A dzsungel törvénye

Ahogy azt már több előzetesben is láthattuk, a játék nyitánya Mexikóban indult, itt Lara egy rejtélyes tárgy után nyomoz, azonban nem csak ő kíváncsi a különleges dologra, ugyanis ismét felbukkannak a korábbi részekből megismert Trinity katonái, sőt egy új vezető is, akiről később érdekes dolgok derülnek ki. Már itt megvillantja különös báját a Shadow of the Tomb Raider, ugyanis kifejezetten jól néz ki a városi látkép, valamint az utcákon felbukkanó tömeg és a helyi muzsika is fantasztikus összképet nyújt számunkra. Némi kutatómunka és kevéske kaland után természetesen megtaláljuk amit keresünk, de sajnos ellenségeink megkaparintják azt, mindemellett pedig egy helyi természeti katasztrófába is belecsöppenünk, ami a történet szerint nyilván nem véletlen egybeesés. Ezek után utunk a perui dzsungelbe visz, mi pedig nekiindulhatunk egy több tíz órányi kalandnak, amelynek végén egy kerek lezárással leszünk gazdagabbak, de ettől függetlenül remélhetőleg néhány éven belül érkezik majd egy új rész is. (A hírek szerint főhősünk hangját is adó Camilla Luddington csak három részre írt alá)

Ami legelőször szembetűnik nekünk a játékkal kapcsolatban, az a látványvilág. Nincs mit tagadni, a sorozat új része az egyik jelenlegi legszebb külső nézetes program, az alap Xbox One S-en és PlayStation 4 Slimen is fantasztikusan fest, PS4 Prón, PC-n és One X-en pedig talán még látványosabb az összkép. (Xbox One X-en választhatunk a 4K/30FPS vagy a 1080p/60FPS mód között) Az őserdő, a fejlesztők által kitalált puzzle-ök, a különleges sírok mind-mind remekül festenek, és akkor a hangokról még nem beszéltünk. Érdemes néha kicsit leállni és hallgatni a környezeti hangokat, főleg ha az ember fejhallgatóval játszik. A Rise of the Tomb Raider megjelenése után a rajongók számos helyen adták tudomásul a készítők felé, hogy ha jön egy esetleges folytatás, akkor annak több helyen változnia kell majd. Az egyik ilyen panasz volt többek között a túlzott akció-orentáltság, hiszen Lara egy kisebb hadsereggel is végzett a korábbi epizódban, ez pedig annyira nem illett sokak szerint a karakteréhez. Nem mondom azt, hogy itt nincs szó erről (Bőven akadhatnak gépfegyveres harcok, és brutális kivégzések akár “Predator”-szerűen), de azért érezhető, hogy kicsit visszavettek ezekből a jelenetekből az Eidos emberei. Amit talán többen szerettek volna, az a puzzle-elemek és a felfedezős részek számainak megnövelése, valamint az, hogy több sírt kapjunk. Szerencsére a játék ilyen téren is sokat fejlődött, nyilván eltévedni nem fogunk, de azért akadnak olyan megoldandó feladatok, amelyeknél elégedetten bólogathatunk.

A sírok és kripták teljesítésével egyébként különleges skilleket és felszereléseket kapunk (A speciális skillek csak így szerezhetők meg), valamint természetesen nyersanyagokat is összedhetünk a kraftoláshoz. Utóbbi szinte csak minimálisan változott az elődhöz képest, az alap nyílvesszők készítésén túl én például nem is használtam túl sokat, csak ha nagyon kellett. A skill rendszer továbbfejlődött, a három részre osztott képesség-fa áll a rendelkezésünkre, ahol elkölthetjük a megszerzett pontokat. A kalandjaink során végre visszatérhetünk a víz alatti részekre, hiszen a sztori végigjátszása során (A fő történeti vonal nagyjából 10-15 óra alatt teljesíthető, maximalisták akár több mint 30 órát is beleölhetnek a programba) számos helyen kötelezően víz alá kell buknunk, ahol van, hogy a piranha rajokkal kell bújócskát játszanunk.

A platform részek továbbra is fantasztikusak, a pályadizájnért felelős munkatársak alaposan megdolgoztak a pénzükért, bár néha akad egy-két frusztráló rész, bár lehetséges, hogy ez inkább az én bénaságomnak is köszönhető. (Külön pozitívum, hogy a QTE jelenetek szinte teljesen eltűntek, csak néhány kötelező helyen futhatunk bele olyanba, hogy kötelezően nyomkodni kelljen egy-egy gombot) Ha az összképet nézzük, akkor úgy tűnik, hogy egy fantasztikus programmal van dolgunk, azonban akad némi negatívum is ha odafigyelünk a játékra. Alapvetően rengeteg tennivalónk van a fő sztorin túl (A frissen bekerült településeken is vehetünk fel questeket), azonban szerintem a mellékküldetések többsége kicsit egysíkú, sőt időnként unalmasak lettek, így egy idő után már nem is foglalkoztam velük, mert nem igazán volt kedvem hozzájuk.

A játék narratívája bár izgalmasnak tűnik, a megvalósítás illetve a sztori kifejtése talán egy kicsit lehetett volna összetettebb, érdekfeszítőbb, emellett a Trinity sem tűnik olyan összetett ellenségnek, a vezetőjük pedig közel sem az az összetett karakter, aminek anno beharangozták.

Összességében elmondható, hogy a Shadow of the Tomb Raider a hibái ellenére egy remek alkotás, ha szerettétek az előző részeket, de legfőképp a 2013-as nyitányt, akkor mindenképp érdemes lesz rá beruházni a későbbiekben.

A Shadow of the Tomb Raider szeptember 14-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra, mi utóbbin teszteltük a játékot.

Pozitívum:

• Fantasztikus hangok és látványvilág,
• továbbfejlesztett harcrendszer
• látványos fejlődés a korábbi részhez képest,
• a nehézségi szint egyedileg állítható,
• a végigjátszás után azonnal megnyíló New Game+ mód,
• méltó lezárása egy trilógiának.

Negatívum:

• A sztori összességében nem túl erős,
• a mellékküldetések egy része rettentő unalmas, felesleges,
• Dupla-Beretta hol vagy?

82

oriic