Egy igazi japán játék...
2217-re a világ már túlélt egy földönkívüli támadást. Az ExZeus robotok megmentették a bolygót az örök sötétségtől, és a háború már csak egy távoli emlék. Ilyenkor szokott az történni, hogy váratlanul újra felbukkannak a gonosz erők, úgyhogy a japán HyperDevbox csapata is úgy gondolta, ideje kettes számot rakni a cím mögé, és feléleszteni a gépóriásokat. A korábbi modelleket beolvasztották, és belőlük létrehozták a az új főhőst, Minost.
Természetesen képtelenség ezt a történetet és a játék felvezetését komolyan venni, egyszerűen azért, mert magából a játékból is süt egyfajta színvonaltalanság. Mégis, épp ennek van némi furcsa bája: az ExZeus 2 egy szinte megállás nélküli akciójáték. Amikor a pályák egy nagy kék „Get Ready” felirattal kezdődnek, amikor az akció egy pillanatra sem hagy alább, és amikor nem győzzük az ellenfelek lövedékeit (vagy épp magukat az ellenfeleket) kerülgetni, akkor pontosan tudjuk, hogy egy ízig-vérig japán játéktermi gyökerekkel rendelkező kuriózumot tartunk a kezünkben.
Asztali konzolokon ez a színvonal úgy nagyjából két évtizede, a 3D-s korszak kezdetén volt menő. Valahol persze elismerésre méltó, hogy manapság már egy mobiltelefon is képes hozni ezt a szintet, ugyanakkor szomorú, hogy némelyik játékfejlesztő még mindig itt tart. A lövöldözős játékmechanika ugyanis semmit nem csiszolódott, az érintőképernyős megvalósítás pedig finoman szólva is szörnyű.
A játék mentségére legyen mondva, hogy önbizalomban nem szenved hiányt, bátran próbálkozik a játékmenet gyakori megcsavarásával. Óriásrobotunk nemcsak repül a táj felett, hanem néha leszáll a földre, ahol egy adott területen belül, gyalogosan kell tovább irtani az ellent. Ha ez még nem lenne elég, néha motorra is pattanunk, és azon száguldozva teszünk rendet a városban (életszerűséget vagy logikát keresni ebben kár). Változatosságra tehát nem lehet panasz: eltérő környezetek a nagyvárostól a hegyvidéken át a világűrig, hatalmas, az egész képernyőt betöltő főellenségek és kőkemény akció. Kár, hogy mindezt nem sikerült igazán élvezhetővé tenni.
Repülés közben telefonunk giroszkópja szolgál irányítóként, a képernyőre koppintva tudunk tüzelni. Gyalogosan és motorkerékpáron ülve viszont virtuális iránygombok jelennek meg, amik érzékenysége és pontossága botrányos. Robotunk egy partravetett hal „fürgeségével” mozog a talajon, lényegi harcrendszerről innentől fogva pedig nem is beszélhetünk. Csak kopogtatjuk a képernyőt és közben reménykedünk hogy életben maradunk. Motorozni sem jobb, és a főellenségek esetén is csak annyi a kérdés, hogy kinek az életereje fogy el előbb. Általában egyébként a miénk.
Az irányítás mellett a játék felépítését sem sikerült jól megtervezni. A már teljesített pályákra nem lehet visszamenni, így vagy elölről kezdjük az egészet, vagy haladunk előre amíg tudunk. Az egyes szakaszok között lehetőség van fejleszteni a gépkatonát, ennek azonban vajmi kevés jelentősége van. És bár az ExZeus 2 Windows Phone verziója támogatja az Xbox Live-ot, multiplayer nincs benne, az achievementek követelményei pedig, ahogy az oly sok japán játéknál lenni szokott, szinte teljesíthetetlenek.
Sok dícséret nem illetheti tehát az ExZeus 2-t. Visszatérve e cikk bevezetőjére, az ínyenc falatok nem mindig finomak, csak különlegesek. 1350 forintért viszont ma már egy mobiltelefonos felhasználó is kellemesebb ízekre vágyik. A játék egyetlen bája, hogy több évtizedes konzolos emlékeket idézhet fel a veteránokban. Amikor minden a japán címekről, a játéktermi akcióról és a kezdetleges, mégis újdonságnak számító 3D grafikáról szólt. Aki kedveli az ilyesmit, annak azért okozhat a játék néhány megmosolyogtató pillanatot. Többre nem hivatott.
Az ExZeus 2 ára 1350 Ft, mérete 123 MB, letölthető a Windows Phone Áruházból.
dreampage
