Szomorú monokróm szamuráj
„Valamit elértél ma, de nem jól csináltad, egyáltalán nem. Minthogy még fiatal vagy, voltaképpen nem kárhoztathatlak érte, de nagy tévedés azt hinni, hogy a Szamuráj Útja semmi másból nem áll, mint erőfitogtatásból. Na de magam sem vagyok mentes ettől a hibától, tehát nem vagyok igazán méltó arra, hogy éppen én beszéljek neked erről.” - részlet Josikava Eidzsi - Muszasi regényéből.
Amikor a Devolver Digital és a fejlesztésért felelős Leonard Menchiari és a Flying Wild Hog bejelentették a Trek to Yomi című játékot, sokan felkapták a fejüket, hiszen már első ránézésre is látszott, hogy a program megpróbál tisztelegni a klasszikus, ötvenes évekbeli szamurájfilmek előtt. A kezdeti előzetesek után pár hónapra eltűnt a projekt, majd később megkaptuk a tavaszi megjelenési dátumot, valamint kiderült, hogy akik rendelkeznek Game Pass előfizetéssel, azok már első nap megkapják a teljes változatot. Szerény személyem korábban nem volt régi szamurájfilmek nagy rajongója, de bevallom, az első előzetesek kifejezetten megérintettek valahol legbelül, izgatottan vártam azt, hogy megkapjam a végső változatot. Addig persze próbáltam kerülni a hosszabb gameplay és sztori bemutatókat, így kicsivel a megjelenés után végre belevetettem magam a nem túl hosszú végigjátszásba.
[+]
Alig négy óra után úgy érzem, hogy egy részem csalódott a játékban, míg más részről teljesen odavoltam érte, de erről majd a beszámoló végén írok kicsit többet. Azt előre meg kell említenem, hogy a Game Pass miatt az Xbox verziót volt lehetőségem végigjátszani egy Series X platformon, ezt érdemes megjegyezni, a végén fontos lesz. Miután a játékot elindítottuk, egyből a puritán menüben találjuk magunkat, ahol az egyesek számára kötelező beállítások után (a filmes effektust kikapcsolhatjuk a beállításokná), majd a nehézségi szint kiválasztása után belevethetjük magunkat a kalandba. A történet elején megismerhetjük főhősünket Hirokit, valamint az ő mesterét és annak lányát, azonban a kiképzésünkre nem sok időnk lesz, ugyanis a falunkat banditák támadják meg, így tanárunk egyből útra kel, hogy megvédje a lakosságot. Mi persze nem akarunk kimaradni a hacacáréból, így azt a döntést hozzuk meg, hogy követjük tanítónkat. A sztoriról ennél többet nem igazán szeretnék elárulni, mert egyrészt a korábbi előzetesek alapján már kitalálható lett szerintem, hogy mire számíthatunk, arról nem is beszélve, hogy a játék második fele egy meglepő, de egyben igen érdekes csavart tartogat számunkra, amire én például egyáltalán nem voltam felkészülve. Miután megkapjuk az irányítást, egyből feltűnhet a Trek to Yomi egyik, ha nem a legnagyobb erőssége, a látványvilág.
[+]
A képek és a videók nem adják vissza azt, amit mozgás közben láthatunk. A program egy oldalnézetes akciójáték, azonban időnként perspektívát váltunk (pl. amikor valamilyen elágazáshoz érünk, vagy sikerül megtalálnunk egy rejtett szobát). Mindeközben pedig csak ámulunk a látottakon, a fejlesztők mintha egy élő, mozgó, fekete-fehér festményt teremtettek volna, ehhez pedig csak hozzátesz az a tény, hogy valami fantasztikusan játszanak a fókusszal és a mélységgel. Ez azonban csak a körítés, számomra a karakterek kinézete, az arcok egész egyszerűen csúnyák voltak a közeli átvezetőkben, valamint a lip-sync (magyarul talán ajakszinkronnak hívható, ez az amikor az ajkak úgy mozognak, ahogy a beszéded halljuk) sem volt tökéletes sok helyen, bár néhány ismerősömmel elbeszélgetve úgy tűnik, hogy ez csak számomra volt zavaró és feltűnő.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
