Doki, biztos nem fog fájni?

Atmoszféra, mint tágabb értelemben vett környezet – számomra egy alternatív világ megteremtésének a legfontosabb alappillére, legyen szó regényről, filmről, esetleg egy játékról. Persze nem könnyű a befogadót saját világából kiszakítani és egy fiktív, mégis hiteles, szabályai szerint jól működőbe behelyezni, sok játék bukott már el ezen (például a Dream). A Bioshock vagy a Portal ellenben összehozta azt a sötét vagy morbid miliőt, ahova évekkel később is visszalátogat az ember, nemcsak a játékélményért vagy a történetért, hanem az eredeti atmoszféráért.

A Soma, a Frictional Games független fejlesztőgárdájának legújabb játéka (a legismertebb talán az Amnesia: The Dark Descent) éppen a fenti két címet juttatta eszembe. No, nem azért, mert víz alatt játszódó helyszíne vagy az elszabadult erők fenyegetése túlságosan ismerős lett volna, a Soma ugyanis ízig-vérig eredeti koncepcióra épül, és minden klisét elkerül. Inkább azért, mert a miliő itt is pillanatok alatt magával ragadott. Adott egy túlélő sci-fi horror, amelyben nem milliószámra kell aprítani el ellent (sőt: egyet sem lehet legyőzni), hanem egy sejtelmes, nyomasztó és gyakran ijesztő világon kell végigrobogni, vagy sokkal inkább végiglopakodni.

Szűk folyosók a tengerfenéken – ez biztos nem Rapture? Biztos [+]

Főszereplőnk, Simon nem egy katona, vagy valamiféle terepre termett ügynök, hanem mindennapjaink torontói átlagembere, aki egy incidens után egy high-tech agyi vizsgálatra fekszik be, ám egy tengerfenékre telepített, elhagyatott kutatólaborban ébred fel. Itt viszont engedjék meg olvasóink, hogy a további eseményeket elhallgassam, a Soma ugyanis legalább annyira a történetmesélésről szól, mint a (nem túl optimista) hangulatról, a túlélésről és a problémamegoldásról. Annyit persze még meg kell jegyeznem, hogy a PATHOS-II névre keresztelt, atlanti-óceáni létesítmény csak ideig-óráig tűnik elhagyatottnak, és nagyon nem barátságosak azok a szerzemények, amelyek idővel Simon életére törnek, ráadásul a játékstílusból adódik, hogy a veszélyhelyzeteket nyíltsisakos harc helyett leleménnyel, bujkálással, és ha szükséges, futással kell a átvészelni.

Jó napot kívánok! Hát itt mi történt? [+]

A Soma egy belsőnézetes játék, ahol az FPS-ekből megszokott egér- és billentyűzetkiosztás tudja le az irányítást, ami reszponzív és bugmentes, így a játékélményre lehet koncentrálni. A mozgáson, a mászáson és a kúszáson kívül az irányítás a gombok és az ajtónyitók nyomogatásában, a tárgyak vizsgálatában és eldobásában, illetve egy Omnitool nevű szerszám használatában ki is merül. Ez utóbbi kódfejtésre és ajtónyitogatásra is használatos, és némi kommunikációra. Támadásra vagy védekezésre nem akad mód, és bár ellenfélből kevés van, azok annál emlékezetesebbek. A jó horror ugyanis csak sejteti a veszélyt, és ritkán mutatja meg, a megfelelő hangokkal azelőtt az ember torkára ragasztva a gombócot, hogy az farkasszemet nézne vele.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!