Agykutatás

Fejest ugrani valaki más elméjébe és megismerni legtitkosabb gondolatait is… nem, nem, az a telepátia, itt nem erről van szó. A Neurodiver egy másik szuperképességet állít a fókuszába: e világ különlegesen képzett esper specialistái azért merülnek el klienseik fejében, hogy elfeledett, és még inkább, hogy megrongált emlékeket hozzanak felszínre. Néha szimplán egy fontos jelszó veszett el, de természetesen jóval komplexebb tények is feledésbe merülhetnek, főleg, ha a pletykáknak megfelelően egy rosszindulatú esper is járja Neo-San Francisco utcáit és elméit. Bár ez az egész elmébe ugrós koncepció sok tekintetben hasonló ahhoz, mégis nehéz lenne olyan filmet találni, amely hangulatilag olyan távol lenne a Neurodiver harsány anime-kópéságaitól, mint a magyarul – gyalázatosan félrefordítva – Sejt címmel megjelent Tarsem-horror.

Az első bejelentett dátumhoz képest négy évet késő Neurodiver a 2064: Read Only Memories világában játszódik, és bár tradicionális értelemben vett folytatásnak nem nevezném, annak szinte minden fontos karaktere – például Lexi, Turing és TOMCAT – itt is feltűnik. Az előző kaland óta néhány év telt csak el: 2070-ben járunk, egy igazi cyberpunk világban, ami nem csak a krómban és neonban gazdag felszínt tekintve sorolható ide, de minden más tekintetben is – biológiai és társadalmi kérdésekben is éppúgy túlléptünk a mai rögvalóságon, mint mondjuk a divatot, a szórakozást vagy az lakberendezést tekintve. Egy dolog azonban állandó: a megavállalatokban és a kormányokban itt sem lehet megbízni. Bár az egymás után felvállalt ügyek eleinte teljesen különálló megbízásoknak tűnnek, természetesen előbb-utóbb kiderül, hogy bizony van itt összefüggés, olyannyira, hogy még az évekkel korábban játszódó prológ sem csak a játékmenet bemutatásáról és a játékos tanításáról szól, mint azt naivan hihetnénk.

[+]

A Neurodiver főszereplője Luna, akit a legtöbben csak esper kódnevén ES88-ként ismernek. Ő Minerva gigavállalat ügynökeként dolgozik, különleges képességeivel ott segítve, ahol éppen tud. Agyfürkész tudását egy különleges lény, a neurodiver segíti, egy bizarr kiber-lábasfejű, akit egy akvárium-szerűségben cipelünk magunkkal mindenfelé. E jószág segítségével nem egyszerűen belépünk klienseink gondolataiba, de szó szerint bejárhatjuk megbízóink emlékeit, ami lényegében kalandjátékos kitérőket jelent. E szekciók biztosítják a tényleges kihívásokat és fejtörőket, hisz a „jelenkor” játékmenete a visual novelek történetmeséléséhez közelebb van, mint bármi máshoz. Amikor azonban fejest ugrunk valakinek az elméjébe, az ügyével kapcsolatosan bejárható területeket, különféle NPC-ket és – viszonylag egyszerű – megoldandó feladatokat kapunk.

[+]

A titokzatos Golden Butterfly által megzavart (ellopott?) emlékek helyét zizegő effekt jelzi, és ezekkel kapcsolatos a Neurodiver leginkább kalandjátékos kihívása: meg kell keresnünk azokat az emléktöredékeket – lényegében tárgyakat –, amelyekkel helyreállíthatóvá válik a mentális sérülés. Ha mindent megvizsgálunk, ha mindenkivel elbeszélgetünk ez kis túlzással magától is végbemegy – a Neurodiver észrevehetően könnyebb lett, mint amilyen az olykor sokkal nagyobb logikai bakugrásokat is megkívánó 2064 volt. A teljes kaland körülbelül öt-hat óra alatt akkor is letudható, ha néhányszor esetleg el is akadunk picit, és ezúttal olyan fontos sztorielágazások és radikálisan eltérő befejezések sincsenek, mint az elődben. Ez igazából még nem is zavart; az viszont már sokkal inkább, hogy a játékidőt ezúttal kifejezetten kevésnek éreztem: ilyen rövidke idő alatt ES88 és GATE ugyan a szívünkhöz nőnek, de a történetben egyszerűen nincs hely nagy fordulatoknak, a meglepő leleplezéseknek, vagy akár csak a kontextus kialakításának. Hiába roppant szórakoztató a legtöbb párbeszéd, túl kevés az új karakter – az ügyek nagy része a 2064 alakjaihoz kötődik, és emiatt úgy éreztem, hogy a Neurodivernek nincs ideje és helye saját hősöket, saját egyediséget kialakítani.

[+]

A kivitelezés továbbra is roppant igényes, bár erről azok, akik zsigerből gyűlölik az animékat, biztosan más véleményen lesznek. Ízlésekről nehéz vitatkozni, de a minden értelemben harsány design nekem továbbra is tetszik, és ezt remek (angol) szinkron, valamint kiváló zenék egészítik ki. A tempó feszes, az egyes ügyek általában kellemesen hamar megoldhatók, így a lendület szinte sosem ül le. A fejlesztők szándéka jól láthatóan nem az volt, hogy roppant komplex, realisztikus viselkedésű, esetleg egyenesen morózus alakokat varázsoljanak a képernyőre, hanem az, hogy a különféle kattanásaik miatt emlékezetes figurákat vezessenek elő. És e tekintetben sikert arattak: Luna túljátszott pofavágásai, GATE flegmasága, vagy a madarakról elnevezett gárda fura alakjai kellemesen mafla humort csempésznek a játékba. A Neurodiver egy kellemes, egyszerű, és jó értelemben véve kaotikus kalandjáték – de nem több ennél. Ritkán mondok ilyet, de itt igenis elfért volna még néhány játékóra, mert a játék pozitívumainak így egyszerűen nincs ideje a felszínre emelkedni, így még a 2064 rajongóinak is csak azért tudom ajánlani, mert valamiért többet foglalkozik a régi karakterekkel, mint az újakkal.

A Read Only Memories: Neurodiver PC-re, PlayStation és 5-re, Switch-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Chorus Worldwide biztosította.

Összefoglalás

Egyszerű point ’n’ click kalandjáték, vagy a szokásosnál aktívabb visual novel? A kérdést nem kell megválaszolni: a Neurodiver a két műfaj határán fekszik. A játékmenetre egyszerű fejtörők jellemzők, az igazi erő a stílusos látványvilágban, és persze az az által prezentált nagyszerű cyberpunk világban van. Sajnos azonban a játék amúgy is túl rövid, és még így is túl sokat foglalkozik az előző rész karaktereivel, így hiába minden erénye, nem tud kiemelkedni a tömegből.

A Read Only Memories: Neurodiver legfőbb pozitívumai:

• Stílusos, harsány látványvilág;
• 2070 világa roppant érdekes hely;
• kedvelnivaló új karakterek.

A Read Only Memories: Neurodiver legnagyobb hiányosságai:

• A játékidő zavaróan rövid;
• túlontúl könnyű logikai részek.

Bényi László