Rise of the Ronin teszt

A Team Ninját is utolérte a modern idők elvárása: annyi klasszikus felépítésű játék után komplex akciójukat nyílt világba helyezték át. Megnéztük, miként sült el ez a váltás.

Magányos Ronin

“A szamurájok kora a végéhez közeledik, de szellemük tovább él. Új lehetőségek várnak ránk túl a horizonton.”

A Team Ninja csapatát nyilvánvalóan senkinek nem kell bemutatni, hiszen a csapat közel harminc éve szállítja a jobbnál jobb akciójátékokat (és a Ninja Gaiden 3-at). Nevük leginkább a szerteágazó, de jó ideje pihenő Ninja Gaiden- és Dead or Alive-szériákról, illetve az utóbbi időben a Nioh-játékokról ismert, de nekik köszönhetjük a tavalyi Wo Longot is. Számtalan rajongót szereztek ezekkel az alkotásokkal, még akkor is, ha design terén viszonylag konzervatív csapatról is van szó - például nyílt játékvilággal még sosem próbálkoztak meg. Pont ezért volt örömteli hír, amikor bejelentették a PlayStation 5-exkluzív Rise of the Ronint, amely a fejlesztői leírás szerint majd megpróbálja a korábbi projektekben látottakat egy óriási világban elhelyezni, ahol arra megyünk és azt csinálunk, amit csak akarunk. Hosszú várakozás és kilencévnyi fejlesztés után végre befutott a játék, én pedig tettre készen vártam, hogy belevethessem magam az eseményekbe. Rólam tudni kell, hogy bár a történelem nem az erősségem, témája miatt kiemelten vártam a Ronint, az pedig számomra külön extra volt, hogy ezúttal a fantasy elemeket teljesen mellőzték a készítők.


[+]

A Rise of the Ronin története 1853-ban indul, amikor az amerikaiak fekete hajói megérkeznek Japán partjaihoz, hogy a diplomáciai kapcsolatok építését temérdek ágyúval elképzelő Perry kapitány megkezdhesse kulturálisan és emberileg oly érzékeny együttműködését a távol-keleti országgal. Sokak meglepetésére a sógun nyitottnak mutatkozik a tárgyalásokra, hiszen azzal, hogy a nyugat és a kelet végre hivatalosan is találkozik, egy új korszakba léphet az országa, a fejlődés pedig jó, de legalábbis jövedelmező dolog. Legalábbis ez a terv, mert a valóság nyilván nem ilyen egyszerű - hiszen mindig akadnak olyanok, akik az előrehaladás útjába állnának és megpróbálják megakadályozni a tárgyalásokat. Esetünkben két nagyobb japán frakció jön létre, akik nem csak egymás ellen hadakoznak, de ha kell, hát a britekkel és az amerikaiakkal is.


[+]

A játékot elindítva három nehézségi szint közül választhatunk, melyek közül átlagembernek először a közepes való. Ezek után jön az a rész, ami miatt a játék nálam rögtön pluszponttal indult: a karakterszerkesztő. Akik szeretnek az ilyesmivel pepecselni, azok itt akár órákat is eltölthetnek, a fejlesztők ugyanis egy megdöbbentően részletes rendszert tettek le az asztalra, ahol nem is egy, hanem egyből két szereplő kinézetét is saját ízlésünk szerint alakíthatjuk ki. Bár ennek megfelelően két fő karakterünk is lesz, irányítani csak az egyiket tudjuk - ennek szerepéről még spoilermentesen sem szeretnénk sokat írni. A lényeg az, hogy egy elbaltázott merénylet után elszakadunk egymástól, és eztán egyik fő feladatunk az lesz, hogy megkeressünk társunkat, már ha életben van egyáltalán a szerencsétlen. Ahogy az várható, a mentőakció nem egyszerű dolog, mi viszont ennek kapcsán részesei leszünk a japán történelem néhány apróbb, ám annál lényegesebb pillanatának.


[+]

Ahogy korábban is említettem, a Rise of the Ronin nyílt világban játszódik, amelyben nem is egy, hanem egyből három nagy helyszínt kapunk. Yokohama, Kiotó és Edo (a majdani Tokió) triója nem világrengető méreteivel fogja meggyőzni a játékosokat, de még így is elég méretes helyszíneket sikerült a készítőknek összehoznia, és ami még fontosabb, tennivalóból is rengeteget kapunk. A területeket mindig a két nagy frakció uralja, a küldetések teljesítésével pedig egyik vagy másik félhez kapunk reputációt, ezzel némileg alakítva a fő történet alakulását is. Míg a nagy központi cselekmény egy kiválóan megírt sztori, addig sajnos azt kellett észrevennem, hogy a mellékküldetések már nem hozzák ezt az élményt, még akkor sem, ha nagyritkán belefut az ember egy-két érdekesebb misszióba. Egy idő után így elengedtem azt, hogy kimaxoljam a programot, mert kezdett egyre unalmasabb lenni az összkép és szinte csak az utamba eső küldetéseket teljesítettem. Ettől függetlenül nyilván lesznek olyanok, akik az összeset bevállalják majd, nos, nekik sok sikert és kitartást kívánok, mert munkájuk jó ideig el fog tartani.


[+]

A helyszínek több régióra vannak osztva, melyekbe bármikor ellátogathatunk, de a gyorsutazási pontokat nekünk kell felszabadítani (ezek egyben mentési pontok és az életünket is visszatöltik), ugyanis azokat kisebb-nagyobb ellenséges csapatok, esetleg ismertebb szökevények uralják. Amennyiben végzünk velük, a terület felaszabadul, és visszatér az élet a rendes kerékvágásba. Érdemes szót ejteni itt arról hogy a játék másik nagy kedvenc pontja számomra, hogy bár open world alkotásról van szó, az mégsem teljesen kihalt, hétköznapi emberek járnak mindenfelé, azt az illúziót keltve, hogy valóban egy élő világot látunk. Persze mindez némileg csalóka, hiszen egy előre beprogramozott dologról van szó, de jobban örültem ennek, mintha csak annyit kapunk, hogy minden sarkon áll egy NPC, aki ugyanazt az egy mondatot ismételgeti napestig.


[+]

Beszéljünk egy kicsit a játék egyik, ha nem a legnagyobb erényéről, a harcrendszerről. Jó, rendben, biztos vagyok benne, hogy ezen senki nem fog meglepődni, hiszen mégiscsak a Team Ninjáról van szó, de amit a srácok-lányok összehoztak ezen a téren, az valami fantasztikus lett! A játék legelején lehetőségünk nyílik arra, hogy kiválasszuk két fő fegyvertípusunkat, de szerencsére ez nem végleges döntés, hiszen a végigjátszás során bármikor válthatunk egy másik eszközre, ha úgy érezzük, hogy valami újat szeretnék megtapasztalni. Legyen szó a klasszikus katanáról, a kalózpengékről, a brit tiszti kardokról és szuronyos puskákról, a lándzsákról, vagy éppen az olyan finomságokról, mint a naginata vagy odachi, előbb-utóbb mindenki meg fogja találni azt az eszközt, ami a személyes stílusához a legjobban illik. Én maradtam a jól bevált katanánál és páros kardnál, bár legtöbbször inkább az utóbbi használtam. Ezeken felül lesz egy másodlagos (sőt, technikailag inkább harmadlagos) fegyverünk is, amely a távolsági harcok kedvelői számára adhat eszközöket, de a puskák, íjak és pisztolyok csak korlátozottan használhatók a minimális muníciómennyiség miatt (plusz nem is annyira hatásosak, mint a kardok).


[+]

A különböző fegyverekhez eltérő harci stílusokat is kapunk, amelyek hasonlítanak a Nioh-játékokban látottakhoz. Ezek lényegében egy kő-papír-olló rendszer elemei, és így természetesen alaposan megkönnyítheti életünket, ha a megfelelő helyzetben mindig a megfelelő technikára váltunk. Persze ez nem kötelező, de sokkal egyszerűbb lesz az életünk e rendszer használatával. A váltásra valós időben van lehetőségünk, és egy ellenséget kiválasztva, annak HP-csíkja mellett látható, hogy az adott stílus hatásos-e ellene, vagy inkább érdemes valami mással próbálkozni.

Megismételt történelem

Maguk a harcok helyenként roppant látványosak tudnak lenni, de célszerű nem az effekteken bambulni, mert a játék a nehézség terén is a Nioh rokona. A stamina helyett ezúttal az úgynevezett ki lesz az, amire figyelnünk kell, de ez alapvetően ugyanúgy az állóképesség szerepét tölti be. Támadáskor, védekezéskor és hárításkor az ellenfelünk ki-csíkja csökken, és ha ez teljesen eltűnik, akkor egy kivégző mozdulatot aktiválhatunk, ami alsó hangon is brutális sebzést okoz, a gyengébb ellenfeleket azonnal el is pusztítja. A parry is fontos, de szerencsére a megtanulása egyáltalán nem vészes, még azok számára sem, akik a stílussal most ismerkednének - ezúttal nem a védekezés, hanem a durva támadás gombjával lehet hárítani, majd ellentámadássá alakítani az érkező csapásokat.


[+]

A Ronin tartalmaz egy stat/skill rendszert is, amelynek lényege, hogy a csatákban megszerzett XP-t képességpontokra lehet váltani, azokat pedig taktikai ízlésünk szerint oszthatjuk szét. Ez a korábbi játékelemekkel ellentétben közel sem kulcsfontosságú: volt olyan, hogy három-négy órányi játék után jutott csak eszembe a megtermelt pontokat elosztani. Emellett egy viszonylag egyszerű kapcsolati rendszert is kapunk. A játék rengeteg NPC-vel vezeti viszonyunk alakítását, és minél szorosabb kötődést alakítunk ki valakivel, annál több extrát kapunk tőlük, és annál többször tudjuk segítségül hívni őket egy-egy nagyobb misszió során. Utóbbi esetben egyébként van arra is lehetőség, hogy ne egy NPC-t, hanem egy másik játékost vigyünk magunkkal. Ebben a kooperatív módban rengeteg fantázia lenne, de ezt sajnos technikai akadályok miatt nem volt lehetőségem kipróbálni. A többi játékos nevei egyébként a nyílt világban is felbukkannak, a gép ugyanis mások neveit és kinézetét ragasztja egyes kiszabadítható karakterekre.


[+]

Érdemes szót ejteni a Rise of the Ronin technikai részéről is, még akkor is, ha e téren nem kiemelkedő helyzet. A program zenei anyaga, illetve hangjai szerintem fantasztikusak lettek; előbbi teljesen illik a világhoz és bár jóval több eltérő dalt is el tudtam volna viselni, így is élvezet volt hallgatni a felcsendülő japán muzsikákat. A fegyverek és csaták alatt hallható hangokba szintén nem tudok belekötni, ami viszont számomra kicsit csalódás volt, az az angol szinkron. Én nyilván egyből átállítottam a szinkront japánra, de a kíváncsiság miatt egy óra erejéig belehallgattam a másikba is - de számomra a túlerőltetett akcentus borzasztóan zavaró volt.


[+]

Már az első videók óta a leginkább ekézett része a programnak a grafikája, és a végleges verzió láttán azt kell mondanom, hogy ez érthető is. Először is tisztázzuk: a Rise of the Ronin nem csúnya játék, sőt, egyes részletei kifejezetten gyönyörűek (főleg a történet vége felé találkozhatunk nagyszerűen megvalósított eseményekkel és helyszínekkel). Azonban a nem csúnya és a gyönyörű között hatalmas eltérések vannak - és a némiképp hasonló tematikájú Ghost of Tsushima az előkelőbb gyönyörűségek közé tartozik, annak ellenére is, hogy az négy éve jelent meg... PlayStation 4-re. A Team Ninja az eredeti Xbox óta nem tud grafikailag tényleg lenyűgöző, előremutató játékot készíteni, érezhető, hogy nem ez van a fókuszukban, de az, hogy a PS5-re készült Ronin még az előző konzolon sem lenne a legszebb játékok közt azért jelzi, hogy e téren változtatásra lenne szükség. A játék egyébként három grafikai beállítási lehetőséget ajánl fel (fps, grafika, ray-tracing), melyek közül én a fürgébb képfrissítést preferáltam; de az intenzívebb harcoknál ez is hajlamos megdöccenni.


[+]

A többi Sony-kiadású csúcsjátékhoz képest kopottas grafika mellett is akadtak még gondok - a játékmenetre is kihatással van például a mesterséges intelligencia, amely néha olyan, mintha nem is működne. Erre tökéletes példa volt az a pillanat, amikor egy bázis hangos kitakarítása után kiírta a játék, hogy még nem lehet aktiválni a gyorsutazási pontot, ugyanis a helyszínt még az ellenség uralja. Ekkor pillantottam csak meg, hogy a kapuban ott üldögél a földön egy tag, aki rá sem hederít arra, hogy haverjaival oly brutálisan végeztem - ő csak akkor vett észre, amikor direkt látóterébe sétáltam. Sajnos ez nem egyedi eset volt, több hasonlóval is találkoztam a végigjátszás során, mint ahogy az is rendre előfordult, hogy amikor lelőttem valakit, a tőle két méterre álló pajtása simán folytatta a járőrözést. Ez több mint zavaró, mint ahogy az is, hogy néha a megtisztított területen “beakadtak” a sikító, visító NPC-k akik a már rég véget ért harcok miatt a végtelenben nyúlóan próbáltak elmenekülni. Ez azért érdekes egyébként, mert ha legyőztünk mindenkit, akkor egy timelapse videóval mutatja meg a játék, hogy miként tér vissza az élet az adott területre - és ennek nem tesznek jót a programhiba miatt pánikolva ottmaradó korábbi lakosok is.

Összegzés:

A Rise of the Ronin egy kellemes, harmincórás végigjátszást adott a számomra. Akik maximalisták, azok további jóval több időt is beleölhetnek a programba, de számomra ennyi elég volt. Nem bántam meg a Ronin végigjátszását, a történettől a harcrendszerig rengeteg jó pontja van, de néhány nagyravágyó grafikus ugyanúgy elkélne még a Team Ninja csapatába, mint egy utolsó, a mesterséges intelligenciát javító átnézés a programozóknak.

A Rise of the Ronin kizárólag PlayStation 5-re jelent meg.

A Rise of the Ronin legjobb pontjai:

  • Kiváló személyre szabhatóság;
  • fantasztikus a harcrendszer;
  • rengeteg tennivaló a nyílt világban;
  • a központi történet a játék egyik legjobb része.

A Rise of the Ronin leggyengébb pontjai:

  • Sokhelyütt előző generációs látványvilág;
  • a mesterséges intelligencia sokszor hibás;
  • a mellékküldetések sablonosak.

oriic