Automatikus replikáns

Sok szó esett már a Nier különleges világáról – muszáj így lennie, hiszen nagyon más, mint a legtöbb hasonló japán játék –, ideje tehát foglalkozni a játékmenettel is. Ha megtudjuk, hogy a harcrendszert a God of War-széria ihlette, már el is tudjuk helyezni képzeletben; ez még nem az Automata anime-szerűen légies és komplex rendszere, hanem egy jóval egyszerűbb, de így is élvezetes megoldás. Főleg akkor, ha elkezdünk hozzányúlni a részletekhez! Ez nem csak az új és új fegyverek gyűjtésével és fejlesztésével lehetséges, de az ellenfelek által véletlenszerű zsákmányként szórt Wordökkel is – ezek mindegyike valami kis változást idéz elő hősünk képességeiben, módosítva mozgását, támadásait, varázsképességeit.

[+]

Igen, amint Weiss csatlakozik hozzánk, beköszönt a mágia kora is: eleinte csak afféle gépfegyverként használható, de később egyre-másra tanuljuk a brutálisabb igéket. Ezekre igencsak szükség lesz a velünk együtt erősebbé váló shade-ek elleni harcban, de mivel a kontrolleren nincs végtelen gomb, muszáj lesz kiválasztani, hogy adott pillanatban melyeket hívhatjuk elő. Szerencsére a szerkeszthetőség teljeskörű, akár arra is van lehetőség, hogy a félrevetődést vagy a védekezést is varázslatokra cseréljük le.

Noha a játékvilág nem egyetlen nyílt terület, de az általában városoknál töltő pályák így is igen nagyok – és az ezeken való baktatás (a játék még gúnyt is űz a teleportálás hiányából), no meg a harc veszi el a játékidő legnagyobb részét. A Nier Replicant azonban meglepő flexibilitással képes ugrálni a műfajok között. Nem egy főellenfél saját, csak ott szereplő játékrendszereket használ például, de a felderítés, a dungeon-járás közben is sokszor előfordul, hogy a szabadon irányítható kamera ellentmondást nem tűrően felső nézetre vagy oldalsó nézőpontra vált. Egyszer a Diablo, másszor a Resident Evil jut majd az eszünkbe, ahogy a kamera és a hangulat változik – néha pedig a gyors közelharc helyett a vad japán shoot ’em up játékokból ismerős lövedék-függönnyel szembesülünk, majd a csata után ismét a szokásos mederben folytatódik a Replicant. A Nier-játékokat a szokásosnál sokkal kevesebb gúzs köti meg, és ez kifejezetten előnyükre válik.

A Toylogic stúdiónál készült új verzió igényes lett, és főleg a játékba utólagosan elhelyezett extra tartalmak sikerültek kiválóan – ezt igen könnyű lett volna elbaltázni, valami oktalanul újraértelmezett dologgal, de mind a plusz fejezet, mind az új boss, mind az ötödik befejezés méltó tudott lenni az eredetihez. Szintén újdonság a teljes japán szinkron, de ezúttal ezt nem tudom ajánlani: az angol szinkronszínészek egészen kiváló munkát végeztek, és főleg a Kainét megszólaltató Laura Bailey nyújt rendkívülit egy komplex, traumák súlya alatt nyögő sokrétű karakterként. Ezeken kívül főleg természetesen a grafikához nyúltak hozzá a fejlesztők, bár azt azért nem állítanám, hogy azt sikerült volna mai szintre hozni. Aki esetleg csodát várt volna, el kell, hogy keserítsem: ami a technikai megvalósítást, illetve a játékmenettel kapcsolatos dolgokat illeti, a több évvel később, egy jóval tehetségesebb stúdió által készített Nier Automata még a remake után is egyértelműen az erősebb epizód a kétrészes sorozatban. Remake-et mondok, de a fura számozás – az 1.5 négyzetgyöke látható a címben – hivatalosan arra utal, hogy valahol félúton vagyunk egy picit szépítő remaster és egy teljes remake között.

Ami pedig a történetet illeti… nos, ott játékostól függ, hogy az életigenlőbb, az emberi érzelmeket sok keserűség árán is pozitívan bemutató Replicant, avagy az erőszakosabb, kicsit talán szárazabb Automata tetszik majd jobban. Az mindenesetre biztos, hogy a Nier Replicant is egy felejthetetlen, fordulatokkal teli játék – az volt már 2010-ben is, és az ma is, ebben a szépen felújított, modernizált kiadásban. Bár néhány játékelem (a repetitív mellékküldetések, a rengeteg ide-oda mászkálás) igencsak archaikus, ezt számomra bőven ellensúlyozta a játék érzelmi töltete és karaktereinek kidolgozottsága. Örülök, hogy a Nier Automata akkora siker lett annak idején, mert ennek köszönhető, hogy a Replicant most sokkal több emberhez juthat el – ha az tetszett, minden különbség ellenére ennek is adj egy esélyt!

A Nier Replicant PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg – és természetesen játszható az újgenerációs konzolpárokon is.

Pro:

• Katarzissal fenyegetően jó történet;
• Kidolgozott, mély karakterek;
• Az eredeti változat két idegesítő szakasza átugorható;
• A felújított irányítással még jobb lett a harcrendszer.

Kontra:

• Unalmas mellékküldetések;
• Többször kell végigjátszani a teljes lezáráshoz.

80

Grath