Warface
Játék, mint szolgáltatás – ez lett nemrégiben a Crytek új mottója. A döntés nem feltétlenül bizonyult helyesnek, hiszen a cég sokak szerint épp az ilyen döntések következtében hellyel-közzel végveszélybe került. Első és vélhetően egyetlen Xbox 360-ra készült free-to-play címük a Warface, amely felszínesen leírva egy tipikus "modern katonás" FPS, ami a világon semmi újdonságot nem mutat. Valójában viszont jóval több van benne, mint azt első látásra hinnénk.
A játékban alapvetően két mód van: saját karakterünkkel kooperatív és kompetitív (egymás elleni) többjátékos meccsekben vehetünk részt, a program egyszemélyes lehetőséget nem nyújt. Egymás ellen tizenhat fő (csapatonként nyolc) küzdhet különböző célok eléréséért, míg az együttműködést megkívánó PvE küldetésekben egyszerre öten vehetnek részt. A mérkőzések és missziók teljesítéséért tapasztalati pont, virtuális pénz és úgynevezett Vendor Pontok járnak, melyek új felszereléseket, fegyvereket nyitnak meg.
Ez idáig teljesen generikus lista, bármelyik konzolos FPS képes hasonló kvalitásokat felmutatni. Amiben a Warface más, az elsősorban a kooperatív játékmód menete. Az ellenség ugyanis valódi csapatmunka nélkül szinte legyőzhetetlen, erejéből és az ellenséges katonák puszta létszámából adódóan is, és akkor még nem beszéltünk a különböző főellenségekről. Ide nem elég a gyors és pontos célzás, a jó reflex és a sok lőszer. Igazi együttműködésre van szükség a játékosok részéről, akiknek ismerniük kell saját kasztjuk szerepét és képességeit. A gyalogos (Rifleman) lőszert oszt a többieknek, a felcser (Medic) életerőt tölt, a mérnök (Engineer) páncélt javít, a mesterlövész (Sniper) pedig nélkülözhetetlen a távoli célpontok semlegesítéséhez.
Ha nincs csapatmunka, akkor a Warface egy túlontúl nehéz, frusztráló élménnyé válik, amiben valahogy semmi sincs igazán a helyén. Ha viszont összejön egy okos csapat, akár barátokkal, akár idegenekkel, akkor összeillenek a mozaikdarabkák, és egy rendkívül élvezetes FPS-t kapunk eredményül. A játékmenet a gyors, reflexközpontú lövöldözős játékok és a taktikusabb programok között foglal helyet, a küldetések végeredményét pedig az eltelt idő és a megszerzett összpontszám is befolyásolja, így rákerül az egészre még egy játéktermeket idéző réteg is. A pályák és egyes küldetéstípusok kiismerhetők, az ellenfelek általában ugyanott bukkannak elő, így ezek ismerete további előnyhöz juttatja a csapatot. Ez az, ami miatt újra és újra érdemes nekiveselkedni, minden nap új feladatokat teljesíteni, ezért jelenthető ki nyugodt szívvel, hogy a Warface szinte játszatja magát.
Az immár számozás nélküli CryEngine grafikus motor tisztességesen, ha nem is lenyűgözően teszi a dolgát Xbox 360-on. Hiányzik belőle egy olyan alapvető effekt, mint az élsimítás, cserébe stabil képfrissítést, remek bevilágítást és textúrákat kapunk, a játék helyszínei abszolút hihetőek, élethűek, egyáltalán nincs olyan érzésünk, hogy csak véletlenszerűen lerakott poligonok és assetek között rohangálunk. A hang, a kontrolleres kezelés és a konzolra tervezett menürendszer teljesen rendben van. Összességében a Warface nem haladja meg az erős középszintet, és természetesen nem éri el a jóval komolyabb (és drágább) Crysis sorozat színvonalát, de így is egy nagyon korrekt végeredményről beszélünk.
A fejlesztők nagy bánatára és a játékosok örömére ez a játék szinte semmilyen módon nem erőlteti, hogy valódi pénzt költsenek rá. Kőkemény forintokért az előrehaladást gyorsító boostereket, a kooperatív küldetésekben használható újraélesztő érméket lehet venni, illetve a játékbeli boltban is megvehető vele bármelyik, már feloldott fegyver vagy felszerelés, ha nem akarunk ezekre virtuális pénzt áldozni. De miért ne akarnánk? Okos játékkal gyakorlatilag ingyen is bármeddig eljuthatunk, legfeljebb csak jóval több türelemre lesz szükségünk. Ez utóbbi pedig jó, ha van, hiszen a fejlesztők az anyacég gondjai ellenére is szorgalmasan frissítgetik, javítgatják ezt az elsőre teljesen átlagosnak tűnő, mégis rendkívül addiktív FPS-t.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
