Little Nightmares II teszt

A rémálmok visszatértek, és ezúttal alvási paralízist is hoztak magukkal – a Little Nightmares II még félelmetesebb vidékekre visz, mint a nem mindennapi első rész.

Hirdetés

Van új a Hold alatt

A remek új jelenetek és kiváló ötletek ellenére azt azért nem lehet mondani, hogy a játékmenet alapjai jelentősen átalakultak volna. Mono és Six útja általában mindig jobbra vezet, és azt sok kapaszkodás és ugrás tarkítja. Ugyanúgy fogunk könyvespolcokon mászni és dobozokat húzgálni a kilincs alá, mint az elődben; fogunk majd szellőzőkben görnyedten iszkolni, és lopakodunk majd az asztalt borító szemétkupacok között; menekülünk majd egy összeomló házban, és keressük a kulcsot a mocsokkal teli lakásokban. Még a gyűjtögetnivalók is hasonlóan vannak elrejtve dobozok mögül nyíló szellőzők mögött; igaz, ezúttal hordható fejfedőket és szellemeket hajkurászhatunk, és nem gnómokat meg szobrokat. Hiába azonosak azonban ezek az alapok, a második rész így sem unalmas remix csupán. Részben a már dicsért pályatervezők miatt, részben pedig azért, mert játszani is jobb a játékkal. Hiányzik a játékból az a zavaró lomhaság, ami oly sokszor zavart be akcióinkba az elődben, Mono nem akad bele minduntalan a tereptárgyakba, ráadásul az ugrásokhoz sem kell olyan zavaró precízió, mint anno négy éve. És mivel sűrűn fogunk meghalni, ez is fontos: halálkor az újratöltés még azonos konzolokon is sokkal fürgébb, mint 2017-ben!


[+]

Ha már az elhalálozásokat megemlítettem, arra is muszáj kitérni, hogy az első alkalommal szinte elkerülhetetlenül halálos csapdák nem tűntek el a Little Nightmares II-ből. Temérdek olyan alkalom van, ahol szinte garantált, hogy első alkalommal elpatkolunk: azt még ki lehet tanulni, hogy az iskolában a többi közül kiemelkedő deszkák csapdát aktiválnak, de amikor hirtelen agresszív kezek tucatjai robbannak elő vasajtók rácsain keresztül, arra nem készít fel semmi. Máskor pedig váratlanul nehéz szakaszokkal találkozhatunk: az egyik olyan pályarészt, ahol a sötétben megelevenedő manökeneket kellett a zseblámpával „leküzdeni” legalább 10-15 alkalommal meg kellett próbálnom, mire begyakoroltam az egyetlen optimális útvonalat a két checkpoint között. (A zseblámpa irányítása az egyetlen irányítási gond – az elég nehézkesen megy…)


[+]

Szintén okozhat nehézséget az első néhány alkalommal a harc – merthogy ez is megjelent a játékban. Mono az itt-ott felvehető kalapácsokkal és feszítővasakkal igen lomhán bánik, hisz azok a méretéhez képest idomtalan pallosnak számítanak – azonban néha muszáj ezt használni. Van, amikor csak egy ajtót kell betörni, de lesz, amikor izgatottan kuncogó porcelánbabák fejét, vagy undorító pókként iszkoló kézfejeket kell szétzúzni e fegyverrel. A csapások megfelelő időzítése pont egy ütemmel van arrébb, mint amire gondolnánk, így néha bizony egyes összecsapásoknak szintén sokszor kell majd nekifutni. És bár valódi puzzle nincs sok a játékban, azok mind jól sikerültek: amikor például a kórházban egy röntgengépet találunk, az nyilván azért van odarakva, mert a közelben található egy olyan tárgy, amelynek a belsejében van valami érdekes – és ha megtaláljuk, akkor már csak ki kell valahogy szedni belőle. Máshol a fejtörők direkt a játékmenetbe épülnek; ezek közül az egyik kedvencem az volt, amikor a pszichopata tanár zongorázása közepette kell a szobájában tevékenykedni, mindig leállva, amikor abbahagyja a zenélést.


[+]

A Little Nightmares II az előd által használt eszközökkel mesél el egy új horrorsztorit, és ezt igen hatékonyan teszi. A parányi, elesett főszereplők már félénk animációikkal is kiváltják azt, hogy azonnal megkedveljük őket, és minél inkább eltörpülnek a hatalmas ellenfelek világában, annál lelkesebben próbálunk eljutni a történet végére, hátha ott happy end vár mindenkire. Az pedig külön kedves gesztus, hogy Six kezét megfogva együtt is sétálhatunk e reménytelen birodalomban.


[+]

Néhányak szemében talán túlzottan hasonlít az elődre, másokat elriaszthat a témaidegen demó, de én annál jobban élveztem a Little Nightmares II-t, minél messzebbre jutottam benne – és így külön örültem neki, hogy valamivel hosszabb, mint elődje. Nem mondom, hogy nem voltak irritálóan nehéz részei, de még így is sokkal játszhatóbb, mint az első rész. Az új rémálmok tehát tényleg riasztóak, még ha annyira semmi nem is lesz undorító, mint a rémálom-hajó konyhai jelenetei…

A Little Nightmares II február 11-én fog megjelenni PC-re, PlayStation 4-re, Switch-re és Xbox One-ra. A dedikált PlayStation 5-, illetve Xbox Series-verziók kicsit később érkeznek majd.

Pro:

  • Fantasztikusan bizarr világ;
  • az eredetinél sokkal jobb irányítás;
  • vér nélkül is igen félelmetes.

Kontra:

  • Túl sok elsőre elkerülhetetlen csapda;
  • a zseblámpa-irányítás nem tökéletes.

85

Grath

Előzmények