Végtelen unalom

Bár a játéknak nincs sem története, sem valódi célja, a játékos számára azért ki van jelölve egy irány, valamilyen tárgyat mindig össze kell rakni ahhoz, hogy gyorsabban és távolabb, vagyis igazából csak tovább tudjunk utazni. Ezen tárgyakhoz pedig meg kell szereznünk a tervrajzokat, amelyek szinte mindig tartalmaznak egy olyan tárgyat, amink szintén nincs, tehát ahhoz is kell tervrajz, és így tovább, és így tovább. A játékmenet a véleményem szerint egy eszeveszett rohanás a különféle tárgyak iránt, amit a fejlesztők azzal próbáltak változatosabbá tenni, hogy folyamatosan szervizelni/tankolni kell saját magunkat és az űrhajónkat is. Igazából baromira mindegy, hogy egy bolygón -173,8 vagy 93,2 Celsius-fok a hőmérséklet, nem számít, hogy esik az eső vagy csak simán mérgező a levegő, a ruhánk bírja, de amortizálódik, folyamatosan javítgatnunk kell, amihez nyilván még több nyersanyagot kell gyűjtenünk. Ugyanez igaz a bolygóközi utazásokra is, ha a térugrást nem számítjuk, a hajóknak három sebességük van, de az üzemanyag mindig kifogy. Például nálam az űr közepén fogyott ki, miközben azért repültem át az egyik bolygóról a másikra, hogy egy tárgyhoz pont azt a Thaumium9-et szerezzem be, ami a gyorsabb utazást lehetővé tevő hajtóművet is üzemelteti. Itt kaptam meg a programtól azt a tippet, hogy ugyan már bányásszak egyet az aszteroidákból, amik jelentős része Thaumium9-ből áll. Így is történt, de előtte elment egy órám, hogy a kereskedőházakban Thaumium9-et vegyek, de nem tudtam annyit, amennyi a tárgyhoz kellett volna.

[+]

A kereskedelmi rendszer is veszélyesen primitív. Alapvetően a különféle űrállomásokon tehetjük ezt meg, amelyek kísértetiesen hasonlítanak egymásra, magyarán az automatikus dokkolással járó látványvilág nagyon hamar unalmassá válik. A belterek amúgy nagyon rondák és sterilek, legyen szó űrállomásról vagy a bolygókon csak elvétve megtalálható épületekről, amelyekben amúgy szintén lehet kereskedni. Lényeg a lényeg, a tárgyakat, nyersanyagokat el tudjuk adni és vehetünk is újakat, az egyes állomásokon látszik, hogy az ár a világegyetem átlagárához képest milyen, szóval lehet kereskedni is, ami egy idő után valószínűleg szintén rohadt unalmas. Meg lehet beszélgetni a Gek nevű, békaszerű faj képviselőivel, akiknek a kezdetekben egy szavát sem értjük, de ettől még simán interakcióba lehet velük kerülni. Illetve tanulhatunk különféle nyelvet is, szavanként (!), mert különféle interakcióba hozható tárgyak és beszélgetések útján egy-egy új szóval gazdagodhat a szókincsünk. Lehet, hogy ez az egész vezet valahova, lehet, hogy nem, ezt ezen a ponton még nem lehet tudni.

[+]

Nagyjából ez volt az én élményem a No Man's Sky-jal. Repültem bolygóról bolygóra, gyűjtöttem a nyersanyagokat és a tárgyakat, hogy előállítsam a következő tárgyat és átrepülhessek egy távolabbi bolygóra, ami lehet, hogy lila színben pompázik, holott az előző narancssárga volt, de amúgy pont ugyanolyan steril, mint az előző vagy a százzal azelőtti. Nincsenek városok, nincsenek küldetések, nincs történet, nincs cél. Persze van mit csinálni, bányászhatunk egész nap, küzdhetünk az élővilággal, kereskedhetünk, vehetünk új űrhajót, amit fejleszthetünk, amihez magunk rakhatjuk össze a tárgyakat, meg a fegyverhez is hozzá lehet nyúlni, meg mindenhez, csak minek. Azért, hogy ha erősebbek leszünk, erősebb Őrszemek jöjjenek ránk, akiket majd gondolom, pont olyan könnyedén lövünk szét az erősebb fegyverrel, mint a gyengébbeket a gyengékkel. Illetve elvileg összefuthatunk más játékosokkal is, ez egy nap alatt még elvileg senkinek nem jött össze, pedig akkor kiderülhetne, hogy hogyan nézünk ki, azt ugyanis sehol nem láthatjuk a játékban. Talán mindenkinek átjött, hogy végtelen lehetőség ide vagy oda, én pár óra után nagyon untam, ahogy céltalanul felfedezek a No Man's Sky-ban, ami ötlet szintjén kiváló, csodálatos és egyben felfoghatatlan, de játékként talán kevésbé állja meg a helyét. Küldetések, városok, élet, ha ezek is benne lennének, egyszerűen imádnám. Így csak csodálom, de többet nem nagyon akarok vele játszani. Pedig elvileg egy idő után lennének majd nagy űrhajóim, meg komolyabban lehet kereskedni, meg űrcsaták különféle frakciók között, meg hát a világegyetem közepe, de én valószínűleg ezek után is ugyanúgy unnám, mint ahogy eddig is untam.

Pro:

• Ez az ötlet valami egészen fantasztikus, egy végtelen világ;
• amelyben mindenhova el lehet menni, minden felfedezhető;
• és ahol nincs töltési idő, miközben röpködünk;
• és ahol halálunkig gyűjtögethetünk.

Kontra:

• Csak éppen buta a harcrendszer;
• a végtelen világban nincs igazán élet;
• és valahol minden bolygó ugyanolyan;
• szóval az egész nagyon unalmas.

55

Bocha