Tapasztalatok és értékelés
Az eddigiekből már sejteni lehet, de azok kedvéért, akik nem olvasták el a középső részt, még egyszer leírom, hogy a Demonicon egy felemás játék lett. A történetet tekintve nincs miért szégyenkeznie, egy aprólékosan kidolgozott sztorit kapunk, kellő mennyiségű csavar van benne, rengeteg intrika, melyet nyomasztó és nehéz döntések meghozatalával tarkítanak, ami nagyszerű játékélményt biztosíthatna. Ezt egyébként tényleg jól eltalálták, ugyanis nincs határozott jó és rossz válasz, mindent alaposan meg kell fontolnunk.
A karakterfejlődés is jól van megvalósítva, annak ellenére, hogy a főhős személye előre meghatározott, a képességei tekintetében kellően sok variáció mellett dönthetünk. Külön ötletes, hogy a mágia fejlesztéséhez külön pontok kellenek, melyeket csak varázslat útján szerezhetünk, vagyis aki erős képességeket akar, annak valóban használnia is kell azokat. Sajnálatos módon azonban a pozitívumok felsorolása itt véget is ért, most pedig jöjjön a fekete leves.
A Demonicon legnagyobb hibája a gyenge minőségű, bugoktól hemzsegő, optimalizálatlan grafika, amivel még a legelhivatottabb szerepjáték rajongók kedvét is el tudják venni attól, hogy egynél többször végigjátsszák a játékot. A karakterek arcán fikarcnyi érzelmet nem látunk, az animációjuk kész katasztrófa, ráadásul baltával faragták ki szinte mindegyiket a főszereplők kivételével, de ők sem sikerültek túl jól. A helyszíneket szintén kevés poligonból húzták fel, a textúrák az orrunk előtt töltődnek be, a terep kidolgozása elnagyolt, ráadásul ismétlődnek is. Nagyon behatárolt a mozgásterünk, alig tudunk valamit csinálni, amivel interakcióba kerülhetünk, azt pusztán csak egy ikon jelzi és kész. Eltévedni nem fogunk, mert az iránytű mindent mutat, de egyébként sem leszünk rászorulva, mert nem mehetünk arra, amerre szeretnénk.
Az irányítás billentyűzetről nehézkes, a primitív UI pedig csak rátesz még két szívlapáttal a negatív élményre. Nem tudom, minek erőltetik manapság, hogy egy rakás megtanulható képesség mellé ilyen ócska felhasználói felületet készítenek? Minden cselekvéshez két-három billentyűt kell egyszerre használni, a speciális mozdulatokról és a folyamatos ugrabugrálásról nem is beszélve. Ráadásul minden előre meg van szabva, a loot nagyon gyér, fegyverből csak pár darabot találunk, a felszerelés cseréje nem látszik meg a karakteren és még sorolhatnám napestig.
Ami a szavatosságot illeti, amennyiben valaki el tud tekinteni a grafika minőségétől, úgy jól szórakozhat nagyjából 15-20 órán keresztül, míg egyszer végigér a történeten. Ám még ők sem fogják nagy valószínűséggel újra elkezdeni az elejétől, mert a cselekmény nagy része kötött, a szereplők ugyanazok, a küzdelem egy idő után monoton csapkodássá válik, valamint az ismétlődő, nem szabadon bejárható helyszíneken sincs kedve az embernek újra végigmenni.
Ehhez még hozzájön a manuális mentés teljes hiánya, csakis automata helyzetmentés van a programban. Ez ráadásul nagyon kellemetlen helyzeteket is teremt, ugyanis miután nagyon szegényes a loot, így könnyen megesik, hogy a nagy fáradtsággal összeszedett és megfőzött gyógyitalkészletünk egy erősebb ellenfélnél elfogy, majd azt követően sajnos kénytelenek leszünk nélkülük boldogulni.
Mindent összevetve szerintem a The Dark Eye: Demonicon című játék erős jóindulattal közepes értékelést kaphatna - inkább nem készítek táblázatot, ennyiből mindenki számára világos a véleményem. Viszont akiket nem zavar a fapados grafika és a monoton játékmenet, nyugodtan tegyenek vele egy próbát, hiszen a jól kidolgozott háttértörténet, a csavarokkal tűzdelt sztori, valamint a sok rengeteg extra információ a The Dark Eye világáról egyszeri végigjátszásra mindenképpen ajánlottá teszi számukra a játékot.
