Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz angelero #14191 üzenetére

    Megmértem Neked a kerekemet:
    D=310 (+plusz a bandázs) a kerék szélessége 24mm. Nézd meg a Makita specifikációjában, mekkora legszélesebb szalagot ajánl hozzá - szerintem 20mm-est. 0,5-0,6mm vastag szalagot használok hozzá. 900W hozza mozgásba. Nekem eddig mindenre elég volt, jóllehet, 120-nál magasabbat nem vágtam még.

    És ha az emlékezetem nem csal, 165mm a max vágásmagasság, tehát 350 es kerékkel még több kihozható. Elvileg 185mm. De nemigen láttam én még asztalost, akinek 150-nél többet kell vágnia a szalagfűrésszel.

    Több fa van, mint asztalos!

  • thyeby

    őstag

    válasz angelero #14191 üzenetére

    "Ahhoz elég fönt kellene lennie a szalagtámasznak nem?"

    A szalagtámaszt állíthatóra kell készíteni, mert semmit nem érne, amikor collos anyagot tolsz, és fent támasztod a szalagot. Annak mindig az épp vágott fa fölött kell lenie 1-2cm-el. A profibbak fogasléccel mozgatják, és nagyon kényelmes.
    A támasztás gyors és pontos állíthatósága az én szememben fontos szempont, mert ha sok a babra vele, akkor az ember néha lusta szalagot cserélni, ha a feladat megkívánná is.
    Még a profik is többnyire csúszó támasztást építenek Hátul egy csapágy forog, vagy egy bronzkorong, de nem élével, hanem az oldalával támaszt. A szalag, mint egy húr fekszik rajta, és így forgatja. Nem rossz megoldás, de jobb szeretem a támasztókereket élére állítva látni, ugyanis csendes, nincs súrlódás, kicsi a kopás, kíméli a szalagot. Van ennek is hátránya: Ha nem igazán egyenes a szalaghát, akkor ugrálni fog vágás közben. Sokáig töprengtem, miért nem úgy oldották meg pl a Felder-ék, mint a Makita. És akkor jutottam erre:
    A csúszós, súrlódós megoldás a használat során kifinomítja, eltünteti az egyenetlenségeket, míg a gurulós tehetetlen. A csúszós egyik átka, hogy ha az ember nem veszi észre, hogy beállt a csapágy, akkor a szalaghát mélyen belevág az álló csapágy oldalába. Ezt akkor veszi észre munka közben az asztalos, amikor már szaga, színe van. De akkor már késő, akkor már megfőzte a szalagját.
    A régi klasszikus gépek oldalról egyszerűen két keményfa darabkával támasztották a szalagot. Nem égett, mert bekenték viasszal, és ahogy az felmelegedett, ismét beljebb itta magát a fába. Ma több gép is készül egyszerű fém támasztótüskével. A jobbak két finoman és gyorsan állítható bronz korong oldalával támasztanak. A makita ebben is különc volt, egyszerűen ott is a csapágy hengeres palástjával támaszt. És nagyon jó. Csak sajna imbuszkulcsos, hernyócsavaros, odajátszikálós a helyére mozgatás megvalósítása. (Amikor az alsót sikerül a sötétben féltérden belőni, az erekciót okoz. De ha kényelmesen, könnyen lehetne állítani az már ejakulációt is.)
    Az oldalsó, és a hátsó támasztóknak is állíthatónak kell lennie, hogy többféle szalagra is rá lehessen kalibrálni. De az oldalsónak nem csak szét-össze irányban kell állítási lehetőséget kreálni, hanem előre-hátra is, hogy keskenyebb szalag esetén a fogak ne tudjanak beleérni, mert másodpercek alatt ki is nyíródnának.
    Na, mára ennyit.

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák