No Man's Sky teszt (PS4)

A számok játéka

Valószínűleg nagyon sok olyan hozzászólás érkezik majd ehhez a teszthez, amelyek középpontjában a hozzá nem értésünk és a szűk látókörünk áll majd. Nem fogunk nekiállni vitatkozni, mert csak az ízlés kapcsán tudnék szócsatába keveredni a mélyen tisztelt olvasókkal, arra pedig pár elvesztegetni a karaktereket. Amit az alábbiakban lehet majd olvasni, az konkrétan az én véleményem a játékról; nem lesz pozitív, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek egyet kell értenie velem, simán el tudom képzelni, hogy vannak olyan játékosok, akik számára a No Man's Sky a végtelen játékélményt jelentheti.


[+]

Azt már a szoftver megjelenése előtt is tudni lehetett, hogy ez a számok játéka lesz. Nincs is sok körítés, adott egy belső nézetes sci-fi, ahol a játékosok feladata nem tisztázott, de alapvetően a felfedezésre, a csatára, a kereskedelemre, a gyűjtögetésre, és úgy általánosságban a túlélésre épít. Belső nézetből játszunk, utazásunk során különféle űrhajókat is használhatunk, amelyeknél szintén belülről, azaz a pilótafülkéből láthatjuk az eseményeket. Ami nagyon érdekes, az az előre generált, emberi aggyal gyakorlatilag végtelennek mondható világ, amit amúgy nagyon izgalmas dolog párhuzamba állítani a valódi űr végtelenségével. Pesze a No Man's Sky-nak vannak korlátai, de ettől függetlenül tényleg felfoghatatlanul nagy számokról beszélünk, bolygókból például 18 trillió (azaz milliárdszor milliárd, tíz a tizennyolcadikon) került a játékba, és ez abból a szempontból nem csak szám, hogy tényleg mindegyik bejárható. Mindegyik. Ha az űrhajónk virtuális ablakán át látunk valahol a távolban egy pixelt, az simán lehet, hogy egy bolygó, amelyet teljesen felfedezhetünk, a tavaival, tengereivel, óceánjaival együtt. Ez az egész rendszer olyan varázslatosan hangzik, hogy még belegondolni is nagyszerű. Végtelen lehetőség egy játékban, ha tényleg csak ezt a magot nézzük, akkor ez a legszuperebb dolgok egyike, amit valaha kitaláltak a játékiparban.


[+]

A rendszer ráadásul logikus, persze ezek az emberiség jelenlegi, a materiális világgal kapcsolatos ismereteire építkeznek. A felfoghatatlan számosságú naprendszer hasonlóan épül fel, mint a miénk, víz például csak azokon a bolygókon van, amelyek elég közel keringenek az adott rendszer napjához, a közelebbieken meleg van, a távolabbiakon hideg, a növényzet és az állatvilág pedig szintén ennek megfelelő. Ezeket amúgy a játék gyönyörű módon flórának és faunának hívja, az előbbi egy terület (jelen esetben egy bolygó) őshonos növényzetét, utóbbi pedig az állatvilágát jelenti. A flóra elnevezés amúgy a virágok római istennőjének nevéből eredeztethető: Flora.


[+]

Gázbolygók viszont nincsenek a játékban, alapvetően mindegyik bejárható, felfedezhető. Persze az sem kizárt, hogy léteznek teljes mértékben vízzel borított égitestek is, én ilyennel még nem találkoztam, de egy napnyi játék során csak pár tucat bolygót jártam be, szóval minden lehetséges, gyakorlatilag erről szól a játék és ez kéne, hogy az izgalmat adja. Hiszen mindegyik bolygó más, eltérő állatok vannak rajtuk, különféle ásványi anyagok kibányászását teszik lehetővé, illetve szerény számban, de vannak épületek is, amelyeknek akár lakóik is lehetnek, de többségük inkább relikvia, ami valamilyen tudást ad át a játékosnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények