A háborúhoz három dolog kell: XP, XP és XP
A fejlődési rendszer terén meglepő és örvendetes módon az Elder Scrolls-széria rendszerét vették át, vagyis képességeink a használattól fejlődnek. Minden ugrás és parkour-trükk ügyességi XP-t ad, minden megölt zombi az erőnkhöz tartozó tapasztalati pontokat csöpögteti, a túléléshez tartozó képességfára költhető pontok pedig a küldetéseknek, mások segítésének, kihívások teljesítésének köszönhetők. Pár órának el kell telnie, mire észrevehető előrelépéshez jutunk, de mivel a játék simán van 35 óra hosszú (és még több, ha minden másodlagos feladatot végre akarunk hajtani), ez nem zavaró.
Karakterünk fejlesztésének másik útja nem a képességekhez, hanem a felszerelésekhez kötődik. A Dead Islandekben is látott rendszer visszatér, vagyis a hangsúly a közelharci eszközökön van – éles pengék, és brutális kalapácsok dominálnak a harcban. Persze később lesznek dobófegyverek (a zombikat fix területre csaló, igen hasznos petárdákat is ide sorolhatjuk) és lőfegyverek is, de utóbbiak használatát nem csak a lőszer szűkös volta korlátozza, de az is, hogy egyetlen puskalövéstől a fél kerület zombiállománya a nyakunkba szakad. Természetesen a tárgykészítés is visszatér, így aki elektromos kardokat, mérgező pajszereket, lángoló baseball-ütőket akar forgatni, az kéjes vigyorral az arcán teheti ezt meg. Persze gyógyszereket, molotov-koktélt, zártörő készletet és millió egyéb mást is legyárthatunk, feltéve, ha az ezekhez tartozó tervrajzokat már begyűjtöttük. A tárgyakkal kapcsolatban eleinte igen idegesítő lesz, hogy viszonylag hamar használhatatlanra kopnak, ráadásul mindegyiket csak limitált alkalommal lehet megjavítani. Később azonban lesz annyi alapanyagunk, tervrajzunk és alapfegyverünk, hogy mindig legyen nálunk egy seregnyi fegyelmezőeszköz.
Ha egy pajtás megmentéséről van szó, érdemes bevetni a legdurvább, legkomplexebb eszközünket. [+]
A fura kooperatív-mód is visszatér a Dead Islandekből, így ismét lehet négyesben rohangálni. Mindenki a saját szintjével és felszerelésével lép be a partiba, és a zombik relatív erőssége attól függően változik, hogy éppen ki üti őket, vagyis végeredményben mindenki nagyjából ugyanannyit sebez az ellenfeleken. Szerencsére a netkód sokkal jobb, mint a régi játékokban, és ahogy ott az épp a környékünkön levő, a történetben nagyjából a mi pontunkon levő játékosokkal egy gombnyomással tudtuk összevonni játékunkat, ezt itt is megtehettük. Az viszont újítás, hogy egy ingyenes DLC-vel extraerős zombiként szállhatjuk meg mások játékát (mivel ez néha alaposan tönkretehet egy-egy küldetést, ezt az opciót le is tilthatjuk).
A Be A Zombie mód remek szórakozás, bár itt a szörnynek nincs annyi esélye, mint az Evolve-ban. [+]
Nem csak a netkód lett jobb, de az új konzolokra költözve a Dying Light természetesen nagyságrendekkel jobban is néz ki, mint spirituális elődei. A karaktermodellek egyenesen parádésak, de Harran városa is képes arra, hogy néha lenyűgözze az embert – bár ezúttal a korábbi játékok luxusa helyett inkább a szegénynegyedek világát fogjuk bejárni, így a játék jóval szürkébb és barnább lett. Néhány kisebb gond azonban nem elég ahhoz, hogy lehangolja az embert – a Dying Light remek élmény, főleg néhány ismerőssel együtt. A Techlandnek még bőven van tanulnivalója, ha az igazi élvonalba akarnak kerülni, de a Dying Light már így is sokkal professzionálisabb és élménygazdagabb játék, mint bármelyik korábbi próbálkozásuk.
A Dying Light PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. A dobozos verzió Európában csak most, a digitális premier után egy hónappal, ám kisebb DLC-kkel telepakolva, kedvező áron került a boltokba.
Pro:
- Néhány óra, pár képesség megszerzése után már igazi élmény játszani vele
- Sokféle ellenség, még több eltérő fegyver
- Hihetetlen mennyiségű tartalom
Kontra:
- A történet érdektelen és klisés
- A küldetések nem elég változatosak
80
