Játékkal bővült univerzum
Az igazi rajongók számára a legnagyobb öröm minden bizonnyal az, hogy a játék nem egy képregény vagy egy film adaptációja, hanem egy teljesen új történetet mesél el, ezzel bővítve Pókember amúgy is gazdag univerzumát. A történetírók egy biztonságosnak tűnő utat választottak, a játékbeli Peter Parker nem az a tinédzser, akinek az indulását már számtalan alkalommal végigkövethettük akár csak a filmeknél is, hanem egy 23 éves fiatalember, akivel a felnőttek és a gyerekek egyaránt könnyedén tudnak azonosulni, mert bár felnőtt és normális munkahelye van, a humora könnyed, kissé gyermeteg, ezáltal viszont kortalan. Nyilván vannak érzései, gondolatai a világról, és ezek helyet is kapnak a játékban, azonban nem ezek köré épül a történet, hiszen az itteni Peter közel egy évtizede öltötte először magára Pókember ruháját, szóval megvan a saját története mind a várossal, mind a játékban megjelenő karakterekkel. De képregényes szempontból az a lényeg, hogy ez egy új story, ahol főhősünk nem a Hírharsonánál dolgozik, hanem kutatással keresi a kenyerét, ellenben Mary Jane-nel, aki viszont pont az újságnál dolgozik komoly és lelkes riporterként. És a történetről talán elég is ennyit elmondani ebben a cikkben, mert a sokak által ismert karakterek játékbeli megjelenése önmagában is egy óriási mókafaktor, amit azért csak jobb kontrollerrel a kezünkben átélni, mint ebben a pillanatban.
Az viszont talán egy spoilerektől mentes információ, hogy a történet körülbelül 20 óra játékidőt biztosít, bár az ilyesmit mindig érdemes kellő óvatossággal kezelni, hiszen a játékstílustól és az alaposságtól függ, hogy ki mennyi időt alatt tolja végig a Spider-Mant. Mondhatnám, hogy kár lenne rohanni, hiszen a fő történetszálon túl is van van élet a különféle minijátékok, mellékküldetések és fejlesztések személyében, azonban maga a történet olyannyira magával ragadó és szórakoztató, hogy az is teljesen érthető, ha valaki első körben azon verekedi át magát, majd egy második végigjátszás során maxolja ki a többi részt. A felépítés ugyanis ismerős lehet az inFAMOUS/Assassin’s Creed/stb. sorozatokból: adott egy óriási felfedezésre váró terület (jelen esetben Manhattan), ahol haladhatunk a fő történeti szállal, illetve folyamatosan megoldhatunk mellékküldetéseket, amelyek akár a semmiből is megjelenhetnek, kvázi egy épp arra jártunk jelleggel.
[+]
Ezek teljesítése nyilván a karakterünk fejlesztéséhez szükséges erőforrások megszerzésének egy hatékony módját jelentik, és talán itt érdemes rákanyarodni arra, hogy miért jó az, hogy Pókembernek van már egy története, és nem emiatt a játék miatt alkották meg. A történet szempontjából gyakorlatilag teljesen jelentéktelen mellékküldetés-sorozat a Peter által korábban városszerte elszórt iskolatáskák megtalálása, ami igazából játékbeli elemként akár egy monoton és unalmas dolognak is tűnhet, elvégre kinek van kedve hatvanakárhány iskolatáskát megkeresni New York épületein. A játéknak azonban van erre válasza: minden rajongónak, hiszen a táskákból olyan tárgyak kerülnek elő, amelyek utalások Pókember korábbi éveire. Méghozzá olyan utalások, amelyek ismeretéhez nem is feltétlenül van szükség arra, hogy valaki olvassa a képregényeket, önmagukban is értelmezhetők, de a bennfenteseknek talán ennél is többet jelenthetnek.
[+]
De a feladatok amúgy tényleg változatosak, és itt nem csak a mellékküldetésekre kell gondolni, amelyekre szívem szerint hoznék egy csomó példát, de tényleg nem szeretném rontani a játékélményt: remélem, mindenki elhiszi, hogy amit ki lehet hozni a menj oda és csináld azt jellegű felépítésből, azt itt nagyjából kihozták. Ugyanez igaz a fő küldetésekre, amelyek során nem kizárólag Pókemberrel, hanem más karakterekkel is kell majd játszanunk, különösebb spoiler nélkül mondjuk a civil Peter Parkerrel, ami nyilván egy teljesen más jellegű élményt ad, mint az ugrálás és a bunyózás. Nagyon átgondolt és nagyon jól felépített az egész történet, számomra olyan élményt tudott adni, mint mondjuk az Assassin’s Creed második része, amiben az a durva, hogy ez a játék ugye 2018-ban jelent meg, amikor már bőven hihetnénk azt, hogy mindent láttunk, amit egy ilyen típusú játéknál láthattunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
