt a kontakthiba. Egy alkalommal az Audio Tuning cégnél járva elmeséltem a kábelsztorit Kiss Róbert barátomnak, szót ejtve Roy különleges müszercsatlakozójáról. Robi csak kiszaladt a raktárba, és már hozta is a dugót. Masszív érintkezöi vannak, a kontaktus tökéletes. Ugyanaz érvényes rá, mint a konnektorokra, a 6-os kábelt egyböl be lehet csavarozni, a 10-est kissé körbe kell reszelni. A müanyag házat hátul ki kell vájni, hogy a vastag drót belemenjen. Szerelés után pedig célszerü a kábelt epoxigyantával is beragasztani, vagy másképpen rögzíteni. (A müszercsatlakozók IEC szabvány szerinti bekötését lásd az alábbi képen).
A müszercsatlakozó dugójának bekötése az IEC szabvány szerint, szemböl nézve (vagyis ezeket a lyukakat látjuk a dugó elején, mielött belenyomnánk a készülékbe). A: fázis, B: védöföld, C: nulla.Akinek a hálózati kábelei nem bonthatók, magára van utalva. Senkinek sem ajánlom, hogy "belebarmoljon" a készülékeibe. Elöbb-utóbb minden hifit eladnak, elfuserált masinát viszont senki sem vesz, gyári állapotban kell maradnia. Az "ösvény" ilyenkor jobb híján véget ér a konnektornál. Még így is jobb lesz, mint bármi más, de készíteni kell hozzá valamiféle toldalékot az ipari csatlakozóaljzat és a normál villásdugó között. Nincs tippem. Mindenki a saját felelösségére járjon el.
MCB, de milyen?
Hifiben a jól szólásnál én általában többre tartom a hallgathatóságot - de a jobb energiaellátás folytán mindkét paraméter bámulatosan sokat javult. Ezen a ponton abba is akartam hagyni a kísérletezést, dehát nem bújhatunk ki a börünkböl, a hifista mindig hifista marad és utána akar járni a dolgoknak. Roy annakidején végigpróbált egy csomó MCB-típust, és oda lyukadt ki, hogy egyik pocsékabb, mint a másik - még a legelviselhetöbb az angol Memera. Minthogy a tippjei eddig mind bejöttek, ezt a tézisét már nem kérdöjelezte meg senki, és elkezdték vásárolni a Memerákat. Én is beszereztem három darabot, bár nem füztem hozzájuk nagy reményeket. ("Ha bevetted a várost...!") És ekkor jött a meglepetés. A legendás Memera hangja steril, sávhatárolt, se alja, se teteje. Az én szobámnak van egy eröteljes 60 Hz-es rezonanciája, ráadásul a hangszórók a sarokban állnak, elkerülhetetlen némi jótékony bummogás - de a Memera még ezt a 60 Hz-et is kiszürte.
Demonstráció céljára készült 16A-es ABB belsö szerkezete. A kék nyíl azt a szakaszt szemlélteti, amelyen egy
rézkallantyú elmozdulása létrehozza/megszakítja az
érintkezést. A tekercs, amelyen a feszültségnek keresztül kell futnia, a valóságban csaknem 10 mm átméröjü.
Szerintem tehát Roy tévedett. De már az is nagy szó, hogy egyáltalán felismerte: az MCB-knek hangminöségük lehet! A kismegszakítók bonyolult belsö szerkezete - lásd a 3. képen - indokolhatná ezt, dehát utólag könnyü bölcsnek lenni. Most már további MCB-típusokkal próbálkoztam. (Kétféle típus van forgalomban: "B", azaz gyors, illetve "C", azaz lassú. Bennünket a "B" típus érdekel. Van rajtuk még egy, nem túl lényeges adat, ez a mi számunkra 3000 és 4500 között van. A 6000-re specifikált típusok inkább a villanyórába valók.) A boltban elmagyaráztam az eladónak a problémámat, és megkérdeztem, szerinte melyikkel érdemes kezdeni. Kapásból rangsorba rakta a típusokat. ö persze alighanem a megbízhatóságuk alapján ítélt, tény, hogy a francia-olasz Merlin Gerint tette az elsö helyre, így hát ezt próbáltam ki elsönek. Nos, a Merlin szinte azonnal sokkal kellemesebben zenélt mind a Memeránál, mind pedig az eredetileg installált, a hazai Bakony Müvek gyártotta SBS-nél. Mire teljesen beégett (nettó 20 óra), az SBS-hez képest akkora különbséget tapasztaltam, mint egy közepes és egy nagyon jó lemezjátszó között. Amit én eddig a hifim eredendö gyöngeségének véltem - monós, nem igazi a magasa, zavaros a mélye, torzít a közepe, a tenor krákog, a szoprán selypít, a dzsesszmuzsika unalmas - az bizony jórészt a gyatra MCB hibája volt. De hogy kevésbé jól kiépített, esetleg közös MCB-röl futó vezetékkel, olcsóbb készülékek (hifi-tornyok?) zenéjén is meg lehet-e hallani két kismegszakító különbségét? Ki tudja. Én arra tippelek, hogy igen. Egy ilyen próbát megejteni csak fillérekbe kerül.
16A kontra 32A
A hangminöség szempontjából tehát az volna a legjobb, ha egyáltalán nem használnánk MCB-t - dehát megkerülhetetlen. Söt, még egyfajta hierarchiába is kell illeszkednie. Ha a villanyórán lévö "fökapcsoló" mondjuk 32A értékü, akkor az utána következö, a lakás egy-egy körzetéért felelös MCB nem lehet nagyobb 16A-nál, hogy zárlat esetén csak ez az utóbbi MCB vágódjon le. Akkor csak egyetlen áramkör marad feszültség nélkül, nem pedig az egész lakás. Logikus.
Roy túltette magát ezen a szakmai elöíráson. Felismerte, hogy a nagyobb értékü MCB-k jobban szólnak, ami nem is csoda, hiszen vastagabb anyagokkal jobb kontaktust lehet elérni. Én sokáig vacilláltam, mert (végülis!) eddig nem követtem el szakszerütlenséget, de hogy a lakás 32A-es kismegszakítóját egy lényegében ugyanilyen értékü MCB kövesse, az szakmailag teljesen értelmetlen, és sem mérnök, sem villanyszerelö nem fogja ajánlani. Ezért mint ismeretterjesztö újságíró felhívtam a Fövárosi Elektromos Müveket, és konzultáltam egy üzemvitelben-üzemfejlesztésben illetékes szakemberrel. A következök derültek ki.
Az, hogy 32A-t 32A kövessen, szakszerütlen ugyan, de önmagában véve semmiféle veszélyt nem rejt, és a közüzemi szolgáltató sem tiltja. Egyszerüen csak arról van szó, hogy az adott szektorban bekövetkezö zárlat esetén elöfordulhat, hogy mindkét MCB egyszerre vág le, és az egész lakás sötétben marad. A zárlat megszüntetése után természetesen csak fel kell kapcsolni a megszakítókat, és minden megy tovább. A zárlati áram az épület biztonságát sem veszélyezteti, még a szokásosnál nyilván jóval kisebb ellenállású 10-es vezetékünk miatt sem, feltéve, hogy a lakás villanyórája nem esik az épület saját, nagyobb méretü kismegszakítójának közvetlen közelébe. Nálam ez a távolság 6-7 méter, ezt gyors számítás után böségesen elegendönek mondták.
Így aztán kipróbáltam a 16A-es Merlin után a 32A-es Merlint is. Jobban szólt. Tisztábbak, artikuláltabbak lettek a magasak, egészségesebb a térhatás. Legnagyobb elönyének azt látom, hogy lejátszhatóvá vált néhány, eddig reménytelenül torznak ismert, túlvezérelt felvétel. Mindazonáltal a hangzás balanszát némileg megváltoztatta, márpedig a hifi-hang lényege a kiegyensúlyozottság. Tehát még ha a 32A mellett dönt is valaki, akkor is célszerü elöbb 16A-t installálnia, hogy aztán majd pontosan érzékelje a változás irányát.
Az MCB hangjai
Eljátszottam a gondolattal: ha ez az ügy húsz évvel ezelött derül ki, biztosan szerveztem volna egy MCB-körtesztet, összehasonlítva az összes létezö típust. Hányfélét is találtam volna a boltban? Egyetlenegyet: a hazai gyártmányt. Talán még egy keletnémetet meg egy bolgárt. Ugye, milyen nehéz elképzelni ezt ma?! Ma már csak magánzó vagyok, komplett tesztre nem vállalkozom. De ha már itt volt a kezemben egy marékra való nyugati MCB (most már csupa 32A-es típus), szerettem volna legalább benyomást szerezni róluk. Mindig egyszerre hármasával cseréltem le öket.
A Siemenstöl sokat vártam, de nem vált be. Tárgyilagosan muzsikál, sztereó, de tolakodó, nem lendül meg a basszusa. Sem zenén, sem háttérzenén nem tudtam megszeretni. Jobb nála az ABB: hallgatható, mélyebb tónusú, a basszusa már képes megrázni a padlót, a magasátvitelét azonban szüknek találtam. Nem torzít, de monós, nem eléggé érdekes. Olyan, mint a Bakony, csak kulturáltabb kivitelben. Ezzel szemben a Legrande túlságosan lágy, elomló. A basszustartása kitünö, de a prezensze hiányzik, nincs benne elég élet. Jól müködhet agreszív hangzású rendszerekkel.
Az, hogy mindegyik jobb a Bakonynál, nem sokat mond. "Mit ér az MCB, ha magyar?" - kérdezte (volna) Ady Endre. Tény, hogy minden típusnak megvan a maga sajáthangja, amely éppúgy elemezhetö, mint az erösítöké vagy a hangszóróké. Bizonyára rendszerfüggöek is; az én felületes próbálkozásaim eredményébe nyilván bele kell kalkulálni a gépeim sajáthangját. Az eddig szóba került 6 típusból számomra mindenesetre a francia Merlin Gerin zenéje a legrokonszenvesebb (ismét Adyval szólva: "Párizs az én Bakonyom"), a tévedés kockázatát ennél érzem a legkevésbé nyomasztónak. Hadd ajánljam tehát kiindulópontnak, amíg valaki jobbat nem talál.
