Megismételt történelem

Maguk a harcok helyenként roppant látványosak tudnak lenni, de célszerű nem az effekteken bambulni, mert a játék a nehézség terén is a Nioh rokona. A stamina helyett ezúttal az úgynevezett ki lesz az, amire figyelnünk kell, de ez alapvetően ugyanúgy az állóképesség szerepét tölti be. Támadáskor, védekezéskor és hárításkor az ellenfelünk ki-csíkja csökken, és ha ez teljesen eltűnik, akkor egy kivégző mozdulatot aktiválhatunk, ami alsó hangon is brutális sebzést okoz, a gyengébb ellenfeleket azonnal el is pusztítja. A parry is fontos, de szerencsére a megtanulása egyáltalán nem vészes, még azok számára sem, akik a stílussal most ismerkednének - ezúttal nem a védekezés, hanem a durva támadás gombjával lehet hárítani, majd ellentámadássá alakítani az érkező csapásokat.

[+]

A Ronin tartalmaz egy stat/skill rendszert is, amelynek lényege, hogy a csatákban megszerzett XP-t képességpontokra lehet váltani, azokat pedig taktikai ízlésünk szerint oszthatjuk szét. Ez a korábbi játékelemekkel ellentétben közel sem kulcsfontosságú: volt olyan, hogy három-négy órányi játék után jutott csak eszembe a megtermelt pontokat elosztani. Emellett egy viszonylag egyszerű kapcsolati rendszert is kapunk. A játék rengeteg NPC-vel vezeti viszonyunk alakítását, és minél szorosabb kötődést alakítunk ki valakivel, annál több extrát kapunk tőlük, és annál többször tudjuk segítségül hívni őket egy-egy nagyobb misszió során. Utóbbi esetben egyébként van arra is lehetőség, hogy ne egy NPC-t, hanem egy másik játékost vigyünk magunkkal. Ebben a kooperatív módban rengeteg fantázia lenne, de ezt sajnos technikai akadályok miatt nem volt lehetőségem kipróbálni. A többi játékos nevei egyébként a nyílt világban is felbukkannak, a gép ugyanis mások neveit és kinézetét ragasztja egyes kiszabadítható karakterekre.

[+]

Érdemes szót ejteni a Rise of the Ronin technikai részéről is, még akkor is, ha e téren nem kiemelkedő helyzet. A program zenei anyaga, illetve hangjai szerintem fantasztikusak lettek; előbbi teljesen illik a világhoz és bár jóval több eltérő dalt is el tudtam volna viselni, így is élvezet volt hallgatni a felcsendülő japán muzsikákat. A fegyverek és csaták alatt hallható hangokba szintén nem tudok belekötni, ami viszont számomra kicsit csalódás volt, az az angol szinkron. Én nyilván egyből átállítottam a szinkront japánra, de a kíváncsiság miatt egy óra erejéig belehallgattam a másikba is - de számomra a túlerőltetett akcentus borzasztóan zavaró volt.

[+]

Már az első videók óta a leginkább ekézett része a programnak a grafikája, és a végleges verzió láttán azt kell mondanom, hogy ez érthető is. Először is tisztázzuk: a Rise of the Ronin nem csúnya játék, sőt, egyes részletei kifejezetten gyönyörűek (főleg a történet vége felé találkozhatunk nagyszerűen megvalósított eseményekkel és helyszínekkel). Azonban a nem csúnya és a gyönyörű között hatalmas eltérések vannak - és a némiképp hasonló tematikájú Ghost of Tsushima az előkelőbb gyönyörűségek közé tartozik, annak ellenére is, hogy az négy éve jelent meg... PlayStation 4-re. A Team Ninja az eredeti Xbox óta nem tud grafikailag tényleg lenyűgöző, előremutató játékot készíteni, érezhető, hogy nem ez van a fókuszukban, de az, hogy a PS5-re készült Ronin még az előző konzolon sem lenne a legszebb játékok közt azért jelzi, hogy e téren változtatásra lenne szükség. A játék egyébként három grafikai beállítási lehetőséget ajánl fel (fps, grafika, ray-tracing), melyek közül én a fürgébb képfrissítést preferáltam; de az intenzívebb harcoknál ez is hajlamos megdöccenni.

[+]

A többi Sony-kiadású csúcsjátékhoz képest kopottas grafika mellett is akadtak még gondok - a játékmenetre is kihatással van például a mesterséges intelligencia, amely néha olyan, mintha nem is működne. Erre tökéletes példa volt az a pillanat, amikor egy bázis hangos kitakarítása után kiírta a játék, hogy még nem lehet aktiválni a gyorsutazási pontot, ugyanis a helyszínt még az ellenség uralja. Ekkor pillantottam csak meg, hogy a kapuban ott üldögél a földön egy tag, aki rá sem hederít arra, hogy haverjaival oly brutálisan végeztem - ő csak akkor vett észre, amikor direkt látóterébe sétáltam. Sajnos ez nem egyedi eset volt, több hasonlóval is találkoztam a végigjátszás során, mint ahogy az is rendre előfordult, hogy amikor lelőttem valakit, a tőle két méterre álló pajtása simán folytatta a járőrözést. Ez több mint zavaró, mint ahogy az is, hogy néha a megtisztított területen “beakadtak” a sikító, visító NPC-k akik a már rég véget ért harcok miatt a végtelenben nyúlóan próbáltak elmenekülni. Ez azért érdekes egyébként, mert ha legyőztünk mindenkit, akkor egy timelapse videóval mutatja meg a játék, hogy miként tér vissza az élet az adott területre - és ennek nem tesznek jót a programhiba miatt pánikolva ottmaradó korábbi lakosok is.

Összegzés:

A Rise of the Ronin egy kellemes, harmincórás végigjátszást adott a számomra. Akik maximalisták, azok további jóval több időt is beleölhetnek a programba, de számomra ennyi elég volt. Nem bántam meg a Ronin végigjátszását, a történettől a harcrendszerig rengeteg jó pontja van, de néhány nagyravágyó grafikus ugyanúgy elkélne még a Team Ninja csapatába, mint egy utolsó, a mesterséges intelligenciát javító átnézés a programozóknak.

A Rise of the Ronin kizárólag PlayStation 5-re jelent meg.

A Rise of the Ronin legjobb pontjai:

• Kiváló személyre szabhatóság;
• fantasztikus a harcrendszer;
• rengeteg tennivaló a nyílt világban;
• a központi történet a játék egyik legjobb része.

A Rise of the Ronin leggyengébb pontjai:

• Sokhelyütt előző generációs látványvilág;
• a mesterséges intelligencia sokszor hibás;
• a mellékküldetések sablonosak.

oriic