Homok a szélben

Akira Toriyamát szerintem senkinek nem kell bemutatni, hiszen neve és stílusa az évtizedek alatt a popkultúra szerves részévé vált. Legtöbben talán a Dragon Ball-sorozattal ismerték meg a nevét, holott a mester annál jóval többet tett le az asztalra, művészete például a videojátékok világában is megjelent. Karaktereinek azonnal felismerhető alakja így tehát a Dragon Ball-feldolgozások mellett felbukkant a Dragon Quest-sorozatban, a Blue Dragonban, a Chrono Triggerben, vagy az olyan, nálunk kevésbé ismert alkotásokban is mint a Tobal-játékok, netán a Torneko-széria. Sajnos a szakember alig néhány héttel ezelőtt eltávozott az élők sorából, így életének végső szakaszában már csak két játékkal tudott foglalkozni. Míg a Dragon Quest XII-ről egyelőre nem tudjuk hogy mikor érkezik, a Sand Land keserédesen időzítve most jelent meg – én pedig azonnal kíváncsian vetettem bele magam a programba, amely az előzetes videók, és persze a demó alapján minden ízében magán hordozza Toriyama jellegzetes stílusjegyeit. A játék forrása a több mint két évtizeddel ezelőtt megjelent Sand Land manga.

[+]

Ez nem vált a Dragon Ball mintájára egy véget érni nem akaró történetté:mindössze 14 fejezetből áll, így viszont legalább hamar elolvasható. A mű egy olyan világban játszódik, amelyben egy nagy háború után egy sivatagi pusztaság borítja az egész bolygót, és hogy a helyzet még forróbb legyen, itt az emberek és a démonok egymást megtűrve (?) élik hétköznapjaikat. Itt találkozhatunk az ördögök hercegével Beelzebubbal, aki, amikor épp nem videojátékokkal múlatja az idejét, akkor épp vizet lop az emberektől. Ebben a világban ugyanis a folyékony nedű a legnagyobb kincs, és nagyon sokan bármit megtennének azért, hogy a lehető legtöbbet szerezzék meg maguknak. Ebbe a nem túl idilli környezetben csöppen bele a Rao nevű sheriff, aki a démonok segítségét kéri, hogy együtt találják meg a legendás forrást, amellyel majd mindenki gondja egy csapásra megoldódik. Uccu neki, megvan az alapfeladat! Persze nyilván nem fog minden ilyen egyszerűen megoldódni, hiszen a történetben azért akad egy-két meglepetés is. Mivel a manga viszonylag rövid, a játék viszont legalább 18-20 órányi sztorit biztosít, várható volt, hogy a készítők kibővítik a forrásanyagot és eddig nem látott részletekkel gazdagítják a világot és a történetet. Ennek köszönhetően azoknak is érdemes lehet belevágni a játékba, akik olvasták az eredeti anyagot; sőt őket egy friss animeszéria tudja még tovább szórakoztatni. A program stílusát tekintve egy nyílt világú akciójáték némi RPG-beütéssel, külső nézetet használva. Mi kizárólag Belz-t irányítjuk, a hozzánk csapódó társainknak csak néhány extra parancsot adhatunk, amelyekkel segítik előrejutásunkat és gazdagítják taktikáink számát.

[+]

Kicsit talán előreszaladok, de számomra a Sand Land egy remek mese volt, vicces karakterekkel, azonban a prezentációval már akadtak problémáim. Ahogy az elvárható, a sivatagi világ a játék nagy részében sivár és kihalt, amivel talán nem is lenne gond, azonban ezt nem igazán sikerült megfelelő mennyiségű és minőségű tartalommal megtölteni. A fő sztori szállal nincs baj, itt a küldetések kellően meg vannak komponálva, de ha a mellékküldetésekbe kezdenénk, a kép már közel sem ilyen baráti. Ezek az opcionális feladatok egy idő után rém unalmasak lesznek, önismétlő mivoltuk miatt rém hamar ellaposodva. A fejlesztők próbálták feldobni az egészet, azonban a fejvadász rendszer ehhez nem elég, a nyersanyagokért való szörnyvadászat, valamint a sziklák-romok-adótornyok felkutatása pedig néhány óra után már inkább stresszt ad, mintsem élvezetet.

[+]

Sajnos utóbbiról így sem mondhatunk le teljesen, hiszen a felszerelésünk fejlesztéséhez az így található nyersanyagokra van szükség ha tehát jobb fegyvert akarunk, akkor bizony muszáj lesz levadászni pár tucat raptort. A térkép egyébként viszonylag egész nagynak mondható, mindezt gyalog bejárni sokáig tartana, ezért is kaptunk járműveket, amelyeket használhatunk szinte bárhol. Alapból a játék elején ellopott tankot fogjuk talán a legtöbbet vezetni, azonban a végigjátszás során több eszközhöz is hozzájutunk majd: én kifejezetten szerettem a tömzsi kis lánctalpassal irtani az ellenségeket, főleg miután kellő erősségűre fejlesztettem a lövegtornyot és a gépágyút.

Ördögöd van

Ha úgy alakul, akkor természetesen Beelzebub a közelharcban is megállja a helyét, de itt nem kell semmi extrára gondolni, a legtöbb csatát egyetlen gomb nyomkodásával megnyerhetjük. Magasabb nehézségi szinten persze érdemes lehet haszálni a vetődést és a speciális támadásokat is, de én ennek nagyon kevés esetben éreztem hasznát, főleg amiatt, mert a játékidőt háromnegyedében valamilyen járművet irányítottam és azzal csatáztam. Ahogy korábban is szó volt róla, a Sand Land kapott egy könnyed RPG-mázt is, ami kimerül annyiban, hogy tapasztalati pontokat szerzünk, szintlépés után egy nagyon apró képességfán eloszthatjuk a kapott skill pontokat, amik aztán minimális extra erővel ruháznak fel minket, illetve nagyritkán egy-egy újabb kombót is megnyitnak.

[+]

Semmi komoly dolog, ha teljesen kihagyták volna ezt a részt, akkor sem háborodtam volna fel, annyira feleslegesnek éreztem. Ha technikai szempontból nézzük, akkor a Sand Land az esetek többségében problémamentesen fut (a teszt XSX-en zajlott), bár azért azt észrevettem hogy sűrűbb helyzetekben mintha kicsit beesett volna a stabil képfrissítés, de szerencsére ez nagyon ritkán volt tapasztalható. Meglepő módon a szinkron jól sikerült, az angol mellett szerencsére a japán is másik választható alternatíva, bármelyik mellett döntünk jót fogunk választani. Kifejezetten tetszettek a zenék is, amelyeket a készítők remekül választottak meg mind a hétköznapi csavargásokhoz, mind a csatákhoz. Egyik sem olyan persze, amit munka közben hallgatnék, de a játékhoz sokat hozzátettek ezek a dallamok. Ami a grafikát illeti, a készítők nagyon jól visszaadták a világ sivárságát, a főbb szereplők kinézetéhez pedig szerintem nincs mit hozzáfűzni.

[+]

Minden egyes karakterről üvölt Toriyama egyedi stílusa, és akik kicsit is szeretik az ilyen kinézetet használó alkotásokat, azok elismerően csettintenek majd. (Akadnak ismerős arcok is, szerintem a démoni apuci egy az egyben Dabura a Dragon Ballból) Muszáj beszélni a negatívumokról is, mert azért akad pár dolog ami sajnos szúrta a szememet a fejlődési rendszer sekélyessége és az unalmas mellékküldetések mellett is. Mindenképp szót kell említeni az átvezetők nagy részében látott animációkról, ugyanis a teljes végigjátszás alatt ugyanazt a néhány mozdulatot és talán, ha négy arckifejezést láthatjuk az összes szereplőtől, ami roppant zavaró lett egy idő után.

[+]

Ezen túl az ellenfelek mesterséges intelligenciája is rémes, a katonák és a szörnyek szimplán ostobák, a nagyobb dögöket is csak azért nehezebb elpusztítani, mert több az életpontjuk. Ahogy korábban írtam a világ sivársága jól áll a programnak, kár hogy technikailag túl sokat nem foglalkoztak azzal, hogy kidolgozottabb, változatosabb is legyen. Ugyanazok a sziklák, bokrok, házak, romok, banditák, szörnyek láthatóak mindenfelé, ami 2024-ben nagyon kevés. Lehet hogy jobban jártunk volna, ha a nyílt világ helyett inkább egy lineáris kampány képében kapjuk meg a sztorit, mert bár az open world több órányi tartalmat nyújt, de mit ér ez, ha egy idő után az embernek nincs kedve foglalkozni vele.

Összegzés:

Ha szereted a stílust, esetleg odavagy Akira Toriyama művészetéért, akkor mindenképp érdemes lehet beszerezni a Sand Land-et, de előre szólok, hogy igazi klasszikusra nem szabad számítani. Félreértés ne essék, nem rossz játékot kapunk a pénzünkért, egyszerűen ebből a témából többet is ki lehetett volna hozni. Ha sokalljuk az árát, nyilván nem ördögtől való várni az első combosabb leárazásig, addig pedig érdemes lehet bepótolni az eredeti mangát vagy megnézni az animét – bár utóbbi a kibővített sztorielemeket természetesen elspoilerezi.

A Sand Land PC-re, PlayStation és Xbox konzolokra jelent meg, mi Series X-en játszottunk vele. A tesztpéldányt a Cenega Hungary Kft. biztosította, a teljes kiadás dobozos formában is elérhető.

A Sand Land legjobb pontjai:

• Kalandos történet, amely remekül kibővit a manga sztoriját;
• a járműves harcok izgalmasak;
• Beelzebub minden pillanata aranyat ér.

A Sand Land leggyéngébb pontjai:

• Egy idő után roppant unalmas és ismétlődőek lesznek a küldetések;
• a pusztakezes harcok kidolgozatlanok; ellenfeleink roppant ostobák;
• a nyílt világ rendszerében rejlő potenciál egyáltalán nincs kihasználva.

oriic