2017. december 17., vasárnap

Gyorskeresés

South Park: The Fractured But Whole teszt

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Két évvel az első valamirevaló South Park-játékot követően itt a folytatás – új fejlesztőkkel, új harcrendszerrel és a jó öreg Cartmannel.

Hir​de​t​é​s​

Humormaffia

Emlékszel még az Igazság Pálcájára (Stick of Truth)? A monumentális háborúra, ami annak megszerzéséért zajlott, a hosszú küzdelemre, a sok tápolásra és a rengeteg kacagásra? Hát, a pálcát lehet elfelejteni, de a megdöbbentően gyenge szóviccet zászlajára – pontosabban borítójára – tűző folytatás a többit azért hozza: a Fractured But Whole elődjéhez igen hasonló minőséget képvisel. Igaz ez még annak ellenére is, hogy új fejlesztők dolgoztak a programon (az Obsidian helyett a Ubisoft San Francisco) és hogy a harcrendszer jószerivel teljesen átalakult.

Míg a Stick of Truth a varázslós-kardozós játékba feledkező South Park-i gyerekek játékát dolgozta fel, addig a Fractured But Whole kampányt vált: Cartman ötletére a filmek nyomán a képregény-hősök világát veszik át, és minden kölök hirtelen keményen hangzó neveket vesz fel, és házilagos készítésű szuperkosztümöt öltenek. Így aztán Captain Diabetes mellett Call Girl száll csatába, a mankóin dadogva kúszó Jimmy itt Fastpass néven a gyorsutazási rendszer központi eleme, Timmy pedig Doctor Timothy néven természetesen a „kerekesszékes mentát” archetípus büszke képviselője. Ebbe a vidám kavalkádba kapcsolódik be ismét az Új Srác/Csajszi, a nemrég – erősen diszfunkcionális családjával együtt – a városba költözött kölök is. Továbbra is szótlan hősünk természetesen ismét a sztori központi alakja lesz, aki a The Coon néven futó Cartman parancsai alapján száll szembe… nos, a játék végére már mindenkivel.

Az ellopott macskákkal induló történet nyilván teljesen elmebeteg irányokba kanyarog el – erről többet nem is beszélnék, mert ennek végigkövetése rengeteg szórakoztató pillanatot hoz, amelytől nem fosztanék meg senkit. Természetesen ezúttal is rengeteg érdekes helyszínt fogunk bejárni a jól ismert városban, ami szerencsére egy sereg új helyszínnel gazdagodott az előző rész óta.


[+]

Az egyik legemlékezetesebb fejezet például a Peppermint Hippo sztriptízbárba vezet. Ez az alig félórás szakasz kitűnő összefoglalása is lehetne a Fractured But Whole-nak: tele van borzasztóan undorító jelenetekkel (nem is merem leírni, mit is kell a DJ gin-tonikjába keverni), illetve a megfelelően sötét humorérzék birtokában csakis zseniálisnak minősíthető poénokkal (ilyen például a klientúra reakciója a kölkökre, vagy épp a hölgyek felkonferálása), van benne egy borzalmasan rossz minijáték (részeg alakoknak kell QTE-vel teli öltáncot lejteni) és egy kellemesen scriptelt csata. A játék lényegében ebből áll, csak persze az arányok változnak kicsit.


[+]

Talán senkit nem fog meglepni az állítás: a második South Park-játék hangulata nem fog mindenkinek tetszeni, hisz pont azt a fajta humort hozza, amely évtizedek óta borítja ki a világ jókora részét. Mindenkinek beszól, mindenből gúnyt űz, és néha a remek poénok közé egy-egy igazi tahó otrombaság is becsúszik. Nyilván ezen írás minden olvasója régóta tudja magáról, hogy bejön-e neki ez a fajta humor; a játékból tulajdonképpen csak az a fajta naprakészség hiányzik, amit a mindig egy hét alatt összedobott tévésorozat-epizódok fel tudnak mutatni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.