Indítsunk

Indítsunk

Miután a játékot elindítottuk, a szokásos trademark meg intro videók kötelező végignézése fogadott. Láthatjuk az Ubisoft és a Techland videóját is. A kiadó és a fejlesztő mellett beugrik még egy Chrome Engine 5 felirat is. Bizony, a játékot már a CE5 hajtja, ami a Techland saját fejlesztése és történetesen már 9 évnyi munka van benne. Ez a motor fog egyébként a Dead Island-ben is duruzsolni, ami szintén hamarosan kerül a boltok polcaira.

A menü sajnos részemről nem volt valami lenyűgöző: a háttérben egy bazi nagy stukker van, a menüpontok viszont önmagukért beszélnek. Van Single- és Multiplayer is, egy rövidke Options menü és persze nem maradhat ki az Ubisoft saját értékesítő, pontszámlálós rendszere sem, a Uplay. A menüben még helyet kapott a Credits is, ahol magától értedődően a stáblistát tekinthetjük meg, illetve szorult hely még egy Unlock content menüpontnak is, ahol megadhatjuk a speciális tartalmakat feloldó kódo(ka)t.

Az Options menüben mindig szeretek egy kicsit szétnézni, mert például szeretem bekapcsolni a feliratozást. Ennek többek között az az oka, hogy azoknál a játékoknál, ahol már ránézésre sem a tiszta, átlagos angol szófordulatokkal tarkítják a játékot, főleg ha ezt egyes karaktereknél megspékelik valamilyen akcentussal, akkor hallás után általában elveszek (tudom, hogy ez nem a játék hibája, épp ezért szeretem, ha van mód a feliratozásra). Állítható még egyébként a szinkronhang és a felirat nyelve is, de magyar az nincs köztük.

A beállításokban találjuk még a játék nehézségi szintjének beállítását is, illetve több tároló egység csatlakoztatása esetén az alapértelmezett eszközt, ahova a mentéseink kerülni fognak.

A felirat esetében azonban egy kicsit csalódtam. A szöveg minőségével és időzítésével semmi probléma nem volt, de egyszerűen nem tudom megérteni, hogy a gyártók miért sajnálják az időt arra, hogy vagy alapvetően nagyobb betűmérettel feliratozzák a játékot, vagy tennének állítható betűméretet. Bár már nincsen hagyományos régi tévé készülékem, a méret alapján azt tudom mondani, hogy a régi tévén biztosan olvashatatlanul kicsi a betűk mérete.

Át szoktam még továbbá futni a gombok kiosztását, mert bár a játékban van egy rövidke tutorial, attól még nem árt, ha alapvetően az ember tisztában van, mit mivel és mikor csinálhat.

Nos, ha a beállítások megvoltak, azt hiszem ideje végre a játékot elkezdeni, hiszen mégiscsak ez érdekel titeket többnyire. Legalább is remélem. :)

A játék indításakor ki kell választanunk azt, hogy a három elérhető karakterből kit kívánunk elmekontrollal (vagy inkább igazi kontrollerrel) irányítani. Mindenképpen fontos egy kicsit átfutni a karakterek jellemzését, mivel minden egyes szereplőnek más-más erőssége és gyengesége van. Miután megvolt a választás, kezdődhet a harc!

Történet és játékélmény

A játék címéből talán többé kevésbé rá lehetett jönni, hogy mi a felállás a játékban. A történet szerint tehát egy mini és titkos csapat tagjaként vesszük fel a harcot egy bizonyos mexikói kartell ellen. A csapatot a DEA, CIA és az LAPD hozta össze azzal a céllal, hogy rendet tegyen és felszámolja a Mendoza kartellt, akik fejtörést okoznak a jófiúknak, és nem mellesleg felrobbantottak egy DEA irodát. Utunk során járunk majd Arizonában, Los Angeles söpredékeit összegyűjtő területein, de még Mexikóba is eljutunk majd, ráadásul a történet folyamatosan csűri-csavarja a szálakat, ezzel is biztosítva, hogy ne unjunk bele.

Lesz részünk a feladatok során dzsungelharcban, igazi Los Angeles-i gettónegyeden belüli utcai lövöldözésben, autópályás lövöldözésben, tanú-mentésben, nem kevés arcbetörésben és persze a játék hangulatához passzol a bizonyos lányok helyén való kezelése is. Figyelem, eléggé durva beszéddel és helyenként masszív jelenetekkel van tarkítva a képi világ, így nem igazán ajánlott a 18-as karika alatt élőknek (helyén kezelve a dolgot természetesen).

Minden fejezet elkezdésekor egy hub-ba, várakozó szobába kerülünk, ahol lehetőségünk van a két fegyvertípusból (pisztolyok és gépfegyverek) álló arzenálunkat variálni. Természetesen nem áll minden fegyver rögtön a rendelkezésünkre, a különféle bónusz feladatokkal és az alap történet befejezése mellett a Uplay rendszeren is szerezhetünk be újabb és újabb fegyvereket. A fegyverek mellett jelen van még pár gránát és a soha el nem fogyó öklünk, bár ezt nem lehet mindig használni, csak a kijelölt jeleneteknél vehetjük igénybe a segítő kezet. Az arzenál rendkívül széles, hiszen a “hagyományos” fegyverek mellett megjelennek olyanok is, amiknek őshazájuk az igazi western városkák: revolver, sörétes puska. Ha pedig irgalmatlan tűzerőre volna szükségünk, akkor sem kell pánikolni, a rakétavető megold mindent.

A csapatmunka egész jól el lett találva, vannak olyan jelenetek, amikor a többiek fedeznek, nekünk meg fedezékről fedezékre kell haladni, hogy az akadály vonalánál rendet tegyünk. Az ellenségek felderítésére a képernyő bal felső sarkában található radar áll a rendelkezésünkre, amely nem csak a rossz arcokat mutogatja, hanem azt is, hogy csapattársaink merre vannak hozzánk viszonyítva és persze azt is, hogy merre van az arra.

Nagyon tetszett, hogy a töltő képernyő közben is információ morzsákat kapunk a történetről és egyéb háttér adatokról, melyeket változatos formában tár elénk a játék (híradó formájában, telefonbeszélgetésként stb).

A checkpointok sűrűsége is kimondottan kellemes, én még egyszer sem kerültem olyan szituációba, ahol elhangzott volna valami nem túl pozitív dícséret a fejlesztők irányába, egyszerűen jó és kész. Kézi mentésre azonban sajnos nincs lehetőségünk.

A környezetre fogjuk rá, hogy jó. Semmi olyan extra, amitől kicsit is változatos lenne. Mondjuk érthető, hiszen egy gettós utcából mégse csinálhatnak látványvilágot. Ettől függetlenül, bárhol is voltam az egész játék során, sose éreztem, hogy szándékosan szivatás áldozata lettem. Vannak nehéz részek ez tény, de nem lehetetlen, sokkal inkább kihívás. Mindig van fedezékünk, így nem kell attól tartani, hogy azonnal lelőnek. Persze ha az ember Rambo-t játszik, biztosan lesz egy-két kellemetlen pillanata de az már más tészta.

Konkrét életerő mutatónk nincs, ha nagyon bajban lennénk, akkor egy kellemes felirat formájában kapjuk a tájékoztatást, hogy ideje lenne tán fedezékbe bújni és várni egy kicsit. Számos eszköz használható a környezetből. Ezalatt arra gondolok, hogy például egy autó mögött tanyázó gengszter vagy, többesszámban, gengszterek simán eltehetőek láb alól, ha néhány jól irányzott lövést adunk le a kocsi motorháztetejére (mondjuk ez a része meglehetősen le lett egyszerűsítve) és máris kezdődik a tűzijáték, némi agysebészettel párosítva. De ugyanez elmondható a robbanós hordókra, vagy a kocsival Carmageddon módjára felnyársalt szerencsétlenekre is, akiket a világ legtermészetesebb nyugalmával gázolunk halálra.

Csak egy megjegyzés az autós jelenetekhez: roppant nehéz őket teljesíteni, mert többnyire mindig kapjuk az áldást ólom formájában, így gyakran össze kell húznunk magunkat a volánnál, ha nem akarunk hullajófejek lenni és az első szembejövő fának vagy autónak nekimenni. Hiába, Bear Grylls is megmondta, hogy az ember sehol sincs biztonságban.

Ha pedig már azt hisszük, hogy annyira jók vagyunk, hogy jobbak már nem is lehetnénk, akkor érdemes egy kis időt szentelni a bónuszfeladatokra, amivel jóval nagyobb mértékben növelhetjük a karakterünk szintjét, mint a hagyományos küldetésekkel. Ellopott telefon megtalálása, pénztárcák gyűjtögetése mocskos zsaru módjára, aki így egészíti ki a fizetését. Bár a bónuszküldetések alapvetően egyszerűek, iszonyatosan nehéz őket teljesíteni. Egyszerűen azért, mert annyira el vannak dugva a különféle tárgyak, hogy az már majdnem a lehetetlen kategóriát súrolja, ráadásul ebben még a játék sem segít. Kicsit bosszantó és sajnos néha felesleges is...

Az irányításról csak röviden: megszokott. Pont olyan, amit más lövöldözős játékokból megszoktunk, elég könnyű ráérezni, ha pedig valahol gondban lennénk, akkor a játék segít, hogy “nyomd meg az X gombot”. A beállításokban gyorsan testreszabható az irányzék (hagyományos vagy inverz), illetve az érzékenység és a vibrációs visszajelzés is módosítható.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!