Az őrzők visszatérne

Amikor 2014-ben megjelent a Bungie által fejlesztett Destiny, rengetegen voltak kíváncsak arra, hogy mit sikerült összehoznia annak a csapatnak, akiknek addig a Halo szériát köszönhettük. Végül eljött a szeptember, a játé megjelent mi pedig gazdagabbak lettünk egy kifejezetten élvezetes alkotással, amely kezdetben nem kevés fejfájást okozott a komolyabb játékosoknak. A programnak ugyanis egy nagyobb (de az eléggé problémás) gondja volt, mégpedig a tartalom hiánya. Nyilván hamar megtudtuk, hogy számos DLC érkezik majd hozzá, de az alap kiadás rövid időn belül kevés lett a legelszántabb felhasználóknak ezen pedig csak az egy évvel a premier után megjelent The Taken King segített.

Sorrendben ez volt a 3. nagy kiegészítő a Destiny-hez, és ezzel értek el a fejlesztők a program csúcsához szerintünk. Nyilván a tavaly megjelent Rise of Iron még tartogatott extrákat, de közel sem olyanokat, mint a 2015-ös esztendőben megjelent bővítmény. Az ok pedig amiért mindezt felhoztuk az a nemrég megjelent folytatás, amelynél a készítők mindent megtettek, hogy ne ismétlődjön meg az első rész gyengébb kezdése (Nyilván nem az eladásokról beszélünk, az már az elődnél is több mint jók voltak), valamint végre egy értelmesebb kampánnyal is gazdagabbak legyünk, ha már az első rész történetének teljes megértéséhez az egyébként érdekes dolgokat felfedő grimoire kártyák tucatjait kellett elolvasnunk.

Közel napra pontosan 3 évvel az előd után megérkezett végre a Destiny 2, amely a konzolok mellett idén október végén végre a PC-s felhasználókhoz is eljut, mindezt a Blizzard Battle.net rendszerének köszönhetően. Nézzük, milyen lett a folytatás, sikerült-e túllépni az előd kezdeti hibáin, vagy ugyanazokat a hibákat követte el.

Űr-rinocéroszok akcióban

Az első Destiny egyik sarkalatos pontja mindenképp a fő sztori szál volt, mondhatni kissé csalódottak voltunk az alapjáték történetével. Ez részben az előző oldalon megemlített kártyás olvasgatásnak volt köszönhető, már részről azonban átvezetőkkel sem volt nagyon megpakolva a program. A Destiny 2-ben a Bungie változtatott ezen a formulán, szerencsénkre nem estek át a ló tuloldalára. A történet szerint egy meglepetés támadás során a Cabalok egy csoportja, a Red Legion meglepetés támadást intéz a Tower ellen, ezzel sokakat elpusztítva. A Ghaul névre keresztel főgonosz célja nem más, mint a Traveller bebörtönzése, hogy megszerezhesse az őrzök erejét, ezzel kvázi elérve a halhatatlanságot.

A mi feladatunk az ő céljainak megakadályozása, ez pedig azt jelenti, hogy körülbelül 7-10 órán keresztül egy érdekes sztorit kapunk a pénzünkért. Kezdjük a pozitívumokkal! A Destiny 2 kampánya kifejezetten jól sikerült, ehhez nagy részben a minőségi átvezetők is hozzájárulnak és szerencsére most nem szükséges semmilyen kártyáka olvasgatnunk a teljes történet megértéséhez. A sztorin kb. egy órán keresztül kötelezően egyedül leszünk, utána azonban barátaink is csatlakozhatnak a harcokhoz (sajnos maximum 3-an játszhatunk egyszerre), már amennyiben előrébb tartanak mint mi, vagy esetleg ugyanazt a küldetést kell végrehajtaniuk. A történetről nem szeretnénk spoilerezni, mindenképp érdemes egyszer végigtolni minimum, a scifi kedvelői bizonyára megtalálják majd kedvenc részleteiket az új bolygókon is.

Az első részben látott helyszínekre nem térhetünk vissza, utalások formájában ugyan találkozhatunk némelyikkel, de a Földön is egy teljesen új részt kapunk, köszönhetően az európai Halál-Zónának. Emellett ott van a Farm névre keresztelt új közösségi tér is, de őszintén megmondva, amilyen nagy hévvel reklámozták azt a megjelenés előtt, annyira nagy csalódás lett. Kicsit talán többre számítottunk, a kis focipálya is talán túlzásnak tűnik, bár időnként poén tud lenni. A felszereléseinkről és a fegyvereinkről túl sokat nem szeretnék beszélni, túl sok változáson nem estek át, bár például a shotgun átalakítása talán egyeseknél zavaró lesz kezdetben.

Így kezdődik a kampány

Grindolás a végsőkig

Miután letudtuk a sztori módot és elértük a 20-as szintet, akkor ismerjük meg a Destiny 2 igazi arcát, amely többé-kevésbé ugyanolyan lett mint az első részben. A történet befejeztével megnyílik előttünk a klasszikus többjátékos mód (Crucible), a Strike-ok, valamint a legelszántabb és legerősebb harcosok számára a Raid és a Trials of The Nine. A Crucible lényege továbbra is az, hogy különböző PVP módokban két csapat csatázzon egymás ellen, azonban itt is csökkentették a játékosok számát, és maximum két 4 fős társaság harcolhat egymás ellen. A Trials of Nine (PVP) az elődből ismert Trials of Osiris új változata. Itt ismét 7 meccset kell lejátszanunk (kizárólag ismerősökkel), a nyert köröktől függően értékes fegyereket és felszereléseket kaphatunk. A Strike-ok különféle küldetések sorozatát jelentik, itt barátainkkal, vagy teljesen idegenekkel kell közösen harcolnunk egy-egy helyszínen, amelynek a végén egy főellenfél vár ránk. (Jobb esetben minőségi kincsekkel)

Ennek nehezebb változata a prestige mód, ahova már jóval erősebb őrzőkre lesz szükség, igaz a megszerezhető tárgyak is jóval értékesebbek. Néhány napja elérhető már a játék első Raidje is, amely a Leviathan nevet kapta. Ez a mód a legelszántabb és a legerősebb játékosok számára jelent nagy kihívást, így nem meglepő, hogy az első csapat nem kevesebb mint 5 és fél óra folyamatos játékidő után eliminálta az utolsó boss-t, ezzel megszerezve a Destiny 2 legértékesebb eszközeit. Nyilván ehhez rengeteg gyakorlás és csapatmunka szükséges, újoncok nem sokáig fogják bírni a különféle feladatok végrehajtását. Bizonyára feltűnt a kedves olvasónak, hogy nem említettem meg a Destiny 2 néhány részletét, ezzel együtt pedig olyan, mintha az elődről olvasnátok. Nem véletlenül van ez így. Az első beszámolók, valamint a béta tesztek után bizonyára sokan úgy voltak vele, hogy a játék nem sokban különbözik az első résztől.

Részben igazat tudok adni ennek, azonban szerencsére jóval több tartalmat kaptunk premierkor a folytatásban mint a Destiny 1-ben. Mindenképp érdemes megemlíteni azonban pár apróságot, mert akadnak olyan pontok, amelyek azért zavaróak tudnak lenni. A grafikára panasz nem lehet, bár egyesek szerint ugyanúgy néz ki a játék mint az első rész, szerencsére ez nem így van, bizonyos helyszínek kifejezetten álleejtősre sikerültek. Ennek árnyoldala, hogy Xbox One-on és PlayStation 4-en is mindössze 30 FPS-t kapunk, és ez nem fog változni PS4 Prón és a novemberben érkező Xbox One X-en sem. Mivel a Destiny 2 sokak örömére PC-n is megjelenik kis késéssel, így akik a legszebb kinézetet szeretnék megkapni, azoknak azon a platformon kell majd beszerezniük a programot. A zenékről csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni, tökéletesen illeszkednek minden egyes pillanathoz, ahogy a szinkronhangok is. Itt azért meg kell említeni, hogy hősünk valamiért teljesen néma a teljes játék alatt, mindössze kedvenc Ghostunk hangját hallhatjuk, ami azért visszalépés az előző epizódhoz képest, ahol azért hallhattuk az őrzőnket néhány mondat erejéig.

A 2. rész összképe egyelőre vegyesnek tűnik, mert bár egy jóval nagyobb játékot kaptunk az elődhöz képest, sokkal több tartalommal, egy idő után ugyanaz fog történni mint 2014 végén: Újra és újra és újra ugyanazokat a küldetéseket és missziókat teljesítjük majd, hogy megszerezzük az alig erősebb tárgyakat, felszereléseket, ez pedig, hosszú távon ismét unalmas lesz majd. A Destiny 2-nek továbbra is ugyanaz a legnagyobb erőssége, mint az előző játéknak, mégpedig a kooperatív mód, azaz ha összeállunk minimum két barátunkkal, akkor kb. végtelen időt beleölhetünk a program, amely ugyanúgy játszatja magát mint elődje, hiszen a gunplay az továbbra is fantasztikus. Ehhez a Bungie mindig is értett, reméljük a tartalomgyártást kicsit átgondolják, és a (sajnos) kötelezően érkező kiegészítők minimum olyan minőségűek lesznek, mint anno a The Taken King. (Nemrég lett hivatalos, az első DLC decemberben jön és a Curse of Osiris címet kapta)

A Destiny 2 szeptember 6-án jelent meg PlayStation 4-re és Xbox One-ra, mi utóbbin próbáltuk ki a játékot. A PC-s kiadásra október 24-ig kell várni, a program a Blizzard Battle.net-et használja.

Pro:

• Élvezetes kampány,
• a grafika/hangok/zenék trió továbbra is fantasztikus,
• tartalmasabb mint elődje az induláskor.

Kontra:

• Szótlan főhős,
• nincs új kaszt,
• egyszerűsítések az egy- és többjátékos módban is,
• grindolás, farmolás mindhalálig.

80

oriic