Az új trónörökös?
Egykori amerikai főnököm mindig örökéletű mondása volt az „if it’s broke, fix it, if it aint broke, don’t touch it!”. Ez kb. Annyit tesz magyarul, hogy ha valami nem működik, csináld meg, ha működik, ne nyúlj hozzá, csak elrontod. Ez a gondolkodásmód a Starcraft 2-ről is lejön. A Blizzard ült a projekt felett 10 évig, majd kihozott nekünk egy Starcraftot szebb grafikával és egy pár apró újítással. Érdemes volt ennyit várnunk rá? Meg van az rts-ek új császára? Folytatódik az epikus sztori, amire egy évtizede várunk? Végre összejön Kerrigan és Raynor?
Nos, nem, nem, nem és nem. De azért ne írjuk még le a játékot. Epekedve vártam, hogy végre megjelenjen, hogy feltolhassam a gépemre és folytathassam a játékot ott ahol befejeztem. Kerrigan letiport mindenkit, majd elvonult a világ elől, a játék bőven sokkal ez után folytatódik Raynor szemszögéből, ahogy rádöbben arra, hogy heló, hát nem azért vagyok lázadó, mert ahol megjelenek, ott az emberek belázasodnak, hanem mert nem értek egyet a rendszer működésével. És ezzel újra útnak indul, hogy megdöntse Mengsk gonosz császárságát. Többet nem szeretnék a sztoriból mesélni, az már szpoilerkedés lenne. Viszont annyit nyugodt szívvel állíthatok, hogy számomra egy csalódás volt. Bárki, aki rendszeresen olvas SciFi könyveket, annak elég 100-egytucat szaga lesz a folytatásnak. Nem hiszem el, hogy a Blizzardnál ennyire nem költenének a normális sztorik kidolgozására. Picit olyan érzésem volt, mintha egy pixar rajzfilmet néznék, a történetvezetés a Toy Story ótaott sem változott. Mindig ugyanaz a keret. X eltűnik, Y és barátai pedig elmennek megkeresni(vagy valami hasonló). Sajnos itt is jelen van, hogy ugyanazok a fordulatok és események következnek be csak épp más tálalással, amit már oly sokszor láttunk.
Bár ugyanez mondható el a játékmenetről, még nem döntöttem el, hogy ezt negatívumként kell-e elszámolni, mert bár az első rész egész máig játszott játék, a korral azért haladni kell. Valószínűleg ez a fejlesztők fejében is megfordult, így beletettek egy-két újítást is. A küldetések között a Hyperion II fedélzetén találjuk magunkat, ahol egy jópár fejlesztést elvégezhetünk az egységeinken és épületeinken a megszerzett kreditjeinkből, vagy a mellékküldetésekből származó zerg vagy protoss technológiák árán. Itt beszélgethetünk a fontosabb mellékszereplőkkel vagy választhatjuk ki a küldetéseinket. És bár ezek után dörzsölnénk a markunkat, hogy há-hááá végre nem lineáris a játékmenet: De, az. Csak épp 2-4 küldetés közül választhatunk egyszerre, attól függően, hogy a sztorinak épp melyik szálán szeretnénk előrébb jutni. És bár a játék többször választás elé állít minket, igazi kihatással nem lesz a játékmenetre. A ballansz továbbra is megvan a fajok között, és az új egység/épület típusok is kellemesen beleillenek a képbe, bár nem teljesen értem, hogy az óriás egységeket miért kellett behozni(odin/thor/loki), ezek nélkül is nagyon jól elvoltunk. Értem, hogy a Supreme Commander miatt mára kötelező az „ultimate” egység, de ennek rettenetesen foltozás szaga van.
A változásoktól mentes játékmenet gyönyörű emlékeket ébresztett bennem, eszembe jutott az a jópár év, amit az első rész elvett az életemből, az a sok elpazarolt szabadidő. Aminek minden percét élveztem, minden percére büszke vagyok. Ahogy szépen, lassan másztam meg a leaderboard-ot, ahogy mind újabb és újabb taktikákat tanultam a visszajátszásokból. Briliáns élmények törtek a felszínre a játék alatt. A klasszikus taktikák, amik még mindig működnek, a paraszt taktikák, amik ki lettek ballanszolva az új részre, mind egytől egyig elégedettséggel töltötték el pici szívem. A játékmenet még mindig olyan, mint tizenkét éve. Még mindig nem elég annyi, hogy legyártasz 500 tankot, és ezzel beveszed az ellenfeled bázisát. Ami pedig a single részét illeti, számomra kifejezetten tetszett az az egy-kettő küldetés, amit eddig nem nagyon láttunk más játékokban, mint az infested terran(zombis) pálya, aminek a lényege a nappal éjjel ciklusban rejlik, a tipikus éjjel védekezz, nappal menj ki pusztítani a fertőzött területeket metódusra épül. Mindez a bázismozgatós küldetéssel vagy pár másik hasonló plusszal kellemes meglepetéseket okozhat az egyszeri játékosnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
