Homok a szélben
Akira Toriyamát szerintem senkinek nem kell bemutatni, hiszen neve és stílusa az évtizedek alatt a popkultúra szerves részévé vált. Legtöbben talán a Dragon Ball-sorozattal ismerték meg a nevét, holott a mester annál jóval többet tett le az asztalra, művészete például a videojátékok világában is megjelent. Karaktereinek azonnal felismerhető alakja így tehát a Dragon Ball-feldolgozások mellett felbukkant a Dragon Quest-sorozatban, a Blue Dragonban, a Chrono Triggerben, vagy az olyan, nálunk kevésbé ismert alkotásokban is mint a Tobal-játékok, netán a Torneko-széria. Sajnos a szakember alig néhány héttel ezelőtt eltávozott az élők sorából, így életének végső szakaszában már csak két játékkal tudott foglalkozni. Míg a Dragon Quest XII-ről egyelőre nem tudjuk hogy mikor érkezik, a Sand Land keserédesen időzítve most jelent meg – én pedig azonnal kíváncsian vetettem bele magam a programba, amely az előzetes videók, és persze a demó alapján minden ízében magán hordozza Toriyama jellegzetes stílusjegyeit. A játék forrása a több mint két évtizeddel ezelőtt megjelent Sand Land manga.
[+]
Ez nem vált a Dragon Ball mintájára egy véget érni nem akaró történetté:mindössze 14 fejezetből áll, így viszont legalább hamar elolvasható. A mű egy olyan világban játszódik, amelyben egy nagy háború után egy sivatagi pusztaság borítja az egész bolygót, és hogy a helyzet még forróbb legyen, itt az emberek és a démonok egymást megtűrve (?) élik hétköznapjaikat. Itt találkozhatunk az ördögök hercegével Beelzebubbal, aki, amikor épp nem videojátékokkal múlatja az idejét, akkor épp vizet lop az emberektől. Ebben a világban ugyanis a folyékony nedű a legnagyobb kincs, és nagyon sokan bármit megtennének azért, hogy a lehető legtöbbet szerezzék meg maguknak. Ebbe a nem túl idilli környezetben csöppen bele a Rao nevű sheriff, aki a démonok segítségét kéri, hogy együtt találják meg a legendás forrást, amellyel majd mindenki gondja egy csapásra megoldódik. Uccu neki, megvan az alapfeladat! Persze nyilván nem fog minden ilyen egyszerűen megoldódni, hiszen a történetben azért akad egy-két meglepetés is. Mivel a manga viszonylag rövid, a játék viszont legalább 18-20 órányi sztorit biztosít, várható volt, hogy a készítők kibővítik a forrásanyagot és eddig nem látott részletekkel gazdagítják a világot és a történetet. Ennek köszönhetően azoknak is érdemes lehet belevágni a játékba, akik olvasták az eredeti anyagot; sőt őket egy friss animeszéria tudja még tovább szórakoztatni. A program stílusát tekintve egy nyílt világú akciójáték némi RPG-beütéssel, külső nézetet használva. Mi kizárólag Belz-t irányítjuk, a hozzánk csapódó társainknak csak néhány extra parancsot adhatunk, amelyekkel segítik előrejutásunkat és gazdagítják taktikáink számát.
[+]
Kicsit talán előreszaladok, de számomra a Sand Land egy remek mese volt, vicces karakterekkel, azonban a prezentációval már akadtak problémáim. Ahogy az elvárható, a sivatagi világ a játék nagy részében sivár és kihalt, amivel talán nem is lenne gond, azonban ezt nem igazán sikerült megfelelő mennyiségű és minőségű tartalommal megtölteni. A fő sztori szállal nincs baj, itt a küldetések kellően meg vannak komponálva, de ha a mellékküldetésekbe kezdenénk, a kép már közel sem ilyen baráti. Ezek az opcionális feladatok egy idő után rém unalmasak lesznek, önismétlő mivoltuk miatt rém hamar ellaposodva. A fejlesztők próbálták feldobni az egészet, azonban a fejvadász rendszer ehhez nem elég, a nyersanyagokért való szörnyvadászat, valamint a sziklák-romok-adótornyok felkutatása pedig néhány óra után már inkább stresszt ad, mintsem élvezetet.
[+]
Sajnos utóbbiról így sem mondhatunk le teljesen, hiszen a felszerelésünk fejlesztéséhez az így található nyersanyagokra van szükség ha tehát jobb fegyvert akarunk, akkor bizony muszáj lesz levadászni pár tucat raptort. A térkép egyébként viszonylag egész nagynak mondható, mindezt gyalog bejárni sokáig tartana, ezért is kaptunk járműveket, amelyeket használhatunk szinte bárhol. Alapból a játék elején ellopott tankot fogjuk talán a legtöbbet vezetni, azonban a végigjátszás során több eszközhöz is hozzájutunk majd: én kifejezetten szerettem a tömzsi kis lánctalpassal irtani az ellenségeket, főleg miután kellő erősségűre fejlesztettem a lövegtornyot és a gépágyút.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
