Bevezetés

Nos, gondoltam egyet és igent mondtam Zsoccc levelére, amikor azt kérdezte tőlem, hogy a Call of Juarez érdekel-e. Nem tudom miért, mert alapvetően nem szeretem a western-es játékokat, ám rendesen pofára estem.

Sokan azt hinnék a játék címe alapján, hogy valami csodálatos 1800-as években játszódó lövöldözős játékról van szó. Részben még igazuk is lenne, hiszen a lövöldözés stimmel, csak az évszám nem.

A fejlesztő csapatnak (nevén nevezve Techland) alapvetően nem ez az első játékuk, hiszen korábban is csináltak már hasonló névvel ilyen játékot, de az tényleg a vadnyugaton játszódott. Most úgy döntöttek, hogy előrelépnek a 21. századba és olyat csinálnak, amit még soha senki.

A játék kiadója az Ubisoft, akiknek olyan neves játékokat köszönhetünk akár kiadói, akár fejlesztői oldalról, mint a Child of Eden, a Prince of Persia vagy a teljes Assassin’s Creed sorozatot is mondhatnám, elég hosszú a lista.

Végre nálam a játék, kezdjünk is neki a lövöldözésnek.

Játék kívülről

A játék doboza semmilyen extra külsővel nem kecsegtet. A szokásos zöld doboz, egy kellemes hangulatú borító, ami személyes véleményem szerint remekül és hűen tükrözi, mit is várhatunk. Egy western kalapos, igazi nehéz zsarut láthatunk, aki éppen az arcunkba tol egy sörétes puskát. Az ember azt hinné, hogy túlzás, de nem. Tényleg ilyen a főhős.

A játékból egyébként több verzió is megjelent, nálam a sima alap játék képviseltette magát. Akinek elég vastag a pénztárcája, az választhatja a Call of Juarez: The Cartel Outlaw Edition-t is, amibe csak pár apróság szorult a játék mellé. Lásd a videót az “apróságokért”.

Sajnos azoknál az értékesítőknél, amiket én ismerek, egyiknél sem volt elérhető ez a kiadás, de beszerezni azért nem lehetetlen.

A játék füzetéről nem tudok sokat mondani, hiszen nálam egy promóciós verzió járt, amibe sajnos nem szorult hely a füzetnek, de biztos vagyok benne, hogy a szokásos tartalmat kínálja: némi figyelmeztetés az erőszakra, meg a villogó képernyőre. Aztán biztos szót ejtenek benne a képernyő felépítéséről, az irányításról. Valószínűleg a GYÍK is helyet kapott benne, meg a szokásos, általam soha nem használt megjegyzéseim oldalak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!