Be kell vallanom, soha nem voltam nagy konzolrajongó, pedig nagyjából két évtizede használok valamiféle számítógépet. Zsenge ifjonc koromban jó sokat játszottam C64-en meg PC-n, most már sokkal kevesebbet – mondjuk úgy, hogy kigyógyultam :) Mégis egy konzolról írok most, pontosabban arról, hogy miért és hogyan, most már egy éve.
Miért? Mert mindig is érdekeltek a teljesen új, számítógéppel kapcsolatos dolgok, és a Wii nagyon is ilyen. Eleinte csak érdekes marhaságnak tűnt, aztán lakótársam mesélte, hogy karácsonykor játszott vele, és elkezdtem nézegetni a videókat meg bemutatókat a neten, és úgy döntöttem, KELL. Kell, mert teljesen új dolog, mert mókás, mert sokan lehet, és mert relatíve olcsó. Akkoriban a PS3 és Xbox 360 jóval drágább volt még, bár később kiderült, hogy a teljes Wii készlet már nem is olyan olcsó hozzájuk képest.
Beszerezni nem volt egyszerű, de végül banális megoldás adódott. Már január közepétől hívogattam a budapesti konzolos boltokat és a nagy áruházláncokat, de semmi. Előrendelések és bizonytalan érkezési dátumok voltak csak. Aztán tök véletlenül megnéztem a helyi (veszprémi) konzolos bolt oldalát és nem hittem a szememnek: Wii – készleten, vihető azonnal. Mondom, ilyen nincs! És mégis volt! 9-kor nyitottak, negyed 10-kor hívtam őket, és 10-re már a szobában feszített a gép. Egyelőre az alap csomaggal, ami a Wii-t, egy kontrollert (Wii Remote), egy hozzá csatlakoztatható Nunchuk-ot, érzékelőrudat (Sensor Bar) jelent, plusz jár hozzá külső táp, kompozit video - stereo audio kábel, SCART átalakító, állvány, meg némi papíranyag. A legjobb kiegészítő a Wii Sport játék volt.
Gondolom, mindenki látott már képeket a Wiiről. Nekem az Engadget fotói tetszenek a legjobban, amik szemléltetik a méretet. Alapterülete 157 x 215,4 mm, és 44 mm magas, szóval alig nagyobb mint három filmes DVD-tok. Mindehhez 1,2 kilós tömeg társul, igaz van még egy 140 x 45 x 55 mm-es tápja is. Egy Xbox 360-ba vagy PS3-ba négyszer belefér. Persze, nem sok értelme van egy lapon emlegetni a másik kettővel.
forrás: engadget
Miért is? Mert a Wiinek csak egy nyomorult 729 MHz-es IBM PowerPC központi processzora van 5 végrehajtó egységgel és Broadway fantázianévvel. Grafikus processzora, az ATI-tól származó Hollywood kemény 243 MHz-en fut. Viccesem hat a 3 MB beépített RAM-ja is, amit a textúrákhoz és framebufferhez használhat, valamint a 24 MB 1T-SRAM (olyasmi mint a DDR, csak más) további grafikus memória. Az IC-k egyelőre 90 nm-es gyártási technológiával készülnek. A rendszer többi része 64 MB RAM-ból gazdálkodik, ami egyesek szerint szintén 1T-SRAM, mások szerint GDDR3. Szóval van összesen 88 MB RAM, amihez jön még 512 MB flash háttértár és egy SD foglalat, ami legfeljebb 2 GB-os kártyákat kezel. Igen, egy jobb PDA izmosabb vas mint a Wii :P
Ezt a „komoly” hardvert kiegészíti még egy DVD-olvasó, beépített Wi-Fi b/g, két USB aljzat, két GameCube memóriafoglalat és négy GameCube kontroller csatlakozó. Képet alapból 576i soros PAL vagy 480i soros NTSC TV-s szabványban tud a gépecske, attól függően a világ melyik szegletébe szánták. Náluk ugye PAL van. Kiegészítő komponens kábellel tud progresszív 480p-t is. Képformában támogatja a 4:3-at és az anamorphic-nak nevezett 16:9-et. Ez annyit jelent, hogy ilyenkor a szoftver – már ha tudja – szándékosan összenyomja a képet, mert azzal számol, hogy mi majd a TV-n széthúzzuk. Ezt a kezelőfelület és a játékok többsége támogatja is. Hangból a sztereó az alap. Tud Dolby Por Logic II-t, és a játékok többsége ezt ki is használja.
Kétségtelen, hogy a Wii legjobb része a forradalmian új – hadonászós – vezérlője. Technikai oldalról ez egy 3D mozgásérzékelővel ellátott, vibráló, infrakamerás, hangos, mikrofonos, memóriás, néhány gombos izé, szinte elpusztíthatatlan borításban, ami Bluetooth kapcsolatot tart a konzollal és vezetékkel hozzá köthető a szintén 3D érzékelős, joystickes, pár gombos Nunchuk. A térben pozicionálás fontos része a 24 cm széles Sensor Bar, aminek két végében infravörös tartományban sugárzó LED-ek vannak. Ezeket – és ezek egymáshoz képesti viszonyát – figyeli a vezérlőbe épített kamera, hogy meghatározza a kijelzőtől mért távolságot. Ennek köszönhetően a 3D mozgás mellett mutatóként is működik a Wii Remote. Nem csak mozgást, hangot is közvetít a kontroller. Egyelőre csak picike, ócska hangszóróján keresztül szól hozzánk, de van benne mikrofon is, amit tudtommal még nem használnak a játékok.
forrás: CNN Money
Gyakorlatban ez úgy nyilvánul meg, hogy a ravaszos kialakítású vezérlővel a képernyőre mutatva lőhetünk az FPS-ekben, de közben, mint egy ütővel suhinthatunk is, és a másik kezünkben van még egy lengethető eszköz analóg joystickkel a tetején. A gyorsulásmérők nem tudják figyelni a mozgás kivitelezését, tehát egy csuklóból lendítést ugyanúgy – vagy nagyon hasonlóan – érzékel, mint egy teljes karból kivitelezett mozdulatot. Egészen ügyes a beépített hangszóró, növeli a játékélményt. A kontroller két AA-s emellem működik, amit elég gyorsan le tud zabálni. A Nunchuknak nem kell külön táp.
Az elpusztíthatatlanságról annyit, hogy egy év alatt csak egyszer sikerült kárt tenni benne, amikor figyelmetlenségből az asztal oldalához csaptam vele a kezemet. Fél centis részen lecsorbult az alsó műanyag, és kissé bekékült. Sokkal kékebbek lettek az ujjaim, amikkel betaláltam.
Akkor most kapcsoljuk be a gépet! Először egy ősi katódsugárcsövessel használtam, amit rövidesen 37”-os LCD-TV követett 480p-s felbontással. Első indításnál be kellett állítani a konzol főbb paramétereit, TV típusát, Sensor Bar elhelyezkedését, dátumot, miegymást. Az országnál lehet Magyarországot is választani, de ez később több csatornánál gondot jelent majd. Én inkább Angliát választottam. Ha ma vesz valaki Wii-t, az alábbi, úgynevezett Channelekre osztott főmenü fogadja majd.
Elég bugyuta, gyerekes, és olyan szintű zene is szól hozzá, de jól teszi a dolgát. Az egyes channeleket át lehet helyezni és összesen négy oldalnyit (48 radabot)használhatunk. A legfontosabb a Game csatorna, ahonnan a DVD-n érkező játékokat indíthatjuk. A Wii eszi a GameCube 8 cm-es korongjait is (emellett kezeli a NES és SNES kazettákat). Nagyon elegánsan húzza be a lemezeket, de állítólag romlékony az olvasó. Lekopogom, nálam egyelőre rendben van. A következő érdekes csatorna a Mii-s. A Mii-k Wii-s avatárok, ezek jelképezik a felhasználókat, sok esetben a játékokba is be lehet őket vonni, például a mellékelt Sportsban. Egyszerű kis szerkesztővel beformázhatjuk a karakterünk fejét, aztán elmenthetjük, akár a kontroller memóriájába is, sőt megoszthatjuk az Interneten (Mingle).
A fotós csatornával mi mást is lehetne mint képeket nézegetni. Nem valami extra, bár mostanában frissítették. Az SD kártya tartalmát nézhetjük meg, közben mp3-at is lejátszhatunk (léptetés, számváltás nincs). 90 fokonként forgatjuk a képeket, nagyíthatunk, rajzolhatunk rájuk, és felszabdalhatjuk őket képkirakós játéknak is.
Hasznos dolog a boltos (Shop) csatorna. Itt kiegészítő alkalmazásokat és régi konzolos (Virtual Console) játékokat vehetünk Wii pontokért. A Wii egyébként a GameCube kis DVD-i mellett a NES és SNES memóriakazettáit is kezeli. Ponthoz boltban vásárolható töltőkártyával, vagy online, bankkártyával juthatunk. 1000 pont 7 fontba kerül, mert angliai beállítást használok. Kár, hogy 3000 és 5000 pontra nincs kedvezmény. Játékból rengeteget vehetünk régi jó Nintendóra (49 játék, darabja 500 pont), Super Nintendora (26 játék, darabja 800 pont), Nintendo 64-re (11 játék, darabja 1000 pont), Sega Mega Drive-ra (45 játék, darabja 800 pont), TurbograFX-re (45 játék, darabja 600 pont), Neo Geora (8 játék, darabja 900 pont). Rövid infót kapunk róluk, elolvashatjuk hány játékos játszhat velük, és kell-e hozzájuk klasszikus Nintendo kontroller – többnyire kell.
A szoftveres részen újabb – rendszerint ingyenes – alkalmazásokat találunk. Itt van például az Opera webböngésző (külön csatornát kap), a Photo channel 1.1-es frissítése és a szavazós valamint Mii versenyeztetős is. A játékokat és szoftvereket ajándékba is megvehetjük más konzolokra. Ezt még nem próbáltam. Minden bizonnyal a Wii 16 betűs azonosítókódja kell nozzá. A letöltött játékok a Wii memóriájában kerülnek, amiből van bőségesen. A Mario 64 például 94 blokkolt foglalt, az Opera 230-at. Pillanatnyilag még több mint 1500 szabad blokkom van, és a letöltemények memóriakártyára menthetőek, ha mégis kifogynánk a belső Flash RAM-ból.
Van még pár kevéssé érdekes csatorna mint például az időjárásos, ahol nagy meglepetésre az időjárásról kapunk infót, mókás kis földgömböt forgatva a világ több pontjáról. Ugyanezt tudja hírekkel a News Channel. Persze, angolul beszél, és nem működik rendesen, ha Magyarországot állítunk be. A szavazós (Vote) csatornában bugyuta kérdésekre szavazhatunk, hogy például van-e mobiltelefonunk vagy nincs, a szendvicset háromszögbe vagy négyzetbe vágjuk. Utána megnézhetjük hogy a többi Wii tulaj hogyan szavazott és mi is javasolhatunk kérdéseket. Hasonlóan magasröptű a legfrissebb Channel, a Mii Contest. Itt különböző témákra készíthetünk Mii-ket, amiket a többi Wii-s értékel, és végül megjelenik a top 50. Sokkal jobban örülnék egy tisztességes zene- vagy DVD-lejátszónak, de ezeket valamiért nem csinálta meg a Nintendo. Szerintük nem adna hozzá annyit az eszköz értékéhez. Szerintem meg ez baromság.
Pár szóban kitérek az Operás internetezésre, bár inkább az 1600x1200-as monitort, a több ablak megnyitását és egér+billentyűzet kombót részesítem előnybe. Azért a Wii távirányítójával 480p-ben is el lehet kínlódni a dologgal, különösen most, hogy már az USB-s billentyűzetet is kezeli. Youtube-buziknak jó hír, hogy Wii-n is nézegethetik a videóikat. Az indavideo.hu viszont nem ment nálam a trial verziós böngészővel, akárcsak az üzengetőprogramok webes változatai. Legtovább az ICQ2Go val jutottam; ott sikerült bejelentkezni, és láttam, hogy üzenetet kaptam, de megnyitni már nem tudtam.
A csatornák mellett – pontosabban alatt – van egy információs rész, ahol napokra bontva megnézhetjük, hogy mennyit játszottunk a géppel, esetleg ellenőrizni lehet, hogy a gyerek mint csinált vele, míg nem voltunk otthon (van gyerekzár is). Ide, a leveles részre érkeznek az üzenetek, például a Mii Contest csatorna új versenyeiről, és a más Wii-kről írt levelek. Természetesen, mi is írhatunk levelet, nem csak másik Wii-re hanem e-mail címre is. Ehhez csak egy e-mail-es jóváhagyás kell a címzettől.
A beállítási részen találjuk a memóriakezelőt, amivel a Wii belső memóriájából kártyára másolhatunk. Itt sorakozik az összes konfig lehetőség, amin első indításkor végigmentünk, és a hálózati csatlakozás kezelője is. Egészen jó a Wi-Fi rész. Meg lehet neki adni, hogy milyen SSID-t keressen (tehát használhatunk rejtett azonosítós hálózatot), ismeri a WEP, WPA és WPA2 kódolást, DHCP szervert. Több routerrel is próbáltam már, általában nem volt gondja a hálózatra csatlakozással.
