Előzmények, pozitívumok

Számunkra a 2015-ös Project Cars az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetése volt. Az autós versenysport egyik fellegvárából, az Egyesült Királyságból érkező Slightly Mad Stduios nevéhez korábban is kötődött néhány autós játék, az alkalmazottak többsége a szimulátorosok körében mai napig híres GTR2 és GT Legends játékokon is munkálkodott egykor, mégis meglepődtünk azon, hogy a szimulátoros hangulat és pontosság mellé mennyire velős játékélményt tudtak csempészni, ahogy azt meg is ígérték. Az első Project Cars-t mindenki a legnagyobb költségvetésű, AAA-konkurensekhez kezdte hasonlítani, miközben a Cars megszületéséhez erőteljesen hozzátartozott, hogy egy hatalmas játékosközösség segített a finanszírozásban – enélkül biztos hogy nem akkor és olyan minőségben készült volna el, pedig így is csúszásban voltak az eredeti dátumhoz képest.

Felsorolni is nehéz lenne azonban, hogy azóta mennyire kiváló autós játékokat volt szerencsénk tesztelni, az egyik legutóbbi élmény volt például a Forza Motorsport 7, de a Gran Turismo Sport 7-tel is remek volt körözni. Az a bizonyos léc tehát még magasabbra került, ezekhez képest a Project Cars már feltűnően kiforratlannak, kontrollerrel nehezen irányíthatónak és tartalmilag is visszafogottnak érződött.

Ez utóbbinak biztosan vége: alsó hangon megduplázták az aszfaltcsíkok számát, összesen 63 helyszín és 146 nyomvonal került bele, így mindenféle kategóriának és autótípusnak lett egy ideális helye. Az autólsita is erősödött, összesen 180 kocsiból választhatunk, a nyitott kerekű géposztálytól a ralin, a GT1-en, a túraautókon és a GT3-on át az utcai autóig és a veteránokig mindent kipróbálhatunk, és ahogy az már az előző résznél is megvolt, nem maradt el a 100 köbcentis gokart-termékosztály sem.

A fent említett felhozatal már bőven elég lenne ahhoz, hogy a változatosságról szuperlatívuszokban beszéljünk, de a váltakozó évszakok és időjárási viszonyok teszik igazán megunhatatlanná ezt az alkotást, itt tényleg nem arról van szó, hogy ha esik, akkor töröl az ablaktörlő és hallhatóan csapódik a kerékdobokba a víz, az autók többsége kiváló visszajelzést ad az eltérő hőmérsékletű aszfaltokról, illetve teljesen mások lesznek a táj-és fényviszonyok. Ez utóbbiban egyébként is hatalmasat villant a játék: nincs igazán jó grafikája, ami az autók belterének kidolgozottságát vagy a háttér megvalósítását illeti, viszont a karosszériákon vagy az aszfalton megcsillanó fény olyan, hogy attól bárki ledobja az állát.

A lenyűgözöttség állapota az autók hangjánál tetézik: nem is akkor lepődtem meg igazán, amikor a fenekem alatt lévő Porsche 936 Spyder rekedtes énekét vagy a Ferrari 288 GTO lágy öblögetését meghallottam, sokkal meglepőbb volt a környezetemben lévő kocsik hangja, amik jelenlegi elképzeléseim szerint a lehető legélethűbben szólaltak meg a fejhallgatómon át. Inkább elengedtem azt a Lancer Evo VI-ot vagy a '66-os Fastback Mustangot, azért a hangélményért megérte. Később persze jöhetett a revans. A kontrolleres irányíthatóság rengeteget fejlődött, igazi szimulátoros élményt persze továbbra sem ezzel fogunk átélni, aki viszont a PC-s kormányszettjét szeretné kihasználni, az készüljön fel alaposan, hiszen a Project Cars 2 nagyon komoly gépet kíván, ha a fejlesztők által vizionált 60 fps-t szeretnénk stabilan tartani, márpedig ki ne szeretné. Sajnos konzolon sem tökéletes a helyzet, előfordultak akadozások, fps-visszaesések, és ez az a pont, ahol sajnos elérkezünk a nem várt részhez.

Nincs rózsa tövis nélkül

Illúzióromboló, milliónyi apró bugokból a folyamatosan megjelenő, fizetős DLC-k ellenére rengeteg van, egy igazságos időmérő/büntető rendszer csak álom lehet, időnként a lehetetlenséghez közeli időket futnak a virtuális ellenfeleink – őket jellemzően kevésbé befolyásolja a tragikus időjárás, mint a mi kocsinkat. Előfordult olyan is, hogy az irányítás zavarodott össze teljesen, konkrétan képtelen volt elstartolni a rajtrácsról szegény jármű, de ami ennél is idegesítőbb, néhány – egyébként szabályszerűség szempontjából teljesen érvényes – mért köröm veszett el az éterben.

Az időjárási viszonyok változása tökéletes lett [+]

Az online multiplayerben saját esport futamokat, versenyhétvégétéket is hozhatunk létre, versenybíróval és kommentátorral, természetesen van egy különálló kihívásrendszer is, ahol a saját eredményeinket igazíthatjuk a többi játékoshoz. Egyedül a split-screen multi az, ami talán többeknek hiányozni fog, nekünk mindenesetre egyáltalán nem okozott fájdalmat. Magányos játékmódokból a géposztályonként lépkedő karrier és az egyszerű Quick Play áll rendelkezésünkre, mindkettő a magához való, korrekt funkcionalitással.

Mindig pont elegendő információ van előttünk [+]

A Project Cars 2 az én ízlésem szerint pont annyira lett tökéletes szimulátor, mint amennyire jól át lehet vele élni a felhőtlen száguldozás örömét. Nem szükséges az autók egyéni beállításaival törődni, jellemzően minden úgy lesz jó, ahogy az alapértelmezés meghatározza, viszont a pályán figyelni kell, a kanyarokat megérezni, a sebességeket és a féktávokat tökéletesen eltalálni. El lehet kezdeni gokarttal, amin kiválóan meg lehet érezni az alapokat, de ha valaki érez magában elég profizmust, sokkal komolyabb autókkal is el lehet indulni, csak tanuljunk meg emelt fővel veszíteni.

Nem muszáj, de érdemes innen kezdeni [+]

Saját szánk íze szerint befolyásolható az időjárási körülmény, vagy akár az ellenfél agresszivitása, és aki úgy érzi, babrálhatja a kocsit is. Ha nem lenne az elfogadhatónál sokkal több apró hiba a játékban, közel lenne a tökéletességhez, így azonban „csak" egy zseniális játék, amit az ilyesmire fogékonyaknak minden további nélkül ajánlok kipróbálásra!

Pro:

• Jó irányba fejlődött a kontrolleres irányítás;
• A LiveTrack 3.0-technológia nem csalás, nem ámítás;
• remek paraméterezhetőség;
• bőséges tartalom.

Kontra:

• Rengeteg apró hiba;
• játékmódból lehetne több.

Értékelés: 85

A játékot Xbox One-on teszteltük, de elérhető PC-re és PlayStation 4-re is.

szentkuti11