Szörnyek csak a mesékben vannak

A többször emlegetett atmoszférát remek vizuális körítés biztosítja: az átszűrődő vagy pislákoló fények, a sötét szobabelsők, az egykor vegytiszta, mára elburjánzott high-tech környezet és a tengerfenék kidolgozottsága is elsőrangú, mert igen, Simonnak néha búvárruhát kell ragadnia, hogy egy pontról egy másikra az óceán élővilága között eljusson. Tökéletes partner az audiovilág, nemcsak a sejtelmes, veszélyre változó zene, hanem az apró zörejek, a távoli és közeli hangok, Simon szívverése és lépései, valamint az ellenfelek közeledése is csupa nyers, barátságtalan és kristálytiszta hangban borzolja a kedélyeket. Ez az a játék, ahol érdemes a füles felkapni és a tájékozódásban is segítő hangerőt felcsavarni, így ugyanis garantált, hogy a játékos átérezze Simon szorongását, vagy mondjuk, az ellenféllel nyilvánvalóan a háta mögött ne merjen megfordulni, a sorsra bízva végzetét.

[+]

A direkt ijesztegetések helyett a játék a pszichológiai terrorra és a suspense-re épül, ami abból fakad, hogy a játékosnak pont annyira ismeretlen és érthetetlen a világ körülötte, mint Simonnak, és ez egyre jobban frusztrálja. Vele együtt nézünk ki egy sarok mögül, dobunk el egy tárgyat figyelemelterelésre, vagy jutunk hozzá a „mi történt?” információmorzsáihoz. Nehéz visszaadni, hogy mennyire működőképes ez a baljós atmoszféra, és ami idő közben kiderül a történetről, az egyre kevésbé teszi optimistává Simont. A játékos útját egyébként apróbb fejtörők, kisebb-nagyobb bejárható terek, itt-ott hosszabb kószálás és naplóolvasgatás kíséri, úgyhogy el lehet időzni víz alatt és felett, a Soma nem az elejétől végéig tartó, félelmetes horror, inkább egy intelligens, agyat tornáztató élmény, hátborzongató momentumokkal. Ritkán esik szó a játékok ritmusáról, hiszen azt maga a gamer határozza meg, a Soma mindenesetre jól váltogatja az idegborzoló, az agytornáztató és a pillanatnyi megnyugvást jelentő szakaszokat.

[+]

A játékban automatikus mentés és szerencsétlen baleset esetén visszaállítás van, viszont menteni a kilépéskor is lehet. Simon egyébként egy-egy incidenst KO-val is megúszhat, és összezavarodott érzékkel még felpattanhat a padlóról, ám akad instant koporsóhelyzet és újrakezdés is a legutóbbi pontról. Az ellenfelek és a veszély közeledtét a változó zene és hangkörnyezet mellett vizuális zavaró effektek is jelölik, és inkább jellemzőbb a lassan közeledő veszély, mint a hirtelen előugró, egy eset mégis volt, amikor nem Simon szaladt ki a szobából, hanem én. Azt egyébként a játékos döntheti el, hogy mennyire aprólékosan fedezi fel PATHOS-II minden zegzugát és hány kirakós kockához jut hozzá a korábbi eseményeket illetően, ahogy tojáson lépkedve és bátor lendülettel is neki lehet veselkedni a tengerfenéki kalandnak, így 6-12 óra között mozoghat a tiszta játékidő.

[+]

Bár léteznek magasabb poligonszámú, fejlettebb grafikai effektekkel dolgozó címek sokkal nagyobb büdzséből, a Soma arra bizonyíték, hogy ha kreatív elmék állnak a pályadizájn, a történetmesélés és a hangok mögött, egy kisebb, független fejlesztőgárda is össze tud hozni valami igazán emlékezeteset, és a Soma esetében ez talált, és Simon bánatára süllyedt. Besegítenek a szinkronhangok is, amelyek többé-kevésbé konzisztensen hozzák a többi játékelem színvonalát, és emlékezetes momentumból is akad nem egy, hogy az ember visszavágyódjon ebbe a barátságtalanságában zseniális világba.

[+]

Azt ismételten hangsúlyozni kell, hogy a Soma nem egy pörgős akciójáték, vagy egy Amnesia-féle sokk-horror, hanem egy lassú tempójú, pszichológiai feszültségből és kilátástalanságból építkező sci-fi, ahol az ember akkor is baljós előjelekkel várja az ajtón túli ismeretlent, ha jó eséllyel épp nem fut bele a kevés, ámde roppant barátságtalan ellenségbe. Aki tehát hajlandó lemondani a fegyverhasználatról vagy a folyamatos fenyegetésről, és a precíz narratíva, a suspense és az intellektuális horror a műfaja, egy remekművet ismerhet meg a Soma személyében, és jó eséllyel ugyanúgy előveszi majd a jövőben, mint más atmoszférikus remeket. Elképzelhető, ez a teszt nem lőtte be precízen, hogy akkor most pontosan milyen játékot is alkotott meg a Frictional Games, ez azonban szándék szerint sikerült így, tessék mindent élesben, Simonnal együtt megtudni.

Pro:

• Fantasztikus, sötét sci-fi/horror atmoszféra;
• kitűnő vizuális világ és fény-árnyék játékok;
• hasonlóan színvonalas zene, zörejek és szinkronhangok;
• valós félelemérzet, bár akad üresjárat;
• precíz történetmesélés önismereti kérdésekkel fűszerezve;

Kontra:

• Arányaiban kevés az ellenség és a direkt sokk;
• a képkockasebesség ingadozik itt-ott.

90

Bone123