Napok óta megint OpenTTD lázban égek, kiderült, hogy szimplabek kartárs is nagy rajongó, úgyhogy gyors egyeztetés után már megint (sok hónap kihagyás után) fent találtam magam a neten, s vonatokat irányítottam.

De kezdjük az elejéről.

Sid Meier neve talán ismerősen csenghet… A Civilization sorozattal örökre beírta magát a PC-s játékok történelemkönyvébe, mellette pedig megcsinálta a RailRoad Tycoon nevű gazdasági-közlekedési játékot, amit 286-oson apámmal éjjel kettőig toltunk, pedig akkor még csak 13 éves voltam.

Ennek utódja lett a Transport Tycoon, itt már Crhis Sawyer nevét olvashattuk, de ha lehet, akkor ez a játék még jobb lett, simán elfutott egy Pentium 1-en, remek zene és az adott korszakhoz képest kiváló grafika és komplexitás jellemezte. Hatalmas dolog volt, jött is az upgrade, ez volt a Transport Tycoon Deluxe, végre lett nagyobb reptér, többféle pályatípus, s egy sor apróság, ami tényleg hiányzott.

Aztán csönd.

Nem fejlődött tovább, nem lett TTD2. Helyette viszont egy raklapnyi rajongó összeállt, s az eredeti játékot felhasználva létrejött az Open Transport Tycoon. Ingyen letölthető (de kell hozzá az eredeti TTD is), folyamatosan fejlesztik, pofozgatják, s ami a legtutibb: van online multiplayer mód is, ahol 2048x2048 elemből álló pályán is egymásnak feszülhetnek a szállítmányozási cégek.

De hogyan?

A szerveren beállított paraméterektől és nehézségi szinttől függően van egy hitelkeretünk, amiből nekifoghatunk az építkezésnek. A szállítmányozás közúton (busz, teherautó), sínen (vonat, később mágnesvasút), levegőben (repülő és helikopter), illetve vízen (hajók) történhet. A hajózásnál és a repülőnél az utat persze nem nekünk kell megépíteni, az „adott”, úgyhogy ezt a két formát csak csírák használják, mert nagyon jó rajta a bevétel és nem kell hozzá sok agy. A közúti szállítás sem egy nagy macera, az ember kihúzza az utat, ledob két buszpályaudvart, vagy teherautó-depót, s indulhatnak is a járgányok. Van villamos is egy idő után, ehhez az útra, vagy az út mellé lehet tenni a sínt. A villamos béna, mert maximum 80-nal megy, és nem visz el annyira sok embert, mint várnánk.

A vonat, az a tuti.

Egy sínen, egy adott pillanatban természetesen csak egy vonat lehet. Ha nem figyelünk, és ráengedünk még egyet, akkor ütköznek, s meghal egy rakás utas, ez nem túl praktikus. A játékban viszont rengeteg a variációs lehetőség. Hidakat, alagutakat és csomópontokat építhetünk, kis síndarabokból minden összeállítható, s ezekhez komoly jelzőlámpás rendszer allokálható. Így döbbenetes méretű és komplexitású hálózatot tudunk kialakítani, gyakran előfordul velem, hogy összehozok valami remekművet és aztán percekig csak bámulom, ahogyan a vonatok – jó esetben – az általam megálmodott rendszerben közlekednek. Néha figyelni is kell az ilyesmire, mert ha nem voltunk elég körültekintőek, akkor a vonatok néha elkószálnak, aztán kész a baj, mert egy egyvágányos állomásra akar beállni két vonat, aztán a másodiknak várnia kell, de emiatt feltorlódik az összes többi, s borul a jól kigondolt menetrend.

Szállítani…

… nem lehet ész nélkül. A városok között utasokat és levelet szokás, ez kellemesen hoz a konyhára – ha van elég utas. Nem érdemes egy pár utcából álló faluba felhúzni egy hatvágányos állomást, mert csak állnak bent üresen a vonatok. Opcionális, hogy egy vonat megvárja-e, amíg tele lesz, vagy aki bújt, aki nem alapon az ott talált utasok és áru felvétele után egyből húzzon is tovább. Az ipari létesítmények esetében viszont nagyjából lehet tudni, hogy egy hónapban mennyi a termelésük, s ehhez lehet igazítani az oda járó vonatok számát és sűrűségét. Gond csak akkor van, ha egyszer csak bezár a gyár, kimerül a bánya, megszűnik a fafeldolgozó. Akkor ott áll a pusztában az állomásunk, a vonatok pedig várják az árut, de hiába.

Az én stratégiám…

…inkább az ipari létesítményekre irányul. Kezdéskor a térképen kinézem, hogy van-e olajkút, szénbánya, erdő, vagy farm egymáshoz olyan közel, hogy azt egy nagyobb állomással le lehessen fedni, ott biztos mindig bőven lesz mivel feltankolni a vonatokat, aztán kihúzom a dupla sínpárt egy nem túl közeli, de nem is übermessze levő fogadó létesítményhez. A szén fizet a legjobban (ezt az erőműhöz kell vinni), az olaj is jól hoz, ráadásul az olajfinomító „árut” csinál az olajból, amit tovább lehet szállítani egy nagyobb városba az embereknek. Ha van rá lehetőség, akkor nem fejpályaudvart építek, mert a kimenő-bejövő vonatok zavarják, lassítják egymást, inkább átmenő jellegű, többvágányos állomás a nyerő, aminek az egyik felén befelé, a másik felén kifele mennek a vonatok, így dinamikusabban tudnak árut felvenni. Szeretem a racionalizált dolgokat, ha lehet, akkor a legtöbb vonatot ugyanazon a sínpáron zavarom végig, amelyekről szépen leágaznak a megfelelő irányba mellékvonalak. Fontos, hogy minél kevesebb kanyar és emelkedő legyen a sínen, mert ez lassítja a közlekedést, én ezért hajlandó vagyok igen sok áldozatot hozni, mert később visszatermeli az árát, hiszen ha az áru gyorsabban jut célba, akkor többet is fizet.

A csomópontok…

… a legnehezebb kérdésbe tartoznak. A keresztező síneket kerülöm, mert nincs annál kellemetlenebb, amikor a 160-nal robogó vonat azért fékez állóra, mert eldöcög előtte valami régebbi masina épp kigyorsítva valami állomásról. Ez rendesen megakasztja a forgalmat, ezért hidakkal, vagy alagutakkal oldom meg a dolgot. Ezeket is ésszel kell használni, mert az emelkedőn rendesen lelassul a vonat, mire felvonszol 10-12 kocsit, addigra már el is mehetett volna keresztbe. Az OpenTTD lehetőséget ad arra, hogy több mozdonyt kössünk a vonat elé, így növelhető a teljesítménye, ami a végsebességet ugyan nem, de a gyorsulást és hegymenetet befolyásolja.

A szervizelés…

… igen fontos dolog. A hajóknak dokkjuk, a vonatoknak remízük, a buszoknak garázsuk van. Ilyet muszáj építeni, mert itt lehet új járműveket venni, de ide jönnek be periodikus szervizre is a gépek, ezt automatikusan csinálják. Minél sűrűbben jár be a jármű szervizelésre, annál kisebb az esélye, hogy lerohad menet közben, s feltartja a forgalmat. Az egyes járműtípusoknál mindig lehet látni, hogy mennyire megbízható az adott termék, ez főleg a repülők és a vonatok kapcsán fontos, mert ott van választék bőven. Fontos az is, hogy ne spóroljunk a szervizelési helyekkel, mert ha az útvonaltól mesze van, akkor a jármű bizony el fog oda zarándokolni, majd vissza az eredeti útvonalra, ami egyrészt időkiesés, vasút esetén pedig össze is kavarhatja a menetrendet, jól.

A városok…

… néha szemetek. Az önkormányzat nem nézi jó szemmel, ha a város melletti erdőt kiirtjuk, házakat bontunk le, hogy elférjen az állomás, vagy egy komplett öt irányba elágazó csomópontot teszünk a városka mellé, hogy aztán a vonatot be se zavarjuk, mert annyira kicsi, hogy egy busznyi embernél többet egyébként sem lehet kipréselni belőle. Ilyenkor az önkormányzat befekszik, ha egy közeli ipari létesítményhez akarunk egy csinos nyolcvágányos duplaállomást, akkor megtiltja az építést, mert a környék még az ő fennhatósága alá tartozik. Az önkormányzatot sok pénzért le lehet fizetni, lehet támogatni új épületek felhúzását, lehet reklámozni a cégünket, de ha olcsón akarjuk benyalni magunkat, akkor ültessünk egy rakás fát a környékre, s akkor megenyhül a szigor. Nekem a kedvencem, amikor a konkurens cég rengeteg buszt és teherautót közlekedtet a városon belül (levél, utas, vagy esetleg arany/pénz a bankok miatt), mert finanszírozhatunk komplett útfelújítást is, ilyenkor mindent lezárnak és markolók dolgoznak 6 hónapig. Addig az ellenfél járművei nemigen fognak tudni közlekedni.

Ki nyer?

Senki, azaz mindenki. Az élmény miatt mindenki nyer, de azért a cégek teljesítménye mérhető. A bevétel, a cég értéke, az elszállított rakományok mennyisége mind vezetett adat, amit csinos grafikonokon tekinthetünk meg. Ahogy növekszik a cégünk, egyre faszább HQ-t építhetünk, én általában a tenger közepére teszem, de a múltkor Bek nem viccelt és egy hegyecskére húzta fel, majd átvezetett alatta 4-5 alagutat, ahol mentek a vonatok. Elegáns megoldás, értékeltem, mondjuk ettől még levertem, mint vak a poharat.

Nehezítések bőven vannak.

Ha az alap pályatípus sok várossal, ipari létesítményekkel, sík vidékkel és jókora kiterjedéssel már nem hoz kihívást, akkor lehet mindenen változtatni. Extrém nehézségnek számít egy durván hegyes pálya, kevés vízzel, kevés várossal és kevés iparral, kevés kezdőpénzzel. Lehet az opcióknál sűríteni a lerobbanásokat, mindenféle katasztrófákat beállítani (megtámadta az UFO a vonatot), drágítani a beruházások költségét és növelni a hitelkamatot, amely gyárilag csak 2%. Ha mindezt megvalósítjuk egy 128x128 mezőből álló pályán, akkor ott élet-halál harcot vívhatunk ellenfeleinkkel, hiszen tíznél több júzer is simán lehet egy szerveren.

Jó ez?

Állatira. Ráadásul magyarra is van fordítva az egész. Folyamatosan fejlődik, jönnek ki az újabb és újabb verziók, mindig egy kicsit jobb, mint az előző. Számomra csak egy hiányzik: ugyanilyen professzionális minőségű, komplexitású és valóságszerű szimuláció egyetlen városra korlátozva, hogy nem csak MÁV-ot, de BKV-t is játszhassak.

Bog