A sorozat legújabb és egyben befejező részében minden ott folytatódik ahol a legutóbb abbamaradt. Természetesen azoknak sem kell aggódni, akik nem tolták végig a PSP-s, PS2-s részeket, mert a játék elején egy látványos James Bond stílusú animáció sorozaton keresztül megismerhetjük hogyan jutott el főhősünk az Olympus lábáig a Titánok társaságában. Azok számára, akik a játékot egyáltalán nem ismerik, felvázolom a helyzetet néhány szóban. A GoW a PS2 egyik nagyágyújaként robbant be, afféle Görög mitológiai alapokon nyugvó Hack N Slashként. A játékot mindvégig jellemezte a kimagaslóan jó minőségű grafika, és a hasonszőrű játékok ötletesen egybegyúrt elemei. A görögök nagy monsztaimádatához mérten itt is jócskán vannak szörnyek, medúzától kezdve, a Minotauruszokon át, a gigászi Titánokig minden megtalálható a palettán. A történet szálát valahol ott gombolyítjuk tovább, hogy Kratos a háború Ex istene a Titánok hátán nekivág az Olympusnak hogy megölje Zeuszt, amiért az megfosztotta isteni hatalmától félelmében. Természetesen Poszeidón, Hádész, Hermész és a többiek ezt nem hagyhatják, úgyhogy ebben a részben ők fogják megnehezíteni Kratos ámokfutását Zeuszig.

A grafikai megvalósítás az előző részekhez méltóan szinte tökéletes! A legtöbb hangsúlyt a főhős és a főszereplők kidolgozása kapta, de mindemellett a készítők nagyon odafigyeltek arra is, hogy a környezet látványa is lenyűgözze a játékost. Mindenhol a klasszikus görög építészeti elemek köszönnek vissza ránk, oszlopok és hatalmas szobrok erdejében néha talán el is veszik kicsit hősünk. Nagyon nagy hangsúlyt fektettek a kamerakezelésre is, így a játék kis túlzással akár már egy interaktív történelmi akciófilmnek is beillik. A kamera igyekszik folyamatosan a leglátványosabb szögben befogni a történéseket, így ha egy Titánnal beszél épp hősünk, akkor mi általában csak egy bolhának látszunk egészen addig, míg újra vissza nem kapja az akció a főszerepet. Néhány helyen körbe is lehet nézni a pályán. Külön kiemelendő pozitívumként említeném meg, hogy a Dante’s Inferno-hoz képest itt nem a gusztustalansággal próbálták a játék hangulatát megadni, hanem a minőségi és gondos látványtervezést tartották szem előtt. Ezt tükrözik azok a jelenetek is, mikor egy-egy isten halálakor egyre inkább romba dől a föld egy katasztrófától. Ennél a játéknál csak általános hibákat tudnék kiemelni a grafikában, amik talán már kicsit szőrszálhasogatásnak is tűnhetnek. Pl. A pálya kissé felvaxolt textúrája, vagy a fegyverek kézre/hátra teleportálódása és a leölt monszták szétpukkanása. Tudom-tudom nem túl nagy dolgok, de engem ezek mindig is zavartak. Főleg az eltűnő hullák. Ha már ennyire brutális a játék hogy Kratos folyamatosan egyre véresebb lesz, akkor nem lett volna mindegy hogy térdig gázol a hullákban vagy nem?

A játékmenet mondhatni a szokásos Hack N Slash maradt megfűszerezve logikai elemekkel, és egy kis Orgona Heroval.  A GoW hack n slash rendszere azért tetszik nagyon, mert a kombók és a fegyverek fejlesztése nagyon egyszerűen meg van oldva. Amelyik fegyvert fejlesztjük a megszerzett piros lélekpontokból, azzal megtanuljuk a kombókat is vele együtt. Kisebb negatívum azért, hogy jó pár fegyver kb. ugyanaz a láncos bohóckodás mint a Blades of Exile alapfegyverünk. Egyik helyett egy lándzsát azért berakhattak volna. Természetesen némi újítást is igyekeznek kitalálni, így most az egyik legszórakoztatóbb elem az lett, hogy felkaphatjuk a kisebb katonákat és amolyan faltörő kosként fel tudunk vele mindenkit lökni. A felvehető fegyvereket viszont nagyon hiányoltam a játékból, egy jó hentelős stuff -ban szerintem az ellen fegyverét magadhoz tudod venni, és ha akarsz akkor 2 széklábbal vagy macsétával ütöd tovább őket a túlvilágra.Persze hogy ne legyen ennyire egysíkú a játékmenet, beleépítettek kisebb fejtörőket is. A sok általános told ide told oda okosság mellett, itt is bevetették az alternatív pályasík fogalmát, melyet úgy valósítottak meg, hogy egy gyémánt aktiválása után a pályán elhelyezett szobor szemszögéből látjuk a pályát, és ennek megfelelően a tereptárgyak megdőlnek, majd az addig értelmetlennek látszó lépcsősor összekötődik egy feljáróval, amin így Kratos-szal fel tudunk futni etc… A GoW széria egyik védjegyének számított a gombnyomkodós ritmusjáték monsztairtáskor, ami mellé behozták az Orgona Hero-t is, amely egy Mini game-ként fog majd a játék közepe felé bekövetkezni. No Para, nem kell Varnus Xavérnak lenni a teljesítéséhez.A széria elmaradhatatlan kelléke az Erotika. Ezúton nyugtatok meg mindenkit, igen!  Lesz némi Private Blue köntösbe bújtatott cickóvillantás és egyebek! PS3-mal nem rendelkező gamerek figyelmébe pedig ajánlom a Youtube –on való megfelelő kulcsszavas keresést.Apró, de kellemetlen hiba volt, hogy a pályáról főhősünkkel egyszer sikerült frankón kiesnem, és zuhantam a virtuális semmibe az idők végezetéig, mint anno az nfs 1-ben vagy 2-ben. Persze a Restart last checkpoint megoldotta a problémát, de azért ilyet benne hagyni egy kész konzolos játékban elég gáz.A másik apróság az volt, hogy sikerült valahogy úgy kivégeznem az egyik griffet hogy kivégzés után felállt és halhatatlan lett. Ilyenkor azért örültem volna egy életcsíknak hogy tudjam, fölös ütni még fél óráig, mert kiakadt a játék.

A zenék és hanghatások nagyon profik lettek a játékban. A háttérzene abszolút jól meg van komponálva, és mindig követi a képernyőn a történéseket. A szereplők hangjai jól el lettek találva, a konverzációk pedig mindig tökéletesen passzolnak az adott karakterek stílusához. Nagy kedvencem volt Herkules a féltékeny izomagyú félisten, illetve Hermész az istenek hírnöke, aki egy gyáva nyúl és állandóan gúnyolódik Kratos-on amíg utol nem éri(Kratos) a végzete.

Az irányítás jó lett a játékban, bár közel sem tökéletes. A controller minden gombja ki van használva, ami néha azt eredményezte nálam, hogy vagy nem azt használtam amit éppen szerettem volna, vagy akkor használtam valamit egy véletlen lenyomás következtében amit máskorra tartogattam. Ilyen volt pl. a kard elővétele, ami egy időre sérthetetlenné tett, de sokszor akkor is sikerült elővennem, ha  épp csak kitérni akartam egy ütés elől. Véleményem szerint a Darksiders itt kicsit jobban teljesített a GoW-nál, de mindennek ellenére itt sem lesz senkinek problémája az irányítással.

Kratos utolsó kalandja tehát méltó befejezése a trilógiának, mindent beleadtak a készítők, így a rövid játékidő(10-12 óra) is tartalmas szórakozást fog biztosítani még akár 3.-4. végigjátszás esetén is.