Képregénnyel játszani

Nagyon fontosnak tartom rögtön az elején tisztázni, hogy nem vagyok képregényrajongó. A különféle film- és sorozatadaptációkat mondjuk pont nagyon szeretem, illetve az átlagosnál talán mélyebben is ismerem a különféle hősöket és világokat, de nem tudnám fejből felsorolni Pókember fő ellenfeleit, illetve azzal sem vagyok tisztában, hogy mikor jelent meg először képregényben a valószínűleg mindenki által ismert Peter Benjamin Parker, akit amúgy nem valószínű, hogy be kell mutatni bárkinek is az olvasóink közül. Pókember ugyanis a világ egyik legnépszerűbb és üzleti szempontból legjövedelmezőbb szuperhőse, akit már majdnem tíz filmben láthattunk már a mozikban, és nagyjából ugyanennyi játékadaptációt is kapott az ezredforduló óta. Laikusként nem mernék általános véleményt mondani ezek minőségéről, de műértő ismerőseim között láthatóan nincs egyetértés abban, hogy a karaktert és kalandjait hogyan kellene jól megjeleníteni akár a vásznon, akár a számítógépek vagy konzolok kijelzőin, ami valahol jelzi, hogy eddig nem mindig sikerült okosan hozzányúlni a karakterhez..

Ez persze nem is feltétlenül az a kérdéskör, amit nekem kell megválaszolnom, számomra ugyanis bőven elég az, hogy az Insomniac Gamesnél szemmel láthatóan sokat agyaltak ezen, ami abból a szempontból mindenképp egy szerencsés dolog, hogy ők fejlesztették bemutatónk tárgyát, a PS4-exkluzív Spider-Man játékot. A stúdiót amúgy a Spyro, valamint a Ratchet & Clank sorozatok kapcsán ismerhetjük, ami egy jó alap és mindenképp biztató volt már a játék megjelenése előtt is, de önmagában még nem garantálta a sikert. Azonban jó pár óra kalandozás után pár dolgot bátran ki merek jelenteni: náluk jobb kézbe nem feltétlenül kerülhetett volna ez a projekt, ugyanis az Insomniac Gamesnél dolgoznak nagyon okos emberek, akik egyben képregényrajongók is.

[+]

A Spider-Man ugyanis egy egészen kiváló alkotás lett, de nem csak játékként, hanem Pókember világának egy apró, de mégis jelentős kirakós-darabjaként is. Tényleg nem vagyok képregényrajongó, de még így is látom, hogy a fejlesztők a lehető legokosabban nyúltak hozzá a dologhoz, a végeredmény pedig egy olyan szoftver lett, ami nemcsak tiszteli azt a képregények és Pókember világát, hanem erősen táplálkozik is belőle.

Mert félreértés ne essék, lehet a semmiből is kiváló játékokat készíteni, napestig lehetne sorolni a példákat, de abban az esetben, amikor a betonstabil alapok adottak, egyszerűen hülyeség lenne nem azokra építkezni, aminek fényében furcsa, hogy ezt korábban mégis sokan megtették. Talán azokat az alkotásokat lehetne rókabőrnek hívni, ez viszont itt egy egészen más dolog.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!