Fing a lelke mindennek
A legnagyobb játékmechanikai változás az előző részhez képest a harcrendszer teljes lecserélése volt. A Stick of Truth tulajdonképpen a klasszikus ATB-rendszert vette alapul, a Fractured But Whole viszont egy másik japán módit, a Tactics-játékok négyzethálós pályáit vette kölcsön. (Nem tudom, emlékszik-e valaki a remek Enchanted Armsra – az új megoldás szinte egy-az-egyben onnan származik.)
Karaktereink (hősünk mellett egy, két, avagy három szupertárs tobzódik) és ellenfeleink egy csatáról csatára változó méretű négyzethálós térképen küzdenek, meghatározott sorrendben cselekedve. (Sok támadáshoz időzített gombnyomás is szükséges.) Néha egy több képernyőnyi hosszú, de csak két sorból álló pályát kapunk, máskor egy 5x7-es csatateret – és ezt a változatosságot a megsemmisíthető tereptárgyak csak tovább cifrázzák. Sok random csata nincs; bele lehet persze kötni egy csomó hatodikosba vagy ráknépségbe, de olyan elhanyagolható a csatákért kapott XP-jutalom, hogy csak igen komoly mennyiségű idő feláldozásával lehet így szinteket lépkedni.
Noha a játék elején nincs sok lehetőségünk a karakter kialakítására, úgy tíz órával később már mind a tíz kaszt rendelkezésre áll. Ebből a kínálatból kell összelegóznunk azt a három harci manővert, amit szeretnénk magunkkal vinni a csatákba – ezen felül csak a parádés animációval ellátott szupermozgások, illetve a különféle tárgyak segíthetnek a küzdelemben. No meg a szellentések: pukkantásaink ereje a téridőt is szétszaggatja, így átugorhatjuk ellenfeleink körét, megidézhetjük saját magunk egy korábbi változatát, vagy épp leállíthatjuk az időt némi extra vérengzés erejéig. A küzdelmek nagy általánosságban nem nehezek, csak a főellenfelek okozhatnak gondot még nehéz fokozaton is.
[+]
Noha a játék elején nincs sok lehetőségünk a karakter kialakítására, úgy tíz órával később már mind a tíz kaszt rendelkezésre áll. Ebből a kínálatból kell összelegóznunk azt a három harci manővert, amit szeretnénk magunkkal vinni a csatákba – ezen felül csak a parádés animációval ellátott szupermozgások, illetve a különféle tárgyak segíthetnek a küzdelemben. No meg a szellentések: pukkantásaink ereje a téridőt is szétszaggatja, így átugorhatjuk ellenfeleink körét, megidézhetjük saját magunk egy korábbi változatát, vagy épp leállíthatjuk az időt némi extra vérengzés erejéig. A küzdelmek nagy általánosságban nem nehezek, csak a főellenfelek okozhatnak gondot még nehéz fokozaton is.
[+]
Jónéhány érdekesen induló sztoriszál sehová nem vezet, nincsenek olyan megdöbbentő részek a játékban, mint az abortuszklinika (vagy teljesen más tekintetben: Kanada) az elődben, és a fejlődés érdektelensége miatt az RPG-reflexek sem indulnak be teljesen, de a Fractured But Whole így is tisztességes munka lett. Nem mondom, hogy érezhetően jobb, mint az előd, de a sorozat rajongóinak így is hoz vagy 20 órányi örömet. Mindenki más meg kerülje el!
A South Park: The Fractured But Whole PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg.
Pro:
- Remek South Park-humor;
- egész jó harcrendszer;
- pár elképesztő esemény és helyszín.
Kontra:
- Nagyon rossz minijátékok tömege;
- gyenge fejlődési rendszer.
80
Grath
