"A gyönyörű, törpe nő szakállán megcsillantak a lenyugvó nap utolsó sugarai, mikor a helyére illesztette a faragot oszlop utolsó darabját. A mozdulat annyira lenyűgözte az öreg varázslót, hogy elcsöppent a nyála. Elvigyorodott. Még akkor is vigyorgott, mikor hirtelen az Őrző - egy hatalmas sárkány - materializálódott mögötte. Tirpák - mert hogy így hívták a törpét -, rettegve tekintett a varázsló fölé magasodó rémre. A mágus vigyora még szélesebbre nyílt.
- Imádom, amikor ilyen szerelmes pillantást vetsz rám - sóhajtotta a vénember.
- Mmmmm - válaszolta Tirpák.
A nyáltócsa csak egyre gyűlt az öreg szemfényvesztő lábánál.
- Én is imádlak! - kiáltotta a mágus. A törpe továbbra is próbált megszólalni, de a rémület a torkára fagyasztotta a szót.
A tócsa az öregember lábait kezdte verdesni.
- Hörrrrrrrrrr!!!!! - hallatszott a vénember háta mögött.
Ekkor a mágus hirtelen megmerevedett. A tócsa kezdett sárgás színezetet ölteni.
A varázsló lassan megfordult.
- Khmmmhörrrhghhhmmmuáááááááááááá! - mondta, majd hanyatt-homlok pofára esett, majd elmerült, az immár öntudatra ébredő tócsában.
- Nyammm - kommentálta a történteket az immár kocsonyás anyag."

Részlet Homárovics Géza, Értekezés az elmondhatatlanról című filozófiai művéből.

Bevezető

Egy valójában már 7 éves játékkal van dolgunk, de sikerrel felveszi a versenyt a manapság divatos RPG-kkel. Hogy miért? Egy szóval lehetne jellemezni, és ez a játékélmény.
Az Icewind Dale 2 (továbbiakban IWD2) a szerep- és a stratégiai játékok keverékének fogható fel. De milyen is ez a játékélmény?

A játék a Dungeons & Dragons 3rd Edition szerepjáték szabályaira épül. Az elején egy 6 tagú csapatot kell összeállítanunk, melynek minden egyes tagját mi fogjuk irányítani, sőt, magukat a csapattagokat is nekünk kell létrehozni. Választhatunk különböző harcosok, mágusok, papok és tolvajok között, de később lehetőség lesz a szintlépésnél a kasztokat keverni is. Fajokból is nagy a választék, a legnagyobb az Infinity Engine-re (továbbiakban IE) épülő játékok közül, itt már akár sötét elfekkel is barangolhatunk.

Papnő és a memorizálható varázslatai. Katt a nagyításért.

Az IWD sorozat egyediségét a Baldur's Gate (BG) és Planescape: Torment (PST) játékokhoz képest részben pont az adja, hogy mind a 6 csapattag személye csakis tőlünk függ, a játék legelejétől a legvégéig elkísérnek minket. Ez némileg a régi SSI szerepjáték fílinget idézi (lásd: Pool of Radiance és Champions of Krynn sorozatok). A másik egyedi vonás a harcok lefolyásában rejlik. Ezeket kifejezetten nehéznek találhatja a BG-n edződött játékos, de pont ez adja meg a varázsát is az egésznek, ugyanis képbe hozza a taktikai harcot. Sokszor rengeteget számít az, hogy a csata kezdetén - vagy éppen előtte - a csapat tagjai hol állnak, milyen varázslatokkal vagy italokkal tápolják fel magukat és társaikat, ill. milyen segítőket idéznek meg. Gyakran élet és halál között dönt egy jól megválasztott varázslat is, legyen az akár csak egy Áldás, de néha nem árt előre megterveznnünk azt sem, hogy milyen varázslatokat, milyen sorrendben fogunk használni.
Fel kell készülnünk gyakori mentésekre és töltésekre is. A tolvaj árnyban osonási és csapda keresési képességeire is gyakran fogunk szorulni. Meg kell tanulnunk azt is, hogy a nyers erővel gyakran nem megyünk sokra.

Druida egy remorhaz képében. Katt a nagyításért.

Történet

A játék története - csak úgy mint az első részé - az Elfeledett Birodalmak északi részén, a Tízváros környékén játszódik. A prologusban Targos városába érkezünk egy zsoldoscsapat képében, melyet nagy erőkkel ostromol egy goblinokból álló hadsereg. Feladatunk, hogy segítsük visszaverni a goblin inváziót. Természetesen a sztori előrehaladtával egyre nagyobb összeesküvésekre derül fény, melynek megoldása ránk vár.

Nehéz kezdetek

Az első benyomást az interfész adja, melyet teljesen átszabták az előző IE játékokhoz képest. Olyannyira, hogy csak nehezen barátkoztam meg az előzőleg nagyon jól bejáratott kezelőfelület lecserélésével. Persze, az elsőre bonyolultnak tűnő interfészt megszokni nem is olyan nehéz. Sőt, a Bioware - az engine készítője - megpróbálta belegyúrni az összes korábbi játékuk tapasztalatát, mely véleményem szerint elég jól sikerült.
A másik kezdeti nehézség a szabályrendszerben található. No nem, mintha a D&D alapjaiban rossz lenne, az ok ugyancsak az ezt megelőző játékokban rejlik. A nagyhírű elődök mind, kivétel nélkül az AD&D 2nd Edition változatára épültek, ezért elsőre idegennek tűnik az új kaszt és fejlődési rendszer. Én személy szerint pórul is jártam, mikor a Sorcereremnek - a karakter kreálásánál - magas intelligenciát adtam, hiszen ennél a kasztnál a varázslói képességek a karizmától függenek. Tehát nem árt tisztában lenni a szabályrendszer alapjaival. Ugyanakkor viszont ez jó hír a Neverwinter Nights-on edződött szerepjáték rajongóknak, hiszen már az a játék is ugyanerre a D&D kiadásra épült.
További jó hír, hogy néhány óra játék után sikerült megbarátkozni mind a kezelőfelülettel, mind az új szabályrendszerrel, és visszatért a már az első részből is olyan jól ismert izgatottság, melyet az eddig ismeretlen területek felfedezése, a történet kibogozása, és a kihívó csaták adtak.

Mi van a ládában? Avagy ne bolygasd a gólemeket! Katt a nagyításért.

Nagyszerű folytatás

Amennyire furcsa volt számomra a folytatás a nagyszerű első rész után, annyival jobbá vált az IWD2 az kezdeti nehézségek leküzdésével. Visszatért az az izgalom, amit az első rész közben éreztem. Vajon mivel vagy kivel találkozom a következő képernyőn? Hogyan alakulnak a történet szálai? Milyen varázstárgyakat fogok találni ennél a főszörnynél?
Eleinte féltem, a már első részből is jól ismert, előre beharangozott területektől, melyet ebben a részben kalandorainknak újra fel kell keresnie, de itt is kellemes meglepetés ért. Nem volt kevésbé izgalmas felfedezni a korábban - játékidő szerint - 30 évvel ezelőtt meglátogatott helyszíneket, mint a legelső alkalommal.

Mélysötéti kalandok, avagy a barlangászat veszélyei. Katt a nagyításért.

Játékmenet

A játékmenetetet nagyon könnyű megszokni, holott furcsának tűnik, hogy egyszerre 6 karaktert irányítunk. Nos, ha az akciójátékokhoz és a Diablo klónokhoz vagyunk szokva, felejtsük el azokat. A harc körökre osztott, bár ez elsőre nem nyilvánvaló. Amint meglátunk egy ellenséget, a karaktereink elkezdik azt a fegyvereikkel támadni (ez az alap AI beállítás), és addig támadják, amíg az ellenség meg nem hal. Ha van még ellenség, automatikusan azt fogják támadni. Persze bármikor adhatunk ki saját parancsokat a karaktereknek, és ezt célszerű is kihasználni, hiszen semmi jó nem származik abból, ha mondjuk a varázslónk elkezdi csépelni az ellenség legtáposabb katonáját. Mivel a játék magától nem áll meg a körök végén, ezért a harc folyamatosnak tűnik. De itt jönnek a képbe az auto pause opciók. Érdemes a legtöbbet bekapcsolni, mert nagyon megkönnyítik az egyébként nehéz ütközeteket. Mi több, pause módban is tudunk parancsokat kiosztani a karaktereknek.

Verbeeg?? Piha, ilyet én is tudok! Katt a nagyításért.

Külcsín

Az IWD2 még mai szemmel is szépnek mondható. A grafika rajzolt, tehát ne várjunk csili-vili 3D-s grafikát és effekteket, de a lehető legtöbbet kihozták belőle. A varázslateffektek is teljesen megfelelő szinten vannak. A zene hangulatos, és a szinkronhangok egyenesen kiemelkedőek. Véleményem szerint a játék kivitelezése ehhez a kategóriához teljes mértékben megfelelő, a külcsínben senki sem fog csalódni, pláne akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy milyen régi a játék.

Sose higgy a beholdernek! Katt a nagyításért.

Értékelés

Rosszat nem igen mondhatok a játékról. A sztori érdekes, még ha nem is túl eredeti. Természetesen senki se gondoljon egy Planescape: Torment-i magasságokba szökő történetre, de a játékstílusnak teljes mértékben megfelel. Mint ahogy már a korábbiakban is kifejtettem, a kezdeti nehézségek ellenére is, a kezelőfelület felhasználóbarát. A grafika és a zene szép (bár az első részt nem mindig sikerül überelnie), valamint háttéreffektek és a szinkronhangok is hangulatosak. Alapvetően a D&D 3E szabályrendszerrel sincs baj (olyannyira nincs, hogy egy d20 System nevű, open source szabályrendszer alapjává vált), bár elsőre idegennek tűnhet az AD&D-hez szokott játékosnak.
Ha még valaki nem játszotta végig az első részt, mindenképpen azt ajánlom előszőr, ráadásul az egész Icewind Dale sorozatot egyben megvásárolhatjuk az Icewind Dale Saga kiadásban. Végezetül jöhet a 2. rész.

Szerepjáték rajongók, kalandra fel!

Nem félünk a sárkánytól! Vagy mégis? Katt a nagyításért.

Előzmények

Menjünk a Pokolba! Planescape: Torment vagyis a legjobb CRPG
Icewind Dale
Icewind Dale folytatás...