Legendary - teszt

MÁSODIK OLDAL

De még itt is azt mondanám, hogy egye kutya, ha a különböző ellenfelek különböző taktikát igényelnének, de megint csalatkoznunk kell. Míg egy vérfarkasból kinézem, hogy agyatlanul nekünk ront, egy elit katona ne tegye már ezt. Ha pedig ez nem lenne elég, az AI rendszeresen feladja a harcot, zombivá váló ellenfelekkel lépten-nyomon találkozhatunk. Ezt már csak tetézi azt, hogy a készítők a játék fele környékén bemutatnak egy szerkezetet, amit letapizva a szörnyek kis ideig mellettünk fognak harcolni. Na ez az, ami megadja a kegyelemdöfést az egyébként se erős mesterséges (un)intelligenciának és a szörnyek látványosan elkezdenek kóvályogni, nem tudván, hogy most mihez is kezdjenek. Hála az égnek, hogy csak néhányszor bukkan fel ez a szerkezet. A karakterek közül egyedül a griffek érnek valamit, tényleg jól néznek ki, látszik, hogy a fejlesztők is ezt gondolják, mert lépten-nyomon feltűnnek valahogy. Ami még pozitív az a környezet ábrázolása. New York és London jól néz ki, látványos, ahogy az elszabaduló szörnysereg egyre jobban a porig rombolja, és éppen ezért nagyon sajnálatos, hogy bár van néhány olyan hely, ahol epikus csatákat vívhatnánk (például rögtön az elején a Times Square, ahol egy hatalmas gólemmel kell szembenéznünk) a készítők folyton lineáris folyosókba kényszerítenek a sok törmelékkel és ronccsal. Erről jut eszembe, karakterünk valószínűleg inkább az okos tolvajok táborába tartozik, mint az ügyesekébe, lévén egy korlát átugrása már a lehetetlen küldetések közé tartozik.