Az Ismeretlen bosszúja

Lövések, újratöltés, dashelés, dupla ugrás, mindezt metált hallgatva és annak ütemére… nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de engem nagyon elkapott a hangulat a végigjátszás során. Nyilván sokunknak egyből a legutóbbi DOOM játékok jutnak az eszünkbe a nagy egészet látva, erre pedig az is rátesz egy lapáttal, hogy a legyengül démonokat egy gombnyomásra kivégezhetjük és ekkor egyből töltődik az életünk is. Ez talán a legjobb módja az életben maradásnak, de akár a zöld kristályok elpusztításával is gyógyulhatunk, automatikus élet regenáráció nincs szerencsére. Fegyverekből sajnos nincs túl sok (alap tartozék a kardunk és a koponya) minden pálya elején nekünk kell kiválasztanunk egy elsődleges és másodlagos eszközt, amelyek között akad shotgun, egy pár pisztoly, nyílpuska, de ott a speciális pengénk is, utóbbival elég komoly pusztítást lehet végezni.

Személyes kedvencem volt ez utóbbi, mellette a Coltokat használtam még, remek akciójeleneteknek voltam tanúja ezeknek köszönhetően. Nyilvánvalóan az egész program alapját a zenék adják, így nem mehetünk el a téma mellett, hogy milyen remek soundtrackje van a játéknak. Mindez a Two Feathers csapatának köszönhető, ők hozták össze a zúzós dalok listáját, tették mindezt úgy, hogy olyan ismert bandákkal dolgoztak együtt, mint például a Trivium, a Lamb of God, a Dark Tranquility, a Jinjer, a System of a Down vagy a Refused. Akadnak kevésbé élvezetesebb számok, de összességében én mindegyiket imádtam, teljes mértékben megdobták a játék hangulatát. Látványát tekintve a játék semmi rendkívülit nem mutat fel, köszönhetően ez annak is, nem egy tripla-A címről beszélünk, a költségvetését tekintve leginkább egy indie címként foghatjuk fel. Ettől függetlenül az összkép egyáltalán nem csúnya, nyilván a manapság legszebbnek tartott alkotások közelébe sem ér, és biztos akadnak olyanok, akik ráfogják, hogy ez már az előző generációban sem volt túl szép. Én úgy mondanám, hogy kifejezetten stílusos látványt kapunk, a fejlesztők próbáltak számos művészi elemet megmutatni a panorámákkal és a szörnyekkel is.

Félreértés ne essék, akadnak a Metal: Hellsingernél jóval látványosabb programok a piacon, de itt valahogy nem érezzük azt, hogy hátrányban lennénk. Ha negatívumot akarok mondani, akkor talán egyedül azt tudnám felhozni, hogy lehetett volna kicsit tartalmasabb az egész program, valamint kicsit talán a változatosságon is csiszolhattak volna a fiúk-lányok. A végigjátszás nehézségi szinttől és az ügyességünktől függően 4-7 óra átlagosan (8 pályát kapunk összesen), a legkitartóbban persze ennél sokkal több időt fognak eltölteni benne, főleg úgy, hogy akad itt ranglista, ahol természetesen barátaink eredményei is látszódnak.

Összegzés
Amennyiben szereted a pörgős FPS-eket, és a metál zenéktől sem futsz ki a világból, akkor én azt tudom mondani, hogy érdemes elgondolkodni a Metal: Hellsinger beszerzésén, de előtte akár a demót is kipróbálhatjátok mindegyik platformon. Kis extraként érdemes megjegyezni, hogy a játék a Game Pass előfizetők számára is elérhető, így ha a csökkentett árat is soknak érzitek de tagok vagytok, akkor azt mondom, hogy szinte kötelező letölteni a teljes kiadást, nem fogtok benne csalódni.

A Metal: Hellsinger szeptember 15-én jelent meg PC-re (Steam), PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re, mi utóbbi platformon harcoltunk a démonok ellen.

A Metal Hellsinger legjobb vonásai:

• Ügyesen kombinálja az FPS-ek pörgését a zenék ritmusával;
• zúzós soundtracket kapunk;
• a narrátorunk nem más, mint Troy Baker;
• a kihívásokkal némileg kitolható a játék ideje;
• METÁL!

A Metal: Hellsinger leggyengébb pontjai:

• Sajnos nem túl hosszú a végigjátszás;
• a látvány egyeseknek kevés lehet;
• ha nem szereted kicsit sem a zenei stílust, ez nem a te játékod.

oriic