2. Fórumok
  3. Kultúra, művészet, média
  4. Anime filmek és sorozatok
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #21229 Crystalheart senior tag Synthwave #21228
    Új Válasz #21229
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Crystalheart

    senior tag

    válasz Synthwave #21228 üzenetére

    Hiszen gyerekmesék is a Disney rajzfilmek, épp az a korosztály a célközönség, under 14. :D Neked az egész stílus nem tetszik, de ebből nem lehet általános érvényű kinyilatkoztatásokat tenni. A Disney-stílus az Disney-stílus. Ahogy a Pixar-stílus is Pixar-stílus, hiába lehet már teljesen életszerű alakokat renderelni, a Pixar 50 év múlva is ilyeneket fog csinálni, mint most. Az amerikai rajzfilmre igen jellemző a karikaturizálás, ami a Disney-rajzfilmekben is megfigyelhető már az elejétől fogva. Még az amúgy általában realista rajzolású Pocahontasban is, az antagonista és a komikus elem mind karikatúra, az elnagyolt mozdulatok is csak esetükben állnak, és a karikatúra-jellegből következnek és szoros kapcsolatban állnak az amerikai színházi komédia-játszással. Mindazonáltal ott van például az imént említett Szilaj, ahol teljes mértékben elhagyták ezt, és abszolút realizmusra törekedtek - azt leszámítva, hogy a lovaknak ugyebár igazából nincsen arcmimikájuk. :)

    "Ha mán epic, Kanno Yoko-t, KOKIA-t, ALI PROJECT-et, Kalafina-t se nagyon hallgattál még. :>" - Dehogynem, van is a playlistemben közülük, főleg Kokia. :) (Az Ali Project nagyon nem jön be, de ez egyéni ízlés dolga.) Bár természetesen nem igazán hasonlíthatóak a filmek szimfonikus OST-ivel, messze alacsonyabb költségvetésük van és kevesebb zenész is működik közre. Mondhatni, felsoroltál pop előadókat, oké, "epic pop", de a hollywoodi mainstream OST még mindig nem popzene, hanem igen sok esetben tisztán szimfonikus. Meg kell azért említeni, hogy az egekbe magasztalt Hans Zimmernek sem jó minden zenéje, és John Williamsnek is vannak unalmasabb szerzeményei, de még Ennio Morriconénak sem jó mind az ~500 OST-je - de a mai kor szimfonikuszene-zsenijei jórészt Hollywoodban, vagy annak holdudvarában működnek, esetleg az amerikai játékiparban. Akik meg nem, azok oda akarnak bekerülni... :D Ha Beethoven, Mozart vagy Csajkovszkij ma élne, ők is filmzenét szereznének. :) Azt lehet mondani, hogy a klasszikus hangzást Hollywood őrizte meg (vagy hozta vissza) a mai zenében is, ugyanis az avantgárd a zenébe is beszivárgott, és a kortárs zeneszerzők általában a mai napig a káoszból szeretnek valamit kihozni. Az amerikai OST-ben is megfigyelhető ez a retro vonal, csak ott már elmúlt, de a klasszikus zenében még - különös módon - nem. Kodályra még mindig úgy hivatkoznak, mint aki a maga klasszikus stílusával "megrekesztette a hazai zenei stílust" egy elavult szinten, holott a világ ma élő legjobb szimfonikus zeneszerzői visszatértek ahhoz az epikus vonalhoz, amit a régi zeneszerzők képviseltek.

    Ízlésen persze nem lehet vitatkozni, de nekem is sok minden nem tetszik, amit mégis el kell ismernem. Pl. a Jankovics Marcell rajzfilmek, pl. a pszichedelikus János vitéz, meg a rémálomföld Ember tragédiája, amiket kimondottan nem szeretek, de mégis el kell ismerni a művészetét és a benne rejlő zsenit. Pedig őrület az egész.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák