Szomorú monokróm szamuráj

„Valamit elértél ma, de nem jól csináltad, egyáltalán nem. Minthogy még fiatal vagy, voltaképpen nem kárhoztathatlak érte, de nagy tévedés azt hinni, hogy a Szamuráj Útja semmi másból nem áll, mint erőfitogtatásból. Na de magam sem vagyok mentes ettől a hibától, tehát nem vagyok igazán méltó arra, hogy éppen én beszéljek neked erről.” - részlet Josikava Eidzsi - Muszasi regényéből.

Amikor a Devolver Digital és a fejlesztésért felelős Leonard Menchiari és a Flying Wild Hog bejelentették a Trek to Yomi című játékot, sokan felkapták a fejüket, hiszen már első ránézésre is látszott, hogy a program megpróbál tisztelegni a klasszikus, ötvenes évekbeli szamurájfilmek előtt. A kezdeti előzetesek után pár hónapra eltűnt a projekt, majd később megkaptuk a tavaszi megjelenési dátumot, valamint kiderült, hogy akik rendelkeznek Game Pass előfizetéssel, azok már első nap megkapják a teljes változatot. Szerény személyem korábban nem volt régi szamurájfilmek nagy rajongója, de bevallom, az első előzetesek kifejezetten megérintettek valahol legbelül, izgatottan vártam azt, hogy megkapjam a végső változatot. Addig persze próbáltam kerülni a hosszabb gameplay és sztori bemutatókat, így kicsivel a megjelenés után végre belevetettem magam a nem túl hosszú végigjátszásba.

[+]

Alig négy óra után úgy érzem, hogy egy részem csalódott a játékban, míg más részről teljesen odavoltam érte, de erről majd a beszámoló végén írok kicsit többet. Azt előre meg kell említenem, hogy a Game Pass miatt az Xbox verziót volt lehetőségem végigjátszani egy Series X platformon, ezt érdemes megjegyezni, a végén fontos lesz. Miután a játékot elindítottuk, egyből a puritán menüben találjuk magunkat, ahol az egyesek számára kötelező beállítások után (a filmes effektust kikapcsolhatjuk a beállításokná), majd a nehézségi szint kiválasztása után belevethetjük magunkat a kalandba. A történet elején megismerhetjük főhősünket Hirokit, valamint az ő mesterét és annak lányát, azonban a kiképzésünkre nem sok időnk lesz, ugyanis a falunkat banditák támadják meg, így tanárunk egyből útra kel, hogy megvédje a lakosságot. Mi persze nem akarunk kimaradni a hacacáréból, így azt a döntést hozzuk meg, hogy követjük tanítónkat. A sztoriról ennél többet nem igazán szeretnék elárulni, mert egyrészt a korábbi előzetesek alapján már kitalálható lett szerintem, hogy mire számíthatunk, arról nem is beszélve, hogy a játék második fele egy meglepő, de egyben igen érdekes csavart tartogat számunkra, amire én például egyáltalán nem voltam felkészülve. Miután megkapjuk az irányítást, egyből feltűnhet a Trek to Yomi egyik, ha nem a legnagyobb erőssége, a látványvilág.

[+]

A képek és a videók nem adják vissza azt, amit mozgás közben láthatunk. A program egy oldalnézetes akciójáték, azonban időnként perspektívát váltunk (pl. amikor valamilyen elágazáshoz érünk, vagy sikerül megtalálnunk egy rejtett szobát). Mindeközben pedig csak ámulunk a látottakon, a fejlesztők mintha egy élő, mozgó, fekete-fehér festményt teremtettek volna, ehhez pedig csak hozzátesz az a tény, hogy valami fantasztikusan játszanak a fókusszal és a mélységgel. Ez azonban csak a körítés, számomra a karakterek kinézete, az arcok egész egyszerűen csúnyák voltak a közeli átvezetőkben, valamint a lip-sync (magyarul talán ajakszinkronnak hívható, ez az amikor az ajkak úgy mozognak, ahogy a beszéded halljuk) sem volt tökéletes sok helyen, bár néhány ismerősömmel elbeszélgetve úgy tűnik, hogy ez csak számomra volt zavaró és feltűnő.

Remek játék lehetne, de...

Miután a látványon okozta pozitív sokkhatáson túltettük magunkat, érdemes azért kicsit odafigyelni a harcokra is. Alapból két fajta támadásunk van, amiket idővel kombózni is lehet majd, valamint kapunk egy kivégzés animációt is, ha pont annyiszor támadjuk meg ellenfeleinket, hogy még nem harapnak fűbe. Ilyenkor egy különleges mozdulatsort láthatunk, amellyel az életünk egy részét is visszakapjuk. Ha komolyabb gyógyulást szeretnénk, akkor a pályán elszórva megtalálható szentélyeket kell használnunk; ezek egyben checkpointok is, halálunk után innen folytathatjuk a végigjátszást. Bár videókon a kardozások roppant látványosak, a valóság az, hogy nagyon hamar ismétlődő és monoton lesz az egész, és ezt még az olyan extrák sem tudják feldobni, mint a bónusz fegyverek (dobókés, nyíl, kézi ágyú), mert utóbbiak nehezebb szinteken alig sebeznek.

[+]

Egy idő után úgy voltam vele, hogy nincs sok kedvem harcolni, mert az egész unalomba fullad, és ezen az sem segít, hogy közben azért a látványtól leesik az állunk. Nem szabad elmennünk a szinkron mellett, mert úgy érzem, hogy sikerült kifejezetten remek színészeket találni erre a feladatra, azonban az valamiért furcsa nekem, hogy a konzolos verzióban valamiért kizárólag japán beszéd hallható (természetesen angol feliratozással). Zenékből nem kapunk túl sokat, de amikor megszólalnak, akkor szinte tökéletesen illeszkednek az adott jelenethez, bár a játékon túl nem valószínű, hogy hallgatni fogom őket. A program sajnos nem kínál túl sokat a fentieken túl, a nehézségi szinttől függően nagyjából 4-6 óra alatt teljesíthető, ezen maximum akkor tudunk nyújtani, ha maximalisták vagyunk és az összes eldugott extrát megkeressük, vagy kíváncsiak vagyunk egy másik befejezésre. Utóbbiakból egyébként hármat kapunk összesen.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy én kicsit többet vártam a Trek to Yomitól. Egy részről a látványvilágával azonnal levett a lábamról, a sztoriját is többé-kevésbé szerettem, de nem mehetek el amellett, hogy a harcrendszer esetlen, egy idő után az egész nyomasztóan monotonná válik. A cikk elején írtam, hogy Xbox Series X-en játszottam vele és erre visszatérek majd a befejezéskor: bár a program bitang jól kinéző körítéssel rendelkezik, a konzol valamiért ezt több helyen nem képes a megfelelően kezelni és érezhetően FPS csökkenést tapasztalhatunk. Nagyobb bugokba szerencsére nem futottam bele, egyedül az utolsó egy órában történt meg velem az, hogy a szöveget láttam a képernyőn, de a szinkron hiányzott és kvázi egy némafilmet kellett néznem. Szerencsére az interneten olvasható összeomlások és játémentés problémák engem elkerültek, utóbbiakra minden bizonnyal a fejlesztők a későbbiek folyamán közzétesznek majd egy javítást.

[+]

A Trek to Yomi teljes változata május 5-én jelent meg PC-re (Steam), PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, valamint Xbox Series X/S-re.

Összefoglalás:

Mint fentebb írtam, nagyon vártam a játékot és bár nem mondanám azt, hogy teljességgel csalódtam benne, mégis úgy érzem, hogy ebből több, jobb is kikerekedhetett volna. A látványvilágról tényleg csak ódákat lehet zengeni, de mindezek mellett a játék hibái mellett sem mehetünk el. Ha Game Pass előfizető vagy, akkor mindenképp tégy vele egy próbát, nem vesztes semmit, ha tervezted megvenni, akkor én azt tanácsolom, hogy várj vele pár hetet és egy leárazás alatt gyűjtsd majd be!

A Trek to Yomi legjobb vonásai:

• szinte minden ponton egy audiovizuális remekmű;
• remek szinkron;
• hamisítatlan szamuráj hangulat;
• A történet meglepő változáson megy át a befejezésre.

A Trek to Yomi leggyengébb pontjai:

• Unalmas, monoton, önismétlődő harcrendszer;
• nagyon gyorsan végigjátszható;
• Xbox-on framerate problémákkal találkozhatunk.

oriic